Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-21 / 17. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. JAN. 21. HAZAI TÜKÖR 5 • A Magyar Kultúra Napján Oktatási díjak átadása A Magyar Köztársaság művelődési és közoktatási minisztere a Néprajzi Múzeumban megtartott ünnepségen az 1993. évi Magyar Kultúra Napja alkalmából, az egész magyar felsőoktatás területéről, az iskolateremtő személyeknek, nemzetközi elismertségű munkát végzőknek kitüntetéseket adományozott. Többek között megyénkből Szent-Györgyi Albert-díjat kapott dr. Kemenes Béla, a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Kiemelkedő óvodai, alap- közép- és felsőfokú oktatói-nevelői munkáért, valamint a pedagógiai gyakorlatot segítő kiemelkedő tudományos tevékenységért Apáczai Csere János-díjat adományoztak Rozgonyiné dr. Molnár Emmának, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főiskolai tanárának. Kiemelkedő oktató-nevelő és tudományos munkássága elismeréseként a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettet kapta dr. Nagy József, a szegedi József Attila Tudományegyetem egyetemi tanára, a neveléstudomány doktora. Az alap- és középfokú oktató-nevelő munkát végző tanítók közül a gyermekek harmonikus személyiségformálásában huzamosan végzett kiemelkedő munkáért Karácsonyi Sándor-dijat vehetett át Forgó Istvánné. a szentesi Kossuth Téri Általános Iskola vezető pedagógusa. Biotechnológia, újra (Folytatás az 1. oldalról) Az elgondolások szerint a Műegyetem, a Miskolci Egyetem és a József Attila Tudományegyetem körül fejlesztik ki az Alapítvány önálló kutatóbázisát. A terv az, hogy az új, egyetemi, interdiszciplináris kutatóhelyek 70 százalékban önmagukat eltartsák és 30 százalékban kiegészítést kapjanak az alapítványtól - amely önkormányzati támogatásból is gyarapíthatja induló vagyonát. A konkrét megrendelések alapján, gyors hasznosítás céljából tevékenykedő Bay-hálózat intézeteinek már ez év második felétől megrendeléseket kellene fogadniuk. A Szegeden létrehozandó intézet, mint a Bay Zoltán alkalmazott kutatási intézményrendszer része biotechnológiai kutatásokra-fejlesztésekre szakosodik. Független lesz az akadémiai kutatóhelytől, az SZBK-tól, a JATE-tól, de mindkét intézménnyel együttműködik. Ugyancsak szoros kapcsolatban lesz az önkormányzattal, mint a város és a régió iparfejlesztésének katalizátora. A létrehozását előkészítő tárgyalások sorába illeszkedik Pungor Ernő, valamint Keszthelyi Lajos, az SZBK főigazgatója, Csirik János, a JATE rektora és Lippai Pál polgármester tegnapi megbeszélése is. A minisztert vendéglátói elkísérték a rossz emlékű, volt Biotechnológiai Rt. „maradványainak" megtekintésére; ennek jelenlegi tulajdonosai tartozásaik fejében átadják az OMFB-nek tulajdonukat - tudtuk meg Pungor Ernőtől a szegedi látogatása végén tartott sajtótájékoztatón. S. E. • Ugrásra kész az Oroszlán Galéria Műemlékvédők izgalmas tervei A tavalyi esztendő meghozta az átalakulást a szegedi műemlékvédelmi felügyelőségnek is: augusztus I-je óta Szegedi Műemlékhelyreállító Kft. néven működnek. Németh Péter ügyvezető igazgató irányítása alatt kell megfelelniük a műemlékvédelemben is teret hódító verseny feltételeinek. Az állami támogatást ugyanis a tavalyi átalakulás óta nem a műemlékesek, hanem a területi vezető felügyelők javaslata alapján - maguk a fölújítandó objektumok kapják, a munkát pedig pályázati úton lehet megszerezni. A szegediek sikerrel zárták az 1992. évet: 100 milliós árbevételt, és nyreséges gazdálkodást mutathatnak föl. Tavaly - a lábazat, és a mérművek kivételével - elkészültek az Alsóvárosi templom homlokzatának felújításával. Készen van a déli kapu terve is, és folyik a Mátyás-szobor restaurálása. A kolostor fölújítását a Posztamens Bt. végzi, jó munkakapcsolatban a műemlékvédőkkel. Versenyben nyerték el a szőregi görögkeleti szerb templom (sőt, kicsit messzebbre tekintve, többek között a nyíregyházi püspöki palota) fölújítási megbízását is. Szőregen a belső munkák is megindultak, most viszont még tart a kényszerűségből elrendelt téli szünet. Mihelyt jobb idő lesz, folytatják a díszítő-festő munkálatokat. Ha sikerül pénzt szerezni, akkor jövőre elkészülhet (Fotó: Gyenes Kálmán) A szőregi szerb templom példaszerűen sikerült külső helyreállításához az Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnöke is gratulált, de az OMVH szegedi. Oroszlán utcai székházában a Reök-palotán végzett munkára is büszkék. Németh Péter ügyvezető igazgatót tavalyi eredményeikről, s idei terveikről kérdeztük. az ikonosztáz restaurálása is. Az ügyvezető igazgató kollégáiról szólva külön elismeréssel beszélt Makra Sándor építésvezető kiváló munkájáról. A másik jelentős szegedi fölújítás eredménye a Reök-palota helyreállítása. A tetőtől a lábazatig javítottak, festettek; kicserélték a homlokzat díszítőelemeit, az udvari kapu kerékvetői nemrég készültek el, de sort kerítettek a folyosó és a lépcsőház díszeinek helyreállítására is. A szegedi műemlékvédők együttműködnek a bajai művezetőséggel is: ennek-eredményeképpen újították föl az ottani szerb és evangélikus templom tetőszerkezetét. A kivitelezés mellett mással is foglalkoznak. Saját székházuk helyreállításához az épületükbe települt utazási irodától, és egy kereskedelmi cégtől kapott bérleti díjat is fölhasználták. Gazdagodik a ház, hamarosan a nagykapu is újra a helyére kerül. A sarki nagyterem most alkalmanként kiállítóhely, de tervezik, hogy valószínű együttműködésben az Alasz utazási irodával „Oroszlán Galéria" néven állandó bemutatókat tartanak majd itt, lehetőséget adva a műtárgyak megvásárlására is. Ugyancsak készen van a székház udvarán rendezendő nyári kamarakoncertek terve: heti egy-két előadásra gondoltak, alkalmanként 80-100 fős közönség előtt. Szegeden hiányzik a budapesti Fészek-klubhoz hasonló, művészek számára fenntartott találkozóhely. Lehet, hogy jövőre sikerül megnyitni ebből a célból az Oroszlán utcai székház pincéjét. NY. P. Vita 6. Milyen városfejlesztést? Szeged népességalakulásával is foglalkozik a koncepció, és mindjárt megállapítja, hogy ez számos, előre nem látható tényezőtől függ. Mindenesetre, amíg 1990-ben valamivel többen éltünk a városban 175 ezernél, az ezredfordulóra is csak legfeljebb 183 ezer lakossal számolhatunk. Érdemes fejezet a lakótelepek kialakulását, helyzetét boncolgató rész, ami annál is inkább fontos tényező, mert legalább 70 ezer emberről van szó, és ez ma még eltolhatja az egészséges népességösszetételt. Keveset foglalkozik a koncepció a mezőgazdasági termeléssel, amely Szeged esetében is többet kíván, különösen most, az átalakuló tulajdonviszonyok figyelembe vételével is. Nem biztos, hogy ez csak külterületi kérdéskör. Azért valahol, 1924 óta. Szeged a mezőgazdasági kutatásoknak is potenciális bázisa. A koncepció Életminőség című fejezete tárgyalja a foglalkoztatási szerkezetet, a munkaerő-foglalkoztatási problémákat és még számos kérdést, a bizonytalansági tényezőkkel együtt. Azonban a foglalkoztatáspolitika kiemelt tendenciájú kérdései nehezen olvashatók ki a koncepcióból, persze, lehet, hogy mindehhez jobban kellene előrelátnunk. Ez a jövőprogram ugyancsak foglalkozik az egészségügyi ellátás kérdéseivel, az integrált rendszerek kialakításával, az összehangolt fejlesztésekkel. a lehető legmagasabb szintű betegellátással. Ebben a fejezetben szerepel egy komplex terápiás gyógyfürdő és rendelőintézet megépítése. (De jó is lenne, a mozgásszervi betegek számára is, ha ez az 1927-ben született Pávai Vajna-féle elképzelés [ekkor fúrták meg az Anna kutat] végre megvalósulhatna, és Szeged valóban egy kicsit lehetne majd fürdőváros). Aztán itt van a gyógyturizmus, amiről az elmúlt 60. évben többet beszéltünk mint tettünk érte. Lehet, hogy ugyanez vonatkozik az időskorúak problémaköreire is. Látszólag Szeged a zöldterületek városa, és mégis, ha jobban belenézünk a Stefániába, a Ligetbe stb., bizony elég sanyarú képet látunk. Városi erdőtelepítésre pedig alig találunk példát, holott tervek 1972-ben születtek, mert hát a fa a város tüdeje. Tehát fásítani kell, és jó összeköttetésbe kerüljenek a belvárosi parkok a nagyobb zöldterületekkel. Számos feladat vár megoldásra e területen is. Aránylag nagy gond a csatornázatlanság miatti talajés talajvíz-szennyezés. (Megjegyzem, hogy a rekonstruált városi víz- és csatornarendszerrel maga Lechner Lajos is elégedetlen volt. És azóta?) A levegőszenynyezés elleni védekezésre is számos megoldást javasol a koncepció. Naprakész környezetállapot-térkép szükséges, hogy mindig be lehessen avatkozni a legkülönbözőbb helyeken és módon. Jobb környezet nélkül nincs jobb élet! A szépségeket elrontani nem szabad, különösen nem a természetieket. Szeged hosszú távú fejlesztési koncepciója foglalkozik műemlékvédelmi tennivalóinkkal, a városminőség fenntartásának folyamatos munkálataival. Ugyanakkor nem mondja ki a műemlékvédelem helyi (nemcsak állami) feladatait. Kiemelten tárgyalja a közoktatás, a kultúra és a szabadidősport területén a feladatköröket, bár jó lenne egyértelműbb képet kapni a különböző oktatási szektorok között. Azt is jó lenne elérni, hogy a város magáénak érezze felsőoktatási intézményeit, és fordítva. (Sokszor úgy tűnik, hogy ezt Somogyi polgármester óta mondogatják, és mégis...) Nagyobb szerepet kellene kapniok a különböző civil társadalmi szerveződéseknek, hiszen ezek mind a várost szolgálják (szolgálnák). Hol a Szegedi Városvédő Egyesület? Szeged kereskedelmi, vendéglátási és szolgáltatási rendszere különösen 1972-től kezdve nem rossz, azonban a kívánt fejlődési dinamizmust nem tudta követni. A privatizáció segíthet majd itt? Persze itt is az a nagy kérdés, hogy a bolt(hálózat) fejlesztéseket milyen irányba kellene „terelni." Mi legyen az ipari vásárral? Ez is nagy kérdés, ismételten. Lakáskörülmények, lakótelepek, a város műszaki infrastruktúrája problémaköreire is orientál a városfejlesztési koncepció. Folyamatos törődést igényel a víz- és energiagazdálkodás, a javuló távközlés, a kommunális ellátás, a tömegközlekedés, az úthálózat, a járműpark minősége (műszaki állapota). Szerényen tátja elénk a tervezet a gazdaság nagy problémáit; a régi és új sajátosságokat, pedig hát 1989-től kezdődően születtek ám itt nagy álmok, szorosabb együvétartozások. És hova lettek? A városszerkezet, nagyvárosi infrastruktúra című fejezet elég reálisan számol, de még mindig nem orientálja a Tisza leendő nagy szerepét a városformálásban: Talán ugyanez vonatkozik a közlekedés főhálózataira, de az idegenforgalomról mondottak is rejtenek bizonyos kuszaságokat. A dolgozat végül az ütemezésre ad végrehajtást, a sorrendiséget, az ezredfordulóig történő feladatokat összegzi, valamint az önkormányzat fejlesztést segítő eszközeiről ad számot. Néhol lassúnak tűnik ez a program. Igaz, mindenhez idő és pénz kell, rengeteg pénz, milliárdok. A hosszú távú városfejlesztési koncepció alapján készül majd a rendezési program, illetve a területfelhasználási terv. A koncepció két melléklettel: az első megfogalmazáshoz adott szakvéleményekkel egészül ki, majd a várostérképekbe, fejlesztési tervekbe tekinthetünk be. A városfejlesztési koncepció majdani megvalósításával olyan Szegedet szeretnénk, amelyben a múlt és a jelen valami csodálatos ötvözetbe tömörülne, és egymásra gyakorolt hatásukból szülessen meg az új, a nagy ezredfordulóra az európai középváros abban a városszerkezetben, amelyet 1883-ra Lechner Lajosék megálmodtak és megvalósítottak. (Vége) Bátyai lenö Filmbifsztek Ha egy rendőr bekanosodik... ...akkor aztán elszabadul a pokol, veszélyben az imádott és szép feleség, aki van annyira butuska, hogy csak akkor lássa be, hogy a rendőr nem barátságot akar tőle, amikor majdnem lepuffantja a férjét. Akkor aztán ő is berezel. A rendőrt valami egészen kiismerhetetlen vágy keríti hatalmába, amit nem nevezhetünk se szerelemnek, se imádatnak, inkább csak elmebajos ragaszkodásnak, amit főként szexuális alapokon „nyugszik". A rendőr a család védelmének álcázva tetteit, egyre közelebb férkőzik, belepofázik mindenbe, mindenütt ott van, sőt arra is képes a legvégén, hogy kábítószert csempésszen a lakásba, és ezzel az ürüggyel börtönbe juttatja a féijet, hogy szabad legyen számára a terep. Hogy a hekus mennyire elmebajos, azt gyilkosságokkal igazolja: kinyírja járőrtársát, és az „imádott" nő barátnőjét. Csakhogy a férj szem szunyókál a börtönben, kijutása mégis lehetetlennek tűnik, hiszen 250 000 dollárt kéne lefizetnie szabadulásáért. A bárgyú, de elszánt ügyvéd-barát, hogy előteremtse az összeget, eladja a házát is. Aztán már csak az a kérdés, hogy a gladiátorharcban a férj vagy a rendőr az erősebb? A kérdés annyira költői, hogy szinte rímeket farag a megszokásból. A megszokás: hepiend. Az amerikai krimik lassan odáig mennek, hogy azt gondolhatnánk, kimerül a téma, már nem lesz kit lelőni, sőt nem lesz az sem, aki meghúzza a ravaszt. Csak a gyilkosság marad, és az a néhány indíték, melyeket könnyen becserkészhetünk: szerelem, pénz, hatalom, elmebaj, bosszú. Csakhogy az amerikai krimiipar olyan tökélyre fejlesztette a futószalagról legördülő rémségeket, hogy már egy szappanbuborék lebegését is úgy fényképezik, úgy dramaturgizálják, hogy a nézőnek minimum egy álmatlan éjszakája legyen, hogy félelmében odabújjon a mellette szunyókáló koros úrhoz, akinek legfeljebb csak a film végén elfutó stáblista jelenthet némi romantikus élményt. Összességében megállapítható, hogy bármely mesterszakács tanulhat az amerikai krimikből, hisz ott azon folyik a versengés, ki tud fogyaszthatóbb és látványosabb bifszteket csinálni az áldozatból. Mindezt jól alátámasztja, kidúcolja a most forgalomba került Őrjítő vágy című film. Podmaniczky Szilárd