Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-05 / 3. szám

BELÜGYEINK 3 Megdöbbenünk és zsebbe nyúlunk (Fotó: Gyenes Kálmán) Az áfa keserves ára A kenyér és a benzin Mindennapi kenyerünket is drágábban esszük. Hivatalosan 6 százalékos áfa terheli, a vásárló mégis úgy érzi, többet ad érte, mint az a bizonyos 6 százalék. Nemcsak úgy érzi, valójában így is van. A Szeged Nagyáruházban az egy kilós félfehér kenyér eddig 33 forintba került, most 40-ért adják. Makón ugyanez a kenyér 34-ről 44 forintra emelkedik. A 6 százalék elvben 2-3 forinttal drágítaná meg a mindennapit, s nem mondjuk tízzel. Hogy mi ennek az oka? A Csongrád Megyei Sütőipari Vállalatnál megtudtuk: már a termelői, s az ajánlott fogyasztói ár is messze magasabb, mint amit a 6 százalékos áfa indokolttá tenne (megközelíti a 20-25 százalékot). Azért, mert mindennemű anyagnak, amit a sütéshez felhasználnak, emelkedett az általános fogyasztói adója. Hogy a benzint és a gázolajat ne is említsük. Amikor tehát kenyeret veszünk, mindenért megfizetünk. Még a drága benzinért is. r. K. Leltár miatt zárva Kérdőjelek - nemcsak a téblézatban A január 4-ével kezdődő héten az ellóduló bolti árak nyomába próbáltak eredni munkatársaink. A legalapvetőbb információkat azonban meglehetős nehézségek árán tudták meg, ugyanis az üzletek többsége jelenleg leltár miatt zárva tart. Ami az árukészlet számbavétele mellett azt is jelenti, hogy idén még bizonyos szállítóktól egyáltalán nem érkezett áru, valamint lista a javasolt fogyasztói árról. (A hiányzó információ helyére kérdőjelet tettünk.) Tudakozódásunk különben számos tanulsággal járt. A vásárhelyi úgynevezett pesti Csemegében például elmondták: noha a párizsit 6 százalékos áfa terheli, őnáluk mégsem lett drágább. Azért, mert a bolt lemond a haszonkulcsáról. Kiderült az is, hogy bizonyos cégek, mint például a Pick Szeged Rt., nem emelt árat. Ugyanakkor - a gyermekes szülők bánatára - a gyümölcsleveket 25 százalékos áfa terheli, de a kereskedők szerint ennél magasabb lesz az áremelés. Hiszen a termelő még a szállítás költségeit is rászámítja az árra. Szeged Nagyáruház Makó (több bolt) Vásárhely Csemege Csongrád Bökényi ABC Szentes Központi ABC régi új régi új ár régi forintban új régi új régi új tej (2,8%-os)zacskós (1 lit.) 26 35.50 25.50 34.40 27.50 33.90 25.50 3330 25.50 33.60 Párizsi (1 kg) 200 208 200 j 210 210 193 205 175 210 Étolaj (11.) 91.50 97 92.50 96 91.50 97 87 92 91.50 7 Téli szalámi (1 kg) 780 7 750 j 855 909 780 830 780 827 Vaj (10 dkg) 24.60 32.50 25 7 25.60 33 25.60 37.70 25.50 32.60 Jijjjjyíijljuljíiiiy J U egnap délutántól felforrósodtak szerkesztőségünk U telefonvonalai; mivel délutántól az egész városban nem lehetett kenyeret kapni. Mi természetesen nem szolgálhattunk a mindennapival, erre - egy normálisan működő nagyvárosban, rendszertől függetlenül - megvannak a hivatott személyek. így azután csak annyit mondhattunk: utánanézünk, megírjuk. Nos, amit megtudtunk: 1. Az ünnepek alatt a háztartások felélték az előre bespájzolt, vasárnap estére jócskán megszáradt kenyeret, így mindenkinek szüksége volt utánpótlásra. 2. Ezzel szemben tegnap minden második élelmiszerbolt leltározott, a forgalom a nyitva tartókra zúdult. 3. A sütőipartól nyert értesüléseink szerint viszont a nyitva tartó boltok vezetői nem számoltak a rohammal, a szokásos mennyiséget rendelték maguknak. így, bár a rendelésen felül tíz mázsát sütöttek, délután két órára a készlet elfogyott. 4. A helyzetet látva, a pékek egész délután dolgoztak, ám a hiány oly' nagy volt, hogy még este hat órakor is tumultuózus jelenetek zajlottak a pékségek kapuinál. I I z 1993-as esztendő első szegedi botránya a kenyér CJ-i körül zajlott tehát. Jelképesnek is felfoghatjuk az esetet. Úgy látszik, a (kereskedelmi) ésszerűség-ésszerűtlenség nem annyira rendszer, mint szokások kérdése. —y —^ Kávéházi közélet Arra a kérdésre, hogy: Mit kíván az 1993. évtől?, dr. Ványai Éva válasza a következő volt: - Mindent ami jó és hasznos - a városnak is. A Dóm téri nézőtér lebontását, a diagnosztikai központ felépítését. Tűhegyi József: - Azt, hogy legyen megfelelő párbeszéd a döntést hozó fórumok és a „civil'Tórumok, testületek között. Erre mindenképpen szükség van, mégpedig elsősorban azért, hogy a polgárok érdemében bele tudjanak szólni, véleményt formálni és befolyásolni a fenti testületeket a határozatokban. A prioritásokat megjelölő kérdésre vonatkozóan mindkét alpolgármester elsősorban a saját területéről sorjázta a kívánságlistákat, amelyek csak egyelőre azok, mert az idei esztendő hivatott arra, hogy ezeket meg is valósítsa. Ezek közül ki kell emelni a városi kórházak felszereltségének műszerekkel való jobbítását, a költségvetési tételeknek a racionális kihasználását, a városi csatornahálózat kiépítését (ez utóbbival kapcsolatosan felmerült a Krüger-program, amelyhez úgyszintén komoly reményeket fűznek), az idegenforgalom fejlesztését is. Külön fejezetet szenteltek a testvérvárosi kapcsolatok bővítésének és gyakorlati eredményeinek. Így például elhangzott, hogy a franciákkal, a Az alpolgármesterek csak ját kívánnak finnekkel és a németekkel (Nizza, Turku és Darmstadt) kiválóan sikerültek a kapcsolatfelvételek, reménykeltőek a kapcsolat-tartások is, megkezdődtek a gazdasági beruházásokat célzó konkrét tárgyalások, de mindez még nem kielégítő. Példa erre a darmstadti együttműködés, amelynek keretében már - az alpolgármesternő megfogalmazása szerint - virágzó oktatási, kulturális kapcsolataink vannak, csaknem tíz középiskolának vannak partnerei a német városban, tizenévesek tanulnak meg így németül, s ez később mindenképpen anyagi tőkét jelent, ám, nincs nagyobb mértékű gazdasági együttműködés, amely voltaképpen finanszírozná a fenti kapcsolatokat. A továbbiakban a közönség kérdezett. Töretlen hévvel. A krónikás összesen 72 kérdést, hozzászólást, véleményt jegyzett fel az est folyamán. Megannyi kérdés, megannyi válasz. Kellemes, év eleji tájékozódási lehetőség a város (várható) ügyes-bajos dolgairól. Kisimre Ferenc • Az év elsó munkanapjának reggelén keresem a Csongrád Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság újonnan kinevezett igazgatónőjét, Dudás Jószefnét, hogy randevút beszéljünk meg egy őt bemutató interjúra. A titkárnő legna gyobb meglepetésemre közli, nincs igazgató, se régi, se új, s további kérdéseimet elhárítandó az igazgatóhelyetteshez, dr. Szokolyi Tamáshoz irányít. Időközben jönnek a kollegák és mondják, hallották a szegedi rádióban, hogy valami zűr van a tb-nél. További telefonálgatás helyett jobbnak látom, ha átmegyek a tb-igazgatóságra, ahol Szokolyi Tamás irodájába küldenek mondván, ott találom Dudásnét. A törénetet Szokolyi úr kezdi mesélni: - Nagy Máté nyugdíjbavonulása miatt megüresedett igazgatói posztra az OTF az ^Visszavonták a tb-igazgatá kinevezását Üres maradt a vezetői szék elmúlt év augusztusában írt ki pályázatot, amire 10 külső és 6 belső ember pályázott. Három forduló volt, a legutolsó "menet" november 10-én zajlott, amikoris a rostán addig fennmaradt három pályázó mérettetett meg az igazgatóság kollektívája előtt Ezen itt volt Botos József, az OTF vezetője is. A kollegák össztüze utáni szavazáson, a három jelölt közül Dudás Józsefné. a Járulék és Folyószámla Osztályunk vezetője kapta a legtöbb szavazatot, 130-ból közel 80-at. - Annak ellenére, hogy Botos úr a bevezetőjében azt mondta, akkor és ott nem árulja el, ki nyerte meg a pályázatot, a végén-mégis bejelentette: az ő elképzelése és a kollektíva akarata egybeesett, s engem nevez ki a Csongrád megyei tb igazgatójának - veszi át a szót Dudásné. - Aztán eme szóbeli közlését Botos úr - december 14-én - írásban megerősítette. Ezen a napon, az Igazgatói Tanácsülésen vettem át kinevezésemet. Néhány nappal később, az előző igazgató, Nagy Máté nyugdíjazási ünnepségén Botos úr félrehívott és kérte, hogy vonjam vissza a pályázatomat, mert fontosabb, országos hatáskörű feladattal kíván megbízni. • Ezt ön nyilván nem tette meg. - Hallhatta, hogy 16 pályázó közül és a kollegáim döntő többségének a bizalmát élvezve, jogszerűen és szabályosan juto^am az igazgatói székbe. Megfutamodás lett volna és a munkatársaim becsapása, ha lemondok. Nem beszélve arról, hogy nem is értettem a pár nap alatt bekövetkezett pálfordulást. Természetesen írásban részletesen megindokoltam, miért nem vagyok hajlandó visszalépni. • Botos úr csak szóban szólította fel lemondásra, mégsem ült be az igazgatói székbe. - Igen, de egyben közölte azt is, ha én nem teszem meg önként, akkor ó vonja vissza a kinevezésemet. Ezt meg is tette. Az igazgatóság a visszavonásomról szóló levelet megkapta. • Indoklás? - Indoklás nélkül. • Az a pletyka járja, hogy azért vonták vissza igazgatói kinevezését, mert az ön férje munkásőr volt. - Tény, hogy a férjem munkásőrtiszt volt. Ez szerepel is a pályázati anyagomban, tehát nem titkoltam el. Hogy ez lenne a kinevezésem visszavonásának oka, azt kérdezze meg Botos úrtól, aki ma Szegedre jön. • Megtesszük. Kalocsai Katalin