Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-18 / 14. szám

HÉTFŐ, 1993. JAN. 18. Szelídebb retorikával, BELÜGYEINK 3 W hatékonyabb végrehajtással (Folytatás az 1• oldalról.) Bevezetőjében Póda Jenő jelezte: a 22 Csongrád megyei küldöttet felhatalmazták az országos választmány ajánlásának támogatására, miszerint az országos gyűlés az első napon vá­lasszon elnököt, vezetőséget, s a továbbiakban az érdemi munkának szentelje idejét. A küldöt­teket elosztották a 11 szekcióba, ahol a prog­rammunka folyik majd. Szabad mandátummal rendelkeznek; a küldöttgyűlés vitáiból, hozzá­szólásaiból kiderült, hogy a tagság támogatja Antall József jelöltségét. Grezsa Ferenc, újdonságként, ismertette az úgynevezett stratégiai bizottság munkáját. E bi­zottságot három hete az MDF országos elnöksé­ge állította föl azzal a céllal, hogy levonja az el­múlt két és fél év folyamatainak tanulságait, és stratégiát dolgozzon ki az eljövendő időszakra. Véleményeként hangoztatta, hogy pártja sokszí­nűségét fenn kell tartani, s egyetlen műhelyt sem szabad kirekeszteni a munkából. Az irány­zatok militánsairól az országos gyűlés a vezetó szervek megválasztása alkalmával véleményt nyilváníthat. A centrumpolitika folytatása esetén nem valószínű egyetlen irányzat leszakadása sem. Középutas elnökség körvonalazódik. Kije­lentette: a továbbiakban szelídebb retorikával, hatékonyabb végrehajtással kell szolgálni a rendszerváltás ügyét. Manapság nincs puha kérdés - jelentette ki Bogárdi Zoltán -, számtalan alkalommal mellé­nek szegezik a felvetést; „miért veri szét a kor­mány a mezőgazdaságot?" Szerinte a szocialista mezőgazdaság Vlagyivosztoktól Rostockig összeomlott. Ezt az összeomlást sokan úgy ér­telmezik, hogy Keleten piacot vesztettünk. Szó sincs róla, mivel azon piacokat egyelőre nem nyerte meg senki... Viszont olyan lépéseket tet­tünk, amelyek a magyar gazdálkodókat verseny­helyzetbe hozzák a keleti piacokra való betörés­re. Belföldön a monopolhelyzetek kérdése rend­kívül időszerű - például a budapesti tejhiány egyetlen vállalat szervezési bakijainak köszön­hető. A piacgazdaság körülményei a mezőgaz­daságban előbb-utóbb olyan versenyhelyzetet teremtenek, melyek elejét veszik a hasonló hiá­nyoknak. A Parlament elfogadta a földművelési alapokról szóló törvényt, s a minisztérium kidol­gozza, hogyan juthatnak pénzhez az emberek. A mezőgazdaság finanszírozása megoldhatatlan falusi bankhálózat nélkül... Raffay Ernő beszámolójában említette: a kül­politikai, kisebbségi és biztonságpolitikai szek­ció által kidolgozott alapdokumentumban lénye­ges változtatásokra - e három területen - nem született javaslat. Külpolitikánkban az eddigi gyakorlat folytatását javasolják. Belpolitikában a jelenlegi középutas megoldások mellett száll­tak síkra. Magyarország e térség legbiztonsá­gosabb állama. Elismertségünk elsősorban a szomszédos országokkal, régiókkal, a nemzet­közi szervezetekkel megvalósított kapcsolatépí­tésen alapul. Pataki Sándor • Mentők: Az idén sem lesz könnyű Nehéz évet zárt tavaly az Országos Mentőszolgálat, s ­úgy tűnik az idén sem lesz sokkal könnyebb helyzetben. A múlt évben a finanszírozási problémák, ebben az esztendő­ben viszont elsősorban a közal­kalmazotti törvényből adódó kötelezettségek okoznak majd fejtörést az OMSZ vezetőinek - mondta az MTI munkatársá­nak Göbl Gábor főigazgató. A Mentőszolgálatnál tavaly év közben felmerült pénzhi­ányt december végére ugyan rendezte a társadalombiztosí­tás, mindez azonban az elma­radt beszerzéseket már nem pótolhatta. így azután - muta­tott rá a főigazgató - az OMSZ jelen pillanatban gyógyszerek­ből, kötszerekből és járműal­katrészekből csupán a minimá­lisan szükséges raktárkészlettel rendelkezik. Mindezek ellenére bizakodva kezdi az évet a szer­vezet, mert a finanszírozó, vagyis a társadalombiztosítás eddig nem tapasztalt segítő­készséget mutat. • A Skyway legszorgalma­sabb utazásközvetítője a sze­gedi Emmanuelle Tours - a forgalom egyharmadát ók pro­dukálták - nincs irigylésre méltó helyzetben: 54 Egyip­tomba, illetve 40 Kanári-szige­tekre készülő utasnak kellett nemet mondaniuk a budapesti cég fizetésképtelensége miatt. Ez több mint hárommillió fo­rint értékű utat jelent, ekkora összeget vettek át a befizetők­től és továbbítottak az utazás­szervező Skyway-nek - jutalék ellenében. Nyáron ugyanezzel a céggel hétmilliós forgalmuk volt, néhány reklamáló utastól eltekintve - problémamen­tesen. Simái Attilával, az Emmanuelle ügyvezető igaz­gatójával vasárnap délután be­A Skyway elszállt szélgettünk a szerkesztőség­ben. - A rossz hírről tájékoztatást nem kaptunk, minderről az út indulása előtt egy véletlen tele­fonhívást követően értesültünk, Így már nem tudtunk minden­kit időben tájékoztatni. Hétvé­gén sikerült beszélnünk Aranyi Istvánnal, a Skyway ügyvezető igazgatójával, aki megígérte, hogy rövidesen elkezdi a pénz a visszafizetését. • Csodálkoznék, ha ez az itthon maradókat meg­nyugtatná. Egyáltalán, mit mond ilyen esetre a jogsza­bály? - Az Emmanuelle itt ügy­nökként szerepel, a felelősség a Skywayt terheli, az utasok­nak is közvetlenül ők tartoz­nak. Ez nem nagyon vigasztal bennünket, a kérdéses három­millió forintnál sokkal na­gyobb az erkölcsi veszteség. A jogszabály egyébként forga­lomtól függő - utasok kártala­nítására felhasználható - kau­ciót ír elő minden utazási iro­dának, így a Skywaynek is. • Ez komoly hitelrontás. Lehet ezt egyáltalán vala­hogy mérsékelni? - Aki utazni akar, annak pénzét befizetett összegként kezeljük, segítségünkkel más irodával utazhat, csak az eset­leges árkülönbséget kell meg­fizetni. Úgy látjuk, az emberek elsősorban utazni szeretnének. A többi érintettet folyamatosan tájékoztatni fogjuk a fizetés üteméről és az arányosításról. Más sorrendről, mint az ABC, szó sem lehet. ® Mi történik akkor, ha egy vasat sem látnak a Sky­waytől? - Mi nem látjuk ilyen borús­nak a helyzetet, úgy gondoljuk, hogy az ügyvezetőnek elemi érdeke, hogy a botrányt ne a büntetőjog rendezze. Az is tény, hogy nincs hárommillió a zsebünkben az utasok száz­százalékos kárpótlására. Kovács Andiás 177 olt itt egy mezőny a nyolcvanas évek végére, ami a L/ gazdasági hatalomra is szert tett politikai garnitúrá­ból, az első és második gazdaságban - másként ugyanis le­hetetlen volt! - egyaránt ténykedő vállalkozókból jött ösz­sze, és a nem túl nagy létszámú politikai ellenzék is idetar­tozott, mint egy esetleges rendszerváltozás politikai, gazda­sági esélyese. Úgy nagyjából készen voltak a csapatok. A jó képességű párttitkárok belátták, hogy Iljicsnél fonto­sabb a kamatláb, a gazdasági emberek pedig rántottak egyet a vállukon, s úgy döntöttek, hogy működőképessé­gük érdekében néha megesküdhetnek Iljics szakállára. Ri­tuálé, sőt fontos rituálé, de mégse veszi komolyan senki... Az ellenzék pedig okosan ott állt a pénzszekrény és a hata­lom indítóvonalánál, ügyelve, hogy arcára ne üljön ki a mohóság. Mindenki készen volt, mégis, ehhez képest mindnyá­junkról egy kicsit váratlanul hámlott le a néphatalom. Eltemettük Nagy Imrét és Kádár Jánost, utána ('89 októ­ber elején) megvolt az MSZMP utolsó kongresszusa, és ott álltunk egy szál függetlenségben. Ebben az időben egy na­gyon izgalmas társadalmi senki földje keletkezett, ami kö­rülbelül fél évig, a '90-es parlamenti választásokig tartott. Ebben a fél évben zártak szorosabbra a régi csapatok, és ekkor kezdődtek meg az első komoly kísérletek a szétzilá­lásukra. Jöttek az új káderek. Abban a fél évben nem mindig átlátható új csapatok alapjai, egységei teremtődtek meg. A régi érdekszövetségek nagy része megmaradt, és melléjük fölzárkóztak, ,fölszer­veződtek" az újak. Miközben a kassza nem lett nagyobb. Nem lett több az elosztható pénz annál, amin már a nyolcvanas évek végén is osztozhattak, akik hozzáfértek. j U s most felutazik a fővárosba egy pasas Ménfőcsa­L—J nakról, Kiskunlacházáról, Szabolcsból, és bele akar dumálni az osztozkodásba. Sőt! Ő akar osztani. Ez komoly hírig alapja. Ez is oka annak, miért ennyire rémes a hazai közélet. Persze erről senki nem beszél. Inkább a médiáról. Miközben a csehek például könyékig felgyűrt inguj­jakkal szedik a nyugati kölcsönöket... Es talán már le is hagytak minket egy jobb minőségű társadalom felé ha­ladva. IUaLt!s Határőrségi gyorsjelentés Tavaly 24 ezer határsértővel szemben intézkedett a Határőr­ség, ez 20 százalékos csökkenést mutat az 1991-es statisztikához képest. Krisán Attila határőrségi szó­vivő az MTI kérdésére azt is elmondta, hogy a gyorsjelentés szerint 118 ország állampolgárai okoztak gondot a testületnek. A határsértők közül 14 ezer volt a román, majdnem 3 ezer a török és 500 a bolgár állampolgár. Az embercsempészek száma meg­közelítette a hatszázat. Kifelé továbbra is a legtöbb határsértő Ausztriába akar szök­ni. Akiknek sikerült kijátszaniuk a magyar határőröket, azok sem lehettek biztosak a dolgukban, ugyanis az osztrák kollégák majdnem 4000, hazánkból érke­zett határsértőt fogtak el a határ túlsó oldalán. • Jól mutatkozott be a Köz­társaság Párt. Am ön enél­kiil is a népszerűségi lista első helyezettje. Kell-e és miért kell akkor önnek ez az új párt? - Ahogy ma látszik az or­szág helyzete, előrevetíthető az is, hogy többszörösen nehe­zebb lesz itt az élet s a gazdál­kodás. Mi a következő idő­szakban a megoldás irányára koncentrálunk, s annak érdeké­ben cselekszünk. Megoldást kell találnunk a társadalom ba­jaira. Csak azokra a vezetőkre van itt szükség, s a jövőben még inkább így lesz, akik tud­ják. hogy igenis ilyen a hely­zet, s ebből hogyan lehetséges kijutni. Akik pontosan ismerik az ország állapotát, nem bék­lyózza le őket a különböző pártideológia. Tudják az első jó választ, s ezzel már bizalmat szerezhetnek. Olyan típusú pártok születhetnek, és szerin­tünk ezeknek van létjogosult­ságuk (a Köztársaság Párt is ilyen), amelyek konkrét prog­ramokat hordoznak. Leegysze­rűsítve tehát, akkor mindenki tudja, hogy mi a dolga, mit cselekedhet önmaga s a köz boldogulására. Ez az első kihí­vás. Mi arra törekszünk, hogy a pártok között, azok program­jában legyen átfedés, legyen a személyiségek között is, akik esetleg koalíciót kötnek az 1994-es választásokra. A sze­mélyes kapcsolódás is fontos, mint amilyen létrejött például a Köztársaság Párt és az Agrár­Szövetség között, illetve a két elnök (Nagy Tamás, az Agrár­szövetség elnöke, s Palotás Já­nos, a Köztársaság Párt elnöke) között. Nemcsak két személy barátságáról van szó jelen ese­tünkben. hanem sokkal több­ről, olyan közös ügyről, ami­• Minden kihívásra iétezik pozitív válasz m Kik járják a Palotás-táncot? u „Az egész országot akarjuk megszólítani99 Ez nem kínálati párt kor a két párt erősítheti egy­mást. Felmértük az esélyeket, s úgy ítéljük meg, hogy az 1994­es választásoknál lesz esélyünk a Parlamentbe kerülésre, de en­nek az eszközrendszerét addig meg kell teremtenünk. Ez egy történelmi kihívás, amelyet nem mulaszthatunk el. Az Ag­rárszövetséggel már most együttműködhetünk meghatá­rozó kérdésekben, elsősorban a gazdaság rendbe tételére vál­lalkozunk, kidolgozzuk a he­lyes megoldásokat. Nem nyu­godhatunk bele a gazdaság ha­nyatlásába és nem fogadhatjuk el magyarázatként a körülmé­nyekre való hivatkozásokat. Mindebből az is következik, hogy nemcsak a problémák feltárása a cél, hanem az esé­lyeké is, vagyis egy pozitív jö­vőképet próbálunk felvázolni. Ezt a pozitív társadalomképet aztán valóra válthatjuk, s ez az, amivel az egész országot meg­szólíthatjuk. • A Köztársaság Párt új­szerűbb szerveződésével, programjával az 1992 no­vember derekán történt színre lépés óta valóban nem lebecsülendő_ népsze­rűségre tett szert. Am van-e elég idő az 1994-es válasz­tásokig, hogy tömegeket nyerjenek meg, helyeseb­ben szólva, szavazói tábort? A közömbösnek tűnő Ma­Palotás János országgyű­lési képviselőt, a sikeres vál­lalkozót, a sorra-közre nap­világot látó népszerűségi lis­ták előkelő helyezettjét külö­nösképpen nem szükséges bemutatnunk olvasóinknak. Annál inkább mint a Köztár­sasági Párt elnökét, s az új pártot, amelyik a közelmúlt­ban alakult, hiszen a közvéle­mény egyre inkább elfordul a már működő parlamenti és azon kívüli pártoktól is. En­nek ellenére, mintha egyre nagyobb szimpátia övezné ezt az újszerű, ideológiamen­tes Köztársasági Pártot. Er­ről beszélgettünk a fiatal párt fiatal, agilis elnökévei. gyarország igent mond-e önökre? - Ha nem hinnénk abban, hogy a másfél év elegendő, ak­kor vagy bele se fogtunk vol­na, vagy hamarébb bemutatko­zott volna a pártunk. Hiszen nem véletlen, ötletszerű a lé­tünk, hanem hónapok óta for­málódó, modern pártstruktúrát elképzelő, választási program­pártként működő, amikor is vi­szonylag kevés taggal, a tagto­borzás helyett választási körze­tekre szerveződünk. A cselek­vő nemzedékre számítunk, azokra, akik velünk együtt, az. alapítókkal vallják: minden ki­hívásra létezik pozitív válasz, méghozzá nem is egy válasz. Mi magasra tesszük a politikai mércét és nem kenyerünk más pártok ócsárlása. Hitvallásom szerint egy politikus csak ad­dig hiteles, amíg etikusak az eszközei és amíg nem tesz mást, mint amit mond. Ez ér­vényes bármely pártra, s mint a Köztársaság Párt elnöke azon leszek, hogy ez maradéktalanul érvényesüljön valamennyiünk szemléletében. Nincs nagy taglétszámunk, nem tartunk fenn irodákat, de szeretnénk, ha minél több szimpatizánsunk, aktivistánk lenne, akik szerte az országban azonosulni tudnak a progra­munkkal. Már javában tart 176 helyi választókörzetben a vá­lasztási szervezet felállítása. Százezrek támogatására száml­tunk. • Miből teremtik meg az anyagi alapokat a jó válasz­tási szerepléshez? Nyilván­való, hogy tagdíjakra, álla­mi bőségszarura nem szá­míthatnak. Vagy ön is a zsebébe nyúl? - Azt tapasztaljuk, hogy akit megszólítottunk, az nem azt nézi mindenekelőtt; mennyi haszna lehet ebből a pártból, melyet gyakran szakemberek szövetségének is említenek, hanem inkább segítőkész. Ha valahol bérelünk egy termet, irodát, akkor a tisztes alkura, megegyezésre törekszünk. Tisztában vagyunk azzal, ah­hoz, hogy valóban kormányzó erővé válhassunk a választáso­kat követően, bizony áldozni kell. A párt tevékenységét az üzleti élet kiválóságai finanszí­rozzák majd, nem pedig a tag­díjak. Mint tudjuk, az üzletem­berek pedig csak olyan ügy mellé állnak, amelynek nyerési esélyei vannak. Kérdésére te­hát határozott igennel felelek; az én vállalkozásaimra is szá­mít a párt. • A politikában nagy vesz­tesek is vannak. Megéri ön­nek kockáztatni? - Mindenképpen. Ez egy új kihívás a számomra. Határo­zott társadalmi támogatást is érzek ebben. Különben nem­csak vesztesek vannak (lehel­nek) a politikában, hanem nyertesek is. Nézze, mi nem­csak hiszünk abban, aniil leü­tünk, amit mondunk a pun programját 80 magyar cs nem­zetközileg is közismert s/ak ember állította össze , bum w értünk is hozzá. Különben ho­gyan tudnánk bebizonyítani a Köztársaság Párt életképessé­gét? A polgárok követelését úgy képviseljük, hogy az ideo­lógia, a vallás minden párttag magánügye. És nyitotlak va­gyunk minden párt irányába ­a Parlamentbe kerülés után ­sőt, a programunk lehetővé te­szi az együttműködést, kivéve a szélsőséges irányzatokat. Te­hát szívesen koalícióra lépünk bármelyik keresztyén, liberális, centrumpárttal. • Mi az a biztos pont, ainely gyógyír lehet(ne) a magyar gazdaságra ? - Az említetteken kívül sze­rintünk a gazdaságélénkítés két fő iránya; az infláció megféke­zése és az infrastruktúra fej­lesztése. Erős magángazdasá­got szeretnénk, amelyre az op­timizmus, a sikerorientáltság és a bizalom egyaránt jellem­ző. A működésünkhöz kiszá­mítható jövőre, jogbiztonságra és önkorlátozó államra van szükség, amely a polgároso­dást segíti. Mi nem pozíciót ígérünk a hozzánk tartozóknak, bár fogalmazhatunk úgy is, hogy ez egy kínálati párt, ha­nem a társadalom iránt érzett felelősségének az érvényre jut­tatását, miközben sohasem ke­ressük azt, mi választ el ben­nünket, hanem mi az, ami összeköt, közös cselekvésre buzdít. Lehet akkor csalódni? Sz. Lukács Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom