Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-12 / 9. szám

áP KEDD, 1993. JAN. 12. • A popularitás nem zárja ki a szakmai minőséget • Év eleji töprengések múlt évi élményekről A főépítész két útja Kiss Lajost, Szeged egykori főépítészét a múlt év második felében nevezték ki a dél-alföldi régió főépítészévé. Ezt követően az elmúlt év őszén két fontos, szakmailag és politikai szempontból is jelentős úton vett részt, melynek tapasztalatait részint a közelgő világkiállítás tervező-szervező munkálatiban, részint a napi építészeti gyakorlatban hasznosíthatja munkatársaival. KÖRKÉP 5 • Héra a nagycsaládosokért Adomány, áramra • Az első tanulmányút Sevillába vezetett, néhány nappal az Expo zárása előtt tájékozódhatott a spanyolok friss tapasztalatairól. A benyomások transzponálhatók-e a mi Expónkra? - Építész delegáció tagjaként jártam a sevillai világkiállításon. Az első benyomásom az volt, hogy a#spanyoloknak nagy rutinjuk van a hasonló rendezvények szervezésében. Hiszen Sevillában már volt - 1929-ben - világkiállítás, s Barcelona sem először rendezett olimpiai játékokat. Értelmesen és funkcióhelyesen közelítették meg a feladatokat. Az Expo egyértelműen a déli, elmaradott területek fellendítését szolgálta. A világkiállítás fényes és nemzetközi programját nagyszerűen szolgálta ki a helyi politikai és gazdasági háttér. Sokan bírálták János Károly királyt, hogy a déli részek föllendítése érdekében kiürítette az államkasszát. Viszont európai szintre hozta a térség infrastruktúráját, hét hidat építettek, szigeteket töltöttek fel, folyómedreket zaboláztak, újra hasznosítható városnegyedek születtek, megoldódott a telefonellátás, gazdagodott az úthálózat és sorolhatnám. Munkaalkalmakat teremtettek, vállalkozásokat indítottak be. Az állam hathatós támogatásával jelentős vonzerőt gerjesztettek, mely hosszú távon bizonyosan hatékony befektetés. • Milyen tájékoztatást kaptak a látogatottságról, az Expo népszerűségéről? - Egyértelmű, hogy 1992 Spanyolország nagy éve volt, de az Expo látogatottsága döbbenetesen alacsony. A végleges mérleget nem ismerjük. de a tervezett 42 milliós látogatószámnak csak 80 százaléka spanyol volt. A külföldiek döntő többsége a szomszédos Portugáliából és Franciaországból érkezett, s szinte elhanyagolható például a németek, olaszok, angolok érdeklődése. Fő oka talán az Expo filozófiájában keresendő. A megszaporodott nemzetközi szakvásárok és bemutatók mellett az Expo nem lehet más, mint internacionális népünnepély, ahol az emberek kéthárom napig jól érzik magukat, sokszínű látnivaló közepette találkozhatnak egymással, gazdag kulturális és gasztronómiai porgramokon szórakozhatnak, karneváli hangulatban élvezhetik az életet. Az Expo populáris rendezvény, melynek egy-egy eseményén akár 200 ezer ember is élvezheti az éjszakai tűzijátékot, van lehetősége leülni vacsorázni, elmenni szórakozni, táncolni, sétálni. • Az általános benyomások mellett az építész milyennek látta a pavilonok sokaságát? - A sevillai program utolsó szombatját éltük végig. A világkiállítás területén aznap 630 ezer ember fordult meg minden fennakadás nélkül. A rendszer működött. A tapasztalatok meggyőztek: az emberek nem szeretik a szájbarágós, merev és unalmas programokat. Amikor kötelező útirányokon tölcsérrel igyekeznek fejükbe tölteni az információkat. A magyar pavilon kötött programját hamar megunták a tájékozatlan látogatók. S mily érdekes - míg idehaza azt olvastuk az újságokban, hogy a 20 perces történelmi leckéket fölváltották az ország szépségeit bemutató látványok -, a Makovecz-féle terekben az eredeti tanmesék zajlottak. Izgalmas szakmai élményt jelentett fölmérni, hogy a különféle nemzetek miként kezelik a világkiállítás kihívásait. Építészetileg semmi fölkavaró, elementáris élményt nem kínált az épületek sokasága. Az eklektikus összképen belül megfigyelhető volt, hogy a nagy nemzetek - USA, Ausztrália - nem csináltak nagy ügyet az Expóból, funkcionális bemutatótereket készítettek profi megoldásokkal, precíz kivitelezéssel. A kis népek örökös bizonyítási attitűdje a nagyot akarást példázta. Ez volt jellemző például Marokkó, Irak, Kuvait vagy éppen Magyarország épületére. A legfontosabb üzenet számomra, hogy egy ilyen nemzetközi kavalkád pavilonja nem az örökkévalóságnak épül. Dominált az installációs jelleg, az üveg-, acélszerkezetek, a kvázi-architektúrák, a bioépítészeti elemek alkalmazása, a látványosság és funkcionalitás. • A másik, a németországi út nyilván konkrétabb . tanulságokkal szolgált. - Tulajdonképpen posztgraduális képzésnek is nevezhetném a kelet-európai segélyprogram keretében szervezett szakmai tanulmányutat. A németek nagyon okosan úgy gondolják, hogy akkor támogatják leghatékonyabban a volt szocialista országok szakembereit, ha megmutatják a metodikát, a menedzselési technikát, egy-egy építészeti probléma teljes keresztmetszetét. Ebből következően belekóstolhattunk az építészeti vertikum mindhárom szakmai szintjébe, láthattuk, milyen feladatokat lát el a szövetségi, a tartományi és a helyi (önkormányzati) szakmai szervezet. Tapasztalhattuk, miként viszonyul egymáshoz az állami, a közösségi és a privát érdek a legkülönfélébb szituációkban. Hogyan segítik a mindennapok működőképes rendszerét a törvények, az intézményhálózatok, a szakmai szervezetek, a demokratikus fórumok. Ezek a tapasztalatok a mi helyi viszonyainkra is adaptálhatók. • Nálunk is napirendre került a lakótelepek rehabilitációjának programja. Úgy tudom, e téren is akadnak hasznosítható tapasztalatok. - Németországban évek óta folyamatos, összehangolt akció a lakótelepi rehabilitáció. Az általános programtól a polgárok egyéni véleményéig mindent feldolgoznak, elemeznek, hasznosítanak. A lakótelep nem a száműzetés helye, a büntetés letöltésének színtere, hanem az élet egyik közege. Módszereik között pszichológiailag és szociológiailag alátámasztott és igazolt statisztikák, értékelések, közvéleménykutatások, tetszési indexek szerepelnek. Érzelmileg és tudatilag egyaránt földolgozzák a lakótelepi élet sajátosságait, demokratikus szavazások döntenek a felújítások programjáról, az épületek színezéséről, a parkosítás lehetőségeiről, a sport- és szórakozási elképzelésekről. Versenyeket hirdetnek a lakótelepi egységek között, melyet az ottlakók komolyan vesznek, hiszen számukra egyértelmű: az ő életminőségük jobbításáért folyik ez a komplex munka. S ebben a mozzanatban talál egymásra állam, tartomány, önkormányzat és polgár. Nem is beszélve az építész szakmáról, amely egy ilyen struktúrában csakis nyerhet, kizárólag emelkedhet társadalmi elismertsége. Tandi Lajos Mindenki érzi a pénztárcáján: egyre nő az áram ára. De nő azoknak a családoknak a száma is, akik az áramért már nem tudnak fizetni. Miattuk hozta létre a villamosenergia ipar a Héra alapítványt, amelynek célja, hogy a nehéz anyagi helyzetben lévő nagycsaládos villamosenergia fogyasztókon ez év folyamán legalább egyszer segítsen. Az egyszeri pénzbeli támogatást az alapítvány a nagycsaládokban eltartott gyermekek számának ismeretében osztja szét. Információink szerint a Héra alapítvány 300 millió forintot ajánl föl erre a célra. Ám az alapítvány önerőből nem képes fölmérni a segítségre szorulók körét, ezért kért segítséget az önkormányzatoktól. Megtudtuk, hogy Szegeden január 31-ig várják a három vagy annál több gyermeket nevelő családok, a két vagy több gyermekes egyedülálló szülők jelentkezését. A családok adatait a következő helyeken gyűjtik: a polgármesteri hivatal ügyfélszolgálati irodájában, a Családsegítő központban (Keresztöltés utca 13.), továbbá 8-15 óra között a hat gondozási központban (a Gáspár Z. utca 8., a Kossuth L. sugárút 115., a Vértői út 3., az Alsókikötősor 5., a Kereszttöltés utca 15. szám alatti épületben). Az alapítvány a rászorultság megítélésében nem a család szociális helyzetét, hanem a családi pótlékra jogosultságot tekinti mérvadónak. Azt szeretnék, ha minden nagycsaládos részesülne az adományból. A családok és a gyermekek számának ismeretében a támogatás arányos részét az alapítvány átutalja az önkormányzatnak. Az adományt - várhatóan - a szociális segélyhez hasonlóan osztják szét. Ha az adományban részesülők között olyan fogyasztó szerepel, aki nem egyenlítette ki korábbi áramszámláját, akkor a támogatásból a tartozást rendezik. Ilyen esetben pénz helyett a kifizetett áramszámla jelenti az adományt. Romboló művészet? Megkökkentő Andrásfalvy kultuszminiszter úr toleranciája, empátiája, valamint a történelmi párhuzamok iránti éleslátása. Andrásfalvy miniszter, mint mondta az MDF népi-nemzeti köreinek országos találkozóján, most már megérti a muzulmánok kampányát, amelyet Salmon Rushdie író ellen indítottak. Salmon Rushdie Sátáni versek című könyvében Mohamed, enyhén szólva, különös viszonyba kerül magával a Sátánnal. Ez volt a muzulmán világ felháborodásának oka. Vélem, a miniszter azt sem helyesli, hogy az író fejére vérdíjat tűztek ki, nem arra gondol Andrásfalvy Bertalan, hogy mindez bölcs és igazságos dolog lenne, különösen nem állami ösztökéléssel. De azért megérti őket. Átérzi az ökölbe szoruló muzulmán kezek indulatát, tehetetlen dühét. Bizony jó dolog is, fölöttébb hasznos, ha az ember ennyire birtokában van a megértő módnak. Mint látható, Andrásfalvy Bertalan csupa érzékenység, meg-megremegő és finoman árnyalt empátia. Most már csak azt kellene tudni, hogyan rombolhat a művészet, ha egyszer művészet, valamint hogyan rombol a mű, festmény, vers, játékfilm, avagy színielőadás formájában, továbbá ki, vagy kik a magyar Salmon Rushdie-k, akikre cirka olyan dühös Andrásfalvy, mint a muzulmánok az igazira, aki naponta azt álmodja rejtekén, hogy torkán a halef. Dal Megállapodás a Szeged Néptáncegyüttessel Pedagógiai amerikanizmus Megállapodást írt alá tegnap a városházán dr. Ványai Éva alpolgármester, Nagy Albert a Szeged Néptáncegyüttes vezetője és Becsei Péter, az együttes társadalmi vezetőségének elnöke, Szeged város közgyűlése és a Szeged Táncegyüttes hosszú távú együttműködéséről. A több évtizedes múltra visszatekintő együttesnek, amely hagyományosan nagyszámú szegedi fiatal közvetlen résztvételét biztosítja a néptáncmozgalomban, az önkormányzat ezentúl rendszeres anyagi támogatást nyújt majd, abból kifolyólag, hogy a fenntartó (a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége) anyagi helyzete egymagában nem teszi lehetővé a teljes körű finanszírozást. A megállapodás értelmében a Szeged Néptáncegyüttes vállalja az évente (elsősorban a testvérvárosi együttesek részvételével) megrendezendő Nemzetközi Néptánctalálkozó szervezését és lebonyolítását, valamint azt, hogy csoportjai és tanfolyamai révén biztosítja a szegedi néptánctanítás folyamatosságát. Az együttest ezentúl de facto is Szeged reprezentatív néptáncegyüttesének lehet nevezni, hiszen a megállapodásban vállata, hogy szereplésein - a hazai és külföldi fesztiválokon - művészi színvonalával a várost képviseli, s ugyanakkor lebonyolítja az önkormányzat politikai és kulturális rendezvényeinek néptáncprogramjait is. A város ennek fejében azokon a szegedi rendezvényeken, amelyeken néptáncprogram is lesz, elsősorban a Szeged Táncegyüttesnek biztosít fellépési lehetőséget. Az önkormányzat az idei évtől kezdődően a Kulturális Alapból támogatja az együttes működését. XX - A gyerek megint óriási botrányt csap, ha nem találja a szexfilmjeit! • A december 31-ével véget ért hétre meghirdetett 61 földárverésből 53-at tartottak meg, ebből 6 eredmény nélkül zárult - tájékoztatta az MTI-t az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal. Az 1694 árverező közül 1562 jutott összesen 158 ezer aranykorona értékű földhöz. Ebből 985 aranykorona volt az erdők értéke. A legtöbb földárverést - 14et - Békés megyében tartották, itt 66 172 aranykorona értékű földre lehetett licitálni, és 634en jutottak földhöz. JászNagykun-Szolnok megyében 35 862, Tolnában 36 262 aranykorona volt a kalapács alá került földek értéke, az új földtulajdonosok száma 315, illetve 263 volt. Nem hirdettek árverést öt megyében, Vas megyében pedig mind a hat meghirdetett árverés elmaradt. A kialakult legnagyobb licitár csak négy megyében maradt 500 forint/aranykorona. A legtöbb földet árverező megyékben ennek a többszörösére is volt példa: Békésben 1000, Jász-Nagykun-Szolnokban 1600, Tolnában 2000 forint/aranykoronás ár is előfordult. Somogy megyében pedig Földárverések - ahol mindössze egy árverést tartottak - 7000 forint/aranykoronáig emelkedett az ár. 1992. december 31-éig öszszesen 1714 földárverést tartottak, 1 millió 881 ezer 452 aranykorona értékben. Több mint 20 ezer aranykorona értékű erdő kapott gazdát, a tulajdonhoz jutottak száma - a 21 255 árverezőből - 19 545 volt. A legnagyobb értékű földterületet - 352 844 aranykorona értékűt - Jász-Nagykun-Szolnok megyében árverezték el. Békésben 276 893, Fejér megyében 181 167 aranykorona értékű földre licitáltak. A legtöbb árverés - a meghirdetettek húsz százaléka - Vas megyében maradt el. A legkisebb aranykorona értékű földet Szabolcs megyében árverezték. Az eredménytelen árverések számát tekintve Baranya a csúcstartó: a meghirdetett 138 árverésnek több mint egyharmada - 46 - nem járt sikerrel. A földárverések során a legmagasabb licitáron Somogy megyében kelt el föld: 31 ezer forint/aranykoronáért.