Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-15 / 243. szám

4 PANORÁMA DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1992. OKT. 15. Új könyv Balogh Tibor: Lélek és játék Eric Beme azt mondja, hogy az ingereket nélkülöző személyiség ingeréhsége egy idő után szükségszerűen szervi elváltozásokhoz vezet. A gyermek símogatásra, a felnőtt elismerésre vá­gyik. Mindkettő olyan kölcsönhatás, amely a cserére, mint a társas érintkezés alapegységére épül. A „simogatott" gyermek, az elismert fel­nőtt rákényszerül társas érintkezésének időbeli­nyelvi megszervezésére. Játszmáink vannak. Történelmi-társadalmi és személyes jelentő­ségűek. A gyermekek nevelése bizonyos szem­pontból nem más, mint játszmák helyes lejátszá­sára való szocializálás. Bizalmasainkat, társain­kat, barátainkat úgy választjuk, hogy ők is ugyanazon játszmákat játsszák, mint mi. Itt van például a „Ha te nem lennél..."-játsz­ma. Fehérné panaszkodik, hogy a férje erősen korlátozza társadalmi tevékenységében, ezért nem tanult meg táncolni. Idővel a férj veszített magabiztosságából, elnézőbb lett, Fehérné tánctanfolyamra iratkozott be és kétségbeesetten tapasztalta, hogy betegesen fél a táncparkettől. Fehérné azért lett Fehér felesége, mert olyan uralkodni vágyó személyiségre volt szüksége, aki mindattól eltiltja, amitől fél. Ám Fehérnének a tilalmakat azért jól esett úgy közvetíteni, pél­dául barátnőknek, hogy néki a tiltott dolgokhoz is lenne kedve, csakhogy a férje miatt... És ez még nem minden: a tilalmak miatti veszekedé­sek olykor a nagyobb szabadság engedélyezésé­re, ajándékok vásárlására bírták a férjet. Mindez - mindennek varázsa - abban a pillanatban megszűnt, amint a férj tartósan elnéző lett. Va­gyis ezt a játszmát nem kellett volna lejátszani, befejezni, hanem tovább játszani. A föntiek: csak egyetlen érdekes részlet felidézése egy, a közelmúltban megjelent könyvből; Balogh Tibornak, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanárának Lélek és játék című munkája az Akadémiai Kia­dó gondozásában jelent meg, s mindenki érdek­lődésére számot tart, aki tudja: a játék elementá­ris szerepű az ember életében. A könyv rendkívül gazdag, élvezetesen válto­zatos példatárral (szak- és szépirodalmi anyag­gal), rengeteg képi illusztrációval, olvasmányos stílusú, egységes tárgyalásban tárja elénk ennek az elementeráris szerepnek a bizonyítékait: A lélek és játék című kötet a játék tömör, áttekintő leírása. Ez azt is jelenti, hogy nemcsak az ember különös magatartásaként tárgyaltatik, hanem a játék biológiáját, az állatok játékának ter­mészetét is összefoglalja a szerző. Megismertet aztán a gyermeki játék fő vonásaival, életkor szerinti alapvető típusaival, majd a felnőttek játékaival. Bemutatja a társadalmi szerepeket, a szerepjátékban megnyilvánuló agressziót és erőszakot, a szerencsével folytatott társadalmi szerepjátékokat. Bemutatja a játék és a játszma természetét, a játék és a játékosság sajátos nyelvi formáit. Olvashatunk tehát a játszó állatokról, a játszó gyermekekről, a sportoló, ke­resztrejtvényt fejtő, viccet mesélő-hallgató fel­nőttekről, s a művészetek iránt érzékeny sze­mélyiségről. Á Lélek és játék olvasói nem egyszerűen az­zal a tudással lesznek gazdagabbak, hogy a játék halálosan komoly dolog, az emberi kultúra, a művészet, a tudomány, a politika lényeges ele­me; hogy valószínűleg az emberi faj mentali­tását valósághűbben jelöli a „homo ludens", a játszó ember fogalma, mint akár a „homo sapiens", az értelmes, akár a „homo fabens", az alkotó ember fogalma. Hiszen elemi szükségle­tünk, a szabadság kiélésére nyílik mód a játéka­inkban. Ezért is vágyunk játszani életünk végéig, ha nem tovább... Szép Ernő az elképzelt halál után ezzel fordulna Istenhez: „Kérem én még nem játszottam, Nem játszottam, Nem játszottam, Játszani szeretnék mostan." (Gyermekjáték) De fordítsuk a dolgot még komolyabbra: mi a vicc? A nyelvi kötöttségektől, a gátlásoktól mentessé váló, s ezt öncélúan, csak az öröm, a kellemesség kedvéért kereső ember logikai és érzéki szabadsága. „Továbbfejlesztett játék." A szabadságszükségletét szimbolikus módon is kielégíteni képes ember teljesítménye ­amelyben szintén a szabadsága nyilvánul meg. íme: A lócsiszár még kívánatosabbá akarja tenni paripáját: - Ha megveszi, s hajnali négykor fölül rá, fél hétre már Pozsonyban lehet. - És mit kezdjek én Pozsonyban reggel fél hétkor? SULYOK ERZSÉBET Pályázat kockázatokkal Egri fantáziák Tizenegy-tizenkét éves korú tanulók számára hirdette meg az „Új Egri csillagok" című ötletpályázatát a Pannon Könyvkiadó, az Új Magyarország és az Atlantic Sajtószolgálat. A pályázatot a Művelődési és Közoktatási Minisztérium hivatalos közlönye tette közzé egy ötezer példányban megjelenő, az ország valamennyi általános iskolájába eljutó hivatalos közlönyben. Nincs mese: fi­gyelembe véve, hogy a pályázatban fontos sajtószervek is érintve vannak, alig lehet kétséges: legalább két-háromszázezer ne­bulónak lesz esélye fontolóra venni: megírja-e Gárdonyi Géza regényének képzeletbeli folytatását. Az ötlet eredetileg egy országosan ismert ötletember - Her­nádi Gyula fejéből pattant ki, s a neves író meg is kapta a magáét. A Mai Nap című délutáni újság, mely amúgysem simu­lékonyságáról híres, szeptember 26-án közölt összeállításában összesen hét véleményt idézett Hernádi újabb szellemi ka­landjáról, s ebből öt lényegében elmarasztaló volt: ,Jéem Hernádi Gyulával van bajom, de nem vagyok híve ennek az ötletnek." ­mondta a megkérdezett parlamenti képviselő. „Kétes kimenetelű vállalkozásnak tartom" - nyilatkozta az egri alpolgármester. „Ahogy én ismerem Hernádi urat, gúnyt fog űzni mindenből" ­vélekedik a főiskolai tanár, hazafiatlansággal és romantika-elle­nességgel vádolva az írót. „Ez botrányos" - háborog egy idős történész. Érdekes azonban, hogy dr. Petercsák Tivadar, a Dobó István vármúzeum igazgatója, akinek a többieknél talán több oka lenne a fanyalgásra, megérteni látszik a vállalkozás eredendő hasznos­ságát. Hernádi - bármit írjon is a „folytatásban", kétségkívül eléri azt, amit sokszor még a legjobb történészeknek és tanároknak sem sikerül: megmozgatja az emberek fantáziáját és gyermekes érdeklődést csihol Eger és a magyar történelem egy fontos kor­szaka iránt. Amennyire tudni lehet, a Hernádi könyvnek az író szádéka szerint igen kevés köze lesz a történelmi valósághoz. A magyar irodalom ezen idős fenegyereke természetesen bestsellert ír, mely nem tanulságok nélkül, s nem is fantázia nélkül való, de semmi­képp sem kíván versenyre kelni Gárdonyi Géza géniuszával. Vi­szont szórakoztatni, érdeklődést generálni, s egy kicsit elgondol­koztatni akar. Ugyanez a célja az általános iskolai pályázatnak is, mely a 11-12 éves gyerekek történelemtudatának erősítését, a magyar történelem egyik hősi korszakának, modellértékű személyiségei­nek megismertetését, a gyerekek alkotóképességének fejlesztését tartja céljának. E két - irodalmi vagy nem irodalmi - eseménynek egészen bi­zonyosan lesz hatása az irodalmi ízlésre. És míg a puristák a nemzettudat és a nemzeti irodalom megcsúfolására gyanaksza­nak, vagy éppen panaszkodnak, a másik tábor tapsol, s az egész ügyből előreláthatólag az a könyvkiadó húzza majd a legnagyobb hasznot, amelyik megfelelő példányszámban és megfelelő időben lesz jelen a piacon az Egri csillagokkal - az eredetivel. Kubai emberi jogi vezető szabadlábon A havannai rendőrség sza­badlábra helyezte Elizardo Sánchez Santa Cruzt, a Kubai Emberi Jogi és Nemzeti Meg­békélési Bizottság elnökét, a Castro-rendszer belső ellenzé­kének egyik vezető személyi­ségét, akit múlt péntek este tar­tóztattak le fővárosi otthoná­ban. Kubai ellenzéki források kedd esti tájékoztatása szerint az aktivistát a nemzetközi saj­tóban személye iránt megnyil­vánult rendkívüli figyelem és külföldi emberi jogi szerveze­tek tiltakozása nyomán bocsá­tották szabadon. Bogáncs Ez a jegyzet sohasem szület­hetett volna meg az Önök le­vese nélkül. Kiferdített mon­datként hangzik, tudom, csak azzal nem vagyok tisztában, kinek címezzem e gondolatot Amely így, vagy úgy mégis­csak támogatókra vonatkozik, noha nem termékreklám elle­nében kapott anyagi hozzájáru­lás egy produkció létrejöttéhez. Ott tartottam, hogy a jegyzet nem születhetett volna meg va­lakinek a levese nélkül és tény­leg így igaz, mert inspiratív ereje és kézzel fogható, de leg­elébb is nyelvvel, szájpadlással realitásérzékű valóságában eltagadhatatlan. A leves, amely nem pusztán az enyém, hanem akár mindannyiunk levese, in­nentől kezdve szimbolikus je­lentőséget kap. Noha a zöldbabbal, zöldsé­gekkel és bússal ellátott kana­lazható táplálék valójában né­ven nevezhető, de a rejtély nem oldódik meg, miként kerül bele bogáncs. Szúrós-tüskés növény, megfellebbezhetetle­nül magyar gyom magyar ter­mése. Minap Mórahalmon a Délibáb utcában jártam, s a tegnapi bogáncsos levessel együtt igazán akként sommáz­hatom a hetet immáron előre: igazán magyaros, otthonos, még ha a vendéglátás jellege eredendően nem is így ismer­szik. Idősebb kolléga ízlelgeti a tüskés gömböcskét, s kom­mentálja, hogy kisnyugdíjasok­nak kettőnél több jut. Ne saj­náljuk tőlük, megdolgoztak ér­te életük folyamán, hogy fris­sen kaszált bogáncsos zöldbab­gulyást kanalazzanak munká­ban megfáradt évtizedeik pihe­nőszakában. Körbenézdegélek, s megtu­dom: ténylegesen nem jutott mindenkinek újmódi ízesítésű táplálék. Ehették a hagyomá­nyosat, gyomnélkülit. Mivel si­került kikerülnöm a mesebeli kőle vésnél százszorta ötlete­sebb eledelt, s a tüske nem akadt a torkomra, félhangosan töprenghetek. Ugyan miért kell az egyenként is bizonnyal finom alkotórészeket eképpen elegyíteni egy kondérban, ha. lehetne mondjuk egyik nap csak zöldbab, másikon csak bogán cs? Hozzászokn án k. Még csak annyi poén se kere­kedne belőle, mint amennyi most sincs. Minek a jegyzet végére poén. Azt legfeljebb or­szágos üggyé nőtt műegyetemi csattanós maszlaghoz képzel­hetnénk. Bogáncsból nem lesz csattanó. BECSEI PÉTER Régi-új szakma Szociális munkások Ha valaki a szociális munka, mint hivatás történetéről érdeklődik, általában azt kapja válaszul: az egész a felebaráti szeretet gyakorlásával kezdődött, lásd a bibliai történetet az irgalmas szamaritánusról. Hiszen a szociális munka alapja az emberi érték, méltóság elismerése, korra és nemre való tekintet nélkül. Kevesen ismerik ezt a szót: szociális munkás. Erről kérdeztük Pik Katalint, aki az ELTE Szociálpolitikai Tanszékének egyetemi adjunktusa. - Valóban, a szamaritárius segítség a biblikus időkig ve­zethető vissza. A szakmává fejlődés folyamata viszont há­rom generációval ezelőtt kez­dődött. Anglia például a sze­génygondozás klasszikus or­szága volt, de említhetném Né­metországot vagy az Amerikai Egyesült Államokat is. - És ma hogyan dolgoznak a szociális munkások a nyugati országokban? - A jóléti államokban is él­nek szükséget szenvedő embe­rek. Ezekben az országokban sokkal szervezettebb ez a mun­ka, mint hazánkban (hisz ná­lunk, mint szakma, hosszú idő­re megszűnt). Ezekben az álla­mokban a szociális munka tevékenysége, területe, ellátott­sága, a munkakörülmények sokkal jobbak, mint idehaza. Svédországban, vagy a volt NSZK területén egy kitűnően felépített szociális ellátási rendszer működik. Nézzünk egy példát: a volt NSZK terü­letén a hajléktalanok ellátása jól szervezett. Tudják, hogy ki a hajléktalan, ugyanis van egy jól bejáratott bejelentési rend­szer. Pontosan tudja a szociális munkás és a hajléktalan ember is, hogy milyen ellátásra jogo­sult, ismerik és alkalmazzák is ezeket a törvényeket. Vannak ezen a területen szociális asszisztensek és munkások, vagyis közép- és felső szintű diplomával rendelkező embe­rek. -És nálunk? - Nálunk a szociális munká­sok képzése nappali tagozaton - Ferge Zsuzsának köszönhe­tően - harmadik éve folyik az ELTE-n. Két év múlva olyan diplomás emberek léphetnek ki az életbe, akiknek oklevelében már „szociális munkás" elne­vezés szerepel. Ilyen egyetemi - nappali - képzés az ország­ban már több helyen folyik (például Szegeden is). Sőt 1989-ben megalakult a Szociá­lis Munkások Egyesülete, és bizonyos helyeken már van munkaköri leírás is. - Csak bizonyos helyeken? - Nyugat-Európában jogsza­bályok határozzák meg, hogy mi jár az állampolgárnak. Ha ezt nem kapja meg, kártérítési igénnyel élhet. A szociális munkásnak is vannak bizonyos jogosítványai és bizonyos kö­telezettségei. Ha ezeket nem teljesíti, nagyon komoly fele­lősségrevonás várható. A szo­ciális asszisztensnek nincs ek­kora felelőssége, mert egy ügyet ő csak a szociális mun­kással együtt végezhet. Ma­gyarországon ezek a feladatok még nincsenek kellőképpen ki­dolgozva. Véleményem szerint a szociális törvény írja majd elő az önkormányzatoknak ­vagy más testületeknek - az el­látási kötelezettséget. Ha ez megtörténik, a munkát el kell végezni, s ehhez szükség lesz olyaü szakemberekre, akik képzése most folyik. Csak példaként említem: öregszik a népesség, ez köztudott. S már most komoly gondok vannak az idősellátás területén. De bármilyen területről legyen is szó, nagyon fontos, hogy a szociális asszisztens és a szo­ciális munkás tevékenységének középpontjában mindig a segít­séget váró ember áll. URBÁN ILONA A távközlési vállalat bejelentette, hogy tekintettel az utóbbi időben kialakult krízishelyzetre, a telefonrendszer korszerűsítéséig postagalambokat boCsát előfizetői rendelkezésére. Mindenki annyi hírvivő madarat kap, ahány telefonvonal után fizet, a röptetések számát pedig a galambokra szerelt digitális kijelző mutatja majd. * (Bépé ötlete nyomán.) Kormányszinten is jóváhagyták az 1996-os budapesti világkiállítás szlogenjét, amely a világsikert aratott spanyolországi expo (helyszíne: Sevilla) ihletésére így szól: „Se villa, se kanál, se tányér." Hivatalos indoklás szerint a jelmondatban mindaz benne van, amit hazánk négy év múlva képes lesz bemutatni a világnak. (aser) - Az anyukám kéri, hogy szíveskedjék kölcsönadni a volt apukánkat, mert csak ő ért a bojlerünk bekapcsolásához.'

Next

/
Oldalképek
Tartalom