Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-29 / 304. szám

KEDD, .1992. DEC. 29. v • i'1 Y"., KULTÚRA 5 Tárlat és színjátszókör a fegyházban \ Börtönkultúra December 25-e van. Karácsony. A börtön irodalmi szakkörének kis műsorával ünnepeltek az elítéltek. A könyvtár olvasószobája a színjátszók öltözője, ide kukkantok be én is az előadás után. Egy magas, vállig érő hajú és szakállas elítélt megjegyzi: - Nekem is ez az utolsó karácsonyom, nincs egy teljes évem hátra. - Mennyi volt? - Négy év nyolc hónap 24 nap. - Az itt nem szómit soknak fitogtatom jólértesültségemet, hiszen tudom, hogy a Csillag az ország legkeményebb börtöne. , - Á, ellentétben a közhiedelemel, nagyon sok a kisítéletes. Talán 170 életfogytos van. mint például a Rieschl. Tudod ő a... - Igen. felismertem az arcát és a nevét. - Mi? Már ilyen híresség vagyok?! - kapja fel a fejét Rieschl Gábor. - Azt hiszem. Itt Is ismertek már téged, a híred megelőzhetett. Hogyan fogadtak ? - Millió címkét kaptam. Minden rajta van a kartonomon, KV-s (különösen veszélyes), támadékony. Fürödni csak két őrrel mehetek. Bvbiztonsági okból nem is dolgozhatok. - Életfogytot, húsz évet kaptál. Belegondoltál, hogy milyen sok idő? - Nem, és nem is szabad, mert akkor belehülyülök. A szakkör is azért jó, mert az idő telik és fogynak a napok. - Csodálkozom, hogy az irodalmi szakkörbe beengedtek ilyen szigorú őrizet mellett. - Ez Ördögh József őrnagy úrnak köszönhető - mondják helyette a többiek. - Itt fokozott felügyelet alatt áll - jegyzi meg az éppen beérkező őrnagy. - Hogyan született meg az irodalmi szakkör? - 1989-ben alakultunk, először csak verseket mondtunk egymásnak - válaszol a szakállas, aki az alapítók között volt -, később szituációs játékokat gyakoroltunk, végül megszületett a színjátszókör. - Most épp az Ubü királyra készülünk - veszi át a szót szemüveges társuk, aki oly' nagy beleéléssek mondta verset. - Idáig a balástyai népfőiskolások segítettek nekünk, néhány hete azonban nem jönnek. De azt hiszem, befejezzük magunktól, ugye? szol a többiekhez, s egyöntetű helyeslés a válasz. - Ha minden jól megy húsvétkor bemutatjuk. A színjátszókörbe az elítéltek természetesen szabadidejükben, a munka után járhatnak. A hangulat oldottnak tűnik egy szigorú börtönhöz képest, csodálkozom is. Börtön és kultúra. Sokak számára valószínűleg két, igen távoli fogalom. Reméljük, hogy riportunk után már nem lesz olyan elképzelhetetlen a szóösszetétel. Szállj, költemény... hogy nem jelentkeznek ide tömegesen a bentlakók, hiszen kevés, de lelkes tagból áll a színjátszókör. Újra eszembe jut, hogy nem szabad általánosítanom. a börtön az börtön, s ritka az olyan intelligens rab, mint az iltlévők. A szakkör előnye: amíg játszanak. addig is kiszakadnak a börtön világából. A művészet és a gondolatok segítségével kis időre szabadnak érezhetik magukat. - Az irodalmi szakkör használ a résztvevőknek? teszem fel nekik a kérdést. - Emberebbek maradunk. * A héten rendhagyó kiállítás nyílt a börtönben, ahol három bentlakó, Barna István és Kerekes Bálint festményeit, valamint Balasi Imre faszobrait tekinthetik meg az elítéltek. A harmadik emeleti foglalkoztatóban rendezték be a tárlatot, melyet Pataki Ferenc festőművész, a Szegedi Szépmíves Céh egyik vezetője nyitott meg. Módszeres elemzéssel bizonyította be a kiállítottakról, hogy műalkotások, némelyikük már a „remekmű" határát súrolja. Barna István - saját bevallása szerint - a festőtanonc, civilben szobafestő és mázoló volt, sokáig egy maszek templomfestőnél dolgozott, de akkoriban még nem gondolt rá, hogy kis képeket is fessen. Kerekes Bálint, a mester, hat éves lehetett, amikor a sparhert feletti falvédőről másolgatni kezdte a mintákat. Állami gondozott volt, nevelő szülei nem nézték jó szemmel a mihaszna festegetést. Később címfestő lett. Hihetetlenül termékeny, néhány hónap alatt hetven képet festett. S amint láttam, a gyorsaság nem ment a minőség rovására. Mikor elkezd dolgozni - meséli -, megszűnik körülötte a külvilág, a börtön. A faszobrász, Balasi Imre először csak ajándékba készítgette műveit - a kiállítási anyagot is úgy kérték el erre az időre a hozzátartozóktól. Civilben bútorasztalos volt, tehát ő sem itt találkozott először a fával. Most a börtön bútorgyárában dolgozik termékfej lesztőként, szabadidejében pedig farag. Készített már egy óriási feszületet, az a díszteremben van, meg „trónszékeket" is, az egyik például a börtönlelkész szobájában áll. Fent a műhelyben mutatja készülő alkotását, apa. anya és a két gyerek szorosan összeölelkezve - egy fatörzsből faragja. Mindig azt kérte egyébként a hozzátartozóitól, hogy csomagjaiban fát küldjenek étel helyett is. * A börtönnek 22 ezer kötetes könyvtára van, amely az Országos Széchényi Könyvtár Hálózat tagja. Semmiben sem különbözik a többi fiókkönyvtártól, csak ez zárt. A rabok szinte mindent elolvasnak. A nagyidős elítélteknek van idejük átrágni magukat a könyveken. * - Hisszük, hogy a személyiségfejlesztésben nagyon fontos, amit csinálunk. S az a másság, amit a hétköznapok monotóniájában tudunk nyújtani az embereknek, nagyon sokat jelent - beszél később a színjátszó körről Ördögh József őrnagy, közművelődési nevelő. Már több mint 21 éve dolgozik a Csillagban - ahogy az elítéltek tréfásan fogalmaztak: életfogytos. Érettségizett őrként került ide, akkor mint egy csodabogarat vitték végig a börtönön. Később nevelő lett, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolát levelezőn elvégezte. Az igazi reformokra csak néhány éve kerülhetett sor, mikor új parancsnok került az intézet élére. Az elítéltek ugyan nem mondták, de szavaikból érezhető volt: valóban szeretik a nevelőjüket. * Benézünk még egy zárkába. A csöppnyi helyiségben négy elítélt lakik. Hárman kisegítők, így most csak egy ember áll az ágy mellett, s vigyázzállásban válaszol a kérdésekre. Kísérőm rutinszerűen körülnéz a zárkában, bekukkant a budira is. Az ablak alatti televíziókészüléken egy műanyagból készített karácsonyfa. Olyan húszcentis lehet. Kiskarácsony - ez volt az ünnepi műsor címe, melyet a tévén nézett. TAKÁCS VIKTOR FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Álomtáj és rabruha Holdak, máglyák, magyarok Weöres játéka a színházban Nincs annál kínosabb törleszkedés amikor a mese a valóság helyébe kíván telepedni. Kopasz Rákositól mindenféle szent együgyüekig sokféle faja volt. és van e durakodásnak. Gonosz és naiv. véres és áhítatos; sok épületesség a dologból mégse lett. Na bumm, néhány éve például mibe keverték szerencsétlen Juliánus barátot?! A pátosz nehezéke sárba húzta a mese léghajóját. Úgy ám, mert a mesét meseként érdemes komolyan venni. De akkor halálosan! Szállj képzelet, szeressél szív! Felesleges lihegni és erőlködni. Azért vannak a mesebeli óriások, hogy a mesebeli sziklákat ők emelgessék...Vasárnap este hálistennek' megvolt A holdbeli csónakos kvázi premierje. És volt majdnem teltház, meg őszinte siker is. Akkor már el kell suttogni ezt is. M. Kecskés András, a darab rendezője még az előadás előtt mondta, egyszerre szeretne a gyerekekhez és a fölnőttekhez szólni. Szó se róla, megcsinálta. Hogyan? Felnőtt is megkapta, gyerek is megkapta. Ennek irónia, annak látvány. Ennek súgás a saját életéről, annak önfeledt hancúrozósdi. Pedig nagy mértékletesség kell ehhez, kérem szépen. A mesében például nincs távolság, pontosabban akármennyi hétmérföld legyőzhető. Egyet kivéve, ez lesz majd a mese realitása, de erről később. M. Kecskés András bejátszatta a rendelkezésére álló egész teret. Mindenütt történt a darab, levegőben, színpadon, de még a nézőtéren is, ahol mi, majmoknak nevezettek ültünk, és mosolyogtunk. És nemcsak a teret, de az időt is alaposan átjárogatta a darab. így kerültek huszárok az ősmagyar hazába, vagy benzines marmonkanna az ősmagyar királylány piciny kezébe. Aztán volt jól érzékelhető cselekményív is, menekülés-szerkezet, lassú kezdés, finoman adagolt felpörgés, benne nagyszerű színpadképekkel, táncokkal, kacagtató görög karral, fent libegő királynőkkel, miegyebekkel. A darabot átlengte az irónia finom bája. Nesze neked történelem, nagyság, hatalom. Meg aztán jókora pajkosság manapság is, hogy az úgynevezett magyar faji karaktert három idétlen testesíti meg, úgymint a tökkelütött Paprika Jancsi, a fénótás garabonciás Bolond Istók és az általában levitézló Vitéz László. Márhogy ők lennének a magyar tulajdonságok mesebeli szentháromsága. Pedig ők azok. Mert ezek a figurák nemcsak tökkelütöttek, de ravaszok is, nemcsak elszontyolodók, de kitartóak is, és ha olykor börhők, esetlenek vagy éppen bumfordiak, szeretni akkor is nagyon tudnak. Ezek a figurák azért oly drágák nekünk, mert esendők! (Legyetek esendők, ha tudtok!) Tán ezt játszotta leginkább Karczag Ferenc, Dégi János és Balog Csilla kedves-komikus triumvirátusa. Kezdetben visszafogottak, vagy inkább óvatosak voltak, ám ahogy fölpörgött a darab cselekménye. mind nagyobb kedvvel és odaadással tették a dolgukat. Czifra Krisztina (Pávaszem) és Molnár Csaba (Medvefia) vitte a lírai vonalat.'Potenciális szerelmespár. A szúzecske úgymond vertikálisan epedezik. és folyvást bedől a csalóka csónakosnak, miközben horizontálisan el- s visszarabolgatják a világban. Gazdagság nem kell neki. Hétköznapi hősiesség dettó. Csak a Hold, a Hold. Medvefia meg. uccu neki, állandóan csak a nyomában. Megéri ez neki? Czifra Krisztina és Molnár Csaba játéka leginkább biztonságra törekvő. Nem egyedi. Valahogy elmaradnak tőliik azok a nüanszok, apró gesztusok, árnyalatok amelyekkel emlékezetessé tennék a figurát. A házacska áll. dc dísztelen. Ilyen házacska meg sok van. de, mondom, azért biztonságosak. Juhász Katalin fantasztikus díszleteket és jelmezeket produkált, na erre például sokáig emlékezünk. A kínai jelenet, például egészen lenyűgöző volt, akárcsak az égből érkező sárkánykígyó, vagy a világot átröpülő szárnyas paripa. Ne feledjük. Fancsik Zoltán dallamait két hang különösképpen kiénekelte. Frankó Tünde, mint Gyöngyvér, a/.az udvari kobzoska alulról, valamint a Kovács Tamás holdcsónakos a magasból. Ó igen, és a beígért mesei realizmus. Csak annyi, hogy a mesében sem árt észnél lenni. Weöres játéka a szerelemről szól, meg arról, hogy nem mindegy kit s mit szeretünk, meg az se mindegy, hogy miért áldozzuk fel magunkat. A Holdhoz máglyán keresztül lehetett följutni. Meg kell egy kicsit sülni érte. M. Kecskés ezt a máglyát huszadik századi törmelékből rakatta, vastraverz darabokból, csövekből, vödrökből meg füstölgő kályhákból, ahogy láttam a nyolcadik sorból. A nagy idő- és meseutazás után, hopplá, egyszerre elérkeztünk a mába. Jó magyarok, és rossz magyarok, itt vagyunk mindannyian. Ez van. És akkor itt tesszük le a tollat. Mert azt személyesen mindenki maga dönti el, mit jelent az a máglya, az a tűz, s ott fent az a káprázat. Máskülönben ne égjetek el, ha tudtok. DARVASI LÁSZLÓ Mindenkinek van holdbeli csónakosa" Pávaszem: Czifra Krisztina - Gyerekeknek vagy felnőtteknek szól inkább az előadás? - Amikor nyáron elolvastam, akkor abszolút felnőttnek tűnt. A gyerekek elsősorban a sztoriját érthetik meg: Pávaszemet, a királylányt állandóan elrabolják, mindenki magának akarja megszerezni, végül Medvefiával - aki mindig megmenti - egymásra találnak. Ilyen egyszerű a történet, viszont olyan lényeges dolgok is elhangzanak benne, amiket csak egy felnőtt tud megérteni. De a gyerekeket is lenyűgözi majd, mert nagyon látványos kiállítású, teli van különleges effektusokkal, szép jelmezekkel. - Neked mit mond ez a mese? - Számomra két ember igazi egymásra találásáról szól, arról, hogy mennyi poklot végig kell járnunk, amíg meg tudjuk találni „az" igazit. Fel kell tudni adnunk butaságainkat, gyengeségeinket, hogy a másik embert fel tudjuk vállalni. Erről szól Pávaszem és Medvefia küzdelme. Ez általános probléma: a kamaszok gyakran szerelmesek Családi színdarabot tűzött műsorra a Szegedi Nemzeti Színház, a műit héten a premier technikai okokból elmaradt ugyan, de harmadnap délelőtt a gyerekeknek bemutatták Weöres Sándor A holdbeli csónakos című költői játékát. Az előző évadban Miskolcon is előadott mesejáték zenéjét Fancsik Zoltán komponálta, M. Kecskés András állította színpadra. A női főszerepet, Pávaszemet, Jégapó fejedelem leányát Czifra Krisztina alakítja, vele beszélgettünk az egyik próba után. rocksztárokba, színészekbe. Ilyen plátói szerelmet mindenki átél egyszer. A darabban Pávaszemnek rá kell jönnie, hogy annak a szerelemnek van értelme, ami a közös küzdelmek során sok próbát kiáll. Medvefia mindig kimenti a rabságból, s meg tudja értetni vele. hogy a holdbeli csónakos iránt érzett plátói szerelme mivel egyoldalú - sosem teljesülhet be. Pávaszemnek fel kell nőnie a holdbeli csónakos szerelmétől Medvefiáig. Bennünket arra figyelmeztet a történet, hogy oda kell figyelnünk a másikra ahhoz, hogy egymásra tudjunk találni. - Játszottál már gyerekközönségnek? - Még soha! Ez az eddigi legnagyobb szerepem, a próbák során nagyon megszerettem. Bennem is maradtak gyénneki vonások, a mai napig szerelmes tudok lenni, nekem is van „holdbeli csónakosom" és van ..Medvefiám" is. Akkor a legjobb, ha a kettő ugyanaz... H.Zs.