Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-24 / 302. szám

ß ALAPÍ1 DELMAQY ALAPÍTVA: 1'9 10-BEN ^ammmmmm CSÜTÖRTÖK, 1992. DEC. 24., 82. ÉVF. 302. SZÁM r ORSZÁG ARA: 15 FT Akit az asztalhoz hívnak Befejeződik a Mars téri bolyongás, végül még megve­szem a káposztát a szármá­hoz, odakerül a kosárba a hal, meg az áfamentes, tnag­nélküli magyar narancs mel­lé, aztán, visszafelé az autó­hoz, évődünk egy miatyánk­nyit az árussal, hányféle adó­kulcsot forgatnak meg ün­neplő lelkünkben. Nézem az öregurat odébb, hogyan va­dássza, mintha esendő zsák­mányra lesne, a véres hurka maradékát és a foltnyi mus­tárt a megkezdett kenyérhez. Családi ünnep. A három gyerek szívdobogva várja a papákat, a mamákat és a dédit, s tudom, hogy az első pohárnál a szemétben koto­rászó öregre gondolok. Miért van az, hogy egyetlen ünnep sem teljes? Hogy valaki min­dig hiányzik, ahogy egyre na­gyobb helyet követelnek ma­guknak asztalunknál a kicsik? Meg kellene hívni például őt, ezt a szakadt, folyton éhes, didergéshez szokott embert., Vagy Samut, aki reggeltől es­tig csoszog a városban, aki nélkül nem kezdődik meccs Szegeden. A játékvezető ol­dalra pillant - ormótlan bakancs, liffegő cájgnadrág, fekete műbőrkabát, fegyencfej -, bólint és sípjába fúj: kez­dődhet a játék. Nincs nélkülük élet. Vagy meghívhatnám a vá­rosképi jelentőségű N.-t, aki­vel előírásszerűen gyűlölnünk illene egymást, de ez eléggé bizonyíthatóan egyikünknek sem sikerül. A helyére kerül­tem ide, a laphoz, az enyémre pedig a jó tollú M., akinek később fölmondani kénysze­rültem. Nem értettük egymás VARGA MÁTYÁS GRAFIKÁJA nyelvét, pedig csak néhány év van közöttünk. Lehet, hogy nem szeret. Mondom, meghívnám az asztalhoz. Szegénynek most halt meg az édesapja. Szól a tévé az intézetben. Néhányan énekelnek, ketten egymás mellé szorulva az ablakon bámulnak ki, F. bá­csi ingben és glóriában har­madszor indul el a fürdőszo­bába, de egy kicsit téblábol a képernyő előtt. - Már kétszer fürdött ­szólnak rá, de az öregnek me­hetnéke van, meg kell tisztul­ni. Talán azt sem tudja, me­lyik országban él, milyennek nevezi a nagyvilág az ő el­meszesedett anyanyelvét. De amikor megsimogatja fénylő arcát a gondozónő a borotválkozás után, ragyog, akár egy kisded. * Állunk a Széchenyi téri betlehemes jászol előtt. Meg­beszéljük a kicsikkel, ki Jézus anyja, ki az ő férje, aztán ro­hangálni támad kedvük. Má­sik család érkezik, a kisfiú fölfedezi a Megváltót: - Nézd már anya, ott egy gyerek! A megszólított bólint, ösz­szébb húzza magán a kabátot. Való igaz. hidegebb lett a levegő. Tizenévesek jönnek. - Tök baró! - így az egyik. - Az b... meg! - feleli a másik. * Láttam valamikor Bakony­bélben, hogyan ápolták egy­mást a sugárzó arcú apácák. Nagynéném is ott haldoklott, meghurcolt társai között. Körbeállták ágyát és éne­keltek. Az én tantim már nem tudott beszélni, vagyis azokat a súlytalan emberi szavakat, amelyekkel oly tökéletesen tudjuk félreérteni egymást, nehéz nyelve csak ott bévül pörgette meg, a szeme vi­szont, bizony, a tekintete a tört fényen át is lángolt. Lehet, hogy épp a csipke­bokor rőzsél lobogtak benne. Mondom, ott ül majd min­denki az asztalnál. Végre sze­lídek leszünk, vagy legalábbis remélem. Ha nem tudnám, hogy a szeretet maga a tennivágyás, az is kicsúszna a számon, hogy lelkünk böjtje a szelíd­ség. Holott lakoma. A legjobbakat jutalmaztuk FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Tegnap délután a Sajtóház klubjában köszöntötte a Dél­magyarország és a Csongrád megyei Hírlap Délvilág az év szegedi és Csongrád megyei sportolóit. IJtasi Ágotának, a Sze­gedi ESK női kézilabdacsapata kapitányának (1992 legjobb szegedi sportolónőjének) Kovács Zsolt, a Lagúna koktélbár főnöke adta át lapunk ajándékát. (A díjkiosztásról a 15. oldalon olvashatnak.) Győzött az „igaz hazafi" Slobodan Milosevic szerb elnök győzelme már teljesen biztosra vehető, a kérdés csu­pán az, hogy hajlandó lesz-e elismerni a választás eredmé­nyét a szerb ellenzék és a kül­föld - mutatnak rá belgrádi megfigyelők. Ivica Dacic, a Szocialista Párt szóvivője tegnap éjszaka bejelentette, hogy a szerb el­nök 56,2 százalékot szerzett, összesen 2 millió 602 ezer 261 szavazatot, ellenfele, Milán Pa­nic 33,5 százalékot, vagyis 1 millió 549 ezer 660 voksot. Ez még mindig nem teljes körű, s nem hivatalos végeredmény, a választási központba 10 kör­zetből még nem érkeztek be az adatok. Vojislav Seselj, a radi­kális párt elnöke ma megjelent interjújában köszöntötte az el­nököt, hangoztatva, hogy „Mi­losevic személyében igaz haza­fi aratott győzelmet". (MTI) Városházi Betlehem A műsor a Szegedi MÁV fűvószenekarának fellépésésé­vel kezdődött, majd a Haj­nóczy utcai nagycsoportos óvodások és az Arany János Általános Iskola tanulói kará­csonyi verseket szavaltak. Ezt követően dr. Lippai Pál polgár­mester köszöntötte az egybe­gyűlteket. Emlékeztetett arra. hogy alig néhány száz kilomé­terre tőlünk sok család számára nem adatik meg az a lehetőség, hogy karácsonyfát állítson és a fa alatt ajándékok legyenek. Még távolabb, Afrikában na­ponta százszámra halnak éhen a gyermekek, magatehetetlen idős emberek. Megköszönte a műsor részvevőinek a fellé­pést, majd kellemes karácsonyi ünnepeket, békés, boldog új Csipős, csontig hatoló fagyos szél süvített tegnap délután(is) a Széchenyi téren és kérlelhetetlenül gyűjtött be mindent, ami útjába állt: papírt, díszes szalagot, szaloncukorkák borítóját, egy-egy rosszul „illesztett" kalapot, sapkát. Ez sem zavarta azonban azt százfőnyi szegedi polgárt, aki kijött a városháza elé és végignézte a rövid, bensőséges karácsonyi ünnepséget. esztendőt kívánt a szegediek­nek. A polgármester úr szavai után a Zrínyi Ilona Általános Iskola tanulóinak a műsora kö­vetkezett, ők karácsonyi da­lokat adtak elő, majd az algyői Hagyományőrző Népi Együt­tes gyermekcsoportja szemet gyönyörködtető betlehemes játékkal mutatkozott be. Az ünnepséget követően a polgármesteri hivatal ajándé­kaként két hatalmas kosár sza­loncukrot és narancsot osztot­tak szét a gyerekek között. Pontosabban, amolyan önki­szolgálós módszerrel osztoz­kodhattak a csöppségek és az iskolások a finom csemegén. A lényeg: mindenkinek jutott be­lőle. így azután a szereplés iz­galmától kipirulva, meg teli zsebbel térhettek haza a kará­csonyfa díszítésére. ícr FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Mindenkinek békés, boldog karácsonyt k ívá n az

Next

/
Oldalképek
Tartalom