Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-18 / 14. szám

Foszforgránát a fatballmérközéscn Ismeretlen tettesek a lelátóról egy foszforral töltött mini­gránátot hajítottak a Hapoel Haifa-Beersheva izraeli labdarúgó­mérkőzésen a gyepre. Mindez a bajnoki találkozó lefújása előtt történt, a 83. percben okozott jogos riadalmat. A gránát a haifai kispadnál sérülést is okozott, az egyik edző arca égett meg. A rendőrség kutatja az elkövetőt, de a nyomozóknak egyelőre fogalmuk sincs arról, ki kívánta így megzavarni a mérkőzést. Az izraeli sajtó szerint nem kizárt, hogy palesztin attakra kell gyana­SPORTJA A DELM AG YARORSZAG KFT. MELLEKLETE Szívhez szólóan „muzsikólt a Papiron SC ült az edzői álom Nyolc nap alatt a harmadik nagy csatáját vívta tegnap a Papiron SC Szeged férfi röp­labdacsapata, a Mladost Zág­reb, és a nagy rivális, a Kapos­vári Somogy SC legyőzése után szlovén csapatot, a Vileda Maribor gárdáját fogadták Vá­mosék. Az előző, óriási bravú­rok után „kötelezővé" vált a vasárnapi mérkőzés abszolvá­lása, ám Nyári Sándor, a sze­gediek vezetőedzője - játékost és szurkolót egyaránt - óva in­tett attól, hogy bárki is biztos sikerként, „lefutott" mérkőzés­ként könyvelje ezt a találkozót. Óvatossága ezúttal, hál' Isten­nek alaptalannak bizonyult, csapata ugyanis látványos já­tékkal, fölényes magabiztos­sággal, a vártnál sokkal köny­nyebben nyerte a mérkőzést. Az első játszma Lapsin ado­gatásával kezdődött, amit for­gások követtek. Vámos nyitá­sa, majd Pogár)6 sáncolása és Voronkov remek leütése után belelendültek a szegediek (3:0). Ezután ugyan egy pontot szereztek a vendégek (3:1), ám a jó előkészítéseket és nagy­szerűen végrehajtott támadáso­kat követően igencsak megug­rottak a bámulatos dolgokat produkáló hazaiak. Csíkos például bombaerős repülőszer­vát hárítva Lapsinnak továbbí­tott, aki hálából olyan labdát „rajzolt" az őt játékba hozó Gabikának, aki önmagát is ámulatba ejtő, védhetelen leü­téssel zúdította a fehér Mikasát a szlovének térfelére. Valóság­gal „muzsikált" a szegedi együttes, valamennyi játékosa felszabadultan, a játékot élvez­Fotó: Gyenes Kálmán A sérüléséből felépült Hulmann (7-es mezben) leütéseivel ezúttal is megoldhatatlan feladat elé állította az ellenfél játékosait ve kezelte a „hangszert", és nagy-nagy tudatosságot sejtető improvizációkkal kergette két­ségbeesésbe ellenfelét. A második játszma elején egy sztentori hang - mintha megérezte volna a szett történéseit - imigyen harsogta figyelmeztetését a vendéglátók felé: „Aztán nehogy kiengedje­tek, mi a gyorsan elért győzele­mért is hálásak leszünk! " A vezetést ezúttal is Lap­sinék szerezték meg (1:0, 2:1), ám innen hosszú perceken át képtelenek voltak elmozdulni. Pár nyitásváltás után aztán mé­giscsak belelendültek Hul­mannék, úgy látszott ez a já­tékrész sem tart sokáig (8:2). Ezután viszont „befagyott" az eredmény, a szegedieket hiába korholták a kispadról, 12 (!) forgás következett, mígnem a vendégek szereztek pontot (8:3). A látottak miatt hol Nyá­ri Sándor, hol Nusser Elemér feje vált céklavörössé, egyikük sem fukarkodott az ösztökélő jelzők közvetítésével. Dörge­delmeiknek azonban nem sok látszata volt, tanítványaik - bi­zonyára csak tudat alatt - úgy voltak ezzel a játszmával, hogy Röplabda Szuper Liga Vámos, a szegediek „doyenje" (a kép jobb oldalán) egyszer finom mozdulatokkal, másszor ravasz leütésekkel hozta lehetetlen helyzetbe a mariboriak sáncait ha nem is az előzőhöz hasonló fölényességgel, de bizton meg­nyerik (9:3). Az eredményjelző a későbbiekben ugyan nem ezt mutatta (11:10!), ám a végjá­tékban Lapsinéknak nemcsak az eszük, de a kezük is helyén volt, így aztán ez a játékrész is sikerükkel végződhetett. A harmadik játszmában új­fent bámulatos dolgokat mű­veltek Hulmannék. Elszántsá­gukból, no meg remekebbnél remekebb megoldásaikból egy­értelműen arra lehetett követ­keztetni, mindenki időben fog­lalhat helyet a vasárnapi ebédet prezentáló asztalnál (10:2). A továbbiakban ugyan volt egy­két könnyelműségre utaló megmozdulásuk a vendéglá­tóknak (10:5, 12:7), a hajrájuk viszont ellenállhatatlan volt. a meccslabdánál Voronkov nyi­tása után Csíkos óriási leütése tett pontot a találkozó végére. Az összecsapás előtt a ven­dégek edzője azon kesergett, hogy egyik legjobbjuk egyetemi vizsgái miatt nem tarthatott ve­lük, hiányát már Kaposvárott is nagyon megérezték. Az otta­ni vereségük - mint említette ­csak olaj lehet a tűzre, a sze­gedi meccset, a visszavágástői is fűtve, mindenképpen szerél­nék megnyerni. Reményeik már az első játsz­ma elején szertefoszlani lát­szottak, mégpedig azért, mert a hazaiak kirobbanó formáról tettek tanúságot, szinte lélegzetvételhez sem engedték ellenfelüket. Edzőjük aggodal­mára alaposan rácáfoltak, hi­szen (a „rápihenős" második játszmát is beleértve) bámu­latra méltó röplabdázással ­egymást felülmúlva - nyerték meg zsinórban, teljesen megér­demelten, nyolc nap alatt a ha­rmadik mérkőzésüket! Nyári Sándor: - A mari­boriak ezúttal nem igazolták a róluk alkotott jó véleményeket, szétesően, elképzelés nülkül játszottak. Az edzők nagy álma. hogy a pályára küldött kezdő csapat valamenyi játékosa együtt nyújtson kimagaslót, egyszerre legyen csúcsformá­ban, nálunk most valóra vált! Csak gratulálni tudok ehhez a teljesítményhez, a nyolc nap alatt elért három győzelemhez! Dragutin Baltic: - Nem tu­dok mit mondani... Csapatom katasztrofálisan, mélyen tudá­sa alatt játszott ezen a mérkő­zésen. A mérkőzés jegyzőkönyve: Papiron SC Szeged-OK Vileda Maribor 3:0 (1, 12, 7). Férfimérkőzés. Újszegedi Sportcsarnok, 1000 néző. Vezette: ifj. Kiss, Zacc. Papiron SC: POLGÁR, HULMANN, VÁMOS, VO­RONKOV, CSÍKOS, LAPSIN. Csere: Petheő. Edző: Nyári Sándor, Nusser Elemér. OK Vileda Maribor: Haf­ner, Sivtar, Najdic, Pusnik, Kravcov, Topovsek. Csere: BRACKO, Primec, Mozic. Edző: Dragutin Baltic. GYÜRKIERNŐ Fordulatokban bővelkedő találkozón Mindkét edző úgy fogalma­zott a mérkőzés előtt: lehet eső, lehet sár. Szabó Károly el­sősorban abban bízott, hogy Mohácsi lövőkedve megmarad, s a csapat betartja a megbeszélt zavaró védekezést. Nos, a mérkőzés elején kü­lönösen nagy gondot fordított a két együttes arra, hogy meghi­úsítsanak mindenféle akciót és lövést, amit bizony sikerrel tet­tek. Ezt bizonyítja: a találkozó első gólja a 7. percben esett, amikor Pocsai szélről kilőtte a hosszú sarkot. Igaz, Bartók vá­lasza sem késett sokáig, ám ez­után is csak nehezen születtek a gólok, ami a szigorú védeke­zésen kívül a két hálóőr nagy­szerű teljesítményének volt kö­szönhető. Az irammal azonban nem volt baj, borzasztó nagy elánnal küzdöttek a csapatok, rendkívül gyors, pergő volt a játék, s a színvonalra sem lehe­tett panasz. A szegediek őröl­tek, s darálós játékuk eredmé­nye: 4-1-re elhúztak. Ez sem billentette ki lelki egyensúlyá­ból a békéscsabai csapatot, mert a 20. percre utolérték a vendégeket, amikor Mohácsi ellopott egy labdát, végigszá­guldott a két térfélen, s kilőtte a volánosok kapuját. Aztán a folytatásba is ő jeleskedett, emberelőnyben és hátrányban is betalált, majd Dvurecsen­szkij a jobbszélsőt megszégye­nítően, zéró szögből lőtt gólt. Igaz, minden békéscsabai talá­latra jött a választ, így 8-8-cal zárult az első játékrész. A fordulás után ha lehet, to­vább fokozódott az iram és a harc. Moldován hátrányból, a túloldalon csavar betörésből volt eredményes. De elhúzni egyik csapat sem tudott. Hal­latlanul kemény volt a talál­kozó, mégis alig volt kiállítás, s az első hétméterest is csupán a 41. percben ítélték a játékve­zetők, amit Avar be is lőtt (12-13). Dr. Soós József meg is jegyezte: az a csapat nyer, amelyik végig bírja ezt az öl­döklő iramot, amelyik viszont elfárad vagy lélekben föladja ­veszít. így is történt, mintha a szegediek előbb kezdtek volna fáradni, amit bizonyít: a békés­csabaiak Mohácsi óriási átlö­vésével emberhátrányból is két gólos előnyre tettek szert (19-17). Ezzel együtt egyre in­kább felhagytak a gárdák a szi­gorú védekezéssel, s minden idegszálukkal a góllövésre tö­rekedtek. Az utolsó öt percben több gól esett, mint az első hu­szonötben. Az 59. percben 23-2I-nél emberhátrányba kerültek a lila-fehérek, amit Sándor egy büntető révén ki is használt, de Dvurecsenszkij hátrányból is bevette Fekete R. kapuját, így hiába lőtt újabb gólt a túloldalon Szabó L. a hátralévő másodperceket már kivédekezték a házigazdák. Rendkívül iramos, kemény és gyors mérkőzésnek lehettek szemtanúi a szurkolók. Bátran és nagy elszántsággal küzdött mindkét csapat, érthető, hogy a nagy iram a végére sokat kivett a játékosokból. Mindkét csapa­ot dicséret illeti harcosságáért. A játékvezetők jól fújtak és ami ugyancsak mellettük szól: engedték a játékot, s a ke­ménységet is a sportszerűség határán belül. A békéscsabaiak talán annak köszönhetik győzelmüket, hogy sokkal inkább akarták a sikert és kevésbé fáradtak el. mint a Tisza-partiak. Békéscsabai Előre KSE­Tisza Volán 23-22 (8-8) NB l-es férfi kézilabda-mér­kőzés, Békéscsaba, 2000 néző. Vezette: Bednár, Kanyok. Békéscsaba: TYETYÁK ­Arató, Szabó R., DVURE­CSENSZKIJ 4, FEKETE L. 2., MOHÁCSI 9, POCSAI 4. Csere: Bogárdi, Döge, Moldo­ván 4(1). Edző: Szabó Károly. Tisza Volán: FEKETE R. ­OSZLÁNCI 3, Sándor 7 (3), Borsodi, MEZEI 3, BARTÓK 4, Avar 2 (1). Csere: Dobos (kapus), Szabó L. 2., Csavar 1. Edző: Kővári Árpád. Kiállítások: 8, ill. 2 perc. Hétméteresek: 2/1, ill. 4/4. JÁVOR PÉTER

Next

/
Oldalképek
Tartalom