Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-24 / 250. szám

SZOMBAT, 1992. OKT. 24. SPORT 15 Régóta aktuális lenne... Mikor ébred már fel az elnökség?! Olvasóink népes tábora, no meg a foci szeretete nap, mint nap arra késztet bennünket, hogy ne vegyük fel azt a bizonyos kesztyűt, amit a Szeged SC labdarúgó-szakosztályának egyes alkalmazottjai nyilatkozatstop, ha úgy tetszik, információ-megtagadás formájában dobtak, dobnak elénk. Eddig „törtük" is magunkat, hogy egy-egy érdekesebb hír birtokába jussunk, amit - kötelességünknek téve eleget - azonnal közöltünk. Tegnap sem volt ez másként, telefonon hívtuk a Tisza-parti stadiont. A vonal másik végén Rácz Mihály, a klub általános, a labdarúgást ellenőrző elnökhelyettese - akit a szurkolók a csapat „gatyafelelőseként" emlegetnek - vette fel a kagylót. Nem vele óhajtottunk társalogni, ám ha már a sors úgy hozta, tőle kérdeztük, ad-e tájékoztatást a csapatról, avagy továbbra is tartja „némasági fogadalmát". Válaszként kerek perec kijelentette: nem mond semmit! Reakciónk, hogy ez nem vezet jóra, vérig sértette, ugyanis artikulátlan. nyomdafestéket nem túró hangon rikoltozta, minden szavunkat magnóra vesz (?!). Közöltük, tegye, de az sem ártana, ha a szakosztályhoz kerülését megelőző időszakban végzett ténykedését is rögzítené, amiből kiderülne, miként „igazolhatott" a klubhoz, hogyan válhatott az azt irányító despota főnök bólogató hűbéresévé?... Erre már nem reagált. (Ha már kénytelenek vagyunk hűbérest említeni, azt is megkérdeznénk: az elnökség - egyáltalán, van-e ilyen? - mikor veszi már észre, hogy a piramis csúcsán levők gyakorlatilag tönkretették ezt az egyesületet!?) A Szeged SC csapata - hogy az elnökhelyettesnél sokkal fontosabb emberekről is essék szó - egyébként Hatvanban játszik. A vendéglátók jelenleg a 10. helyen tanyáznak 10 pontjukkal, s mint hallottuk, győzelemmel akarják stabilizálni pozíciójukat... A forduló további párosítása: Kazincbarcika-Szarvas, Bag­Kiskőrös, BMTE-Törley-Tiszavasvári, Hajdúnánás-Gödöllő, Kaba-DVSC, Baja-Salgglas, Egcr-III. Ker. TVE. GY.E. Guczoghy (még) nem akar edzősködni... „Magyar Zoli nagyobb király volt nálam9 Alapigazság: amit „Lecsi" megígér. Lehel sem felejti! Sze­rencsére. Rigó Lehel, a városi sportigazgatóság egyik legszor­gosabb munkatársa már hetekkel ezelőtt jelezte: a novemberi aero­bic OB előtt Guczoghy György többször is leruccan majd Sze­gedre, hogy ellenőrizze az elő­készületekel. Ha pedig itt lesz ­ismételgette „füttyös nevű" bará­tunk -, az isten sem menti meg attól, hogy „közelebbi kapcsolat­ba" kerüljön a szegedi olvasókkal. Nem tévedett... - Gyuri, te is tudod, hogy egy újszülöttnek minden és mindenki új élményt jelent. Fogadom, a leg­fiatalabbaknuk sejtelmük sincs (mert nem lehet) arról, hogy ki is az a Guczoghy... - Szóval, be kellene mutat­koznom... Hát, nézzük, mi minden fért bele harminc esztendőbe. Először (és másodszor, és har­madszor...) is tizenkilenc év torna. 1970-től '89-ig „dolgoztam" a Honvédban. Kisteleki Antal keze alatt. Nyertem három EB-t, a világbajnokságon és, az olimpián viszont „csak' ezüstre és bronzra futotta. Ennyi talán elég... - A tornához ugyan nem sokat konyítok (sosem értettem, miért „ugrabugráltok" annyit labda nélkül...), de arra határozottan emlékszem, hogy téged kiáltottak ki Magyar Zoltán utódjának. - Zoli nagyobb király volt nálam! Az <5 erdeme, hogy a világ felfedezte és elfogadta a magyar tornászokat. Amit pedig lovon tudott... - Te viszont összetettben sem számítottál a rosszak közé... Legbelül talán ő sem tagadja: a „maga idejében" - tehát a nyolcvanas évek első felében ­„egy" Nyilasi, „egy" Kovács Péter vagy éppen „egy" Növényi Norbi egészen más kategóriába tartozott. Egyszerűen azért, mert a labdarúgást, a kézilabdát, a birkózást (és még hosszan sorolhatnám...) jobban kedvelték ebben az országban, mint a tornát. Persze Guczoghy György nevét és eredményeit is ismerték az emberek, de azt, hogy mekkora értéke is volt ő az egyetemes magyar sportnak, csak akkor „vették-vettük észre", amikor - abbahagyta... - Tény, hogy az Európa­bajnokságon harmadik, a vb-n ötödik, az olimpián pedig nyol­cadik lettem összetettben, és erre büszke is vagyok. Azt mondják, szerencsés csillagzat alatt szület­tem, mert „optimális esetben" három olimpián is részt vehettem volna. Az igazság viszont az, hogy Moszkvában még túl fiatal, Szöulban már túl öreg voltam. Los Angeles ezért „fáj" annyira... - Kanyarodjunk el egy kicsit a tornától! Mi közöd van neked az aerobichoz? - Három éve az egyik mar­gitszigeti szabadidőközpont fitness részlegét irányítom, és a közel­múltban ezen a „szent helyen" megalakítottuk a Jumping Jack Spicco aerobicklubot. - Szép neve van... - Nem a név a fontos, hanem az, hojy ennek a világszerte népszerű (verseny)sportnak végre Magyarországon is legyen tö­megbázisa és országos bajnoksága. - Te is indulsz a novemberi szegedi OB-n? - Nem. nekem már elegem van a „szubjektív megítélési: magyarul pontozásos sportágaktx Ellenben a barátnőm, Simk Andrea imádja az aerobico mondhatnám, ezt a testmozgá egyenesen neki találták ki. <3 m bátran elmehet bemutatókra é pénzdíjas viadalokra. - Szóval, számodra mégiscsak torna a „csúcs". Erről jut eszén be: a mai magyar élgárdáról, Barcelonában nem sok víz; zavaró Supoláról, Csollányról és többi fiúról mi a véleményed? - Ezek a srácok iszonyatos.! nagy munkát végeznek, nof tudják, hogy egyikükből sem le akkora bajnok, mint amily! Magyar és Borkai volt... - Vagy Guczoghy... - Nem, az én szememben az igazi király (lehet, hogy Gyurin a középkorban kellett volt születnie? - a szerk.), aki mind világversenyen, EB-n, vb-n olimpián is begyűjtött legalább e; aranyérmet. Tehát én sem volta „uralkodó"... - Ettől még nevelhetnél né hát' új bajnokot, bocsánat, „királyt"... - Egyelőre nem akaró edzősködni. Talán majd későbl Ha egyáltalán lesz még „később" Úgy értem, ha egyáltalán lesz mé magyar sport... RÉTHIJ. ATTII. • ATLÉTIKA. Az ausztriai Spittal-Darauba rendezték meg az osztrák nemzetközi 50 kilométeres gyaloglóbaj­nokságot, ahol az SZVSE sportolói közül Dudás Gyula a 2., míg Kovalcsik László a 4. helyen végzett. A minap Budapesten rande­vúztak a szenior gyaloglók. Az eseményen a szegedi Ozsváth Gábor a 35 kilométeres táv teljesítése után a dobogó legfelső fokára állhatott. EVEZÉS. A szövetség a csepeli Duna-ágban rendezte évadzáró versenyét. A Szegedi Vízügyi SE Hansel Tamás és Szél Attila alkotta egysége az ifjúsági kormányos nélküli kettesben a harmadik helyen végzett. KOSÁRLABDA. A SZE­TENISZ DEÁK NB Il-es férficsapata az elmúlt napokban két mérkőzést is játszott. A szegedi fiatalok Kazincbarcikán 96-69 (43— 30)-ra nyerte, míg Miskolcon a MEAFC-tól 94-82 (45-39)-es vereséget szenvedtek.Az első mérkőzésen Pávlicz (23), Pélft és Tóth (15-15), míg a má­sodikon Pavlicz (17), Pálft (15) és Szil B. (13) ponttal volt a legeredményesebb. LABDARÚGÁS. Beló Pál statisztikája szerint az NB Il-es ifjúsági és serdülőbajnokság élmezőnye 10 forduló után a következőképpen fest. Ifjúságiak: 1. Kazincbar­cika 16 pont (35-8), 2. Szeged SC 15 (37-8), 3. Gödöllő 15 (20-14). Serdülők: 1. DVSC SI 18 pont (74-5), 2. Baja 18 (36-8), 3. III. Ker. TVE 16 (43-16), ... 7. Szeged SC 13 (43-16). TOLLASLABDA. A közelmúltban a JATE SC tollaslabda szakosztályának három tagja Franciaországban nemzetközi versenyen vett részt, ahol Lenkehegyi Béla az 5.-8., Czirok Balázs (francia partnerével az oldalán) pá­rosban a 3., míg Kerekes András sérülés miatt nem tudta befejezni a versenyt. Az eseményre a sportolók utazási és nevezési költségeit (kb. 100 ezer forint) a Nagy és Társa Bt. fizette. Szombaton, 16 órakor / Ujabb pólócsoda a Sportuszodában? A fenti kérdés akkor is jogos, ha legutóbb nem történt semmi „földöntúli" az újszegedi Sportuszodában. Nem, mert az OB l-es vízilabda­bajnokság egyik legkiválóbb csapata, az UTE egy héttel ezelőtt négy góllal legyőzte a tavalyi szezonhoz képest „szárnyaló" Szeged SC-t, azaz - köztünk szólva - igazolta a papírformát. Persze, ez a tény még nem feledtette velünk Szabó Zoltánék korábbi bravúrjait, a bajnok Tungsram elnáspángolását, azt, hogy négy forduló után a Pozsgay-fiúk felszökkentek a dobogóra. Hisszük, hogy ez az idény a szegedi szurkolók számára még jó néhány „csodát" tartogat. A ma délután 16 órakor kezdődő Szeged SC-Vasas-Plaket találkozón például nem akármilyen haditettnek számítana, ha... de a nyilvános reménykedés helyett inkább „hallgassuk" a mestert, Pozsgay Zsoltot. - Úgy érzem, az UTE elleni „zakó" levett egy kis terhet a játékosok válláról. Ezért is bízom abban, hogy a szombati összecsapáson a srácok isme felszabadultan, mindenféle görcsösség nélkü játszanak majd. A Vasas-Plaket e pillanatban vezeti : tabellát, és olyan kiváló pólósokkal rendelkezik, min a center Tóth L„ a kapus Kösz, a légiós Gorskov. vag; a több poszton is használható Liebhauser. Csapi Gábor kollégámnak tehát van miből „gazdálkodnia" Persze én sem panaszkodhatok, hiszen Molnárék a/ edzéseken és a hét közi barátságos meccseken is úg\ hajtanak, ahogy „illik". Egyetlen fájdalmam, hogv Csapó mandulája begyulladt, így rá nem számíthatok a Vasas ellen. Kárász viszont rendbe jött, és minden bizonnyal elfoglalja helyét a csapatban. Mindent egybevetve: egy szoros eredménnyel most is kiegyeznék.. R. JA. Röplabda Szuper Liga „Félsiker", ami teljesként is fölfogható... A Papíron SC Szeged férfi röplabdacsapatának életében történelminek is nevezhető az a horvátországi és szlovéniai „kirándulás", amin hét közben vett részt a Nyári-legénység. Persze nem a tájak, neve­zetességek élményszerű feltér­képezése, hanem két nagy csatát ígérő Szuper Liga mérkőzés lejátszása volt igazi úticélja a társaságnak. Először a neves Mladost Zagreb csapatával találkoztak a szegediek. A két ukrán „ven­dégmunkással" felvonuló, nagy magassági fölényben (is) levő vendéglátók védhetetelen leütéseik mellett szigorú sáncolásokkal hiúsították meg a Papíron próbálkozásait. Óha­jának, mármint annak, hogy szettet „lopjon" az Európa­szerte jegyzett ellenfelétől, csupán a második játszmában volt realitása, amikor is több­szöri forgás után kéí ponttal vezetett a Tisza-parti gárda (10-12). A folytatásban megint egyértelművé vált a hazaiak fölénye, s a 65 percig tartó mérkőzést biztosan nyerték. Mariborban már közel azo­nos képességű csapatok ta­lálkoztak. Az első játszmában alaposan ráijesztettek ellen­felükre a négy válogatottal kiálló, lendületesen, agresszí­ven röplabdázó szlovének. A jól időzített kettős cserévei azonban magához tért a sze­gedi csapat, Petheő és Hul­mann kiváló játékával sikerült megnyernie a játszmát. A FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Petheő (9-es mezben) Mariborban a mezőny legjobbja volt. folytatásban „pihentek" a ven­dégek. a hazaiak egyenlítése után viszont „gyilkos" két játszma következett, ami után 2:2 volt az állás. A mindent eldöntő ötödik, rövidített szettben a papironosok ritkán látható higgadtsággal valóság­gal leiskolázták mindinkább idegessé váló ellenfelüket, s szerezték meg nagyon értékes győzelmüket. Mindenki óriási akarással játszott, Petheő volt a mezőny legjobbja, de Hulmann és Lapsin is „csúcson" volt. A déli szomszédainknál túrázó Papíron SC, ha szi­gorúan a számok törvényére hagyatkozunk, valójában „fél­sikert" ért el. Am ha a sportág ottani és honi színvonalát vesszük alapul, mindenképpen sikeresként könyvelhető el ez a szereplés. A mérkőzések jegyző­könyve: Mladost Zagreb - Papíron SC Szeged 3:0 (7, 12, 8). Férfimérkőzés. Zágráb, 500 néző. Vezette: Prodánovics, Hranics (mindkettő horvát). Papíron SC: Csíkos, LAP­SIN. Voronkop, Pricop, HUL­MANN, Petheő. Csere: Melk­vi, Vámos, Polgár. Edző: Nyári Sándor, Nusser Elemér. Vileda Maribor - Papíron SC Szeged 2:3 (-13, 6,13, -9, -11). Férfimérkőzés. Maribor, 500 néző. Vezette: Stegmar, Mihorko (mindkettő szlovén). Papíron SC: LAPSIN, Vámos, Pricop, HULMANN, PETHEŐ, Csíkos. Csere: Voronkov, Melkvi, Polgár. Edző: Nyári Sándor, Nusser Elemér. Szombaton a Dózsa, vasárnap a Dorozsma játszik otthon Az index már villog... Aligha kétséges: a legutóbbi hétvégéről a Szegedi Dózsa és a Kiskundorozsma focistái is kellemes emlékeket őriznek. Lóczi István és Kozma Zoltán tanítványai ugyan nem jártak sem színházban, sem masz­százsszalonban, ám az NB lil­ás labdarúgó-bajnokság tizedik játéknapján mindkét gárda játékosainak megadatott a pontszerzés öröme. A hosszas ünneplésre, persze, mostaná­ban senkinek sincs ideje... A Hunyadi tériek szom­baton, 13.30-kor a Gyulát, a dorozsmaiak pedig vasárnap, ugyanebben az időben a Gyo­maendrődöt fogadják, azaz itt az újabb lehetőség a „nagy, közös boldogságra". - Egy hete Mezőkováes­házán inkább elvesztettünk, semmint elcsíptünk egy pontot - mondta színlelt komorsággal a péntek délelőtti edzés előtt Lóczi István, a Dózsa trénere. - A 2-2-es eredménnyel így sem lehetek elégedetlen, hi­szen mégiscsak az éllovas pályáján játszottunk döntetlent. Egyébként ezen az öszecsa­páson Várszegi R. ismét re­mekül futballozott, mi több ­a meccsről szóló tudósítással ellentétben - ő lőtte az első gólt, a másodikat pedig elő­készítette. Ennél is lényege­sebb, hogy nagyszerű hangu­latban készülődünk a Gyula elleni találkozóra (valószínűleg a Szulyovszky - Nagy, Bóka, Horváth - Várszegi N. vagy Mahler. Gréczi, Rácz, Vándor, Telek - Miklós, Várszegi R. alkotta tizenegy kezd) , hiszen nagyon jól tudjuk, hogy egy esetleges győzelemmel meg­előzhetnénk a 8. helyen ­vagyis közvetlenül előttünk ­„pihenő" Békés megyeieket. Mindenesetre az indexünk már villog... Az előző forduló legna­gyobb szenzációját vitán felül a Kiskundorozsma látványos feltámadása jelentette. Kozma Zoltán má-már eltemetett, vereséget vereségre halmozó együttese az (utóbbi időben rendre bakizó) SZVSE stadion­jában magára talált, és 2-0-ra legyűrte dr. Tóth János gárdá­ját. Ez a siker, persze, csak akkor lesz igazán értékes, ha Mihálffyék vasárnap délután újra nyerni tudnak. Á Gyoma­endrőd néhány napja ottho­nában kapott ki a Tiszakécs­kétől, így nagyon is valószínű, hogy a békésiek Dorozsmán próbálnak majd „szépíteni" az októberi bizonyítványon. Kozma Zoltán fiait (ha semmi nem jön közbe, a Virágh ­Gábor, Szabó T., Kothencz, Gárdián - Cziráki, Róka, Szabó Zs., Farkas - Mihálffy, Tóth összetételű csapat lép pályára) azonban igencsak „feldobhatja" az a lehetőség, hogy egy nagy különbségű győzelemmel elrugaszkodhat­nának az utolsó helyről... RÉTHÍ

Next

/
Oldalképek
Tartalom