Délmagyarország, 1992. december (82. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-08 / 288. szám

KEDD, 1992. DEC. 8. SPORT 9 Tornatermi játékok idején... Nem csak a születésnaposok ünnepelnek Ilyenkor, a tornatermi játékok idején, az öregedő futballistáknak a másnaposság kínjait leginkább talán mérkőzésen történtek feled­tetik. A lazítására vett meleg für­dők jótékony hatásának teltével, az izomláz csillapodásával élén­ken elevenednek ismét a játék nagy pillanatai. A mórahalmi Mi­kulás Kupán például Bischoff majdhogynem a bordásfalról sarkalt olyan gólt, amelyre még a vén sportrókák is elismerően bólintottak. A Kisbojtár színeiben versengő Kutasi László a tőle megszokott eleganciával játszott. Ennek okán, ha bombalöketet várt tőle az ellenfél, akkor „köhögó­sen" pöccintette a labdát, amelyik úgy helyeződött az érkező társ lábára, mintha odaragasztották volna. Amikor pedig nem is szá­míthattak rá, megeresztett néhány félpályás lövést, megnyugtatva a kétkedőket: a volt válogatott játé«­kos „balosa" még mindig félelme­tes. Nem a sportszerűségéről, játékszeretetéről híres játékoson múlott, hogy a tavalyi győztes Kisbojtár együttese nem vihette haza az elsőnek járó serleget. Iga­zolva, hogy az alkalomra kiírt tornatermi játékokon bármi előfordulhat... FOTÓ: GYENES KÁLMÁN A mórahalmi tornán az automobilos Kőhalmi, Móricz, Nagy Zs. és Nagy I. minden lövésre figyelt Olyan mérkőzésen, ahol a pálya méretei miatt szögletből bármikor hazaadható a labda még azon se csodálkozhatunk, ha az egyik kapus gólt dob a másiknak. Majdnem megtörtént e ritka eset Mórahalmon, amikor Nagy Zsolt. az Automobil portása, erőteljesen az üres kapura suhintotta alabdát és Újhelyi ritkán látható bravúrral tudta csak megváltoztatni a bőr­golyó ivét s menteni a góltól csapatát. A kevésbé ismert, de hasonlóan kiváló kispályás játé­kosok ilyen alkalmakkor mindig apait-anyait beleadva küzdenek. A zsombói Német magasságban ugyan nem vehette fel a versenyt Ami a tudósításokból kimaradt... Ha az újságírónak minden apróságról be kellene számolnia egy-egy tudósításban, a legtöbb mérkőzés krónikája alighanem hosszabb lenne a „normálisnál". Pedig szinte valamennyi mérkőzésen, eseményen (legyen az labdarúgó-, röplabda-, vízilabda-, kosárlabda-, vagy kézilabdameecs) történik olyasmi, amire az Olvasó („utólag") is kíváncsi lehet. Nos, ezért találtuk ki ezt a rovatot... EDZETT MIKULÁSOK. Akik szombaton és vasárnap vették a fáradságot, és várták Csongrád megye településein a futó Mikulást, tapasztalhatták, hogy a fehér szakállúakat autó­busz követi. Bár, néhány helyen a Télapók „árván" maradtak. Az indulás után nem sokkal ugyanis óföldeákon lerobbant a kísérő jármű. „Mit tegyünk?" - kér­déssel tartott rögtönzött ülést a vének tanácsa. Aztán úgy hatá­roztak, a soron következők foly­tatják útjukat, futnak tovább. így aztán a főiskoláról szerződött Mikulások 60 kilométert tettek meg egyszuszra, s amikor Nagy­mágocsnál utolérte őket az autó­busz, maguk is elcsodálkoztak, hiszen a piros gépből kék lett, azaz új autóbuszt kaptak Óföl­deákon. No, hogy minden azért ne menjen simán, másnap a „kék angyal" is bedobta törülközőt. Szentesen ugyanis elfolyt a hű­tővíz. Még szerencse, hogy a katonaságnál vasárnap is van szolgálat, s a segítőkész bakák helyrehozták a hibát, s Baksnál ismét együtt gyűjthették az ajándékokat a Mikulások. KÖSZÖNET A RENDŐ­RÖKNEK. Még mindig a Mi­kulás-futásról. Hiába, egy ek­kora megmozdulás nem kevés utózöngével csendesedik el. A 270 kilométeres futás után a „főkrampusz", Volford László ennyit mondott: - A Mikulások és a kram­puszok nevében külön szeretném megköszönni a rendőröknek azt a kedvességet, amivel segítették utunkat. Nemcsak biztosították számunkra a biztonságos köz­lekedést. hanem, ha kellett - a buszproblémák miatt - még szállították is a Télapókat. Még egyszer köszönjük... EGY IGAZI DÖNTETLEN. A kisördög olykor a legjámborabb emberben is megmozdul. (Per­sze, abban a pillanatban nem feltétlen kell törni-zúzni, garázdálkodni, elég, ha az illető „gondolkodni", uram bocsá' gyanakodni kezd.) Itt volt ez a pólómeccs, például. A Szen­tes-Szeged SC rangadó. Az OB I. utolsó őszi fordu­lója előtt jó néhányan biztosra vették, hogy a két Csongrád megyei gárda „egyeztetés" nél­kül is belemegy egy békés döntetlenbe. (Hangsúlyozom: nem bundázással vádolták Don­góékat és Törökéket, hanem a felesleges kockáztatás elveté­sével!) Hiszen az egy pont a szentesiek és a szegediek szá­mára is azt jelentené - érveltek a „távolbalátók" hogy a tavaszi folytatásban mindkét társaság­nak reális esélye marad a négy­közé jutásra. Nos, szombaton a Kurca part­ján l-l-re végeztek a csapatok. Békéről viszont hallani sem akartak a játékosok! (Erről a legtöbbet talán Török Tibi mesélhetne, akit a víz fölött „kínáltak meg" egy egyenes­sel...) Érdekes módon a ven­déglátók a győzelem elma­radásáért elsősorban a bírókat tették felelőssé, a már három góllal is vezető Pozígoy-fiúk pedig az emberelőnyök gyenge kihasználása miatt keseregtek a meccs után. Apropó, Pozsgay... A Szeged SC edzője még más­nap is a történtek hatása alatt állt. és nem titkolta, hogy az utolsó negyedben „még a szája széle is remegett". Szóval, akár hiszik, akár nem, ez egy igazi döntetlen volt! Cs.G L.-R. J. A. Holnap, 15 órától, Szegeden Csongrád-Bács diákröplabda-tatálkozó A megyei sportigazgatóság'a diáksport tanáccsal karöltve szerdán Szegeden, a Felsővárosi Általános Iskolában ( Gyík u. 5) rendezi meg Csongrád és Bács-Kiskun megye IV. korcsoportban győztes röplabda csapatainak találkozóját. Az esemény 15 órakor kezdődik a leányegyüttesek mérkőzésével, majd azt követően a fiú csapatok lépnek pályára. Huszta Péter, a megyei DST titkára elmondta, hogy ez a rendezvény az első lépésnek számít a diák­sport népszerűsítésében, mert a jövőben szeretnék bekapcsolni Békés megyét is, s a sportágak körét pedig bővíteni kívánják. Szerdán, 17 órakor MK-visszavágó a Sportuszodában Az OB l-es vízilabda­bajnokságot fölényesen vezető UTE együttesét látja vendégül holnap, 17 órakor a Szeged SC gárdája. A Magyar Kupa­viszavágónak egyértelműen az újpestiek az esélyesei, akik nem egészen két hete 13-6-ra győzték le Csapóékat, azaz „nagyjából" már döntöttek is a nyolc közé lépő csapat „személyéről". - Az igencsak kemény szentesi