Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-16 / 295. szám

SZERDA, 1992. DEC. 16. GAZDASÁGI MELLÉKLET III. • • Ötezer lakosra egy patika Meggazdagodni nem lehet - 1991 februárjában vé­geztem a SZOTE gyógysze­rész-karán, de a jövőm teljesen bizonytalan volt, mert az ál­lami gyógyszertárakban nem­igen volt állás, különösen Sze­geden. Először Miskolcon pró­bálkoztam, majd visszajöttem, és egy maszek gyógynövény­boltban dolgoztam. Azután el­kezdtük „szervezni" a saját pa­tikát, természetesen a szüleim anyagi támogatásával és hitel­felvétellel. Szeptember harma­dikán nyitottuk meg a Kálvária Gyógyszertárat. - Egy ilyen vállalkozás sike­re azon múlik, van-e forgalom. Hogyan választották ki helyet? - Forgalmas, de gyógy­szertár szempontjából ellátat­lan területet kerestünk. A jog­szabály azt mondja ki, hogy 5 ezer lakosra jusson egy patika, vagyis 300 méterenként lehet egy gyógyszertár. Itt a közel­ben van egy gyermekorvosi rendelő és több orvos magán­rendelése, nincs viszont patika, ilyen szempontból tehát sze­rencsés a hely. - Versenyképes lehet egy magánpatika az állami gyógy­szertárakkal? - A magánpatikák helyzete hátrányos abból a szempont­ból. hogy nincs módjuk nagy raktárkészleteket felhalmozni. Előnyös viszont azért, mert bárhonnan beszerezhetik a gyógyszereket, míg az állami gyógyszertárak csak a saját gyógyszertári központjukból. - Honnan szerzik he a gyógyszereket? - A Hungaropharmától, FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Kopasz Ágnes: A patikák nem mennek tönkre A gyógyszerforgalmazás a magyar privatizáció egyik meglehetősen zűrzavaros területe. A gyárak egy része már külföldi tulajdonban van, a korábbi állami monopol­forgalmazó mellett megjelentek a magánbeszerzők, bizonytalan a gyógyszertári központok jövője, az állami gyógyszergyárak mellett egyre-másra nyílnak a magánpatikák. Szegeden jelenleg nyolcan fogtak ilyen vállalkozásba; köztük a legfiatalabb. Kopasz Ágnes, huszonhat éves. mert ennek a cégnek kizáróla­gos szerződése van jónéhány gyárral, és egyedüli import­joga. A gyógyszertári közpon­toktól is kapunk árut, és olyan magánforgalmazóktól, mint például a kecskeméti Gyógyír. - A nyolc szegedi magánpa­tika között ádáz harc dúl? .. - Egyáltalán nem. Nagyon jó viszonyban vagyunk, az is előfordul, hogy kölcsönadunk egymásnak gyógyszereket, elhozzuk egymásnak az árut, vagy átirányítjuk a betegeket. Azt hiszem, régen nem vélet­lenül tömörültek céhekbe a kereskedők. - Üzlet vagy hivatás, amit csinál? - Valahol a kettő között. Eredetileg a fogorvosi karra jelentkeztem, de nem bántam meg, hogy végül gyógyszerész lettem. Szeretem ezt a hivatást, de az üzletet is. Nem félek a vállalkozástól, mert a patikák soha nem mennek tönkre, ha szívvel-lélekkel vezetik őket, igaz, az első három évben nemigen hoznak hasznot. Nem lehet annyira meggazdagodni belőle, mint például egy ma­szek vendéglóból, de biztos, az átlagnál jobb megélhetést biz­tosít. Igaz, hogy „saját zsebre" megy a dolog, mégsem próbál­juk meg a betegre rásózni a legdrágább gyógyszert, hanem felsoroljuk, mi van. - A gyógyszervásárlásnál is egyre inkább a betegek anyagi helyzete diktál. - így van. Előfordul, hogy - mint a boltban - a beteg megmondja, mekkora össze­gért adhatok neki gyógyszert. Sokan félnek a januári áreme­léstől, de megkaptuk a listát, és abból kiderül, nem drágulnak nagyon a gyógyszerek. - Sok a hiánycikk? - Igen, sajnos egyre több az országos hiánycikk. Ilyenkor nincs mit tenni, igyekezni kell folyamatosan készleten tartani mindent. Keczer Gabriella Milliárdos elképzelések Mintegy 2,3 milliárd dollárt kell Magyarországnak jövőre külföldi konvertibilis adósságainak törlesztésére fordítania - mondotta Cserés Ákos. az MNB főosztályvezető-helyet­tese a Magyar Távirati Iroda munkatársának. A finanszírozási programon jelenleg dolgoznak a Ma­gyar Nemzeti Bankban, ám a prognosztizálás a korábbiak­hoz képest nehezebb. Ma már ugyanis a Magyar Nemzeti Bank mellett más szereplőkkel is számolni kell. A vál­lalatok egyre inkább élnek a lehetőséggel, jelentős külföldi hiteleket vesznek fel. Az idén a különböző cégek közel 700 millió dollárhoz jutottak ilyen módon. Várhatóan ­óvatos becslés szerint - jövőre mintegy 600 millió dollár hitelt vesznek fel a magyar cégek. Egyelőre minden egyes vállalati hitelügylet esetén még szükség van a Magyar Nemzeti Bank engedélyére. Ám az MNB ezt minden to­vábbi nélkül megadja, nem kívánja ugyanis korlátozni a vállalatok ilyen jellegű tevékenységét. A kereskedelmi bankok számára ugyancsak adott a lehetőség külföldi hitelek felvételére. A hazai bankokat mindinkább elfogadják a külföldi pénzpiacokon. így vár­hatóan a kereskedelem-finanszírozó hitelek felvételét a ke­reskedelmi bankok veszik át a jövőben. Az általuk felvett hitelek prognosztizálásánál azonban még nagyobb a bi­zonytalanság. Elképzelhető ugyanis, hogy felgyorsul jövő­re privatizációjuk és úgy a külföldi tulajdonosok révén nagyban megnőhetnek hitelfelvételi esélyeik. A Magyar Nemzeti Bank - pénz- és hitelpolitikai iránelvei szerint - jövőre mintegy 1-1,5 milliárd dollár értékű kötvényt bocsát ki külföldön. A kibocsátás összegét rugalmasan kezelik, attól függően, hogy miként alakul a folyófizetési mérleg többlete és hogyan változnak a devi­zatartalékok. Lényeges a működőtőke-beáramlás nagysága is. A központi bankban úgy számolnak, hogy az továbbra sem lassul, az ily módon beérkező pénztőke jövőre is egy­milliárd dollár körül alakul. Valószínű, hogy a Nemzetközi Valuta Alappal kötött hároméves megállapodás jövőre esedékessé váló rész­leteihez az MNB már hozzájuthat. Ez újabb, mintegy 400 millió dolláros hitelt jelent. Mint ismeretes, a hároméves megállapodás idei évre esedékes részleteiből a Magyar Nemzeti Bank egyetlen egyet sem vett igénybe. (Az év elején lehívott mintegy 100 millió dolláros kölcsön még a múlt esztendő negyedik negyedévi részlete.) Ennek az az oka, hogy a költségvetés helyzete nagy­ban eltért a megállapodásban foglaltaktól. Az így kiesett kölcsönök jövőre már nem hívhatók le. Remélhető, hogy a hároméves megállapodás további folytatása zökkenőmen­tes lesz, mivel a Parlament 185 milliárd forintos hiánnyal fogadta el a jövő évi költségvetést. Hitelek várhatók a Világbanktól is. A Világbanktól és a japán Eximbanktól jövőre mintegy 350-400 millió dollá­ros kölcsön lehívásával számolnak a Magyar Nemzeti Banknál. Fuvaroztatói klub Szegeden A MAV Szegedi Igazgató­ság szakemberei már régóta tervezik egy olyan klub létre­hozását, ahol a szállításban érdekelt felek találkozhatná­nak, és információikat rendsze­resen kicserélhetnék. Ez a terv az elmúlt napokban megvaló­sult. A Vasutas Művelődési Házban megalakult a fuvaroz­tatók információs klubja. Az alakuló ülésre mintegy negy­ven fuvarozó, fuvaroztató és speditőr jött el. Célként fogalmazták meg a vasútigazgatóság és a tagságot nyert fuvaroztatók segítését, a kereskedelmi és a marketingte­vékenység fellendítését, termé­szetesen a kölcsönösség elve alapján. A fuvaroztatók klubja lehetőséget kínál arra, hogy a klubtagok első kézből, a lehető leggyorsabban jussanak a vas­úti fuvarozással kapcsolatos információkhoz, egymással véleményt cseréljenek és üzletkötéseket is beszéljenek meg. A havonta megtartandó foglalkozásokon, a kötetlen beszélgetéseken túl, előre meghatározott konkrét progra­mokat, előadásokat is szervez­nek. A klubnak bárki tagja lehet, aki elfogadja a működési sza­bályzatban rögzítetteket, és részvételével segíteni kívánja a közös cél megvalósítását. Ezért továbbra is váiják azon válla­latok, szövetkezetek, gazdasági társaságok, egyesületek, ma­gánvállalkozók jelentkezését, akik e tevékenységben szeret­nének részt venni. Jelentkezni lehet a MÁV Igazgatóság Áru­fuvarozási Osztályán (Szeged, Tisza Lajos krt. 28-30.) Bakó Antalnál személyesen, illetve a 323-130-as telefonon Gellért József Haszongepjarmű-egyesület A magyarországi haszon­gépjárműpark korszerűsítését tartja elsődleges céljának a Magyar Haszongépjármű Im­portőrök és Forgalmazók Egyesülete. Az egyesületet azok a nagy európai gépjármű­gyártók képviselői alapították, amelyek jelen vannak Magyar­országon, így többek között a Mercedes, a Scania, a Volvo a DAF, az ISUZU. Magyarországon a haszon­gépjárműpark háromnegyed része elavult, a járművek kor­szerűtlenek. nem felelnek meg sem a környezetvédelmi, sem a biztonsági előírásoknak ­hangzott el az egyesület hétfői sajtótájékoztatóján. Az egyesü­let arra törekszik, hogy ezeket az elavult gépjárműveket az el­következő években korszerű, új termékekre cseréljék le. Eh­hez természetesen arra is szük­ség van, hogy a forgalmazókon kívül a felhasználók is érde­keltek legyenek a korszerű, de drágább járművek beszerzé­sében. A haszongépjármű-for­galmazók egyesülete ezért együtt kíván működni a kor­mányzati szervekkel, vámszer­vekkel, a pénzügyi szférával egy kedvező finanszírozási rendszer kialakításában. Az alapítók feladatuknak telfintik a fogyasztók igényeinek teljes körű kielégítését: szer­vizhálózat kialakítását, a garan­ciális javítás és a szavatossági feladatok ellátását, a megfeleld alkatrész utánpótlást. Éppen ezért az egyesületnek azok a cégek lehetnek tagjai, amelyek kizárólagos gyári képviseleti joggal rendelkeznek. Kecskelegelő helyett legalább sarjerdő Aki erdővel foglalkozik, az megszokta, nem egy-két éves távlatokban kell gondolkodnia. A most ültetett csemete, a fa­fajtól, a felhasználás módjától függően tíz, harminc vagy épp nyolcvan év múlva éri el a fejlődése optimumát. A külső szemlélő számára talán ezért is jelenti az erdész hivatás a nyu­galmat, a hosszútávú értékek tiszteletét. Nemrégiben egy er­dész fórumot hallgathattam vé­gig, ahol percek alatt kiderült, a szomszéd „erdeje" mindig zöldebb. Az előadásokból, hozzászó­lásokból kiderült, azok, akik bent vannak az erdőben úgy ér­zik, hogy bent vannak az er­dőben. Az elhúzódó kárpótlás, az új erdőtörvénnyel való kés­lekedés, a szakhatósági, felü­gyeleti és tulajdonlási anomáli­ák, természeti és pénzügyi „aszály"károk mindinkább összetorlódó, nehezen átlátható problémákat okoznak. Az egy helyben topogás, a szakmai is­mérveket mellőző, politikai be­ütésekkel tarkított látszatmeg­oldások elkedvetlenítik az er­dészeket. Az erdészeti egyesület nevé­ben szóló nyugdíjas főmérnök volt a legszókimondóbb, hisz neki a magánéletében már nem sok vesztenivalója lehet, ami­ért a közállapotokkal foglalko­zik. Szerinte a magyar erdő ma Csáki szalmája, mindenki csak hasznot szeretne belőle húzni. Nem ritka a lopás, az erdőírtás. miközben az erdőfenntartási alapba alig csordogál a pénz. Bár a kárpótlás első szakasza ez előre kalkuláltnál kevesebb erdővel fizet múltunk bűneiért, féő, hogy a többi szakaszban felerősödik az erdőéhség. A A szomszéd erdeje mindig zöldehh. Kivéve talán a telet. „fűrészüzemmel integrált" erdőgazdálkodást itt az ideje, hogy a természethez szervesen kapcsolódó váltsa fel. A nem állami erdők mostani 30 százalékos aránya privatizáció­val és kárpótlással 40-45 szá­zalékra változhat. Ezért lénye­ges, hogy ezen erdők gondjait is vállalja valaki. Legalább annyi kötöttség illene, hogy a fakitermelést követően kecske­legelő helyett legalább sarjerdő legyen a folytatás. A vadgaz­dálkodásból is helytelen lenne kirekeszteni az erdészt. A földművelésügy, mint szakhatóság, embere tisztéhez méltóan kimértebben, az eddigi változások apróléko­sabb elemzésével töltötte ki a neki szánt időt, egyben elis­merve azt, hogy a fő kérdések még mindig függőben vannak. Szavaiból kitűnt, hogy az er­dők osztatlan közös kezelésé­ben a szövetkezeti, társasági és közbirtokossági formákból le­het választani. A kezelést te­kintve is magán erdő csak ki­sebb szórványokban kép­zelhető el, s a tervek szerint, aki egyáltalán nem vesz igény­be állami támogatást, az 35 évig szabadon rendelkezhet tulajdonával. A tulajdonviszonyok labilis voltát mutatja, hogy alapvető törvények és döntések híján még a tartósan állami tulajdont kezében tartó ÁV Rt. erdészeti csoportjának vezetője sem tud­ja, hogy csak a 19 állami erdő­gazdasági vagyon 15-16 mil­liárd forintján kell őrködnie, vagy az állami erdő is az övé lesz a maga 135 milliárd forin­ton nyilvántartott értékében. Az erdőgazdaságok társasági formában működnek, általában a tulajdonuk fele az ÁV Rt.-jé, a dél-magyarországi és a szombathelyi csak a teljesen állami. Európában egyaltálan nem gyakorlat, s nem tűnik ideálisnak, hogy az állam tár­saságokra bízza erdeit. A kincstári törvény elkészültéig a legalapvetőbb tulajdonosi kér­désekre sincs hosszútávra érvé­nyes válasz. Az átmenet remélhetően nem tart a fák életével össze­mérhető ideig. A türelmes er­dész talán erre gondolhat, ami­kor beleveti magát a napi mun­kába, holnap éppúgy, mint ma. T.Sz.I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom