Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-30 / 25. szám

Hoppon maradt utasok Ha egy üzlet megcsúszik Hat hónapos „ámokfutás" Eltörött a Göncöl kereke TARSASAG* KU HŰHA* INUSAG*BUNUGY*SPORT Egyre képzettebbek a határsértők Hanyatt vágta magát a kis marokkói Cigaretta, libatoll és igásló a „menő" csempészáru között A három megyében 286 kilométeres határszakaszt biztosítanak az orosházi igazgatóság emberei, a déli Kübekházától a Berettyó folyónál lévő északi határ­pontig. A rendszerváltás utáni évek nehézségei őket is érintik, jelesül, az anya­giak hiánya érződik az állo­mány költségeinek, kiadá­sainak tervezésekor, s rész­ben ennek tulajdonítható az is, hogy a korábbi maga­sabb őrs-számot csökken­tették, így ma 14 őrs végzi a csöppet sem könnyű fel­adatot. Hogy miért nem könnyű? A napipolitikában jártas polgár nyilván azon­nal rávágja, hogy: mert sok a menekült! Igaza van. Ta­valy az afroázsiai orszá­gokból, Romániából és a volt jugoszláv tagköztársa­ságokból 4480-an kíséreltek meg tiltott határátlépést... Ez ugyan valamivel keve­sebb, mint egy évvel koráb­ban (akkor 6813 volt), de még így is jelentős tétel, ha ekkora határszakaszt ve­szünk alapul. Dávid Károly szerint a ha­társértők egyre kvalifikáltab­bak. Nemcsak a hamis út­levél, a járműben mesteri munkával kiépített belső búvóhely (egy török luxus­autóbuszban 5 személyt akartak ebben a „burokban" átcsempészni) jelenti egye­sek számára az illegális határátlépéái próbálkozást, hanem mindenekelőtt a zöld határ. Az esetek 72 száza­léka ebben a formában történik. Az embercsempészek is egyre rafináltabbak. Moz­gáskörzetüket is figyelem­mel lehet kísérni. Tavaly a legkifejezettebb nyomás a Gyulához közel eső határ­szakaszra irányult. Az év vége felé azonban a zöld határon való embercsem­pészet áttevődött északra. A vizsgált időszakban egyébként 51 embercsem­pészt füleltek le, ezen kívül 36 határsértőt segítő egyént is. Az igazgató kedvező elő­jelnek tekinti a múlt év június 15-én életbe lépett román törvényrendeletet, amely szigorúan bünteti a határsértőket (l-től 7 évig terjedő börtönbüntetéssel), mert azóta jelentősen csök­kent a tiltott határátlépéssel próbálkozók száma. A fenti kategóriába tarto­zók között sokan csak „tran­zitban" veszik igénybe Ma­gyarországot. Jellemző an­nak a három marokkói ha­társértőnek az esete, akik Romániából igyekeztek Nyugatra, de fennakadtak a határőrség hálóján. Nyilván elhatározták, hogy semmi­képpen sem mennek vissza a románokhoz, így egyikük, a szomszédos ország határ­szerveinek való átadásuk alkalmával, rosszullétet jel­zett, összeesett, alig tudták életre kelteni...A románok persze ilyen állapotban nem vették át a marokkóit, mert az a szabály, hogy csak egészséges polgárt léptet­hetnek be az országba. Summa summárum: a ma­rokkói legalább négyszer eljátszotta a hanyatvágó­dást és a rosszullétet, mire a többszöri orvosi kivizs­gálás után „rábizonyították", hogy makkegészséges és kiváló színészi képes­ségekkel rendelkezik. En­nek ellenére el kellett hagy­nia szép országunkat és visszatérni Romániába... Árucsempészet? Feke­tézés? Minden mennyiség­ben. A lovak, a libatoll, a porcelán, a cigaretta a me­nő áru. Határátkelőhelye­ken, zöldhatáron egyaránt. A nehéz gazdasági helyzet függvénye ez, de hasonló­képpen problémát jelent a feketén való munkavállalás is. Ez különösen a tavaszi­nyári hónapokban aktuális. Nagy segítséget nyújt azon­ban a mélységi körzetben működő több rendőrségi ellenőrző állomás is. A csaknem 100 kilométeres sávban tevékenykedő ellen­őrzésen tavaly 160-an akadtak fel! A Délmagyarország kér­désére válaszolva az igaz­gató azt is elmondta, hogy a jugoszláviai helyzet romlása miatt a déli határátkelő­helyek forgalma rendkívüli mértékben megnövekedett. Nagylaknál több mint négy és fél millió utas kelt át, az egy évvel korábbi 900 ezer­hez képest. Csak az autó­buszforgalom az elmúlt év­ben 120 százalékkal növe­kedett! Arra -á kérdésre, hogy a szűkös áteresztő­képesség javítása érdeké­ben tesznek-e lépéseket, magyarán: építenek-e újabb útsávokat, az igazgató egye­lőre nem tudott határozott választ adni, mondván, hogy ez az önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Azt azonban közölte, hogy a román határszervekkel olyan megállapodásra jutottak, hogy szinkronizált útlevél­és vámkezeléssel igyekez­nek felgyorsítani az átkelést. Dávid úr kiemelte a ha­tárövezetben lakó polgá­rokkal történő együttmű­ködésük felhótlenségét is, ami egyszerűen azt jelenti, hogy az ott élők hathatósan segítik a határőrség - csöp­pet sem könnyű - munkáját. Kisimre Ferenc F.-né M. Náda két és fél éve rendelkezik vállalkozói igazolvánnyal. Előbb ruhá­zati cikkek és ajándékok eladásával foglalkozott, később palackozott italok, élelmiszerek értékesítésére és külkereskedelmi tevé­kenységre is kapott enge­délyt. Egy évvel ezelőtt, egy társasutazás alkalmával ismerkedett meg a buda­pesti Viktória Tourst vezető­jével, aki felajánlotta neki, hogy szervezzen kuncsaf­tokat külföldi társas- és egyéni utakra. Állt az alku. A szegedi polgármesteri hivatal - annak ellenére, hogy a hölgy a jogszabá­lyokban előírt feltételeknek nem felelt meg - ráütötte pecsétjét a vállalkozói profil további bővítésére, hogy utazási ügynökséget nyis­son. Tavaly tavasszal meg­nyílt az iroda és ezzel kez­detét vette egy féléves „ámokfutás". Amikor a gyanúsított fiatalasszony belefogott új vállalkozásába, nem hogy tőkéje nem volt, hanem jó­kora, több százezeres adós­ság nyomta a vállát. Nem­csak irodáknak dolgozott be, önállóan is szervezett kül- és belföldi társasutakat. Az ügyfelek a Göncölnek fizették be a részvételi díjat, aztán az említett iroda gyakorta késedelemmel, hiányosan vagy pedig egy­általán nem továbbította azt. Szeptember vége felé az Iroda ajtaján egy felirat dí­szelgett, ezzel találkoztak szemben a reklamálók: „Az iroda egész héten zárva tart, az elmaradt utak visz­szafizetése folyamatban van." Több mint harmincan bosszankodhatnak a Gön­cölnek befizetett utazás el­maradása miatt. Az újonnan felvett pénzeket F.-né régi adósságai kiegyenlítésére használta fel. A befizetések szaporodtak, ezzel együtt az iroda adóssága is nőtt. Utazási irodák és magán­személyek tartották kezüket és követelték vissza forint­jaikat. A hölgyet jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalások soroza­tával és sikkasztással is gyanúsítják. Az egyik vállalkozót meg­bízta, hogy autóbuszával külföldi útra szállítsa az ügy­feleket. A spanyolországi túrát az illető 280 ezer fo­rintért, a münchenit 70 ezer­ért vállalta. A számlát nem egyenlítette ki, újabb hala­dékot kért, majd egy újabb spanyol kirándulást ajánlott fel, mondván, hogy azután tesznek pontot az ügy végé­re. Ez a bizonyos pont és a 625 ezer forint azóta is ké­sik. A bíróságon az említet­tekkel együtt tárgyalnak egy külön ügyet is, amely szin­tén a Göncöl Utazási Iroda vezetőjéhez kapcsolódik. Egy külföldi úton ismerke­dett meg egy szegedi férfi­val, akinek elmesélte, hogy utazási irodát kíván nyitni és autóbuszt akar vásárolni. Megegyeztek, ha az üzlet beindul, akkor társulhat az illető, ha beszáll 1 millió 200 ezer forinttal a jármű meg­vásárlásába. Az összegből százezret időközben vissza­adott, a tartozás így is te­temes. Lakását eladásra kí­nálta s 200 ezer forint előleget vett fel rá a je­lentkező vevőtől. Azt azon­ban eltelejtette vele közölni, hogy az OTP és az Agro­bank a lakásra jelzálogot jegyzett be. A turpisság aztán a földhivatalnál be­szerzett papírokból derült ki. A bírósági tárgyalást vár­hatóan márciusra tűzik ki. A részletek tisztázása bizo­nyára nem lesz pofon­egyszerű, mivel több milliós tartozásról és több tucat érdekeltről, tanúról van szó. V. Fekete Sándor Senki sem hiányolta... Több mint négy évig feküdt holtan lakásában egy 59 esztendős, nyilvánvalóan senki által sem hiányolt asszony Brünnben. Az ágyon fekvő, erősen fel­bomlott tetemet végül a házkezeiőség egyik mun­katársa találta meg. A rendőrség bűncselekmény gyanúját kizárta. A hét híre Göncztől nem kellett a kereszt Még a múlt héten, január 20-án a Magyar Kultúra Napja alkalmából a minisz­terelnök javaslatára Göncz Árpád a Magyar Köztársa­sági Érdemrend Középke­resztjét adományozta (vol­na) Szervátiusz Tibor szob­rászművésznek, aki azon­ban idejében értesítette az elnöki hivatalt, hogy szíve­sen átveszi a megtisztelő kitüntetést - mástól. A leg­főbb közjogi méltóság kul­túrpolitikájától ugyanis ­különös tekintettel az elnök­nek a médiaháborúban al­kalmazott lépéseire - ezen egyszemélyes demonstrá­cióval kívánta a művész elhatárolni magát. A fenti „történésben" sem a köztársasági elnöki saj­tóiroda, sem az MTI, sem a független és pártatlan köz­ponti média nem talált hír­értéket, így a közvélemény - szerkesztőségünk is ­csak egy héttel később, a Magyar Nemzet hasábjairól értesülhetett az ügyről és fejleményeiről. A sajtó Szer­vátiusz Tibor nevét egy­szerűen kihagyta a kitün­tetettek névsorából (pedig a Keresztet nem utasította vissza), a Magyar Rádió nem adta le a szobrásszal készített interjút, a szobrász pedig nem kapta meg a (közép)keresztet, holott erre az elnöki hivataltól ígéretet kapott. Hát, így lett a múlt heti nem hírből a mostani hét híre. S. I. Nobel­békedíj Bushnak? George Bush volt ameri­kai elnököt egy republiká­nus képviselőnő csütörtö­kön Nobel-békedíjra java­solta. Barbara Vucanovich nevadai képviselőnő a nor­vég parlament Nobel-bi­zottságához intézett levelé­ben kifejtette, hogy a béke elérése mindig Bush politi­kájának céljai között szere­pelt. Az amerikai kong­resszus tagjainak jogukban áll, hogy javaslatokat tegye­nek a Nobel-békedíj jelölt­jeire. A tekintélyes nemzet­közi elismerést 1901 óta eddig 91 személy vagy in­tézmény kapta meg. A hét fotója Dilemma - Fiúk, végül is most jó nekünk, hogy a Horn önként lemondott? (Nagy László felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom