Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-14 / 242. szám

SZERDA, 1992. OKT. 14. Iskola, kultúra, gazdaság, sport Mérignac-i kapcsolatok A két város jóviszonyának megléte mellett elérkezett az idő arra, hogy a kapcsolatokat az intézmények szintjén tegyék konkréttá - ebben foglalható össze annak a látogatásnak a tanulsága, amelyet Mérignae város (Franciaország) önkormányzati küldöttsége tett nemrég Szegeden. Jean Costes, a helyi testvérvárosi bizottság elnöke, és Francois Larran, a bizottság főtitkára kész tárgyalási javasalattal érkezett Mérignac-ből, s ennek megfelelően itteni tárgyalásaik alatt konkrét eredmények születtek. Az oktatás területén a JATE Ságvári Gyakorló Általános Iskola és az Arany János Általános Iskola vezetőivel olyan diákcseréről született megegyezés, amelyben a 7-8. osztályos emelt szintű francia nyelvi képzésben részesülő magyar diákok és francia felső tagozatos diákok vennének részt. Ami a kultúrát illeti, a két város kölcsönösen tájékoztatja majd egymást a kiemelkedő kulturális rendezvényekről (mint a szabadtéri játékok, vagy a Pin Galant de Mérignae), a művészeti csoportok pedig kiállítások és alkotótáborok szervezése végett veszik fel a kapcsolatot. A szegedi művészeti csoportokat a SZÖG-ART részéről Aranyi Sándor, a Szépmíves Céh részéről Pataki Ferenc képviselte. Hasonlóan kapcsolatfelvétel történt a szegedi és a Mérignac-i Alliance Francaise egyesületek valamint az ifjúsági házak között. A küldöttség, gazdasági tárgyalásain Csonka Gáborral, a Szegedi Nemzetközi Vásár igazgatójával és dr. Horváth Lajossal, a Délalföldi Gazdasági kamara ügyvezető igazgatójával találkozott. Az eredmény: Mérignae város részt kíván venni az 1993-as évben megrendezendé szakvásáron, illetve szegedi önkormányzati és üzletemberi delegációt invitál az 1993-as Bordeaux-i Nemzetközi Vásárra. A Délalföldi Gazdasági Kamara és a Bordeaux-i Kereskedelmi és Ipari Kamara között állandó kapcsolat megteremtésére mutatkozott szándék. A látogatásból a sportkapcsolatok sem maradtak ki. Itt nemzeti bajnokságok azonos osztályaiban szereplő szakosztályok közötti kapcsolatfelvételt illetve a meghívásos alapon szervezett tornákon való részvételek előkészítését lehet kiemelni. KULTÚRA 5 Díszoklevelek idős pedagógusoknak Október 16-án 15 órakor a városháza dísztermében a szegedi önkormányzat, a Pedagógusok Szakszervezete közreműködésével, díszdiplomaosztó és pályakezdő pedagógusokat köszöntő ünnepséget rendez. A rendezvényen 43 idős pedagógus vehet át vas, gyémánt és arany díszoklevelet. Az elismeréssel járó jutalomként a diplomák mellé a felsőoktatási intézmények 3000, az Oktatási és Ifjúsági Bizottság pedig - saját céltartalékából 8000 forint összeget ajándékoz. Oktatásról, kávé mellett Válság volt, van, lesz? - Válságban van-e az oktatás, vagy csak lesz? - tette fel a kérdést Sulyok Erzsébet, a Hági-kávéház hétfői házigazdája Beke Katának, Pokorni Zoltánnak és Moldován Juditnak. Beke Kata országgyűlési képviselő, kultuszminisztériumi ex-államtitkár tömören válaszolt. „Már most válságban van. De akkor lesz csak igazán, ha bekövetkezik az, aminek nem volna szabad bekövetkeznie. " Pokorni Zoltán, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének országos szóvivője szerint az oktatás válsága leginkább abban érhető tetten, hogy a fiatalak 37 százaléka nem tudja hasznosítani tudását a munkaerőpiacon. Ráadásul az 1993-as költségvetés-tervezetben az oktatásra szánt öszszeg még dologi és bérfejlesztést sem tesz lehetővé, nemhogy modernizálást. Moldován Judit önkormányzati képviselő, az oktatási bizottság elnöke csatlakozott az előtte szólókhoz mondván, a válságnak helyi jelei is vannak. - Hol tart a közoktatási törvény előkészítése? - szólt a kérdés a legilletékesebbhez. Beke Kata szerint a tervezet az ígérethez képest egy éves késéssel, jövő tavasszal kerül az országgyűlés elé. Ami a hosszú huzavona után biztos: a sokat vitatott regionális iskolaközpontokat a minisztérium a törvényen kívül, saját hatáskörében hozza majd létre. - Törvényes, de nem túl elegáns megoldás - summázta a képviselőnő. - Kié az iskola? - tette fel a kérdést a házigazda. Pokorni Zoltán szerint a gyerekeké, a szülőké, a tanároké, az önkormányzatoké és a kormányzaté. Az oktatás akkor j*Ö, ha benne mindannyiuk érdeke érvényesül. Kérdés persze, hogy milyen struktúra tudja biztosítani ezt az erőegyensúlyt. K. G. Hóvirág Dorozsmán Ha azt mondom, hogy egy lakatos és egy házfelügyelő gyermek tánccsoportot működtet Dorozsmán - igazat is mondok, meg nem is. Mert tény, hogy Miklós Károly tanult mestersége valóban a lakatosság; az is igaz, hogy pillanatnyilag targoncákat vezényel a konzervgyárban; „igaziból" mégis egyike ama szent őrülteknek, akik még ma is a régies szóval népművelésnek nevezett valamit művelik. Az is tény, hogy Hatvani Éva jelenleg négy szegedi belvárosi házban látja el ama teendőket, amelyeket a szintén régies szóval házfelügyelőnek nevezett személyekre ró az IKV - vagy hogy is hívják most... De „igaziból" ő is a fönt nevezett szentek kategóriájába sorolandó. A fiatalember az egykori Napsugár Táncegyüttesben, a hölgy a Kalocsai Népi Együttesben táncolt volt. 1991. februárjában pedig a kiskundorozsmai Jerney iskola tanulóiból megalakították a Hóvirág néptáncegyüttest, s azóta heti négy órában rendszeresen tanítják a gyerekeket magyar népi játékokra, táncokra, dalokra. Tavaly novemberben kulturális (nonprofit) egyesületként is bejegyezték a csoportot. A szülőkkel együtt 70 a taglétszám. Azóta pályázatokat gyártanak, s nyernek. Mármint pénzt, amit kosztümökre költenek. A tájegységenként változó, de egyként drága viseletek közül elsőként az itthoni, dél-alföldi ruhákat szerezték be, s most rendelték meg Sárpilisről a rend sárközit... A szegedi Százszorszép Gyermekház évi rendes gyermektánc-fesztiváljain, a saját házi rendezvényeiken lépnek fel, meg ahova hívják őket. A gyerekek és a szülők, örülnek a dolognak, az iskola igazgatója, Atlasz Henrik szívesen adja a próbatermet, a részönkormányzat anyagilag támogatja az együttest. Nem minden rózsaszín: kevés a fiútáncos, mint amúgy minden folklóregyüttesben. De azért szép ez a Hóvirág... S.E. Megkezdődtek a megyei levéltári napok Múltvallatás Makón, múltértékelés Szegeden (Folytatás az 1. oldalról.) A megnyitón dr. Sánta Sándor polgármester üdvözölte az egybegyűlteket, majd dr. Siket István, Csongrád megye önkormányzatának alelnöke szólt a levéltárak áldatlan anyagi helyzetéről, az akut helyiséggondokról, valamint a külföldi rokonintézményekkel kialakított kapcsolatokról, amelyek, a közismert jugoszláviai állapotok elmérgesedéséig, kitűnően funkcionáltak, főleg Zenta, Szabadka és Újvidék relációjában. Ezekkel a levéltárakkal sajnos fellazultak a kapcsolatok, viszont megerősödtek a román partnerekkel, s a közelmúltban együttműködési szerződés is született Csongrád megye és Temes megye között, melynek eredményeként remélhetőleg hamarosan - ott is megnyílnak majd a levéltárak vaspántos ajtajai, és előkerülnek az évtizedekig féltve őrzött iratok. Hisz a múltat előbb-utóbb be kell vallani, ha kedvező, ha nem, s éppen a múlt vallatásának eszköze a levéltár és az ott őrzött dokumentumok tanulmányozása. Mind a három felolvasott tanulmány témája a telepítés volt. Rozsnyai János pontos számadatokkal alátámasztott keresztmetszetet adott a tatárjárás és a török hódoltság idejében történő betelepítésekről, végigkísérve a jelenséget egészen a XVIII.-XIX. századig. Gilicze János dolgozatában már szűkítette a témát, Bodófalva telepítésének előzményeiről és körülményeiről számolt be, noha igen kevés hiteles forrásdokumentum maradt fenn ebből a korból. A lugosi Bakk Miklós a Bega-völgyi telepítések visszhangját elemezte, a kor bánsági román és magyar sajtójának tükrében. Elmondta, hogy Romániában rendkívül nehezen és körülményesen folyik a magyar történelemkutatás, helytörténettel is főleg újságírók meg nyugalmazott tanárok foglalkoznak csak. Dr. Blazovich László, a megyei levéltár igazgatója végezetül elmondta, a téma tudományos feldolgozása megtörtént, most még hátra van, hogy egyéni sorsokon, családi visszaemlékezéseken keresztül is fényt derítsünk a 100 évvel ezelőtti bodófalvi telepítések körülményeire. Ha az is megtörténik, akkor csokorba szedve a tanulmányokat és vallomásokat, akár könyv is születhetne, hisz Bodófdlva története szorosan összefonódik Makó múltjával. Ezt, remélhetőleg, a készülő grandiózus makói monográfia is tükrözi majd. tTE Történelemtanárok, zavarban A levéltári napok egyik szegedi rendezvénye volt a Történelmi Társulat Csongrád Megyei és Szegedi Csoportjának előadóülése tegnap, kedden délután. A SZAB-székházban dr. Szabolcs Ottó, az ELTE docense, a történelemtudomány kandidátusa A történelemtanítás és a történelemtanárok gondjai címmel tartott előadást. A Társulat helyi tagjai egyúttal tisztújító közgyűlést tartottak, s a megyei és szegedi csoport új elnökének Szegfű László tanszékvezető főiskolai tanárt választották meg, valamint új tagokat választottak a 19-es létszámú elnökségbe is. Soha ilyen nehéz helyzetben nem voltak a történelemtanárok, mint most - közölte Szabolcs Ottó. Nemcsak azt nem tudják, mit és hogyan tanítsanak, de azt sem, hogy melyikfajta társadalmi elvárásnak tegyenek eleget. Igazságtalanságnak érzik, hogy áthárítják rájuk a politika valódi vagy vélt hibáit. A bírálóiknak és irányítóiknak is tudomásul kell venni, hogy a történelemtanárok annyiban tudják megújítani tanításukat, amennyiben ehhez megkapják az új információkat; akkor hibáznak, ha nem élnek a létező lehetőségekkel, nem használják a hozzáférhető információkat sem. A bizonytalanság egyik oka, hogy a régi tantervbenfoglalt tananyag elavult, s bár nem mindenkinek, de a tanárok többségének szüksége lenne kapaszkodókra: új tantervekre, tankönyvekre. Fokozza a bizonytalanságot, hogy a fürdővízzel megint kiöntik a gyereket is, s az 1978 óta európai színvonalú módszertant sem ismerik el. Mit lehet tenni? Időt és eszközöket kell biztosítani a tanároknak ahhoz, hogy a meglévő helyes módszertani elvek szerint történeti gondolkodásra, önálló megismerésre és ítéletalkotásra taníthassák növendékeiket. Tény, hogy a legnehezebben tanítható, mert jelenünkhöz közeli korokról (1919-1945; 1945-től napjainkig) óriási tömegű irodalom jelent meg a legutóbbi években, de a „termés" követhetetlen, belső értékeiket nehéz megítélni. A könyvek egyre drágábbak (a nemrég napvilágot látott Magyarország rövid története című könyv ára 680 forint). Hiányzik a szakmódszertani folyóirat, a referáló folyóiratok és a továbbképzések rendszere. A tankönyvpályázatok sorra csődöt mondanak, általános és középiskolás könyvek egyaránt hiányoznak. A minisztériumban egy olyan esszétanterven dolgoznak, amelyben nincs tananyag, hanem azok az elvek és követelmények, amelyek hozzásegítenek, hogy bárki tudjon tantervet készíteni. Jelenleg 21 iskolában dolgoznak önálló tanterveken, ezeket hamarosan kötetbe gyűjtik és dr. Szabolcs Ottó szerkesztésében - a Kémikusok Egyesülete kiadja. Hogy miért pont ők, azt nem lehet tudni, ám mivel a magyar tanterveket is ez az egyesület adta ki, feltehető, hogy üzletet látnak benne. SULYOK A megosztott világ szakkönyve (Budapesti tudósítónktól.) Versenytárgyalást tartottak tegnap a Kultuszminisztériumban a régóta várt negyedikes középiskolai történelem könyvről. A versenytárgyalás után tartott sajtótájékoztatón az IKVA Könyvkiadó ügyvezető igazgatója, Szigeti László bejelentette, hogy az IKVA nyert, s december első napjaiban kint lesz a könyv, amit negyven-ötvenezer diák, és sok-sok pedagógus vár. A Fővárosi Pedagógiai Intézetben rendezett sajtótájékoztatón mutatták be Fischer Ferenc pécsi egyetemi tanár A megosztott világ című új könyvét, ami ugyancsak az IKVA kiadásában jelent meg. A drága (700 Ft), de megéri kötet Kelet-Nyugat-Észak-Dél nemzetközi kapcsolatait elemzi az 1945-1991 közti időszakban, vagyis az új régiók megszületésének tárgyalásával zárul. 1945 óta nem jelent meg nálunk hasonló igényű, a globalitásban gondolkodó könyv. Szerzője az általános és középiskolai tanároknak ajánlja, valamint minden érdeklődőnek. Hozzátéve, hogy e témakörben jelenleg egyetemi jegyzet nincs. Megtudhatjuk a könyvből, hogy a globális hatalomra törő Szovjetunió miért volt érdekelt abban, hogy - kubai - csapatokat harcoltasson Afrikában, miért lövöldözték le a SzovjetTávol Keleten - valójában a szovjet-amerikai határon! - a koreai gépeket, a nyolcvanas évek közepétől hogyan igyekezett Gorbacsov, hogy védhető méretűvé csökkentse a szovjet birodalmat... Eddig a magyar történettudomány nem foglalkozott a hidegháború - 1945-89 közötti - nagy kríziseivel sem. Fischer Ferenc könyve elénk vetíti a jövő lehetséges képét is. A kelet-nyugati konfliktusmező eltűnése után megjelent az észak-déli konfliktusok nagy területe. Nem lehetetlen, mondta Fischer Ferenc a sajtótájékoztatón, hogy Marx-Engels helyébe, a déli előretörés következtében, Mohamed fog lépni. Ugyanakkor arra is törekszik a pécsi egyetemi tanár, hogy a hazai, túlságosan magyar történelem szemléletet a reális felé módosítsa. Mi úgy ismerjük és úgy tanítjuk a történelmet, hogy Magyarországon kezdődik, azután tekintünk, ha tekintünk a régióra, majd az európai kontinensre és a földgolyó összefüggéseivel már alig törődünk. Holott a világ, és benne a politika, meg a történelem fordítva történik. A feszültségek ívei nem Magyarországon és a Kárpát-medencében vannak, hanem fölötte mennek át, így szabják meg azt, hogy mi történik itt. Aki ismeri ezeknek a feszültségeknek a valódi pontjait, nem beszél a Nyugat árulásáról, hanem elemzi a Nyugat prioritásait, s leszámol az illúziókkal. Az elmúlt negyven év militarizált békéje után új korszak kezdődött velünk, amiből úgy jöhetünk ki épen, ha a nagy összefüggések szerint gondolkodunk. Ha például tudomásul vesszük azt, hogy a Panama csatorna fontosabb az amerikai politikának és dollárnak, mint például az, hogy hol van a szlovák-magyar határ. Fischer Ferenc könyve ennek megfelelően a globalitás felől közelít az európai kontinenshez, azután a régióhoz, majd a sor végén jön Magyarország. Ez a helyzet.