Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-12 / 9. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1993. JAN. 12. • Kétszáz iraki akciója Fegyverzsákmány Kuvaitból Mintegy 200 iraki vasárnap reggel behatolt Kuvait területére, s ott fegyvereket - többek között föld-föld rakétákat zsákmányolt. Ezt a Kuna kuvaiti hírügynökség jelentette a két ország határát megfigyelő ENSZ-misszió, az UN1KOM szóvivőjére hivatkozva. Az illető - Abdellatif Kabbaj - elmondta a hírügynökségnek, • Szomália helyi kiskirályok nem gyakorolnak teljes ellenőrzést saját embereik felett. A fegyverek leadását az ENSZ felügyelete alatt március elsejéig kellene befejezni. A nehézfegyverzet a tűzszünetet ellenőrző ENSZcsapatokhoz kerülne, amíg az új szomáliai kormány át nem veszi őket. Az Addisz Abeba-i tárgyalásokon egyelőre nem sikerült egyezségre jutni arról, hogy mely csoportoknak legyen beleszólása e kormány megalakításába. Farah Aidid tábornok csak a legerősebb frakciók vezetőit látná szívesen a nemzeti megbékélési tárgyalásokon, míg más szomáliai csoportok és az ENSZ szélesebb körű részvételt kíván. hogy az irakiak nagy teherbírású teherautókkal lépték át a határt, s a megfigyelő misszió tagjai hiába tiltakoztak a csoport parancsnokánál. Az irakiak másfél óra alatt felrakták teherautóikra a helyi fegyverraktárak készleteit - közöttük 4 Silkworm rakétát - s visszatértek Irakba. • A szomáliai fegyveres frakciók azonnal tűzszünetet hirdetnek, s megkezdik a milíciák nehézfegyvereinek, majd a kézifegyverek leadását is. Erről állapodtak meg az etióp fővárosban tárgyaló 15 csoport képviselői. Az Addisz Abeba-i találkozóról kiadott hétfői közlemény szerint hivatalosan kitűzték március 15-re a nemzeti megbékélési tárgyalások kezdetét. Megállapodtak abban is, hogy a hadifoglyokat szabadon kell engedni és át kell adni a nemzetközi Vöröskeresztnek. A megállapodás ellenére a szomáliai rendezésről folyó tárgyaláson résztvevő küldöttek arra figyelmeztettek, hogy a leszerelés nehéz lesz, mert a • A genfi Jugoszlávia-konferencia Boszniával foglalkozó második fordulóján hétfőn Radovan Karadzic boszniai szerb vezető elállt azoktól a korábbi követelésektől, amelyek értelmében a szerbek külön államra tartottak (volna) igényt Boszniában, s a jelek szerint feladta a „Nagy-Szerbiával" kapcsolatos álmokat is. A fejleményt a konferencia szóvivője igen óvatos megfogalmazásban ugyan, de lényegét tekintve előrelépésnek minősítette. Fred Eckhard akinek szavait az AP hírügynökség idézte - azt mondta: „Lassanként kezd olyan légkör kialakulni, amely azzal a reménnyel kecsegtet, hogy a további tárgyalások eredményesek lehetnek". Hozzátette: a legújabb eszmecserék alapján úgy tűnik, hogy „a boszniai szerb fél kezd közelebb kerülni" a nemzetközi közvetítők (Cyrus Vance és Lord Owen) rendezési javaslatához és az abban szereplő „egyetlen állam" koncepcióhoz. A boszniai szerbek szinte egészen mostanáig makacsul kitartottak amellett, hogy Bosznián belül jöjjön létre külön szerb állam, amely nyilvánvaló reményeik szerint - alkalmas időben egyesülhetett volna a szintén szerbek uralta „Kis"-Jugoszláviával. Karadzic feladta álmait? Ebéd Miioseviccsei Támadnak a muzulmánok Előrelépés a genfi Jugoszlávia-konferencián Miközben Genfbó'l bíztató hírek érkeznek a megegyezésről, az utóbbi hetek legsúlyosabb harcai törtek ki hétfőn Boszniában. Helyszíni jelentések szerint szinte valamennyi frontszakaszon heves összecsapások dúltak a muzulmán és a szerb erők között. A legsúlyosabb harcokról Bratunac, valamint a nyugat-boszniai Cazin és Bihac térségéből érkeztek hírek. Bratunacnál hétfőn egymást követték a szerbek és a muzulmánok támadásai, szerb jelentések szerint a muzulmánok sok katonát vesztettek. A szembenálló felek gyalogsági és tüzérségi fegyverekkel lőtték egymás állásait. Bihac és Cazin térségében is több mint ötven ember vesztette életét a hétfő hajnalban kitört összecsapásokban. Szerb források azt állítják, hogy a szerb csapatok jelentős mennyiségű fegyvert és lőszert zsákmányoltak. A kelet-boszniai Brckonál sem hallgattak a fegyverek: itt a muzulmán egységek újabb kísérletet tettek a Szerbiát és a boszniai szerbeket összekötő közlekedési folyosó átvágására. Szarajevóban az utóbbi napok harcai után tegnap hallgattak a fegyverek. Karadzic azonban hétfőn egy interjúban kijelentette: „Hajlandók lennénk írásban rögzíteni, hogy nem akarunk elszakadást." Rögtön hozzátette azonban: „Azt viszont nem tudjuk elfogadni, hogy szerződések alapján - ne tarthassunk fenn és ne ápolhassunk kapcsolatokat a szomszédos és a távoli országokkal egyaránt." Egyben újabb tárgyalásokat tartott szükségesnek ahhoz, hogy a boszniai szerbek „további garanciákat kapjanak" - mint mondta, saját biztonságuk érdekében. Karadzic a nap folyamán találkozott Vance-szel és Owennel, s a két nemzetközi közvetítő együtt ebédelt Slobodan Miioseviccsei, Szerbia nacionalista elnökével, bár hivatalos megbeszélést nem folytattak vele. Milosevicet. aki a tárgyalások előző fordulójáról tüntetően távol maradt - kulcsfigurának tekintik a válság további alakulása, rendezése szempontjából. (Genfbe érkezésekor úgy nyilatkozott, hogy Vance és Owen jvaslata „tárgyalási alapul szolgálhat"). A konferencián kedden tartják a legközelebbi teljes ülést. Ezen már részt vesz Alija Izetbegovic boszniai muzulmán vezető is, aki hétfőn még a szenegáli Dakarban rendezett iszlám csúcstalálkozón tartózkodott. Cluj-Napoca átfestve A Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöksége nyilatkozatban ítélte el azt, hogy Kolozsvár nyugati határában ismeretlen tettesek a város hivatalos nevét tartalmazó román nyelvű Cluj-Napoca feliratot Kolozsvár-ra festették át. Az elnökség Kolozsváron ülésezett és a városi rádióból értesült az ügyről. „Az ülésen jelenlévő RMDSZ tisztségviselők elhatárolják magukat az esettől és egyetértenek az elkövetők felelősségre vonásával. Az esetet egyértelműen a legújabb, destabilizáló célzatú provokációnak minősítik és kijelentik, hogy az RMDSZ továbbra is törvényes keretek között küzd a kétnyelvű helységnévtáblák intézményesítéséért ott, ahol számottevő más nemzetiségi kisebbség él"- szól a nyilatkozat. Megfigyelők emlékeztetnek: Romániában csak magyar nyelvű névtábla használata nem szerepel a kisebbség követelései között sem. A magyargyűlölő Funar kolozsvári polgármester közismerten hadat üzent a magyar nyelv nyilvános használata ellen, így betiltotta a kétnyelvű utcai feliratokat is. Ezt a rendeletét legutóbb a bíróság (Grigore Zanc, a tisztségében az új kormány által is megerősített megyei prefektus keresetének eleget téve) felfüggesztette, de a városnévtábla átfestése ilyen körülmények között természetesen a kétnyelvűség ellenfeleinek malmára hajtja a vizet. Bulatovic Momir Bulatovic, a jelenleg is hivatalban lévő montenegrói elnök nyerte meg a köztársasági elnökválasztást. A vasárnap rendezett második fordulóban a Demokratikus Szociagyőzött lista Párt jelöltje a szavazatok kétharmadát szerezte meg, míg ellenfele, Branko Kosticot csak a választók egyharmada támogatta. • Furulyázhat is Meciar díszpolgár A TASR szlovák sajtóiroda jelentése szerint az elmúlt hét végén Vladimír Meciar szlovák kormányfő szülőfaluja díszpolgára lett. Ladomerská Vieska (Garamladomér) lakói a díszpolgárságot azzal az indokolással adták át, hogy a kormányfő „a legjelentősebb mértékben járult hozzá Szlovákia politikai, kulturális és társadalmi felemelkedésének ügyéhez, az önálló államiság megteremtéséhez." Vladimír Meciar az ünnepi alkalomból egy furulyát kapott ajándékba a szülőfalujától. A csendes Don - 50 évvel ezelőtt Dicső, hatalmas, csendes Don! Hullámod mindig csendesen folyik, Sebes habod kristálytisztán csobog. De mostanában zavaros habod, Iszaptól szennyes kedves hűs vized. B

Ezen a napon már csak hat európai állam maradt semleges: Svédország, Spanyolország, Portugália, Svájc, Bulgária és Magyarország. Ezek közül csak egynek volt közös határa a Szovjetunióval: hazánknak. Ezenkívül ugyancsak hazánk volt teljesen körülzárva német, illetve német befolyás alatt álló, számunkra „nem baráti" ország határaival. A semleges államok közül, földrajzi fekvésénél fogva, egynek sem volt olyan kiszolgáltatott helyzete, mint Magyarországnak. És a földrajzi helyzet sok mindent megmagyaráz! Magyarország, ha akarta volna is, az adott körülmények között egyszerűen nem maradhatott ki ebből a háborúból! * A német hadsereg 1941 decemberében Moszkva alatt vereséget szenvedett. Nem tudta a szovjet fővárost elfoglalni. Ettől kezdve Hitler egyre erőteljesebben követelte Horthytól, hogy a magyar hadsereg is vegye ki részét a „közös érdekekért" folyó háborúból. Tekintve, hogy a területvisszacsatolások német közreműködéssel történtek, nem lehetett a „bajtársi kérést" visszautasítani. A hitelező benyújtotta a számlát: adós fizess! 1942 elején a magyar énémet katonai vezetés a keleti frontra kiszállítandó alábbi katonai egységekben állapodott meg: 3 hadtest (ezen belül 9 könnyű hadosztály), 1 páncélos hadosztály és egy repülőkötelék. Ez volt a 2. honvéd hadsereg, melynek összlétszáma 207 ezer főből állott. A szervezés már februárban megkezdődött. A fő szempont az volt, hogy a behívások az ország egész területéről a lakosságot arányosan terheljék. Nemcsak magyarokat, hanem a visszacsatolt területekről a számarányuknak megfelelően nemzetiségieket is besorozzanak. A hadsereg melletti kisegítő munkálatok elvégzésére munkásszázadokat is szerveztek. A hadszintérre való kivonulás előtt a csapatoknál hat héten át kiképzés és gyakorlatozás folyt. Fegyverzet tekintetében a németek korszerű harci eszközöket is ígértek a honvédség számára, de ezt csak részben tudták beváltani. A csapatok kiszállítása vasúton történt egészen Kurszkig április és július között -, onnan gyalogmenetben - részben már harcolva is - jutottak el a Donhoz, ahol a Moszkva alól viszszavonuló német hadsereg már védelemre rendezkedett be. A magyar hadvezetés csak okkor tudta meg, hogy mi lesz a magyar csapatok feladata. Eddig abban a hiszemben voltak, hogy - mint korábban is - csak biztosító feladatokat kell ellátniok a harcoló német hadsereg mögött. A magyar hadsereg a Don jobb (nyugati) partján helyezkedett védőállásba, 200 km szélességben, így meglehetősen széthúzódott, az arcvonal, mélységben való kiépítésre, tartalékok képzésére nem volt lehetőség. A magyar hadsereg északi szomszédja a 2. német hadsereg, a déli pedig a 8. olasz hadsereg. A honvédség tagozódása északról dél felé: VII., III. és a IV. hadtest. Ez utóbbin belül foglalt állást a Cramer hadtest, amely tulajdonképpen a fenti német hadsereg tartalékát képezte és amelynek bevetésére csak Hitler adhatott parancsot. A magyar hadsereg parancsnoka Jány Gusztáv vezérezredes volt. A szovjet hadsereg 1942 augusztusában erőteljes kísérleteket tett a folyó jobb partjának birtokba vételére. Ez ugyan ekkor még nem sikerült, de két hídfőt mégis sikerült tartósan birtokban tartani. A többi kísérletet - nehéz harcok árán ugyan - a magyar csapatok meghiúsították. A hídfőcsaták szeptember végére befejeződtek. Ezekben a harcokban a magyar honvédség 30 ezer főt veszített el. 1943 januárjában a szovjet hadsereg erősítést kapott. Nem törődve azzal, hogy ekkor még elkeseredett harcok folytak Sztálingrád védelméért, a hadműveleteik súlyát a Donvonalra fektették. A magyar hadsereg súlyos emberveszteségét ki sem heverte, utánpótlásra nem sok remény volt, és főleg a számunkra rendkívül kemény hideg - minusz 35—40 Celsius-fok között volt a hőmérséklet - miatt a magyar csapatok nem tudtak tartósan ellenállni. Az utóvédharcok kegyetlen körülmények között - még így is több hétig tartottak. Néhány hadosztály sikeresen ellenállt egy ideig a túlerő nyomásának, sőt ellentámadásokat is hajtott végre és a visszavonulás után is folytatta utóvédharcát, de a helyzetet megváltoztatni nem tudta. Még így is nagy eredmény volt az, hogy a visszavonulás során folyosókat nyitottak és ily módon is csökkentették valamivel a fogságba esők számát. Január 12-től május végéig részint sebesülten, betegen, kisebb arányban épen is, mintegy 80-85 ezer embernek sikerült hazajutnia. A doni harcok személyi veszteségét 120 ezer főben állapították meg. Úgy tűnik, hogy a német (és a magyar) hadvezetés nem vette figyelembe a korábbi háborús tapasztalatokat. Nem lehet két fronton - nyugaton és keleten - egyszerre hadakozni. Az 1. világháború többnyire állóháború volt. A frontvonalak csak ritkán és lassan változtak. Fedezékeket építhettek, hosszabb időre berendezkedhettek, a hideg ellen is jobban védekezhettek. A 2. világháború viszont többnyire mozgó háború volt, amikor is a frontvonalak gyorsan változtak. A partizánok szerepe a frontok mögött új jelenség volt, noha a spanyol gerillák annak idején már Napoleonnak is sok fejtörést okoztak. A nagy földrajzi távolságok a hadtápterülettől - a küzdő hadsereg ellátása fegyverzettel, ruhával, élelemmel stb. ugyancsak nehezítették a harcoló alakulatok tevékenységét. De nem volt világos a hadi cél sem! Mit akart Hitler? Meghódítani Oroszországot? Ez még Napoleonnak sem sikerült. A 600 ezer fős Grandé Armée-ből (nagy hadsereg) mindössze néhány ezernek sikerült visszajutnia hazájába. A téli hadviselés még külön gondot jelentett a hadvezetésnek és a katonáknak. Hitler már 1941 végén kudarcot vallott; amikor a szovjet fővárost nem tudta bevenni. (Napoleon sem tudott ott megmaradni, mert a lakosság fölgyújtotta a fővárost!) Ugyanígy nem sikerült a doni harcokkal egy időben Sztálingrád bevétele sem. Közben az otthon maradt családtagok szorgalmasan kötögették a kesztyűket, mellényeket, sapkákat stb. a kemény télben harcoló hozzátartozóiknak. Ezek el is jutottak a frontra, de valami okból a katonák nem kapták meg. A visszavonulás során, a szovjet csapatok doni áttörése után raktárakban felhalmozva állt a rengeteg meleg holmi, amelyek sok ezer katona életét menthette volna meg a szokatlanul kemény hidegben. Viszszavonuláskor ezeket a raktárakat felgyújtották, nehogy az ellenség kezére jusson. Mi ez, ha nem szabotázs? Ki a felelős ezekért? Egyáltalán volt felelősségrevonás? Di. Máriaföldy Márton