Délmagyarország, 1992. november (82. évfolyam, 257-281. szám)

1992-11-07 / 262. szám

HAB SZOMBAT, 1992. NOV. 7. Fotó: Révész Róbert Lányok - megméretés előtt Náray szerint Sok a selejt nő! Manökenfelvételi. Csábítóan cseng a szó azok fülében, akik a kifutók, reflektorok világában avagy fotómodellként álmodják jövőjüket. Egy tanfolyamra azonban nem lehet csak úgy bekerülni. Hogyan fest az alkalmassági vizsga? Mitől hopp, mitől kopp? Mitől függ, hogy „beiratkozhat-e" a jelölt az oskolába? A szegedi Partiscum Kft. felvételi vizsgájára látogattunk el fotós kollégámmal. A lányok. Fiatalok, szépek, reménykedők. Arcukon az első bálozók izgalma. A zsűri. Főtudor Náray Tamás koreográfus. Szakmai ártalom lehet nála: nőies mozdulatokkal kíséri mondandóját, affektálva beszél. - Lehetnek vagy ötvenen a lányok. Elsó ránézésre hányat venne fel? - Annyit fogunk felvenni, ahányan alkalmasak lesznek így Náray. - Jelentkezőkből sosincs hiány. Sok a selejt. Alacsony. vastag lábú, törpe. - Manökennek pedig épp az ellenkezője alkalmas? - A magas, karcsú, vékony lábú, egyenes hátú és a kis mellű a nyerő. - Az arc? - Az eltúlzott méretek jól mutatnak Nagy szem, nagy száj. - Rengetegen játszanak a gondolattal, hogy ezt a pályát válasszák. Jól meg lehet ebből élni? - Keveseknek igen. A menőknek. Minden évfolyamban akad egy-két hallgató, aki aztán később befut. A sztárok nemcsak itthon, hanem külföldön is kapósak. Az egyik szegedi lány kénytelen volt Pestre költözni, annyi munkája volt. Hogy mégis fogalma legyen, mennyit lehet keresni: az egyik menő június óta több mint hárommilliót „kaszált". Persze, ilyen kevés van. Nem elég felkészíteni a manökent, legalább ilyen fontos a menedzselés. - Elég a csinosság és a helyes arc, avagy a fejben lévők is dominálnak? - Természetesen fontos, hogy intelligens legyen a manöken. Egyébként nem tudja átadni magát annak, amit kérnek tőle. Éppen ezért itt, a felvételi alkalmával is beszélgetünk néhány mondatot. Ha szuperek a testi adottságok, de kevés van a fejben, megpróbáljuk csiszolni a szellemet. Az olyan felvételi és az olyan tanfolyam, ahol harminckét jelentkezőből harmincegyet felvesznek, az gyanús. Azonnal ott kell hagyni. Itt azért megszűrjük a jelentkezőket. - Kíváncsi vagyok, hogyan zajlik a mustra, a beszélgetés. - Azt pedig nem fogja megtudni - szögezte le Náray Tamás. - Itt olyanokat fogunk mondani a lányoknak, hogy lóg a melle, csámpás és a többi. Nem lenne jó, ha mindez nyilvánosságot kapna, mert esetleg megszégyenülnének. - Éppen azt szeretném többek között ezzel az írással elérni, hogy akik jelentkeznek, nagyjából tudják már, mire számíthatnak. És eszem ágában nincs azt közzétenni az újságban, hogy Kovács Mónikának a Kossuth utca 2-ből csüngenek a cicijei... - Márpedig itt nem maradhat bent sem a fotós, sem maga! Az sem érdekel, hogy a lányok egyébként beleegyeznek-e ebbe vagy nem. Ebben maradtunk... V. Fekete Sándor Tudják-e, milyen az ufószendvics? Két gabonakör között egy zöld emberke kuporog. (Nem tévesztendő össze a vadőrrel, akinek sürgős dolga akadt!) A zöld emberke helyettesíthető egyébként narancsos-vörös színű gömbbel is. Nos, ez utóbbi vagy valami hasonló látogatja éjszakáról éjszakára Kovács Barbarát, a kilenc esztendős szegedi kislányt. - Mit láttál, Barbikám? - Nem tudom, hány óra volt, éjfél körül lehetett mesélte homlokát ráncolva. - Arra ébredtem álmomból, hogy valami világít az ágyam mellett. Két lufi nagyságú, vöröses színű gömb lebegett előttem. Körülbelül négy-öt másodperc telt el, utána eltűntek. Nem mertem megszólalni, fejemre húztam a takarót, reggelig nem bírtam elaludni. Ez négy nappal ezelőtt történt. Azóta minden éjszaka újra jöttek a gömbök. - Ma éjszaka én is felriadtam - vette át a szót az anyja. - Az ágyunk mellett egy színes, sárgás valamit láttam. A férjemet költögettem, de ő nem ébredt fel azonnal. Néhány másodUfó látogatja Barbit? perc múlva viszont eltűnt a gömb. Amikor reggel elmeséltem, mi történt, Barbara akkor mondta meg, hogy ő már négyszer látogatta meg a jelenség. Utólag gondolFotó: Schmidt Andrea tam bele, hogy az elmúlt napokban a kislány nagyon kimerültnek látszott. Biztos azért, mert éjszaka nem pihent az izgalomtól. Már régóta egyedül jár iskolába, most azonban el kellett kísérnem, mert félt. - Nem néztél mostanában túl sok fantasztikus filmet, Barbara? - Videónk nincs, tévézni sem nagyon szoktam. Este inkább tanulok vagy olvasok. - A gömbök hallattak valamilyen hangot? - Nem. Olyan izzó valaminek látszottak, de azt nem éreztem, hogy melegítettek volna. Nem tudom, hogy jöhettek be. Talán az ablakon keresztül? - Már előre félünk a következő éjszakától, mert a férjem nem lesz itthon - aggodalmaskodott az édesanyja. - Égve hagyom a villanyt, hátha azzal sikerül a gömböket távoltartanunk. Nincs hát szégyenkeznivalójuk a szegedieknek az egriek és a veszprémiek előtt. Nekik gabonaköreik vannak, nekünk meg ufógömbjeink. Vagy mi... V. F. S. Négy esztendeje, ez idő tájt George Bush-t ünnepelte egész Amerika, miként most Bili Clintont. Akkor egy fehérhajú, jóságos nagymama követte árnyként - mindig féllépésnyi hátránnyal - férjét, a győztest, most egy szőke fiatalasszony csüng szerelmetes tekintettel élete párján, mert hogy ezúttal ő lett a nyerő. A dicsfényből persze mindig csurran cseppen a first ladykre is, a volt és majdnem azzá lettek nagy bánatára. Merthogy rájuk meg hirtelen ráborul a feledés homálya. Négy esztendeje, a választási kampány idején, ugye, emlékeznek, Bush-sal egy magasságban tündökölt egy másik csillag is. A demokraták akkori jelöltjét, Dukakist is szédítő magasságba repítette a népakarat, aztán mint vesztest, elengedte, s hagyta zuhanni, majd elhamvadni. Feleségestől együtt. A csaknem first ladyvé lett Mrs. Dukakis nem bírta elviselni a kápráGyőztes férjek árnyékában zatos hetek után a homályt, az őt is hirtelen körülvevő csöndet és némaságot. Idegei fölmondták a szolgálatot. Előbb titokban, majd leplezhetetlen kényszerrel ölte bánatát az alkoholba. Ezzel viszont még sikerült elérnie, hogy neve olykor a címlapokra kerüljön, vagy ha másért már nem is, önkéntes elvonókúrája ürügyén foglalkozzanak vele a hírközlőszervek. Ez idő alatt Barbara már kitalálta önmagát, föltehetően vitába szállva arculattervezőivel. Csak azért is, szinte hivalkodóan megmaradt kacsamamaként totyogó, festetlen hajú nagymamának, a családi tűzhely őrzőjének, aki almáspitét süt az éhesszájú unokáknak és szeretettel bábáskodik az anyai örömök előtt álló kedvenc eb mellett. A jóságos nagymami szerepből nem zökkentette ki némi aprócska gonoszkodás sem. Még ki se költözött a fehérházból az előző háziasszony, amikor a tévé képernyőjén tudatta a néppel: ő aztán nem lesz amolyan „fancy Nancy". Bizonyítékként rámutatott fehér gyöngyszemekből fűzött nyakláncára, s szent Ígéretet tett, hogy rajta ezután se látnak más ékszert, mint ezt, amely különben sem valódi. Egy éven át alkalmam volt ellenőrizni, tartja-e szavát Barbara. Tartotta. Valószínű, később is. Hogy az új, tinilányát nevelő first lady miféle arculattal igyekszik majd méginkább megnyerni az amerikaiakat, meg a világot? Biztos vagyok benne, hogy tengeren túli kollegáim jóvoltából hamarosan értesülünk róla mi is. Ch. Á. rendező Nizzában Mint ahogy arról a Hab beszámolt, Sándor János Nizzában rendezte Rossini Egy olasz nő Algírban című operáját. Enyedi Zoltán fotói az Azúr-parton készültek, a következő szöveg pedig a Nice Matin című napilapból való. „Ütközetekben" megőszült haj, kék és mégis égető tekintet: ez az ember az elhivatott fajtához tartozik. Amikor önöknek részleteket mesél szinpadi rendezéseiről, feláll a fotelból, széltében-hosszában járja a szobát. Izgalomba jön, gesztikulál, hogy biztosan értsék és követni tudják. Tudni kell, hogy Sándor János magyar. Egy forró vérű nép fia. Kell-e ezek után bizonygatni, hogy egyetlen másodpercet sem unatkoztunk a társaságában? Sándor János és Nizza között már régi a kapcsolat. - Amikor a Szegedi Nemzeti Színház 1987-ben újra megnyílt - meséli -, a testvérvárosi kapcsolat miatt nizzai küldöttség érkezett Szegedre. Abban az időben egy zenés játékot játszottunk, melyet ón rendeztem. A Hegedűs a háztetőn szegedi sikere után felléptünk vele Nizzában is, az 1988-as karnevál idején. Ot nagysikerű előadást követően kért fel Pierre Médecin operaigazgató a nizzai Mozart-évad Cosi fan tutte előadásának rendezésére.