Délmagyarország, 1992. november (82. évfolyam, 257-281. szám)

1992-11-02 / 257. szám

HÉTFŐ, 1992. Nov. 2. A HELYZET 7 Fórum csatornázásról, szennyvíztisztítóról An V A szegedi önkormányzat MDFKDNP képviselőcsoportja november 2-án, hétfőn délután 17 órai kezdettel Közéleti fórumot rendez a Deák gimnáziumban. A nyilvános beszélgetés témája a város csatornarendszerének bővítése, valamint a tervezett szennyvíztisztítómű építése. A találkozó célja, hogy a képviselőtestület előtt álló nagy horderejű döntést megelőzően részletesen és pontosan informálják a város lakosságát. A szakszerű tájékoztatásra műszaki és pénzügyi szakemberek vállalkoznak: a szegediek mellett az illetékes minisztériumból is érkeznek szakértők, s igyekeznek megválaszolni a nekik föltett kérdéseket. Összeállításunkban a kérdés hátterét szeretnénk megvilágítani. Az a közel két év, amit az előkészítő tárgyalásokra fordított a város, talán több is a kelleténél és a nem túl következetes honi tárgyalási módszer következménye inkább, mint a dán és francia partnerek bizonytalanságáé. Ők ugyanis közben saját kockázatukra elkészítették a megvalósíthatósági tanulmányt, megkérték az elvi vízjogi engedélyt és elkészítették a megvalósíthatósági tanulmányt, megkérték az elvi vízjogi engedélyt és elkészítették a létesítmény műszaki előterveit is. Annyiban persze az idő mégsem tekinthető elveszettnek, hogy így legalább mód nyílott arra, hogy minden eddig a pontig tisztába tehető kérdés rendeződjék és a kényeseket újból és újból közösen végigrágják a tárgyalók. Természetesen maradtak olyan fontos részletkérdések, mint a finanszírozás finomságai, amelyek még pontosításra szorulnak. Nem ismertek a kellő mélységig. Mégpedig azért nem, mert az érdekelt külföldi pénzintézetek feltételeiket csak a hitelt fölvevővel hajlandók megtárgyalni. Vélhető, hogy helyükben bárki így gondolkodna. Ámde a bökkenő éppen ott van, hogy a majdani fölvevő még nem létezik. Ez ugyanis a vegyes vállalat volna. Ami viszont éppen azért nem hozható létre, mert ezek a részletek nem láthatók. Csapda helyzet. Illetve... Illetve akkor nem az, ha a városi közgyűlés novemberi ülésén elfogadja azt a javaslatot, mely szerint az önkormányzat és Krüger SA úgynevezett szindikátusi szerződést kötne. Afféle meghatározott időre szóló előszerződés volna ez a közös vállalat létrehozására, így ugyanis mód nyílna arra, hogy három hónap leforgása alatt a felállítandó vegyes bizottság minden kérdést tisztázzon - beleértve a remélhető hazai kormánytámogatás mértékét és technikai feltételeit is. Ha a dolog összejön, a közös vállalatot meg lehet alapítani, ha nem, vissza lehet lépni. Igaz, bizonyos bánatpénz lefizetése ellenében. Eléggé nyilvánvaló, hogy a közgyűlésnek erre a javaslatra igent kellene mondania. Szeged Rhodosa Hic Rhodos, hic salta. Itt van Rhodos, itt ugorj. így a rómaiak. Szeged Rhodosát most Krügernek hívják. Idestova közel két éve folynak már a tárgyalások a városi önkrományzat és a dán-francia cég között egy olyan közös vállalat létrehozásáról, amely megépítené és működtetné a szennyvíztisztító telepet, kiépítené és korszerűsítené a csatornahálózatot valamint a kor színvonalára hozná a vízellátást. A külföldi partner hozná a korszerű technológiát, a racionalizált számítógépes vállalatirányítási rendszerét és megszervezné a szennyvíztisztító telep építéséhez szükséges külföldi finanszírozást. Szalmacséplés lenne azon vitatkozni, hogy vajon a városnak szüksége van-e csatornára, szennyvíztisztításra és megbízható ivóvízellátásra. Az igazság az, hogy minderre már régen szükség volt, csupán a pénz hiányzott. És hiányozna most is, ha Krügerék nem hoznák... Tény az is, hogy a város a Krüger ajánlathoz hasolítható, azzal összevethető más javaslatot nem kapott, ámbár az utóbbi hónapokban több cég is mutatott tessék-lássék érdeklődést a beruházás iránt. Jobb lenne, ha nem ez volna a helyzet, de ez van... Ami valóban komoly megfontolást igényel, az a tarifapolitika. A kölcsönt és kamatait - bármely kedvezőek is vissza kell fizetni, aminek forrása csakis a szolgáltatás megemelt díja lehet. A békát - mármint a díjemelést - egyébként mindenképpen le kell nyelni, akár létrejön az üzlet, akár sem. A csatornahálózat egy része száz évesnél idősebb és jelentős rész hiányzik. Ha ezen változtatni akarunk - mert kell -, bizony a jelenlegi díjakból az ki nem hozható. A szennyvíztisztítás pedig olyan szolgáltatás, ami eddig nem is létezett. Vannak, akik azt mondják, végül is fölvehetne kölcsönt maga az önkormányzat is, nem kell ahhoz külhoni okosság. Ez a feltételezés kétségtelenül nem légből kapott. Le lehet folytatni a szükséges tárgyalásokat és a végén az is megtudható, valóban jobban járunk-e. Ebben az esetben ugyanis nyilván le kellene mondjunk arról a dán-francia kormánytámogatásról, amit a Krüger üzlet hozna. És persze, vesztenénk legalább egy évet. Ám ez még nem minden. Elesnénk a beruházás megszervezésétől és lebonyolításától és attól a szervezési tudástól, amely olyannyira hiányzik az önkormányzat egyéb vállalatainál is. Nem árt emlékeztetni arra, hogy a hivatal immáron két éve birkózik azzal, hogy megszabaduljon a Vidámpark néven ismert szerencsétlenségtől. Egyelőre sikertelenül. Itt azonban mégiscsak kilenctíz milliárdról van szó. Azt mindenesetre világosan látni kell, hogy a szindikátusi szerződés esetleges elvetése a közel két éves tárgyalássorozat értelmetlen és ostoba végét jelentené. És persze a városi vezetés súlyos kudarcát is. Értelmetlen volna, mert a tárgyalások végső szakaszában mondana nemet és ostoba, mert megmagyarázhatatlanná tenné azt, hogy az önkormányzat miért folytat tárgyalásokat immáron közel két éve, holott a közgyűlés nem érzi magát olyan helyzetben, hogy dönteni legyen képes. Végsősoron a szindikátusi szerződésre mondott nem azaz egy konkrét ajánlattal szemben bizonytalan és tisztázatlan hipotézisek előnyben való részesítése végső soron nem volna más, mint időhúzás. A döntés átörökítése a következő közgyűlésre. Legkevesebb hároméves késés, ha ugyan nem több. Sajnos, az idő nem nekünk dolgozik. Most nem állunk rosszul. A dolog elő van készítve, s ezért a város esélyei lényegesen jobbak azokhoz a városokhoz képest, akik hasonló cipőben sántikálnak. Ha tavaszra létre tudnánk hozni a vegyes vállalatot, őszre valószínűleg meg lehetne kezdeni az építkezést is, ami minden bizonnyal nagyot lendítene a haldokló helyi építőiparon. És bizony sok embernek adna kenyeret, megélhetést. Persze, ha nem, hát nem. Elvesztegettünk két évet. Majd csak történik valami. Esetleg magától. Hagyjunk már valamit az utókornak is. Ilyen horderejű - mondjuk ki - korszakos városfejlesztési döntése ennek a közgyűlésnek már úgysem lesz. BORVENDÉG BÉLA a Városfejlesztési, Környezetgazdálkodási és Műszaki bizottság elnöke Mindennapi vizünket add meg nekünk ma! A lépre csalt polgár Nagy úr a víz. Régen is mindenki tudta, mit jelent a sivatagokban egy oázis. Azt is fel tudjuk fogni, hogy mit okozna, ha például a sokunk számára ma még végtelennek tűnő világóceánok lassan nukleáris temetővé válnának. Nagy és egyre nagyobb úr a víz. Az okosok azt mondhatják: stratégiai ágazat. De mi érdekli mindebből a szegedi polgárt? Azzal törődjön, hogy a DDT-koncentrálódástól felpuhul-e a Mexikói-öböl halászmadarainak a tojáshéja? Egyelőre beérné annyival, ha tudná, hogy iható víz fog csorogni az unokáinak a csapjából is, ő maga pedig mielőbb megérné, hogy csatornázva lesz az utcája. A kifizethető víz- és csatornadíjról nem is beszélve. És akkor lépre akarjuk csalni ezt a szegedi polgárt. Itt és most. Nem valami rémmesében, hanem a legvéresebb valóságban. Jön egy dán varázsló, olyan, mint egy Andersen-hős. Köt egy szindikátusi szerződést, ami olyasféle, mint a kincseskamrákat őrző kutyák jelszava. A dán jövevény egyébként sem gonosz varázsló, inkább jógásos, elvarázsolt királyfi volna, de ez stílustörés, mert már a Grimmmesék világába tartozik. Eddig a tréfa. A valóság pedig a következő: Van egy szennyvíztisztítók eladásában érdekelt, Krüger nevű, dán cég. Ennek létérdeke, hogy szennyvíztisztítókat adjon el, mint azt az előző tényből is gondolhatjuk. Ez azonban nem megy valami egyszerű módon a mesés nyugat ebből a szempontból is telített piacán. Áhítatos hallgatókra talál viszont egy szegény ország szerény vállalatocskájának, majd szemfüles hatóságainak képviselőiben. Akik, ahelyett, hogy a maguk szerény, de folyamatosan mozgósítható eszközeivel a hiányzó csatornahálózatot építenék, másfél éve csak a világ legcsodálatosabb szennyvíztisztító berendezéséről tárgyalnak. És csúsztatások sorozatán keresztül máris megy az agymosás a felszíni vizek szennyeződéséről, aminek egyébként a város ivóvízellátásához semmi köze, és az egész elhasználódott infrastruktúráról, aminél a szenny víztisztítómű-bajnokok legkisebb gondja is nagyobb. De Krüger úr, aki nem habozó, mint korai elődje, ama tragédiából ismert dán királyfi, időközben előkerült francia társával vérszemet kap, és már csak akkor hajlandó tárgyalni, ha egy vegyes vállalatot alapíthat Szegeddel, amely vegyes vállalat monopóliumot szerez a város teljes vízgazdálkodása fölött, ő pedig francia társával szabad kezet a vegyes vállalat minden döntésében. Ilyen ötlettel még a moszkvai KGSTpalotában se jutott volna eszébe előrukkolni közismerten egyenlő jogú tárgyalófeleinknek! És közben természetesen a forgalom után fix járadékot, a teljes tevékenység hasznából gyors megtérülést igényel. Tévedés ne essék, ez nem víz- és csatornadíj kérdése! Minden beruházásnak, fejlesztésnek és rekonstrukciónak minden fillérét, minden kamatát, minden elvárható üzleti hasznát és esetleges kockázatának fedezetét magyar forrásokból, magyar polgároknak kell kiizzadni és visszafizetni! Vízés csatornadíj-tarifából, helyi adóból, központi adóból, saját erőből, esetleges vagyonfelélésből, de enélkül a vegyes vállalat nélkül legalább a saját magunk által elhatározandó arányokban és szerkezetben, nem az idegen érdekek képviselőivel alkudozva. Akit lépre csalnak, még nem kell feltétlenül lépre is mennie. Ha ez a vegyes vállalat létrejön, az fogja eldönteni, hogy egy nem létező tervet milyen ütemezéssel, súlyozással, milyen ár- és minőségi feltételekkel fogja kinyögni a város és az ország, akinek a portékája eladó, és akinek itt kellene pitiznie a küszöbünkön. A jelenlegi önkormányzati ciklus vezetése nem akkor alkot nagyot, ha tovább erőlteti a lépéseket a megkezdett irányba, hanem ha levonja a következtetéseket, emelt fővel takarít el minden további halogatást, azonnal megrendeli a víz- és szennyvízgazdálkodás, a víz- és csatornahálózat-fejlesztés és rekonstrukció komplex tervét, költségvetési beruházásként hozzáfog ennek végrehajtásához, amelynek egyes szakaszaiban természetesen - mint versenyeztetett szállító - még kedvelt dán alattvalóink, Krügerék is számításba jöhetnek. A közgyűlés elé szánt szindikátusi szerződést és a tervezett vegyes vállalatot pedig a minden porcikájában beteg állatorvosi ló ábrája mellett kell archiválni - minden népek és késői korok okulására. DR. SIMOR FERENC a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke ww| A Kexebb másolat 6700 Szeged. Feketesas u. 14. Tel.: (62) 312-044 Tel./Fax: (62) 312-161 IRODATECHNIKA Visszatekintő 1991. augusztus l-jén írtuk: „Tűhegyi József alpolgármester vezetésével július elején szakemberekből álló küldöttség látogatott Dániába, hogy a világhírű Krüger-technológiát közelről is lássa. A szennyvíztisztításban a legjobbak között számontartott céggel szándéknyilatkozatot írtak alá Szeged szennyvízproblémáinak megoldására: szennyvíztisztítót építenének, és megoldanák a város csatornázásának gondjait is." A szakemberek Aalborg, Aarhus és Koppenhága víztisztító telepén néztek körül. „A vetített képek ivóvíztisztaságú folyadékot mutatnak, mint a technológiai folyamat végtermékét." „Az ára persze nem éppen csekély: 8 milliárd forintba kerülne - most. Erre a városnak sohasem lesz pénze. A dán ajánlatban viszont a hitelszerzés is benne foglaltatik." „A 7-8 milliárd forintos beruházásnak a beszedett díjakból kellene megtérülnie. Ez elkerülhetetlenné teszi a víz- és csatornadíj emelését." Egy évvel később pedig így írt a DM: „A régi csatornák rekonstrukciója tengernyi pénzt emésztene fel - ha lenne miből. Olcsóbb újat építeni, mint a régit felújítani" állította lapunk augusztus 14-i számában Mészáros Gábor igazgató és Wolf Mihály főmérnök a Szegedi Vízművek és Fürdők két vezetője. Az augusztus 17-i Délmagyarországban dr. Kovács Gábor, az Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője véleménye szerint nem tudhatjuk, mikor kerülnek veszélybe a városunk alatt húzódó vízadó rétegek, amelyekből egyelőre! - kiváló minőségű ivóvíz nyerhető. Szeptember 10-én számoltunk be arról a pillanatról, amikor a dániai Krüger cég képviselői, Frederik Moller és Nicolas Heinen a városházán a képviselők helyére ültek és válaszoltak a csekély számban megjelenő szegedi városatyák kérdéseire. A sarkalatos kérdésre - mennyi lesz a vízdíj? - a következő válasz született: a csatornázási díj 60, a vízdíj 23 forintra emelkedne (a Krüger számításai szerint) a jelenlegi 8,50, illetve 17 forint helyett.