Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-04 / 2. szám

1993. január 4. DKrSPOHTJA 3 Világpremier Tokiában, 100 ezer dollárért Az új év első kiemelkedő asztalitenisz eseménye az a világpremier lesz, amelyet szerdától vasárnapig Tokióban rendeznek meg. Az első ízben kiírt ifjúsági „világbajnok­ságon,, két korcsoport legjobb­jai küzdenek az egyesekben és a csapatversenyben. A magyar színeket csak juniorok kép­viselik, az ifjúságiak ezúttal nem szerepelnek a résztvevőik között. A magyar küldöttség vasárnap Moszkván keresztül elrepült a japán fővárosba, hogy szerencsét próbáljon azon a viadalon, amelyen a juniorok között nem kevesebb mint 100 ezer dollárt osztanak ki. A győztes fiú csapat 10 ezret, a leány 8 ezret kap, az egyéniben 12 ezer, illetve 10 ezer a leg­jobb díjazása, de még a nyolcadik is 2 e 'er dollár zseb­pénzhez juthat. Ezenkívül külön honorálják a legjobb edzőt, a legtechnikásabb ver­senyzőt, a legsportszerűbb csapatot, sőt még a legjobb játékvezetőt is! A magyarok a fiú és leány csapatban, illetve az egye­sekben indulnak. A küldött­séget Volper László szövetségi edző és Fülöp István edző vezeti, a játékosok a követke­zők: Gárdos Péter, Pázsi Fe­renc, Varga Zoltán, Éllő Vi­vien, Tóth Krisztina és Wirth Veronika. - Nagy érdeklődéssel váijuk ezt az új versenyt - mondta Volper László. - Remek al­kalom lesz arra, hogy felmér­jük: hol tart a közvetlen után­pótlásunk, mire lehet képes a többségben ázsiaiakból álló mezőnyben. A kiírás szerint a mérkőzéseken az egyéni ta­lálkozók csak 11 pontig tar­tanak és minden pont után váltják az adogatást. Éppen a rövidített játszmák miatt a junior egyesekben négy, illetve a negyeddöntőtől öt nyert játszmásak lesznek a mérkő­zések, a csapatversenyben ­egyéniben és párosban is ­három megnyert szettig tar­tanak. Találkozás egy legendával Czibor nagy show-ja a Kisbojtárban Szakmai ártalomnak is te­kinthetném a szívdobogtató találkozások vágyát. E sorok Írója az aranycsapat kiváló­ságait akarta szemtől szembe látni. Tőlük hallani hajdanvolt legendás 90 percekről, híres­hírhedt történetekről. Lórántot, Zakariást és Kocsist „elhibáz­tam". De a többiekkel egytől egyig összehozott a jósorsom. Legutoljára Czibor Zoltánnal. 1992. december 27-én, s amire a legkevésbé számíthattam: Szegeden a Kisbojtár étterem­ben. Elköltötte ebédjét, majd kapkodó mozdulatokkal elő­húzott a zsebéből egy csomag cigarettát, és máris kezdődött a Czibor-show. * „Azt kérdezed, hogy miért nem nyertünk a világbajnokság döntőjében a nyugatnémetek ellen? Sorolom az okokat: Puskás sérült volt; szoba­társam, aki Bern után soha többé nem szerepelt a váloga­tottban, egy hölgy társasá­gában töltötte az éjszakát; Sebes Gusztáv alaposan fel­forgatta az előző mérkőzésen remeklő csatársort. A legna­gyobb baj azonban az volt, hogy átok ült rajtunk. A má­sodik félidőben 2:2-re álltunk, ellenfelünk azt sem tudta, hol a labda, úgy támadtunk, mint a fergeteg. Egy beadás után Kocsis fejelt kapura, a labda háromszor pattant a felső lécen, én meg a gólvonalon vártam, hogy leesik, s akkor berúgom. A labda gondolt egyet, aztán szépen bele­tottyant a hálóba - kívülről... Ez a helyzet - és még mennyi! Szóval így vesztettünk. Nem tudod, hol él és hogy van Csáki Béla?... De nagy kár, hogy a villamos levágta a karját!" * Az FTC-t, a Csepelt és a Bp. Honvédot is megjárt A földkerekség valaha élt egyik legkiválóbb bal­szélsőjét, Czibor Zoltánt a szakírók a halhatatlanok közé sorolják, mert játékosként futtballtörténelmet Irt. Öt ország - Magyarország, Spanyolország, Ausztria, Svájc és Kanada - legjobb klubcsapataiban szerepelt, a Ferencvárost, a Bp. Honvédot, az FC Barcelonát és az Austriát bajnoki címhez segítette. A labdarúgás történetének első, posztját elhagyó, vakmerően kalandozó balszélsője volt. szertelen balszélső 1957 elején nem tért haza klubja dél­amerikai túrájáról. A futball­király, Kubala László szerint a forradalom után Spanyol­országba került magyarok közül Czibor volt a legjobb formában. Az FC Barcelona sztárjaként a hozzá hasonlóan különc Helenio Herrera edző­vel hadakozott, miközben azért bajnoki aranyérmekkel lepte meg a „Barca" hfveit. 1961­Spanyolországban is lábbal játsszák - frocliztam a nagy­okost, aki egy árva szót sem szólt. Másnap az öltöző táblá­jára ki volt írva, hogy a tréfám egymillió pesetámba, körül­belül 2 millió forintomba került. 1963 tavaszán a bécsi Austria bajnokcsapatában ját­szottam, majd Svájc követ­kezett. A Zürichben töltött hónapjaimat a Grasshoppers­szel elért Nyári Kupa diadal tette felejthetetlenné. Aztán finálé Hamiltonban. Az viszont kacsa, hogy én valaha is ját­szottam a légió csapatában. Bár ha meggondolom, ott is emberek szaladgálnak a labda után..." * Czibor Zoltán csaknem három évtized múltán, 1983 májusában tért vissza először Magyarországra. Első útja Budai Lászlóhoz vezetett. Számba vették az ismerősöket, aztán Kocsis Sándor emlékére ürült a pohár. Ők hárman, az egykori fradisták elválaszt­hatatlan barátok voltak. A le­gendás balszélsőt az elmúlt évtizedekben egyetlen vékony­ka szál kötötte a profi labda­rúgáshoz. Végleges hazaköltö­zése előtt a Sabadell együtte­sének szaktanácsadói tisztét t­öltötte be. Edző sosem akart lenni. Ma sem az. Komárom­ban él, támogatja a megyei 1. osztályban szereplő helyi FC-t. Olykor a tatabányai és a győri futballpályán is megfordul. * Karcsú (60 kg), mint régen, a haja ugyanúgy a homlokába hullik, mint régen. Percenként pattan föl a székéből, profi táncosokat megszégyenítő mozdulatokkal játssza el a történeteket, cselez, gólt rúg, majd a következő pillanatban már azt meséli, hogy vagy negyven éve Budai utolsó percben lőtt góljával 3-2-re verték a Tisza-parti pályán a Szegedi Honvédot. A második mondata meg arról szól: mi­ként beszélte rá Herrerát Ko­csis szerződtetésére; a harma­dik arról, hogy az aranycsapat csatársora jobb volt a Bar­celona Tejada, Kocsis, Kubala, Suarez, Czibor ötösénél. Jobb­ra indul, balra lép, meggon­dolja magát, irányt változtat, térül-fordul, és nem érti, miért nem értjük. Búcsúzáskor azért még a fülembe súgja: „Hidd el, az Uruguay ellen káprázatosan játszó Budai, Kocsis, Palotás, Hidegkúti, Czibor összetételű csatársor ellen nem lett volna ellenszerük a nyugatnémetek­nek a döntőben..." THÉKES ISTVÁN ben BEK-döntőt játszott a rossz emlékű berni Wankdorf­stadionban. Az eredmény újra 2:3, mint hét évvel azelőtt. Pályája csúcsán, ereje teljében búcsúzott a katalán várostól. Mennie kellett... * „A Barcelona segédedzője, akiről mindenki tudta, hogy nem volt futballista, kézzel dobta vissza az elgurult labdát. - Mister, úgy tudom, a futballt 4c \-tiU, híLuildh < CH^Au^Uc^­fiüsztria legyőzte Európát fiz SZVSE a dobogóra tájolta magát Az osztrák APA hírügynök­ség szenzációként értékeli, hogy barátságos férfi kézilabda mérkőzésen a fiatal nemzeti válogatott legyőzte a finn szupersztárral, Michael Kall­mann-nal kiálló Európa-válo­gatottat. A bécsi Stadthalle-ban kétezer néző volt kíváncsi a találkozóra, s a házigazdák kétgólos győzelmet arattak. A találkozó előtt, mintegy bemelegítésként az osztrák A Szeged városi sportigaz­gatóság szervezésében meg­rendezték 1993. első asztali­tenisz versenyét. A legfiatalab­bak álltak asztalhoz, hogy a városi nyílt bajnokság kereté­ben döntsék el az elsőség és a helyezések sorsát. Különösen a fiúknál volt népes a mezőny. Nagyon sokan vettek részt Szegedről, Hódmezővásár­helyről, Zákányszékről, Makó­ról és a megye más helysé­geiből. íme az eredmények: Leány ifjúsági: 1. Fazekas Izabella (SZAC), 2. Karsai Kinga (SZAC), 3. Pekárik Irén és Szécsi Nóra (SZAC és Makói VSE). Ifjúsági leány páros: 1. Fazekas-Karsai (SZAC), 2. Pekárik-Joó (SZAC), 3. Kö­röm-Serfőző (Zákányszék, WAT Margareten csapata lé­pett pályára az Elektromos ellen. A magyarok a félidőben két góllal vezettek, ezt később sikerült tovább növelni. A legjobb Elektromos-gólszerző Horváth Attila volt 7 találattal. Az eredmény: Wat Margareten (osztrák) -Elektromos 24-29 (13-15) A nap slágere természetesen a kontinensválogatott szerep­lése volt. Az együttesbe meg­SZAC) és Szécsi-Békei (Ma­kó, SZAC). Ifjúsági fiúk: 1. Tóth Szi­lárd (SZAC), 2. Csikós Gábor (SZAC), Bácsi Bernát (Hód­mezővásárhely) és Krémer Csaba (SZAC). Ifjúsági fiú páros: 1. Csi­kós-Lantos (SZAC), 2. Tóth­Krémer (SZAC), 3. Lukács­Gáspár (SZAC) és Bácsi­Rácz (Hódmezővásárhely). Ifjúsági vegyes páros: 1. Lukács-Fazekas (SZAC), 2. Tóth-Karsai (SZAC), 3. Bá­csi-Szécsi (Hódmezővásár­hely, Makó) és Krémer-Békei (SZAC). Serdülő lányok: 1. Köröm Zita (Zákányszék), 2. Papp ViWória (Szeged), 3. Serfőző Katalin és Lukács Lilla (mindkettő SZAC). hívást kapott Iváncsik Mihály is, gólt azonban nem szerzett. A hazaiak sikerét Vinkó Kan­dija szövetségi kapitány úgy értékelte, mint egy lépést előre a svédországi A-csoportos vi­lágbajnokságra való felkészü­lés útján. Ausztria-Európa-válogatott 27-25(14-10) Legjobb dobók: Dittert 6, Ascherbauer 5, illetve Kall­mann, Licu 4-4. Serdülő leány páros: l. Köröm-Huszta (Zákányszék), 2. Serfőző-Lukács (SZAC). Serdülő fiúk: 1. Bunda Szabolcs (Hódmezővásárhely), 2. Gáspár Balázs (SZAC), 3. Lukács Levente (SZAC) és Bácsi Tamás (Hódmezővásár­hely). Serdülő fiú páros: 1. Gás­pár-Lukács (SZAC), 2. Bá­csi-Bunda (Hódmezővásár­hely), 3. Dankó-Fábián (SZAC) és Karip-Simon (Szeged, SZAC). Újonc leány: 1. Huszta Edina (Zákányszék), 2. Lukács Lilla (SZAC), 3. Sebestyén Dóra (Zákányszék). Újonc fiú: 1. Bácsi Tamás (Hódmezővásárhely), 2. Lukács Levente (SZAC), 3. Fekete Tamás (SZAC) és Karip Adrián (Szeged). Szokol Lajos szakosz­tályvezető arról a kitűnő szak­mai munkáról beszélt, amely Gera Tibor és Paskuj Mátyás edzők tevékenységét jellemzi. Ennek meg is lett az ered­ménye, ami 95,5 bajnoki pont­ban realizálódott. Ezzel a Szegedi VSE az ország 80 szakosztályának rangsorában ­megdöbbentve még a szakem­bereket is - az előkelő harma­dik helyet foglalta el. A dobogóra kerülés állomá­sait Gera Tibor edző idézte fel. A hosszútávú országos bajnok­ságon 11 pontot sikerült össze­gyűjteni. A legeredményesebb vasutas tájfutó a negyedik helyen végzett Gordos Mónika volt. Gábos, Kovács és Farkas ötödikként ért a célba kor­csoportjában. A sprintver­senyen az előző erőpróbához képest sikerült megduplázni a bajnoki pontokat (22,5), vala­mint Farkas Dávid révén SZVSE-s versenyző állt a F15­ös kategória dobogójának legfelsőbb fokára. Novai Mag­dolna (NI7) nyakába ezüst­érem került. Balogh Piroska (N21) és Csuka Dolli (NI7) az értékes negyedik helyet sze­rezte meg. A váltóbajnokságon sikerült még egy „lapáttal" rátenni, s két bajnoki címmel, egy bronzéremmel és két hatodik helyezéssel tértek haza az SZVSE-sek. A legtöbb pontot - 28-at - azonban a csapatbajnokságon gyűjtötték A Szegedi Vasutas tájfutói tavaly jól rá­cáfoltak ügyvezető el­nökük prognózisára. Halász Antal ugyanis az 1991-es kitűnő ered­ményeket értékelő össze­jövetelen kijelentette, hogy akár megismételni is bravúr lesz. Aztán jöttek a versenyek s egy­re gyűltek a pontok és a dobogós helyezések. Hogy minek köszönhetik az SZVSE-sek a szép sikert, erre is választ kaptunk a közelmúltban megtartott és a tájfutók népes táborát fehér asz­talhoz szólító összejöve­telen. be, amellyel a két bajnoki cím egy ezüstéremmel párosult. Az erőpróbák sorát az országos egyéni bajnokság zárta. A legjobb helyen, a másodikon Farkas Dávid végzett az FI 5­ösök között. Gordos, Mátrai és Novai a hatodik helyre került. A vasutas tájfutók legered­ményesebb versenyzője Farkas Dávid lett, aki 1992-ben 17­szer állt fel a dobogó második fokára, ezenkívül szerzett nyolc ezüst- és négy bronzér­met. A lányoknál igen szoros volt a háziverseny, amelyben Kovács Ivett lett az első három arany-, öt ezüst- és hét bronz­éremmel. Az előbb említett két fiatal magára ölthette a címeres mezt is Kovács a román-magyar viadalon csapatban második, egyeniben pedig a harmadik helyen végzett. Farkas Dávid ugyanezen az összecsapáson az ezüstérmes csapat tagja volt. Mindketten részt vettek a svédországi nagy nemzetközi versenyen, amelyen Farkas nagy meglepetésre elsőként futott át a célvonalon, Kovács a negyedik lett. Rajtuk kívül Gordos Mónika indult még a háromnapos csehszlovákiai összecsapáson, s ott két bronz­érmet nyert. Csuka Dolli a svédországi versenyen állt rajthoz, de neki nem sikerült előkelő helyen végezni. Ösz­szességében a Szegedi VSE tájfutói 1992-ben öt országos bajnoki címet szereztek s ez történetük legeredményesebb szereplése volt. Egyesek sze­rint mindez meismételhetetlen eredmény, de ha azt vesszük figyelembe, hogy két évvel ezelőtt is ugyanezt mondták, akkor egyáltalán nem lehetünk ebben biztosak... SÜLI JÓZSEF Asztalitenisz fiz év első versanya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom