Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-01 / 282. szám

6 GAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1992. DEC. 1. Gyakorlat szülte felismerés A kárpótláshoz idő kell Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal munkájáról többféle értékelést hallottam már. Az első földárveréseken leg­inkább az a kritika hangzott el, hogy nagyon kevesen kapták még kézhez jegyeiket. így viszonylag kevés földterület talált gazdára, s az is a vártnál alacsonyabb, sokszor a minimumot jelentő 500 forintos aranykoronánkénti áron. Földügyekben érthető a türel­metlenség, hisz a tulajdonos váltás hosszúra nyúlt átmenetében ezeknek a földeknek nincs igazi gazdája. A zömét hasznosítják ugyan, de rövidtávú megfontolásból, kizsarolva a termőerőt. A törvények ütemezése s a hivatal teherbírása nincs mindig szinkronban, s nem biztos, hogy ezért azt kell bírálni, akivel az ügyfelek közvetlenül találkoznak. Az árnyaltabb vélemények formálásában segíthet a hivatal nemrégiben közzétett helyzetelemzése. Ebből megtudhatjuk, hogy november elején az I. vagyoni kárpótlási törvény alapján beadott 830 ezer igényből 328 ezerre született elsőfokú határozat. Ennek alapján közel 20 milliárd forint értékű kárpótlási jegyet és utalványt adhatnak ki a bonyolítással megbízott pénzintézeti fiókok. A mostani ütem szerint hetente 15 ezer ügy végére kerül pont, s I milliárd forinttal nő a kiadott kárpótlási jegyek összege. A második vagyoni kárpótlási törvény alapján 60 ezer igénylő jelentkezett. Közülük 26 ezer a budapesti. A megyék közül Tolna vezet 5441 beadvánnyal, Csongrád a 260 igénylőjével a sor vé­gén áll. Elbírálásuk jövő év végére fejeződhet be. A nyug­díjemelést biztosító jogszabályoktól 390 ezren remélik helyzetük javulását. Az. augusztus végén elkezdett kárpótlási földárverések az utóbbi hetekben valamelyest lendületet vettek. Ez azzal is ma­gyarázható, hogy a földet akarók ügyintézésük gyorsítására ké­relmet adhattak be. November 8-ig 826 árverésen 7561-en 7o5 ezer aranykoronányi földet vásárolhattak ilymódon. A nagyobb, a birtokszerkezetet meghatározó hullám tavaszra várható. Nem biz­tos, hogy akkor is az 500 forintra lelicitált, vagy a megegyezéses 1000 forintos aranykoronánkénti eladási ár lesz a jellemző. A ke­reslet- kínálat valódi próbája még előttünk áll. (Az alábbiakban a főváros és néhány megye kárpótlással kapcsolatos adatait közöljük.) T. SZ. 1. Kérelmek és sérelmek ( I. vagyoni törvény) Helység Benyújtott Elintézett Gyorsított (kérelmek száma) Bp. magyar 31.446 6.881 1.235 Bp. külföldi 29.909 1.110 1.223 Bács-Kiskun m. 58.791 23.020 11.253 Békés m. 58.532 21.975 11.032 Szolnok m. 52.830 20.118 9.786 Nógrád m. 19.080 11.736 1.491 Tolna m. 28.1% 15.012 4.049 Zala m. 27.562 15.873 3.275 Csongrád m. 39.219 14.380 10.559 A külkereskedelem tíz hónapja 1992. első tíz hónapjában a magyar kivitel értéke 8545 millió dollár volt, és az elmúlt év hasonló időszakához képest 12,2 százalékkal növekedett. A behozatal a tavalyinak 97,2 százaléka, értéke pedig 8978 millió dollár. így a külkeres­kedelmi termékforgalom vám­statisztikai egyenlege 433 mil­lió dollár passzívumot mutat. A fizetést maguk után nem vonó tételek csökkentésével a külkereskedelmi áruforgalom az első tíz hónapban 17 millió dolláros aktívumot ért el. Az export alakulásában dön­tő szerepet az Európai Közös­ség játszik, amely a magyar exporttermékek több mint 50 százalékának felvevőpiaca. E térségbe a kivitelünk dinami­kája az átlagos növekedés két­szerese. Tizenöt százalékkal bő­vült exportunk a kelet-európai országokba, és csak 7 százalékos a dinamika az EFTA-országok irányában. Ugyanakkor a fejlődő országokba egyharmadával csökkentek a kiszállításaink. Szatymazon nagy napnak ígérkezett a tegnapi. A várva várt kárpótlás végrehajtási sza­kaszába érkezett, a közlönyben is szerepelt, hogy a Homok­gyöngye TSz. meghatározott területeiért ringbe szállhatnak, azok akik földet akarnak, s volt szerencséjük megkapni a jegyet vagy utalványt. A november 30-án, a művelődési házban megtartott árverésen többen tulajdonhoz juthattak. A érintettek számára örömteli esemény, másoknak bosszúsá­got okozott. A földrendező bizottság elnöke szerint nem lett volna szabad megtartani az árverést, mivel a közlönyben megjelen­tetettel nem azonos, „meg­csonkított" táblák szerepeltek az itteni és mostani „menü­ben". Emiatt többen vissza­léptek a licittől. Az árverés ve­zetője ragaszkodott a meghir­detett időpontban való eljárás­hoz. Akadt, akinek a jogerős kárpótlási határozatban más ér­ték szerepelt, mint a letéti iga­zolásban, s emiatt nem ár­verezhetett. E zavaró körül­Infláció (2.) Ennivaló árspirál Az infláció csökkenésének közel egy éve tartó lassú folya­mata augusztusban megtor­pant. Az egyhavi fogyasztói árnövekedés (augusztusban 0,8, szeptemberben 2,4, októ­berben már 2,5 százalék) jóval nagyobb volt, mint a megelőző hónapokban (júniusban 0,6, júliusban 0,3 százalék) és több mint egy százalékkal több volt, mint tavaly ilyenkor. Az árszínvonal számítottnál gyorsabb ütemű növekedését egyértelműen az élelmiszer árak őszi hónapokban bekövet­kezett áremelkedései okozták. Az élelmiszertermelők és forgalmazók egyrészt a kedve­zőtlen időjárási viszonyokra hivatkoznak egy-egy áremelés előtt, de legalább ilyen jelentós tényező az élelmiszergazdaság lermelési ciklusának változása is. Két évvel ezelőtt, az árlibe­ralizáció után az élelmiszer­árak kritikusan megemelked­tek, majd 1991 -ben ez az ütem csökkent. Most ismét megug­rott az árindex, ami elsősorban a tulajdonviszonyok megvál­tozásával és a kárpótlás mel­lékhatásaival magyárazható. Mit, mennyiért? V///////// ''V///////'/////:. 122 5 122.2 100 104 108 112 116 120 124 128 132 Az árszínvonal növekedését már augusztusban meglökte az energia- és a gyógyszer-árak drasztikus emelkedése. Majd szeptemberben jött az élelmiszer, októberben pedig a háztartási energiák árának emelkedése volt a meghatározó. A többi termékcsoportnál gyakorlatilag a számítottnak megfelelő volt az áremelkedés mértéke az őszi hónapokban is. Az infláció másik fontos összetevője: a jövedelemkiá­Sérelmek délelőttje Két árverés Szatymazon mények miatt a kárpótlás során „sérelmet szenvedettek" az ügyek kivizsgálását fogják kezdeményezni. A másik árverés helyszínén sem sikerült a vitát elkerülni. A Finn-Magyar Barátság TSz­ben a vagyonmegosztás árve­rési szakaszába szaladt be a madzag. A november 3-iki közgyűlésen a javak zöme köz­gyűlési határozatra került az új gazdáihoz. Amely vagyon­tárgyat többen is igényeltek, azokra tűzték ki a mostani árverést. A közjegyző nem vál­lalta a lebonyolítást, úgymond egy esetleges törvénytelen­séget nem kíván újabbal tetéz­ni. Ugyanis tagok egy cso­portja a cégbíróságnál támadta meg a közgyűlés határozatait. A hét pontban felsorolt hiá­nyosságok, indokok alapján a közgyűlési „egyezséget" meg­torpedózok új vagyonmegosztó közgyűlés megtartását remélik. A méregfog leginkább ott keresendő, hogy a kiválni szándékozók első hulláma még listáról választhatott a javak­ból. A visszamaradók érdekeit védő módszer a közgyűlés előtti napig élt, akkor történt a fordulat. Egy 48 fős csoport kiválásával átbillent a mérleg nyelve. Az ezután történtek már a kiválások túlsúlyának megfelelően alakultak. A 48­ak már korlátozás nélkül választhattak, míg a korábban nyilatkozóknak pótlólag már nem adatott meg ez a jog. Mindez magában hordozta a veszélyt: ha valaki utólag rájön, hogy rosszabbul járt a többinél, jogorvoslatot akar. A meg nem tartott árverésen ramlás. Ezt nagyító alá véve megállapíthatjuk, hogy - a nyugdíjak kivételével - a pénzbevételek növekedési üte­me a harmadik negyedévben mérsékeltebb volt (17,3 száza­lék), mint az első félévben (20,4). Az év első kilenc hó­napjában átlagosan 287 mil­liárd 700 millió forint kész­pénz volt forgalomban. R A •••MaHMHBBB vagy háromszázan vettek részt. Az itt megszerezthető 11 millió forint körüli értéknek többszörösét érő vagyonjegy lapult a zsebekben és táskák­ban. Vélhetően a kikiáltási ár többszörösére verték volna fel az árakat. A kívül álló üzlet­rész tulajdonosok a meg­egyezéses formából ki voltak zárva, itt lett volna először al­kalmuk a papírjaikat beváltani, így a megjelentek nem is annyira a licit elmaradásáért mérgelődtek, hanem azért, hogy annak ellenére össze let­tek csődítve, hogy már pén­teken tudni lehetett: nem lesz itt árverés. Az ismétlés szá­mukra lehet kedvezőbb. A cégbíróság döntésétől függ. hogy árverés, vagy új közgyűlés a soronkövetkező lépés. Abban még megoszla­nak a vélemények, hogy ha kifunak az időből a felszá­molás és végelszámolás lesz az osztozás alapja, vagy más megoldásokra is kaphatnak ha­ladékot. T. SZ. I. Biztosított bátorság Sokan őrültségnek tartották, mégis létrejött és működik az ország első magánexpója Szekszárdon: a Gemenc Expo. A tavaly ősszel 50 millió forintos beruházással létrejött kiállítás tulajdonosa Kanalovics László nem kis kockázatot vállalt akkor, amikor hitelből vállalkozott egy eddig Magyar­országon ismeretlen tevékenységre: vidéki kiállítások meg­rendezésére. A sikersztori persze még nem ért véget, hiszen öt év alatt vissza kell fizetni a felvett kölcsönöket, de - egyes jós­latokkal ellentétben - a Gemenc Expo talpon tudott maradni, és újabb kiállításokat szervez. Kanalovics Lászlót arról fag­gattuk, hogyan mert belevágni ebbe az üzletbe. - Mekkora kockázatot vál­lalt az expo felépítésével? - Kemény feltételek mellett három banktól vettem fel hiteleket az expo megvalósí­tásához, amelyek rövid lejáratú kölcsönök. így már meg kellett kezdenem a törlesztésüket is. Állami támogatást egy fillért sem kaptunk. Gyakorlatilag teljes egzisztenciámat erre tettem fel. Ha nem sikerül megfelelően működtetni vállal­kozásomat, akkor rámehet mindenem, amit 18 év mun­kájával elértem. Sokat azonban nem volt időm töprengeni: be­levágtam, s bízom abban, hogy sikerül egyenesbe hozni a vál­lalkozást. Az állandó feszült­ség azonban megvan az ember­ben, hiszen komoly kockázatot vállaltam a hitelek felvételéve. - Egy kiállítás során szám­talan olyan dolog történhet, ami tönkreteheti a vállalkozást. Mivel tudja csökkenteni ennek a kockázatát? - Előállhat olyan esemény, ami ellen nem lehet előre véde­kezni, azonban akad amit ugyan nem tudok elhárítani, de felkészülhetek az esetleges bekövetkezésére. Természeti katasztrófa ellen biztosítást kö­töttem az ÁB -Aegonnal, amelynek a kínált biztosítási konstrukcióját a legmeg­felelőbbnek találtam a piacon. Árban a legkedvezőbbnek bizonyult, és a nyújtott szol­gáltatásai is vonzóak voltak. Az ÁB-Aegon szakemberei ru­galmasan kezelték a szerző­dést, gondot fordítottak arra, hogy előbb megismeijék a vál­lalkozásomat. áttekintsék ter­veimet. Úgy gondolom, egy nagy értékű biztosításnál csak így érdemes üzletet kötni. A hat hektáros terület bizto­sítása mellett a kiállítók külön szerződéseket kötnek, amit azonban rajtunk keresztül meg­tehetnek helyben. Gyakor­latilag csak annyi dolguk marad, hogy befizessék a díjat. - Vállalkozni Magyaror­szágon nem egy veszélytelen tevékenység, hiszen a vagyona mellett az egészségét is felteszi az üzleti sikereire. - Veszélyességi pótlékot nincs honnan kérnem, de annyit megtettem, hogy csa­ládom biztonsága érdekében élet- és családbiztosítást kötöt­tem az ÁB-Aegonnal. - Ön nem most kezdte a vál­lalkozást, hiszen 12 éve mű­ködtet egy kertészetet és egy vi­rágüzlet-hálózatot. Alighanem ebből is biztosan megélhetne. Mi az ami rábírta arra, hogy egy ilyen „járatlan útra" lép­jen? - Éppen ez a vállalkozói múlt az, ami miatt elhatá­roztam az expo létrehozását. 12 év alatt tapasztalhattam. hogy milyen feltételek hiá­nyoznak a sikeres vállalkozás megteremtéséhez. Az egyik legnagyobb probléma: a gyártó és a forgalmazó között nincs információs kapcsolat, nincs ahol megismerhetnék egymást. A Gemenc Expo azért jött létre, hogy a vállalkozóknak lehetőséget teremtsen a bemu­tatkozásra, a kapcsolatfelvé­telre. Az expo sikeressége te­hát nemcsak az én érdekem, hanem az övék is. - Egy virágkertész honnan tudja, hogyan kell egy kiállítást megszervezni, lebonyolítani ? - Korábban egyetlen kiál­lításon sem vettem részt. Nem tudom, a nagyok hogyan csi­nálják, de több ezer vállalkozó­nak írtam az elképzelésemről, és úgy tűnt, van érdeklődés. Szándékosan nem vettem igénybe már létező vásár­szervező cégek segítségét, mert úgy vélem: a Magyaror­szágon létrejövő kiállítások és vásárok sok esetben csak azt a célt szolgálják, hogy a szerve­ző minél nagyobb profitra te­gyen szert. Mi egy vállalko­zásbarát vásárt akarunk ren­dezni, ahol a résztvevő megkap mindent, ami a sikeres üzletkö­téshez szükséges. Nálunk tol­mácsgéppel felszerelt konfe­renciaterem, számítógépes adatbank áll a résztvevők ren­delkezésére, és képviseleti iro­dát is nyithatnak itt. Árainkkal versenyképesek akarunk maradni, ezért 20 százalékkal olcsóbbak vagyunk például a BNV-nél. Megközelítési lehe­tőségünk is megfelelő, hiszen földön, vízen és - helikopter­leszállópályánk létrehozása nyomán - már levegőben is könnyen eljuthatnak hozzánk. Mi jövőre is kiállításokat aka­runk itt tartani, ezért fontos, hogy a résztvevők és a láto­gatók elégedetten távozzanak innen - esetleg sikeres üzleti szerződésekkel a tarsolyukban. - Mit tud kezdeni az expo te­rületével, amikor éppen nincs rendezvény? - A vásárközpont folya­matosan üzemel, nem enged­hetjük meg magunknak, hogy holt idényeket tartsunk. Az adatbankunk segítségével folyamatosan foglalkozunk üzletközvetítésekkel, tanácsko­zásokat, konferenciákat rende­zünk, kereskedünk. Pihenésre nincs idő, hiszen az expo tovább épül és terjeszkedik: öt év alatt 35 ezer négyzetméteres fedett területet akarok itt létrehozni, iparvágánnyal, bő­vülő infrastruktúrával. A kiállí­tási területtel szemben lévő elhanyagolt sporttelepből pe­dig szeretnék kialakítani egy szabadidő-központot. - Mi követi az 1992-es „Gemenci őszt"? - Jövőre „évszakonként" rendezzük meg a fogyasztási és beruházási javak vásárát, amelyekhez szakvásárok, be­mutatók kapcsolódnak majd. így áprilisban közlekedéstech­nikai. júniusban gasztronómiai, szeptemberben pedig mező­gazdasági és vadászati kiállí­tási, decemberben pedig Ge­menc Advent néven karácsonyi vásárt tartunk. - Az expo révén sok vál­lalkozóval találkozik, hogyan vélekednek ők lehetőségeikről, és milyennek látja ön a gaz­dasági környezetet manapság? - A vállalkozók bizony­talanok, hiszen hiányában van­nak sok fontos információnak, ráadásul a jogszabályok sem segítik munkájukat. Ráadásul tervezni is nehéz: nem tudni milyen törvényeket hoznak holnap. Én azonban mindenkit a bátor befektetésre sarkallok. Kivárni kár, ugyanakkor nem a gyors meggazdagodás a lénye­ges: hosszú távra kell építkezni a jövendő nagyobb profit re­ményében. Nekem sem hullott az ölem­be a siker, mindenért megküz­döttem, ha kellett a padlóról felállva újrakezdtem. Ezért gondolom azt, hogy a kitartó, tehetséges és becsületes vállal­kozó boldogulhat Magyaror­szágon. (X)

Next

/
Oldalképek
Tartalom