Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-09 / 289. szám

II. GAZDASÁGI MELLÉKLET EGI I;K SZERDA, 1992. DEC. 9. A VGV kínálata Az önkormányzati tulajdonban lévő vállalatok átalakulása ­így a Városgazdálkodásé is - a közeljövő nagy feladata, a tör­vény szerint legkésőbb 1996-ban meg kell történnie. Az idő tehát ebben a témában kapcsolatban még nem szorít - tudom meg Hódi Lajostól, a szegedi VGV főkönyvelőjétől. A számok emberét egyelőre sokkal jobban izgatja az, hogyan tud eleget tenni a feladatának most, 1992-93 fordulóján a Város­gazdálkodási Vállalat, s mindezt képes-e összeegyeztetni a kör­nyezetvédelmi problémákkal. Amelyek léteznek, de megoldásuk cseppet sem reménytelen. A „nagy szemétprogram" része például a mostani, a szemétből képződő gyenge hatásfokú biogáz följavítása. Úgy, hogy dú­sítják, a tejipari vállalat hulladékából, a tejsavóból nyert biogáz­zal. Az amúgy környezetet szennyező melléktermék újrahaszno­sítását a VGV a Biológiai Központ szakembereivel együtt, az OMFB-től kapott anyagi támogatással oldotta meg. A tejsavó há­rom hét alatt bomlik le, s plusz ráfordítás nélkül javít a szemétte­lepen képződő biogáz hatásfokán. Kiderülhet, hogy nem hiába ál­dozott a város több tízmillió forintot a biogáz továbbítására épí­tett vezetékekre. Hódi Lajos meggyőződése, hogy a többet olcsóbban is meg le­het valósítani. Jelenleg 180 millió forint a VGV költségvetése, s még szerény nyereségre is futja - amit fejlesztésre fordíthat a cég - , de nem ez lenne az elődleges feladata. Hanem az, hogy a háttérből a létező legolcsóbban, szinte észrevétlenül, s gazdasá­gosan működtesse a várost. Apróság ugyan, de minőségi válto­zást hozott a köztisztaságban egy megoldás: az. hogy a belvárosi szeméttárolókba polietilén zsákokat helyeztek el. (A jó megfi­gyelők már egy ideje lopják is őket!) A közeljövőben a VGV eze­ket nem drágább, ám önmaguktól lebomló műanyag zsákokra cseréli. Szintén új megoldás lesz, hogy a műanyagflakonokat majd külön kukákban gyűjtik, „mcgőrlik", s a keletkező hulla­dékot másutt hasznosítják. A VGV - legalábbis Hódi Lajos így mondja - szemlélete a következő: nem szabad présbe fogni a várost, azért, hogy többet áldozzon a városgazdálkodás finanszírozására. A számítógépes irányítás például ma már azt is kimutatja, hogy hosszúak a sze­meteskocsik útvonalai, mert rosszak a körzethatárok. Nem kel­lene föltétlenül 3 ezer 7(X) kilométert megtenniük naponta... F. K. Pénzügyi és egyéb szolgáltatások a FORD Capitolnál Autót vásárolni nem kis anyagi megterhelést jelent mind a magánosoknak, mind a vállalkozók számára. A hivata­los dealerek éppen ezért szer­vezték meg a vásárlást könnyí­tő szolgáltatásokat a FORD­hálózatban is. Mindenekelőtt azt lényeges tudni, hogy a szegedi FORD Capitol Kft.-nél kapható új személy- és haszonjárművek árát minimális haszonkulccsal állapítják meg! Elég néhány tá­jékozódó telefon a közelebbi vagy távolabbi konkurenciához és máris bárki meggyőződhet arról, hogy itt érdemes besze­reznie új FORD Escortját, Orionját vagy Transitját, az idén 50-100 000 forint árked­vezménnyel. Ha márkás használt kocsija A PGM TRADE KFT. Irodaszerek, számítógépek, számítógépasztalok, -székek, számítógépes szakkönyvek, mágneses adathordozók, írógépek AKTUÁLIS AJÁNLATUNK — mottitorezürő — to(dal PAXUutud ffiteodkkiyodpóstodd Sckttetdtr- todda/í /Urówiatodd 7990ft, 79 ft-tód, 75 ft-tód, 46 ft-tód, 775ft-tód. PGM BÜRO. Szeged, Dugonics tér 11. Tel.: 322-372. PGM COMPUTER. Szeged, Csongrádi sgt. 22. Tel.: 314-380. van, annak értékét beszámítják a vételárba, a Transitokba még a szocialista gyártmányú kis­buszokat és kisteherautókat is, illetve ugyancsak pénztárcát kímélő módszer itt a részletre való vásárlás vagy a lízingel­hetőség. A vonatkozó szerző­déseket gyorsan, bürokrácia­mentesen előkészítik a szalon­ban. A részletakció az OTP hi­tellevelével. a lízing pedig több pénzintézet közreműködésével, változatos, „személyre szabott" feltételekkel, futamidőkkel is megoldható. A Capitol Kft. szervizszol­gáltatásai ugyancsak teljes kö­rűek, a legkorszerűbb műszer­park, alkatrészraktár, gumi­szerviz váija Csongrád megye FORD és más autó tulajdono­sait. FORD Autószalon és Szerviz Szeged. Dorozsmai út 12. Tel: 62/325-587 Nyitva hétköznap este 6-ig, szombat-vasárnap 15 óráig. Szívességre kértek, hozzak egy üveg desztillált vizet. Feltűnt, vajon miért nézett olyan melyen a szemembe az illető, mint a köszönés közben meghajló japán, hiszen nem olyan nagy szívességről van szó. Az első autósboltból indultam a máso­dikba, s amikor itt is azt mondták: nincs, akkor gondoltam rá, nahát, a desztillált víz is kezd macerás lenni. A harmadikban az­tán megkérdeztem, hol lehet kapni? - Hát - vakarta meg a fejét az eladó nézze meg a patikákban. A válasz némileg meg­lepett, de aztán felsejlett előttem a kém­cső, a lombik... hát persze, így lehet a leg­gyorsabban, legolcsóbban előállítani. - Mivel üveget nem hozott, kicsit drá­gább lesz - szólt a gyógyszerésznő. Egy csepp méreg - Nem baj - válaszoltam nagyvonalúan - majd gyors fejszámolás következett: ha egy köbméter víz 17 forint, az abból ké­szült liter desztillált víz nem lehet tízszer több az egész ezredrészénél, erre rájön az üveg, az annyi mint... - 113 forint - szólalt meg a fehér kö­penyes hölgy. - Jesszusom! - szaladt ki a számon, csak nem Szaúd-Arábiából importáltuk a vizet? - Nem, tulajdonképpen az üveg a drága, 85 forint. Ahá! Akkor az, a Li-kor­ból való ritkaság - feleltem kínomban, s mivel kellett a víz, a számítógép halk mor­mogással állította ki a számlát, s már per­káltam is le a csengő magyar forintokat, amikor a raktárból kiszól egy hang: nincs desztillált víz. A jó magyar forintokat visszavettem, s arra gondoltam, korábban volt egy szólás­mondás. miszerint: dolgozzunk jobban, mert ilyen tempóval még a hideg vízre va­lót se tudjuk megkeresni. Könnyű volt ak­kor, amikor még ilyen szólásmondást ki lehetett találni! De milyen szólásmondást találjunk ki most, ha még hideg víz sincs! Túri József Fater és Mutter egyaránt tanácstalan Napjainkban többek között mórahalmi és ásotthalmi para­dicsomtermelők várják a sze­mélyenként több tízezres tarto­zás rendezését, amely összes­ségében tízmillió forintra rúg. Az Áfésznél, az egyik szakszö­vetkezetnél, a Fater-nagyker felvásárlójánál 1991-ben le­adott és Mosonmagyaróvárra szállított paradicsom ellenérté­ke nem akar a gazdák zsebébe csordogálni. Nemrégiben két­ségbeesetten keresett fel az ásotthalmi felvásárló, akit a környéken mindenki csak Ida­ként ismer. Az egyik kárvallott jogi útra terelte az ügyet, s fi­zetési meghagyást küldtek a cí­mére. A szituáció kényelmet­len, hisz akik neki adták át a paradicsomot, a pénzt is tőle váiják. Holott abban az időben a Fater-nagyker megbízásából vásárolt. A fizetési morál ak­kor sem volt már fényes, a gyakorlatban ez leginkább pár hónapos késedelmet jelentett.' Óvatosságból azért aláíratta a tagokkal, hogy akkor fizetnek, ha ők is megkapták a pénzt. A mezőgazdasági - esetünk­ben a paradicsom - termelés az alacsony árak és a fizetési bi­zonytalanság miatt alaposan megcsappant. Átlagos években 200 vagonnyi bogyót vittek az Idához, tavaly „szerencsére" 70-re csökkent a mennyiség. Ingyenbe ez is túl sok. Az idén már csak 15 vagonra akadt vál­lalkozó. A bordányi feldolgo­zót üzemeltető Tata Trade Kft­nek szállítottak, amely szerző­dés szerint fizetett. A felvásárló szervezet is változott időközben, a folya­Primőr. A gond a szabadföldi Amikor csődről vagy felszámolásról esik szó, hajlamosak vagyunk helyeselni az eljárást. A régóta lappangó ellentmondásokról végre kiderül, hogy feloldhatók-e vagy sem. A redbetétel után elképzelhető, hogy egy újabb, életképes vállalkozási ciklus kapott esélyt. Közben azért rendesen hullik a „férgese" is. Egészen más a megítélés, ha az ember belecsöppen a mások számláját rendezők egyáltalán nem önkéntes táborába. Jelek szerint a Mosonmagyaróvári Konzervgyár felszámolásának is lesznek térségünkben kárvallotjai. matosságot Ida személye je­lenti. A „Fater" nyugdíjba ment. ő a Szegedi Tszker kft.­vel szövetkezett, az általuk ala­pított Mutter Bt. vásárolta meg a felvásárló telepet. Nagyra­törő, a környék termelőire ala­pozott, terveikben igencsak hátrányosan hat a múlt ki­egyenlítetlen számlája. A gyár nem fizetett, s most a bizalom­vesztést nekik kell elszenved­niük. Ida is vesztett a bolton, sze­mély szerint 1 millió fonn:ot, ugyanis az elején még a házi­pénztárból fizetett a tenne lök­nek. így ő, a termelők, a szál­lítást végző gépkocsivezetők a Fater-nagyker égisze alatt 4,5 millió forinttal állnak sorba a járandóságukért. Hivatalos információk híján, telefonbeszélgetésekből, ap­róbb. háttér feltáró nyomozá­sokból tudják: a gyárban azóta is folyamatosan termelnek A készpénzzel fizetett karfiol számláján ez áll: Trösch- Prí­ma Kft., melynek az igazga­tója nem más, mint a régi gyá­ré. A hitelezői egyeztető tár­gyalásokon a paradicsomot szállítók ragaszkodtak a teljes vételár megfizetéséhez. Ezzel szemben úgy tűnik januárban és áprilisban legfeljebb a vétel­ár 30 százalékát kaphatják meg. A 130 millióért elkelt gyárból ennyire futotta, hang­zik a nem hivatalos magyará­zat, melyet csak azért adunk közre, mert ez is több a semmi­nél. A különbözetért nincs ki­hez címezni a „fizetési megha­gyást". A kérdés csak az, való­ban az a dolgok tisztességes rendezési módja, hogy Ida és a hozzá hasonlók válnak a ter­melók jogos felháborodásának céltábláivá? A kistermelők így kapják most, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, a piac­gazdaságról szóló leckét bi­zony itt veszíteni is lehet. Szimpatikusabb lenne az át­menet, ha nyeréssel kezdődött volna. T.Sz.1. Lehettek kilenc évesek. Elnyűtt zakó lötyögött rajtuk. A kora délelőtti utcáról estek be a gyorsbüfébe, ködöt hoztak magukkal, egy kis benzin­gőzt, némi trolizajjal, és a hidrogénezett hajú pénztárosnő fázósan összerázkó­dott, ahogy végignézett rajtuk. A pénztá­rosnő hirtelen arra gondolt, ezeknek is­kolában kellene lenni. Aztán rántott a vállán. Annyi embernek kellene valahol másutt lenni. O se így képzelte. bíeki se itt kellene ülni, pénzzel piszkítani az uj­jait és naponta hajat mosni az olajszag miatt. A pénztárosnő fiának se ezt kelle­ne csinálni. A pénztárosnő fia szakmun­kástanuló volt. Kőműves, utolsó éves. Halk, befeléforduló gyerek. Néhány napja a fiatal magyar tanár dolgozatot Íratott az osztállyal. Színtelen már-már elfogódott hangján azt mondta, íijanak a csalódásról. írják meg, mikor és miben csalódtak a legnagyobbat. Az osztály hirtelen elhallgatott, és megírta a dolgo­zatot. Legtöbben a munkában csalódtak. Pontosabban a körülményekben. A vi­szonyokban. A gyerekeket rosszul fizet­ték. Hamis volt az alku, több a munka és kevesebb a pénz. A pénztárosnő fia is Rántott sajt dolgozott a nyáron. Két hétig húzta a fa­lat a mesternél, és amikor letelt az idő. amikor fizetni kellett volna, a mester csak annyit vetett oda. most legalább kiegyenlítetted a részeges apád tartozá­sát. Egy fillért sem kapott. A pénztáros­nő fia is ezt írta meg, és amikor a pénz­tárosnő, tegnap éjszaka belelapozott a fiú füzetébe megdöbbenve olvasta a so­rokat. A gyerek nem beszélt neki erről. A pénztárosnőnek nem is az fájt, hogy nem kapott pénzt a gyerek, vagy hogy elhallgatta a dolgot. A, pénztárosnő az anyák ösztönével érezte meg, hogy vala­mi végleges történt. A gyerek szégyen­kezés nélkül írta ki. hogy részeges a apja. Olyan szenvtelenek voltak a mon­datai, mintha egy ismeretlenről írta vol­na. Érzelem, elfogódottság nélkül írta meg, hogy tartozik az apja. Hogy helyet­te kellett dolgozni. A pénztárosnő bá­multa a füzetet, és rájött a gyerek leszá­molt az apjával. Valami véget ért. Erre gondolt a pénztárosnő, amikor felrez­Vendégsarok zent, és meglátta maga előtt a zakós gye­rekeket. Azok nagy komolyan az étel­táblát bámulták. Volt valamennyi pén­zük is. Meggyűrt ötvenes, egy fémhu­szas, aprók. Épp egy adag rántott sajtra való. Egyetek sajtot, mondta az asszony. Jó, rántott a vállán a nagyobbik gye­rek, akkor egy adag sajtot két tányérba. Szótlanul, kedvtelenül ettek. A gyerekek nem így esznek, gondolta a pénztáros nő. Kicserélik a villát, vihognak, krump­lit lopkodnak és hülyéskednek a sóval. A pénztárosnő figyelte őket, és csak nem állta meg. Nem ízlik, kérdezte? Újabb vállrántás. De ízlik. Hát akkor? Nem tudom, mondta a nagyobbik, és bekapott egy sajtot. A pénztárosnő nézte őket, és akkor eszébe jutott. Ezek tegnapelőtt is itt voltak. És ak­kor is sajtot ettek. Egy adag rántott sajtot két tányérban. Darvasi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom