Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-22 / 18. szám

PÉNTEK, 1993. JAN. 22. íme: az ember Beiczeli Anzelm Károly válogatott versei KULTÚRA 5 „Magyar költő volt 1918 és 1982 között" íija e kötet előszavában Mészöly Dezső. Szeged költője, teszem hozzá, mégis elfeledtük. Első verseskötetéről 1927-ben, első novelláskötetéről 1928-ban itt a Délmagyarországban Juhász Gyula írt. 1937-ben a szabadtéri játékokon bemutatott verses misztériumát, a szegedi hagyományokat művészetté költő Fekete Máriá-l Bálint Sándor méltatta. 1982-ben ugyanezeken a hasábokon Apró Ferenc búcsúztatta. A magyar szónak sokoldalú művésze volt. Avantgárd költő, változatos formaművész; e képességét latin, olasz, spanyol, német, angol műfordításaiban is kiválóan kamatoztatta: Janus Pannonius magyar tolmácsolásában úttörő és fölülmúlhatatlan. Szülővárosáról családregényként is helytálló tetralógiát (Hullámsír, Mesterhegedű, Előjáték, Kamaszok) írt. Olaszországi kalandozásait is színes képekben örökítette meg (Kék ég alatt). Életművének tetemes része máig kiadatlan. Hazám nem istápolt, s még társaim se voltak / közöny sorvasztott itt lelketlenül - kesereg Hazám című költeményében. Számkivetve érezte magát ő is, akár Juhász Gyula. A város felett című versének végén mégis reménykedik, s megfogalmazza a művészek örök non omnis moriar vágyát: mert egyszer oly idő jön. hogy kellek majd, s én őriztem magam. Vajon eljött ez az idő? József Attilával indult együtt, később a Szegedi Fiatalokkal tartott, de elváltak útjaik. ..Különös. magányos tehetség" - írta róla kortársa. Sőtér István. „Ijesztő az a makacs bezárkózás, amellyel az alkotás enyhet adó. balzsammal kínáló alkalmait elhárítja magától." Alkat és sors egymásra licitált. Nem véletlenül jellemezte életművét a keserű lázadás 1945 előtt és után egyaránt. A piarista diákot 1918ban Károlyi Mihályhoz írt ódájáért eltanácsolták az iskolából. Mise című verseskötetét az ügyészség elkobozta. Keményen társadalombíráló drámáit a kor gyáva színpadai elutasították. Bölcsészdoktori oklevelet szerzett, de az egyetem csak fizetéstelen gyakornokként tudta foglalkoztatni, újságírásból - a Délmagyarország külső munkatársaként - éldegélt. 1938-ban Pestre költözött, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett. 1950-ben mint osztályidegent elbocsátották. A Magyar értelmező szótár munkatársaként kereste szűkös kenyerét. ..Palackposta ez a gyűjteményes kötet" - bízza verseit az utókorra Mészöly Dezső. A költő maga azt kéri az olvasójától: Szeresd a verset, mint ahogy / a kedvest szokták... (Versolvasóknak). Latin című (Ecce homo: íme, az ember) kötetében versei nem keletkezésüknek, nem is egykorú verseskönyveinek időrendjében sorakoznak. Bizonyára özvegye sajátos szerkezetet adott e válogatásnak: hat fejezetre osztotta, s mindegyiknek címében a kötet címéből már ismert homo (ember) az első szó. Csak jelzői különböznek: az érzelem embere (emotionalis), a varázslaté (magicus), a szépet szomjazó (aestheticus), a közösségi (socialis) ember, az értelemé (intellectualis) és végül a teremtő (faher) ember ^XtUUSJgBggp szólal meg e címek alá csoportosított költeményekben. A költészet örök témái - szerelem, haza, halál - mellett a modern technika csodálata és aggodalma is foglalkoztatta Berczelit. Homo faber és a már halála után, mintegy végrendeleteként megjelent Hódolat a Tudománynak című terseiben keserűen tagadta meg a művészet értelmét: Szavakra bíztam rá magam, s a szó / csak jel, sokszor hamis... A Költő áll a dolgok kezdetén: / szavak varázsa, titkos mágia, / és képzeletben alkotott világ Századunkban, vélte letört pillanataiban, a tudomány, az Agy határozza meg az emberi létet: a Mérnök műve az új költemény. Költő és Mérnök: két határ A kezdet és a vég? Nem tudja senki még Utolsó ítélet című versében, mely kötetét zárja, visszaretten az iménti gondolattól. A tudással visszaélt az emberiség, a technikát napjainkban önpusztításra használja: Mit tettél Agyvelő, te rákos daganat, ki burjánzói csupán, s a Bűn szolgája vagy, csodás világot kaptál ajándékba, ingyen, s most megrohadsz saját termékeidben ? Reménytelennek látta és mutatta az emberi sorsot: Minden kincsünk múló s talmi, minden percben meg kell halni, szivünk minden dobbanása egy-egy vágyunk elmúlása... (Haláltánc) Egyéni leleménye a Titkosírás című hosszabb gondolati költemény szerkezete: az ábécé betűire fölfűzve fejti ki filozófiáját. A betűknek mély értelmük van... Az X című versben a megélt évszázadból leszűrt pesszimista társadalombölcseletét fejti ki; az országot fölülről és alulról egyaránt fenyegető veszedelem természetére int: Ha felülről jön, Isten nevében garázdálkodnak, ha alulról jön. a népet használják fel ürügyül Az első esetben légy hitetlen, hogy megmentsd Istent A második esetben vonulj magányba, hogy megmentsd a népet — Néhány szerelmes versében oldódik keserűsége (Nászi kösöntyű. Templomfal, Románc, Nyári köszöntő, Vallomás. Vártalak stb....). Ezek ellenpontozzák világlátásának leverő hangulatát. A verset szerető olvasónak így nem csak meggondolkodtató kérdéseket tesz föl, hanem fölemelő, átélhető érzéseket is sugall. Ideje, hogy szülővárosa megismerje, befogadja, magáénak vallja Juhász Gyula után Szeged másik jeles költőjét. Berezeli Anzelm Károlyt. Éljen az életművével. A színházra is háramlik erkölcsi kötelesség: fölülvizsgálhatná eddigi elzárkózását a szegedi író drámai életművétől. (AmfipresszZ kiadás.) Péter László Magyar szalon-képesség Kultúra, árnyékban A magyar művelődési élet legújabbkori történetében alig néhány éve egy új fejezet bukkant fel: a Magyar Kultúra Napja. A költőfejedelem, Kölcsey Ferenc kiemelkedő művének, a Himnusznak születésnapja, január 22. nevezetes mérföldkő. Amilyen könnyű ünnepi rangra emelni egy napot, annyira nehéz megtalálni tartalmának lényegét. A piros betűs kötődéshez, az emelkedett érzéshez pedig több évtizednyi emléklerakódás-háttér szükséges, hogy csillogása legyen a fogalomnak: Magyar Kultúra Napja. Még körülírni, elemezni is nehéz! A magyar szóval csak-csak megbirkózunk (az utóbbi időben még az érzelmi töltése is gazdagabb), az időhatározó pedig nem jelent nehéz terhet. De mit mond az ünnep lényege: a kultúra szó? Mennyit takar el e sokat vitatott fogalmakat bujtató kifejezés? A művészet, a tudomány, az ismeretterjesztés, a napi tevékenységünk sokféle meghatározása között az emberek művelődése, önmagunk formálása csak egy szelete a nagybetűs Kultúrának. Igaz, a legszínesebb és legtöbb rétegű alkotórésze, amit kisebb-nagyobb mértékben, valamennyien birtoklunk. Nem lehet minden településen operaház, és nem működhet minden megyében egy tudományos akadémia. Ellenben, ahol már néhány százan vagy pár ezren élnek, rögtön megalakítják a gazdakört, az asszonykórust vagy a fiatalok klubját. Szabad idejükben, saját örömükre gyűjtik az emberek a település történetét, régi tárgyakat és emlékeket. Megszólaltatják a nagyszülők dalait, megismerik a legújabb termelési kultúrákat. Apró településeken újságot írnak, kábeltévét szerveznek és faragott fából játszóteret építenek. Közben eszébe sem jut senkinek olyan szakkifejezés, mint hagyományőrzés vagy értékteremtés. „Csak" igazi közösségek alakulnak, egyesületek szerveződnek, és alapítványok segítik a kultúra egy-egy mélyrétegének szorgalmas búvárát. Közben újabb fejezetet írhat a messzebbre látó társunk a civil társadalmi szerveződésekről szóló tanulmányához. Máskor nem adja meg magát ilyen könnyen az áhított ismeret. Ismerős a csillogócsábító reklám-szlogen: Tanuljunk könnyen, gyorsan nyelveket! A hiba csupán ott van - aki próbálta bizonyíthatja -, alaposan megismerni, elsajátítani valamit csak nehezen és lassan lehet. A tudomány és a művészetek útján az ismeretek öröme fogja a kezünket. Csak nem szabad elfelejteni: nincs külön királyi ösvény még a kiválasztottak számára sem. Arról nem is szólva: a megérkezés mindig ideiglenes, a végállomást pedig nem érjük el soha. Néha még eligazodni sem könnyű! Szellemi kufárok forgatják a művelődés szélrózsáját, a tévedések sivatagába vezetve a gyanútlant. Kenyeret és cirkuszt ígér a cinikus hatalom a felszínes nézelődőnek, miközben a nemes kultúra színes ruhájába öltözteti az üres bugyutaságot. Hangos és rikító konzumkultúra csábítja a könynyebb ellenállás irányába menetelőt. Üres, semmiről sem szóló könyvek, a butaságot zászlóként, önként viselő magazinok, az erőszakban térdig gázoló „távolnyugati" filmek sugallják, sulykolják a primitív magatartást. Mert a valódi kultúra, akármerről nézzük, a fogalom minden értelmében: drága. Nehéz mozgásba hozni, működtetni, még megismerni is. Csak leállítani, az energiát másra fordítani, az intézményeket lecsupaszítani, majd bezárni: az már könynyű. Igaz, ez kerül a legkevesebb pénzbe! A kultúra kerekének küllőiből ki lehet néha ütni egyetegyet, azért a forgást megállítani még sohasem sikerült. Ötéves fiamnak olyan természetes játékeszköz a hihetetlenül bonyolult számítógép, mint nekem volt annak idején az építőkocka. Az én csodám az ő életének már természetes része. Talán erről is szól - nekünk- a Magyar Kultúra Napja. Kruzslicx Pál a Magyar Népművelők Egyesületének alelnöke Himnusztörténei a Somogyi-könyvtárban Ismét könyvhét A könyvkiadóknak február 10-ig kell dönteniük, hogy mely kiadványaikat nevezik a 64. ünnepi Könyvhétre. A nevezésnek egyebek között tartalmaznia kell a kiadvány legfontosabb adatait, árát, tervezett példányszámát, műfaji besorolását, megjelenésének tervezett időpontját és rövid tartalmi ismertetőjét. A könyvek seregszemléjét idén június 4. és 8-a között tartják - tájékoztatta az MTI-t a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése csütörtökön. A könyvheti listára csak azok a művek kerülhetnek fel, amelyek a szakma ünnepe előtt nem kerültek forgalomba, és a kiadók május 20-ig garantálják megjelenésüket. A listán nem kaphat helyet: lektűr, krimi, horror, szex, pornó, valamint közhasznú kiadvány. Az ünnepi könyvheti lista - amelyen maximum 120 könyv szerepelhet - a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnökségének tagjaiból álló bizottság javaslata alapján alakul ki. Az ünnepi könyvhét központi helyszíne a budapesti Vörösmarty tér lesz. Vásárhelyen temetik el Lontay Margitot Január 22-e a Himnusz születésnapja, és ez a dátum a magyar kultúra napja. Ebből az aikalomból nyílt kiállítás Himnusztörténet címmel a Somogyi-könyvtárban. A tárlatot Kratochwill Ottllia, Tóthné Magyari-Kossa Enikő, könyvtáros és Nagy Adóm muzeológus rendezte be. A kiállításon látható kéziratok és kották az Országos Széchenyi Könyvtárból, a könyvek a Somogyi-könyvtárból, az arcképek, érmek és bélyegek a Móra Ferenc Múzeumból, a hanglemezek, sajtószemelvények és dokumentáció pedig Nagy Ádám gyűjteményéből való. Az idei sorrendben már a negyedik rendezvény, minden évben más-más szempontból válogatták az anyagot. Az első évben a rosszul értelmezett internacionalizmust próbálták jó irányba fordítani, hiszen a kiállítás egy részén szerepelt csak a magyar himnusz, a többin más népek himnuszai voltak. A következő esztendőben a Kölcsey születésének 200. évfordulójára kiírt képzőművészeti pályázatra beküldött alkotásokat, a harmadik alkalommal a világ minden tájáról származó, himnusszal foglalkozó bélyegeket, most pedig Erkel Ferenc halálának 100. évfordulója alkalmából kifejezetten csak a Himnusszal és a Szózattal kapcsolatos dokumentumokat állítottak ki - mondotta* Nagy Ádám. A tárlók anyagai időrendi sorrendben követik egymást, kezdve a Boldogasszony Anyánk és a Magyarok Tündöklő Csillaga című népénekektől, melyek a 17. században születtek, s a 18-ban himnuszként énekelték őket, a későbbi pályázatra beküldött kéziratos kottákon és a korabeli újságok tudósításain keresztül egészen napjainkig, a '81-ben megjelent Himnusz lemezig, könyvig és a Kölcsey évforduló kiadványaiig. A kiállítás február 10-ig tekinthető meg a könyvtár nyitvatartási idejében. T. V. Lontay Margit Jászai Máriás Aase-díjas érdemes művészt február 6-án 11 órakor helyezik örök nyugalomra a hódmezővásárhelyi Kincses-református temetőben. Lontay Margit január 11-én, 76 éves korában hunyt el. Művészi pályájának Szeged, Pécs, majd ismét Szeged, később Debrecen és a budapesti Madách Színház voltak állomásai. Utolsó filmszerepét a Sose halunk meg című Koltai-filmben alakította, amelynek bemutatóját már nem érhette meg.