Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-31 / 256. szám

SZALTO SZOMBAT, 1992. OKT. 31. - Bár csak amatőr szinten műveltem, mégis elkötelezettje vagyok a sportnak, s amikor el­szántam magam, hogy meg­szervezem ezt a kerekasztal­beszélgetést, a jobbítás szán­déka vezérelt - indokolta ötletét Vágási Kálmán stúdióvezető. ­Azt szeretném, ha ebben a vá­rosban is lenne egy olyan lab­darúgócsapat - teljesen mind­egy, milyen néven -, amelyik Szeged hírnevéhez méltóan szerepelne az élvonalban. Mert aminek most tanúi lehetünk, az katasztrofális! KESZI ZOLTÁN: - Ennek a klubnak már 35 évvel ezelótt tagja voltam, amikor a neve Szegedi Petőfi volt. Csapatot így szétzilálva, mint a mostani, még nem láttam. A másfél év alatt, amióta ez a vezetés van ­hangsúlyoznám Bodó Antal úr nevét - szótesett a csapat, amely ezelőtt általában a ne­gyediknél rosszabb helyen nem állt az NB ll-ben. Most NB lll-as kilátásaink vannak, s mégsem hajlandó olyan emberekkel tár­gyalni, akik ennek a városnak a labdarúgásáért hajlandók len­nének tenni. Szeretném még el­mondani, sok olyan volt játéko­sa van a klubnak, akiket csak megvásárolt belépőkkel enged­nek be a pályára, amióta Bodó úr „tündököl" ennél az egyesü­letnél. Ezt a klubot csak egy úton lehet megmenteni: a teljes vezérkarnak távoznia kell, más megoldás nincs! ZÁDORI GYULA: - A tavalyi vezetőség választásnál pecsé­telődött meg a klub sorsa. Az elnökség pályázat útján megbí­zott egy olyan embert az egye­sület vezetésével, aki valaha egyéni sportágat űzött, s alkal­matlan egy ilyen egyesület ve­zetésére. Bátran mondhatom, a labdarúgás szakma! Ma ott tar­tunk, hogy teljesen felkészület­len embereknek adták kezükbe az Irányítást. Ez azokból az in­tézkedésekből is kiviláglik, amik nem találtak megértésre a szakemberek körében. A jelen­legi mély gödörből nagyon ne­héz lesz kilábalni, hiszen látvá­nyos igazolásokra - tudomá­som szerint - nincs pénz, de olyan játékos sincs, akit ide le­hetne hozni. A megoldás csak az lehet, hogy a saját nevelésű fiatalokat, akik most például Vá­sárhelyen, a Szegedi Dózsában játszanak, visszahozzák, s azokkal próbálják meg a felzár­kózást. A mostani csapat, saj­nos, bebizonyította, komolyabb feladat megoldására képtelen. Más... Kérdem én, hol vannak azok a labdarúgók, akikkel ugyan kiestünk az első osz­tályból (egy gólon múlott), de az a csapat megmutatta, hogy nincs híján a képességnek... BAGAMÉRY LÁSZLÓ: - Bi­zonyított az a tény, hogy ez a labdarúgószakosztály-vezetés abszolút nem érti munkáját. Példázza ezt, hogy az NB Il-es csapattól, amikor a negyedik helyen végzett, öt standardjáté­kosa távozott a bajnokság be­fejezésekor. A hozzá nem értés csimborasszója, hogy az öt vé­dőt - gondolok itt Hurgulyra, Bogdánra, Mihalachera, Kunra és Takács Józsefre - „lecserél­ték", s hoztak három söprö­getőt, akik felváltva játszanak beállóst. Van egy jobb- és egy balhátvéd, egyik sem üti meg a másodosztály színvonalát! Ez a csapat oda jutott, hogy ebben a Keleti csoportban - amit vehe­tünk a hetedik NB lll-as cso­portnak - teljesen leszakadva, az utolsó helyen állt GYÜRKI ERNŐ: - A „mély­repülés", ami nemcsak a labda­rúgókra, de a klub egészére jel­lemző, Bodó Antal elnökké vá­lasztásával kezdődött. A csapat múlthoz méltatlan szereplése tavaly tavasszal, a Videoton el­leni mérkőzést megelező törté­nésekkel indult. Szárnyra kelt a hír, hogy Szalai Istvánt leváltják - ez később beigazolódott -, holott az elnök úr előzőleg min­den, később megtett lépését, Igy ezt is, cáfolta. Vissza lehet pörgetni a lapokat... A valótlan­ságok tömkelegét állította szín­relépése óta, olyan dolgok tör­ténhettek meg ténykedése alatt, amelyek Igazolják koncepciójá­nak hiányát. VÁGÁSI KÁLMÁN: - Érthe­tetlen számomra az az ellen­szenv, amit Bodó Antal és Pa­taki Tamás mutat az újságírók­kal szemben. DLUSZTUS IMRE: - Ha már Fotó: Gyenes Kálmán Vajon lesz-e eredménye ennek a beszélgetésnek? nyúlnak, az igazi okok feltárása nagyon nehéz feladat, ami kon­cepció, konstruktív, alkotó lég­kör nélkül nem megy. PORTÖRÖ GÁBOR: - On­nan kezdeném, hogy volt egy­szer egy bajnok ificsapat... Azok a fiatalok megnyerték a bajnokságot a Keleti csoport­ban, kupát nyertek Dániában ós Franciaországban, negyedikek voltak Svédországban, tehát lett volna kikből válogatni. Hogy nem történt meg, azért hibáz­tatom Kovács Ferencet, Szalai Istvánt, Orosházi Lászlót és Pataki Tamást is. Utólag nem is tudok mit mondani... BARNA LAJOS: - Azt hi­szem én leszek egyedül, aki megvédi Bodó Antalt... A sta­dionba fektetett 10 millió forint nagyon jól jött volna a klub fel­lendítéséhez, s nem kidobott pénzként emlegetnénk most. Csakhogy az UEFA előírta, hogy milyen stadionban lehet játszani. Hogy a Crvena Zvezda később miért nem itt játszotta harmadik mérkőzését, senki sem tudja. Az más kérdés, hogy kik és mennyi hozzáértés­sel kötötték a szerződéseket, amik előnytelenek voltak a Sze­ged SC-nek. Más... Bodó Antal Porlódi rongylabda... Stúdióbeszélgetés a város labdarúgásának helyzetéről a Szeged SC csapatának szereplése kapcsán a sajtóról van, szó... Az a tény, hogy a polgármester úr jelen van, jelképezi sportemberi múlt­ját, s azt is, hogy a városi sport­finanszírozási rendszer szintén az adott problémák között ta­lálható. Ez az egyik gond, mert valóban nem látunk a kulisszák mögé, nem tudjuk, hogy a nyil­vánosan elosztott pénzt a szak­osztályoknál miként osztják fel. A másik probléma a Szeged SC-nek - mint modellnek ­tarthatatlansága. Korábban már a jelen levő Kónya úrral is volt vitám, cikket is írtam arról, hogy a nagyegyesületi álomluftballon nem fújható tovább. Egy olyan társadalmi struktúra alakult ki, amelyikben már nincs helyük ezeknek az „építményeknek". A piac felé is érzékeny szakosztá­lyokra, egy szakosztályra épülő egyesületekre van szükség. A harmadik probléma - ami tisz­tán sportszakmai gond - az, hogy Pataki Tamás feltehetően nem alkalmas a vezetőedzői munka ellátására. Bodó Antal adminisztrál Pataki Tamásnak, érthető okokból nem mond fel neki, hiszen már a harmadik fi­zetett edző lenne a sorban Orosházi László és Szalai Ist­ván mögött. Egyetlen részlet­kérdésre térek ki, mégpedig arra, hogy hibás edzői lépése­ket vélek felfedezni Pataki Ta­más munkásságában. A Gödöl­lő elleni mérkőzést idézem... Amikor már az egész világon a 3-5-2-öt játsszák, csapata a 4-4-2-es szisztémát erőltette végig a találkozón egy újonc csapattal szemben. Mihalache és Kardos egymást fogták, mert nem volt csatár közelükben... Ez a mérkőzés már jelezte, hogy Pataki Tamás a modern labdarúgásból semmit sem sa­játított el. Irányításával egy na­gyon jó gárda nem tudott fel­jutni az NB l-be, mert elbukott az osztályozón. Bátorkodtam megírni a Délmagyarországban és a Sport Pluszban: Pataki úr­nak semmi köze nincs a mo­dern labdarúgáshoz! Feltehe­tően kisebb igényű csapatoknál kellene dolgoznia... DR.KÓNYA SÁNDOR: ­Önkritikával kezdeném hozzá­szólásomat. Kutasi Laciék és Horváth Kálmánék annak idején erőltették az önállósodást, de én, mint ügyvezető elnök, a ra­cionális megoldás elé helyez­tem a globális klubérdeket. El­lentmondásosnak tetszett ez a cselekedet, hiszen egy évre rá már magam is beláttam, hogy elképzelhetetlen a mamut­egyesület életben tartása, tehát valamit valamiért fel kell ál­dozni. A szegedi labdarúgásnak egyetlen lehetősége van az életben maradásra, mégpedig az, ha önállósul. Az állandosplt kapcsolódás, összefonódás a többi szakosztállyal nem ve­zethetett, vezethet eredményre. DR. LIPPAI PÁL: - Vélemé­nyem, értelemszerűen, egy kí­vülálló mondandója, ami nem szakmai jellegű, tehát sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom az elhangzottakat. Az azonban biztos, hogy a szegedi labdarúgásnak, azon belül az egyesületnek a „mélyrepülése" rendkívül összetett folyamat. Ebben biztos, hogy szerepet játszik az elnök, az edző szak­képzetlensége, nem megfelelő döntései, de más szempontok is. Az egész magyar sportban benne rejlik az itt tapasztalható probléma, a rendszer, az irányí­tás, a finanszírozás rendezet­lensége. Az állam - úgy látszik - a csúcsot kivéve kivonult a sportból, s a korábbi szponzo­rok, amelyek hátteret jelentettek a versenysportnak, szintén gondban vannak. Ráadásul jog­szabályi problémák is vannak. Úgy foglalnám össze, hogy a jelenlegi okok részben struktu­rálisak, részben financiálisak és én utolsó helyre teszem a szak­mai okokat - lehet, hogy ezt többen vitatják majd -, mert hiába van jó szakmai vezetés, ha nincs pénz! DR. ZÁMBÓ GÉZA: - Sok okosat nem tudok mondani, mert nem ismerem mélységé­ben a dolgokat. Azt viszont me­rem állítani, nem lehet csak egyetlen oldalról vizsgálni a tör­ténteket. Akik itt vannak, biztos, hogy segíteni akarnak. Komplex egészként kellene vizsgálni a kialakult helyzetet, összehason­lítani, más városokban hogyan csinálják, milyen a szakosztály felépítése, miként oszlik meg a terhek viselése. A szegedi ba­jok, a válság gyökerei mélyre valamit „örökölt", amikor ennek a klubnak az elnöke lett. Va­lamit, amiből azóta sem tud ki­lábalni. Ez egy dolog. A másik, hogy olyan „megváltó szakem­berekkel" vette körül magát, akik nemhogy segítenék kilá­balni, hanem még taszítanak is rajta. A szponzorok nem fognak a helyükbe menni, a támoga­tásért olykor könyörögni kell. Ez a város mindig híres volt arról, hogy eltékozolta tehetségeit. DR. VASS FERENC: - Ha jól értettem, jelenleg nincs fel­ügyelője a Szeged SC labdarú­gó-szakosztályának, a klubnak, s így, mint önálló jogi személy, kénye-kedve szerint úgy dolgo­zik, ahogyan jónak látja. Ha ez így mehet tovább, elképzelhető, hogy hamarosan nem a Szeged SC lesz a város legerősebb, legjobb labdarúgócsapata. Ezt ugyanis senki nem akadályoz­hatja meg! A személyi kérdé­sekkel kapcsolatban meggyő­ződésem, hogy a klubot irányí­tók alkalmatlanok a feladatra! Ezt a szégyenletes szereplést nem lehet egyes személyekre fogni, mert ahogy van, úgy nem jó az egész. A szakmai dol­gokra térve jegyzem meg, több­ször voltam kint edzésen. Olyan érzés kerített hatalmába, mint­ha az én időm tért volna vissza, ugyanis azt láttam, amit annak idején velünk gyakoroltattak taktikaként, végeztettek erőnléti edzésként. A modern lab­darúgásból semmit sem mu­tattak! Öröm nézni a Szegedi Dózsa edzéseit, azokat a táma­dásvariációkat, a fizikai képes­ségek játékos fejlesztését, az erőgyűjtést, amit ott végeznek. BÁLINT ÁKOS: - Szeged sportjának nagyon kellene egy tanácsadó testület megfelelő gazdasági háttérrel. A mamut­egyesületek kora lejárt, a szponzor nem hajlandó a siva­tagba vizet hordani, a feneket­len kútba dobálni pénzét. Pénz csak akkor lesz, ha kialakulnak az egy szakosztályra épülő klu­bok. Békéscsabán is csak ak­kor adtak pénzt, amikor meg­alakultak a szakosztályi egye­sületek. Ezt kell mielőbb Szege­den is meglépni. SZALAI ISTVÁN: - Úgy ér­zem, a Szeged SC-nek nincs felelős vezetése azóta, hogy új elnöke van. Nem óhajtok sze­mélyeskedni, de el kell monda­nom, a váltással lefejezték a klubot. Elhangzott a fiatalok megbecsülése, amin lehet vitat­kozni. Egyet kell megnézni: az emlegetett fiatal tehetségek kö­zül, Véber Gyurit kivéve, melyik szegedi fiatal focizik NB l-es csapatban?! Sajnos egyik sem, s ez valahol döntő momentum! Azt is meg kell nézni, ezek a já­tékosok mikor nem tudtak beke­rülni az első csapatba, ki ját­szott helyettük? Az elmúlt idő­szakban két korosztály nőtt fel a klubnál. A „lassított" korosz­tályból edzői és egyéb hibák miatt csak Puskás István és Kovács Tibor van a mostani el­ső csapatnál, míg a másik kor­osztálynál, a Szegedi Dózsánál, egy nagyon tudatos edzői mun­kával felgyorsult a fejlődós. Össze lehetne gyúrni a szegedi fiatalokból egy jó csapatot, s az sem lenne baj, ha egy-két évig közepesen szerepelne az NB ll­ben, mert utána volna kikre épí­teni. KUTASI LÁSZLÓ: - Veze­tősködésemkor sem volt ösz­szefogás, most sincs. Kérde­zem, most ki vállalna ilyen sze­repet a klubnál, hiszen moráli­san is odáig süllyedt, hogy ilyesmire senki sem adná a te­iét­DR. THEKES ISTVÁN: ­Nem szerencsés, nem sport­szerű a jelenlegi állapoton rá­gódni, amikor nincs itt Bodó An­tal és Pataki Tamás. Az elmúlt 25 évben sem volt jó foci Sze­geden, míg máshonnan, példá­ul Diósgyőrből játékosok sora lett válogatott, Győr bajnoksá­gokat, Tatabánya KM nyert... Volt olyan időszak, hogy Pécs­nek és Székesfehérvárnak két­két NB l-es csapata volt... Mi meg azt sírjuk vissza, hogy nemrég egy gól miatt esett ki a csapat az NB l-ből. Győr és Szeged labdarúgósportjának jellemzője, amikor a győriek az NB l-ben maradásért küzdenek, a szegedi együttes a másod­osztályból való kiesés ellen viaskodik. Mondják el az urak, akik ott vojtak és tehették volna, miért nem tudtak tartós első osztályban szereplésre alkal­mas csapatot kialakítani? A polgármester érvel A volt edző, Szalai István (mellette Kutasi László és Puskás István) tényeket sorol A megfáradt szurkoló, Keszi Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom