Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-03 / 233. szám

SZOMBAT, 1992. okt. 3. MONOKLI A két különleges alakulat a tavasszal Utrechtben találkozott először. Közös kiképzésen vettek részt, kölcsönösen ismerkedtek egymás taktikájával, tech­nikájával, mesterfogásaival. A viszontlátogatás szűk egyhetesre sikeredett. A közös gyakorlatozások zá­róakkordja: bemutató a ki­ürült öthalmi szovjet' lakta­nyában volt. Géppisztoly sorozatok, pisztolydörrenések rezzen­tették össze a bámészkodó­kat. - A köztársaság nevé­ben felszólítom önöket, adják meg magukat - re­csegett a hangszóróból az akciót irányító Csirmaz őrnagy hangja. A válasz: zajos fegyver­ropogás. Majd: - Takarod­jatok innen, vagy szétlövünk benneteket. Mint ahogy számtalan­szor láttuk már filmekben, krimikben, a parancsnok megpróbálja jobb belátásra bírni a bűnözőket. Egyúttal a társalgás azt a célt is szol­gálja, hogy elterelje a figyel­mét a lakásban tanyát ütötteknek. - Ötmillió forintot és egy kocsit adjanak! De jó kocsi legyen! Fél órát kapnak arra, hogy ezt elő­technikáink színvonalát. Sok mindent másképp csiná­lunk, mint ők. Úgy vettem észre, nálunk hangsúlyo­sabb a humánus dolgok szem előtt tartása. Kénye­sen ügyelünk arra, hogy a lehető legkisebb erőszak alkalmazásával oldjuk meg a feladatot. Hollandiában persze - ahogy hallottam az itteni kollégáktól - sokkal nagyobb a rendőrség res­pektje, más a lakossággal a kapcsolat. - Mennyire veszélyes mesterség ez? Úgy gon­dolom, fanatikus, meg­szállott emberek vállalják azt, hogy nap mint nap kockára tegyék életüket... - Tizenöt év alatt mind­össze három-négy komo­lyabb incidensre került sor. Olyan profivá nőtt fel a csapat, hogy a rizikó mini­málissá vált. Hogy fanati­kusak vagyunk-e? Zömében sportemberekből áll a cso­portunk, aki megszokta a rendszeres tréninget, egy cél érdekében bizonyára kissé fanatikus is. Nem győzöm hangsúlyozni, fö­löslegesen soha nem „ke­ménykedünk", és főleg nem akarunk Rambókat játszani. V. Fekete Sándor Ötmilliót és egy kocsit adjanak!" Csuklyás bűnözőkön kattant a bilincs teremtsék. Ha nem, kinyí­runk mindenkit. Tovább zajlott az egyez­kedés, eközben a tetőről kötélen ereszkedtek alá a kommandósok. Amikor egy­értelművé vált, hogy a ban­ditákkal nem lehet zöld ágra vergődni, felgyorsították az eseményeket. Egyszerre két helyiség ablakán dobták be a fény- és hanggráná­tokat. Hatalmas dörrenés, röpülnek az üvegcserepek. A sokkoló pillanatokat ki­használva, az ajtót betörve, berohantak a kommandó­sok a lakásba, és már meg­bilincselve terelték az épület elé a csuklyás bűnözőket. A szegediek és az ut­rechtiek olyan összhangban dolgoztak, mintha mindig is ezt csinálták volna. A két parancsnok elmondta, hogy egy-egy akció megindításá­hoz rengeteg információra van szükség, hogy dönthes­senek: végül is milyen esz­közöket alkalmazzanak. Erőszakot csak a legvégső esetben. A holland csoport pa­- Hölgyen és uraim! Európában példa nélküli produkciót láthatnak. Magyar földön, szovjet laktanyában, holland és magyar kommandósok gyakorlatoznak - köszöntötte a bemutató vendégeit Csirmaz Tibor rendőr őrnagy, a szegedi Boszorkány kommandó parancsnoka. magyarul: A lépcsőház zár­va. A két csoport ízelítőt adott abból is, hogyan teszi ártal­matlanná az utcán, illetve a lakásban a nehéz fiúkat. Ki így bilincsel, ki úgy, a közös a dologban az, hogy az „áldozat" közben moccanni sem bír. Erről leginkább az a fiatalember tudna mesélni, aki, pechjére, jelentkezett a ál fegyveres bűnözőnek... A holland speciális egy­ség parancsnokától azt kér­deztem, hogyan zajlanak dolgos hétköznapjaik. - A fő feladatunk a fegy­veres bűnözők elfogása, velük kapcsolatban évente mintegy 150 akciónk van ­magyarázta Dros úr. ­Emellett egyéb szolgáltatá­sokat is nyújtunk. - Már második alka­lommal dolgoztak együtt szegedi kollégáikkal. Mi a véleménye a Boszorkány­kommandóról? - Technikai feltételeik sokkal mostohábbak, mint a mieink. Igaz, mi régebben, 15 éve kezdtük, és lépésről lépésre sikerült felfejleszteni rancsnoka, O. R. Dros úr, beavatta az érdeklődőket csoportja filozófiájába. Na­gyon lényeges a kollek­tivitás, az egyszerűségre törekvés és a gyorsaság, de legalább annyira lényeges, hogy akciójuk meglepetés­szerű legyen. Igyekeznek elkerülni a fölösleges erő­szakot, az emberi jogokat mindig szem előtt tartják. Ezután újabb bemutató következett. Egy családot szabadítottak ki a bűnözők karmai közül. Ajtóbefeszítés módszerével jutottak be a lakásba. Mindezt olyan váratlanul és gyorsan haj­tották végre, hogy a lövöl­dözést sikerült elkerülniük. Hollandiában általában haj­nali 4-5 óra között hajtják végre az ilyen akciókat, amikor a bűnözők leginkább alszanak, és az utcán sincs túl nagy mozgás. A vendé­gek megjegyezték: Magyar­országon más módszert kel­lene alkalmazniuk, ugyanis itt a kora hajnali órákban is óriási a jövés-menés. Talán nem szeretnek aludni a ma­gyarok? Zárójelben megjegyzen­dő, hogy az akció sikeres végrehajtásában az sem za­varta a holland-magyar ve­gyes csapatot, hogy az épü­let bejárati ajtaján egy ha­talmas papíron hirdette a szöveg: „Pogyezd zakrüt",

Next

/
Oldalképek
Tartalom