parti után nem sokáig pihenhettünk - mondta tegnap este Pozsgay Zsolt, a szegediek mestere -, hiszen vasárnap a fiatalabb pólósoknak a Kom­jádi Kupa csoportmérkőzésein kellett vízbe szállniuk. Molnár Tamásék előbb a Tatabányát verték 17-3-ra, majd az UTE 20 éven aluli vízilabdázóit is legyőzték 9-8-ra. November végén, az MK első találkozó­ján két negyeden át mi irányí­tottuk a játékot, és már min­denki azt hitte, hogy óriási meglepetést okozunk a fővá­rosban. Aztán Benedekék fel­támadtak. és jó hajrával fö­lényesen nyertek. Bízom ben­ne, hogy szerdán egy (végig) izgalmas meccset játszunk a válogatottakkal felálló UTE ellen, és abban is reményke­dem, hogy hazai környezetben nem kapunk ki a Kovács­tanítványoktól... Kovács István visszavágott Újabb találkozón bizonyult jobbnak a német ökölvívó Bundesligában szereplő Ko­vács István világ- és Európa­bajnok, olimpiai bronzérmes. A Vasas bokszolója ezúttal is vendégként lépett szorítóba a TSC Boxring Berlin színeiben a Bayer 04 Leverkusen ellen. Ellenfele az a Rico Kubát volt, akitől két éve Dublinban VK­viadalon vereséget szenvedett. Most Kovács végig fölényben volt, s a harmadik menetben ellenfelét a mérkőzésvezető leléptette. Kovács István to­vábbra is veretlen a Bundes­ligában, a találkozón viszont: Bayer 04 Leverkusen-TSC Boxring Berlin 16:14. például a szvesés Puskással, de technikai megoldásai, szemfüles szerelései még Kun Lajost is nagyobb erőbedobásra késztették. Bár a szegedi csatár jól ismerte zsombói ellenfelét a Radnóti hétfők összecsapásairól, határo­zottan tagadta, hogy a Bokor, Serfőző játékvezetői páros neki fújt volna, mikor nem adott hetest a büntetőn belüli alakításukért. Ettől függetlenül a pártatlan zsűri nem nekik, hanem „a korban leginkább is előkelő helyen álló" Kőhalminak ítélte a legjobb játé­kos titulust. (Góljainak számáért a kisbojtáros Tóth, míg védéseiért Nagy Zsolt kapott elismerést.) Nem éppen a legjobb képet fest a torna krónikásáról, hogy Nagy Istx'ánt, a Szegedi Dózsa hajdani kiválóságát sajnálatos módon kifelejtette a győztesek tegnapi felsorolásakor, de ami történt, az bizony megtörtént. Sőt, mint utólag kiderült, ha a tornán nem nyer az Automobil csapata, az emelkedett hangulat akkor sem maradhatott volna el, hiszen Móricz István, a jól ismert Zsiga, aznap ünnepelte születés­napját... MAJOROS Elhunyt ifj. Ladányi László Lulu, Görbe, Luigi, Karika - így becézték közeli, igaz barátai ifj. Ladányi Lászlót... Valamennyi adományozott név, a megkülönböztetés e jegye, a szeretet egy fajta megnyilvá­nulása volt vele szemben, hiszen nagyon sokan kedvelték, szerették ezt a mókázásra mindig hajlamos, bohém focistát. Fájdalom, már csak múlt időben beszélhetünk róla, emlé­kezhetünk rá, mert a napokban, 39 éves korában - mond­hatni ereje teljében - eltávozott az élők sorából. Átlagon felüli képességeivel, tehetségével - volt mit örökölnie édesapjától - zsenge labdarúgóként kitűnt társai közül. Hazulról hozta, vérébe „oltották" a játék szeretetét, nem csoda, hogy hamar elsajátította fortélyait. Korán felfi­gyeltek rá, fiatalon vált a SZEAC igazolt játékosává. Ifjúsági válogatottként huszonötször ölthette magára címeres mezt. Első NB l-es mérkőzését 17 évesen játszotta, ám mindössze öt első osztályú találkozón kapott szerepet, többnyire a tarta­lékcsapatban jutott számára mez... Megunva a mellőzést, 1975-ben a Várpalotai Bányászhoz igazolt, Szegedre 1978 nyarán tért vissza, az NB Il-es Dó­zsa fogadta soraiba. A Hunyadi téren minden tekintetben igazi baráti közösségre lelt Lulu, aki emberi tartásával, leheletfinom cseleivel, játékával vívta ki a labdarúgók, a szurkolók elismerését. Áz öltözőben móka-, a pályán kar­mesterként szórakoztatta a társakat, a publikumot, kivételes szervező és irányító készségével oszlopa volt az 1979-80-as bajnokságban ezüstérmesként végzett Dózsának. Évek múltával a lila-fehéreknél ugyan befejezte aktív pályafutását, ám a focival nem szakított, különböző kispá­lyás csapatokban hódolt kedvenc játékának. Most már azon­ban ott sem lelheti kedvét, rakoncátlankodó szíve a második infarktust képtelen volt kicselezni... Utolsó útjára december 10-én (csütörtök) 13 órakor kísérik a református temető ravatalozójából. GY E. Az elnök és a szerelem Villamrajtot vett Szegeden a biliárd Jövőre Európa legjobbjai randevúznak a Tisza partján (?!) Miközben a biliárd külön­böző szakágai Hegyeshalomtól nyugati irányban már régóta a „nagy kanállal" szponzorált sportágak közé tartozott, addig Magyarországon az elismert­ség és el nem ismertség határai között kóválygott. Sokan még mindig kissé tanácstalanul vi­szonyulnak ehhez a hobbihoz, de tudomásul kell vennünk: hozzánk is betört a másutt oly népszerű sportág. Pécsett 1990 óta hivatalosan bejegyzett szö­vetségük működik, de a többi vidéki nagyvárosban is gomba­mód szaporodnak a csapatok. Ezek közül a legjelentősebb a szegedi Magic Pool Club le­génysége, amely az I. osztályú Pool csapatbajnokság őszi sze­zonja után a sárga trikót visel­heti. A klub elnökét, Mihály Ferencet (30 éves) legutóbbi találkozásunkkor faggattam az eredmények hátteréről és további terveiről. - Feri, a Williams Renault­hoz hasonlóan akár ki is hirdethetnétek magatokról: / 992 a siker éve! - No. azért ott még nem tar­tunk, mint a Forma-1 sztárcsa­pata, áin-az biztos, nem apróz­zuk el lépéseinket. Ahhoz ké­pest, hogy két évvel ezelőtt Szegeden a szervezett biliárd­élet csíráit sem lehetett felfe­dezni, mára - kulturált körül­mények között - egyre többen töltik szabad idejüket a zöld asztal mellett. Ugye, monda­nom sem kell, ebben óriási szerepe van a Magic csapatá­nak, amely az idei bajnokság­ban a csúcsra is feljuthat. - Még mielőtt a meccsekről beszélnénk, hadd kérdezzem meg, miképpen kerültél a pozíciódba? - Üzleti tárgyalásaim során Pécsett - a sportág iránti elkö­telezettségem ismeretében ­keresett meg a szövetség főtit­kára. Kispál László, aki felkért, vállaljam el a kelet-magyaror­szági menedzseri feladatokat. Ekkor alapítottam az általam üzemeltetetett Bartók téri sza­lonban az egyesületet. - Ezek szerint ti automati­kusan az L osztályba kerül­tetek? - Azért ez nem volt ennyire egyszerű! Előbb bemutató­meccsekre utaztunk, majd ti­zenegy együttest megelőzve, a kecskemétiekkel karöltve ke­rültünk az OB I-be. Mellettünk az előző bajnokság első négy helyezettje és a legjobb négy fővárosi klub alkotja az első vonalat. A többiek a II. osztály elsőségéért küzdhetnek. - Ugy tudom, egyetlen hazai mérkőzéseket sem játszhatták Szegeden! - Sajnos, ez igaz... Az ön­kormányzat képviselőivel a he­lyiség bérleti jogával kapcso­latban voltak vitáim, ám a dol­gok jelenlegi állása szerint ez a probléma hamarosan rende­ződni fog. - Esetetekben ez milyen hátrányokat jelentett? - Elsősorban rengeteg pluszköltséget, hiszen az or­szág különböző pontjaira ne­künk kellett utaznunk és a szál­lás, étkezés sem volt olcsó mu­latság. Másodsorban az asztal ismeretétől estünk el, ami nálunk legalább akkora előny, mint fociban a húszezres szur­koló tábor. Ehhez tudni kell, bármennyire egyformának tűn­nek az egyébként 300 ezer forint értékű versenyasztalok, mindegyik posztón másképpen gurul a golyó és a mandiner íve is különböző. - Tudom, az őszi szezonban mindegyik győzelmetekre büsz­ke vagy! Ettől függetlenül ér­dekelne, mélyik meccsen nyúj­tottátok a legkiemelkedőbb tel­jesítményt? - Pécsről, az előző évi baj­nok otthonából nem kis bravúr volt elhozni a két pontot, bár a szombathelyi diadalunkat még ennél is többre értékelem. Ők az elsőség érdekében még az osztrák ranglista harmadik he­lyezettjét, Max Lobitzert is leigazolták! Mellette a legjobb magyar biliárdos. Gombkötő Ferenc is játékosuk, de velük sem sikerült megállítani csapa­tomat. - A dinamizmusod ismerve elképzelhetetlen számomra, nem akarod külföldről megerő­síteni a Magicot! - Rátapintották a terveim lényegére! Pont a napokban kezdtem tárgyalni Európa egyik legjobbjával - a szlovén Tóth Sándorral aki elképze­léseim szerint játékosunk és az utánpótlással foglalkozó ed­zőnk lenne. Nem akarom el­kiabálni, ezért csak halkan jegyzem meg, valószínűleg si­kerül vele megegyeznem. Itt mondanám el, néhány hónap múlva szeretnék egy alapít­ványt létrehozni, amely csak a fiatalok és a sport fejlődését szolgálná. - Játékosaid egyéni értéke­léséről még nem beszéltünk. - A német-magyar és az osztrák-magyar válogatott összecsapásra Kazinczy Tibor. Kaszap Er\'in és Kovács István is meghívót kapott a nemzeti csapatba, ami önmagában is si­kert jelent. Velük legalább egyenlő tudású Petrina György, Bárány Szabolcs, Kószó Gábor és Süli Mihály is, csakhogy ők egyéb elfoglaltságaik miatt kevesebb időt tudnak a klub­ban tölteni. -Jövőkép? - December 22-én tartják az országos egyéni bajnoskságot s ott, remélem, ismét nem fogjuk „eltörni" a dákót. A nagy álom viszont az ! 993-as hazánkban sorra kerülő Európa-bajnokság szegedi rendezése, melynek ügyébgn már eredményes tár­gyalásokat folytatok a szövet­ség vezetőivel. - Már csak az érdekelne, a szegedi „bástya" kiépítése mennyibe került neked? - Ha egy szóval kell vála­szolnom. akkor: sokba, ha ket­tővel: nagyon sokba! Szeren­csére a barátaim, Rumpf László és dr. Pintér Ferenc (az Adu Kft, vezetői) igen gálánsak voltak, amikor szponzori szer­ződést kötöttek velünk, de hidd el. itt elsősorban nem a pénz nagysága számít. Az ember az igazi szereimével soha sem garasoskodhat! CSONKA LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom