Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-12 / 240. szám

6 SZOLGÁLTATÁS DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. OKT. 12. FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Angyaliskola Kőművesné, Csekő Ilona kicsi aszony. Kiscsekőnek, Csekőkének becézik a háta mögött. Azt hiszem, tudja ezt ő is. Mondják, ami a szivén, máris ott a száján. Festenek épp az osztályon, s az egyik mester szájából kilibben a leghagyományosabb magyar „kötőszó". Én már észre se venném. De hopp, mintha áram rázná, perdül a pici asszony: Ezt itt nem! Csak szebben, uraim! Merthogy a hely a szokásosnál nagyobb megilletődésre készteti az embert. Klinikai épületben vagyunk, az intenzív gyermekosztályon. Csekő Ilona pedig osztályvezető főnővér, és itt dolgozik éppen harmincegy esztendeje. Árnyékban Mielőtt elindulnék hozzá, azon tűnődöm, fellapozzam-e újra a jó Karamazovékat. Hiszen a regény első lapjain az öreg sztaroszta bölcsen elmondja egy kicsi gyermekét sirató asszonynak, miért is nem rossz, ami történt. Miért ne legyen a szívében harag, és vád az Isten ellgn. Mégis hagyom a könyvet a polcon. Kint szemerkél, ez már igazi ősz, olyan szürke a világ, mintha senkise szeretné. Öregember marad le a villamosról, szitkozódik. Iskolás gyerekek tocsognak a pocsolyákban, visonganak és gesztenyével dobálóznak. A klinika épülete párába burkolódzik, ebéd utáni csönd van, az udvaron végignyikorog egy betegszállító. Míg a folyosón várakozom, egy törékeny nővérke kisfiút hoz az ölében, a kicsi karja sínbe rakva, és a hasán is ott tekereg a kötés fehér kígyója. A főnővér meglát odabentről, integet, s gyorsan bevisz a gyerekosztályra, melynek négy részlege működik itt. Kardiológia, Hematológia, Immunológia, Endokrin. Gyerekek szívpanaszokkal, fehérvérűségben szenvedők, nagyon kicsik, nagyobbacskák, meg pajkos, betegségükkel mit se törődő tizenévesek. Az életet árnyékban kezdő gyerekek. Ezekkel az árnyakkal pedig nehezen lehet bírni. Szívósak, kegyetlenek, és szeretik a gyerekek könnyű húsát. Másfél évnek indult Csekő Ilona Mezőtúrról származik, három lánytestvére mellett ő volt a legkisebb. Fiatal lányként a Kossuth Zsuzsa szakközépiskolában kezdte, majd egy másfél esztendős szerződéssel a gyerekosztályra került. Sok másfél év telt el azóta, 1961 októberét írták akkor, és Csekő Ilonának azóta nincs is más munkahelye. Ahogyan az írva vagyon, szépen végigjárta az előrehaladás képzeletbeli lépcsősorát. 1984 óta osztályvezető főnővér, van tizennégy beosztottja, harmincegynéhány betegágya, no és jókora felelőssége. Szőregen él, özvegy. Reggel négykor kel, a félötös busz. hozza Szegedre. Azt mondja, különben, sokkal hálásabb dolog volt beosztott nővérnek lenni. Többet lehetett a gyerekekkel. Amikor idekerült, még apácák is dolgoztak az osztályon. Az bizony jó iskola volt. Két hetente szakközépiskolás lányok jönnek gyakorlatra. Itt, mondjuk, megtudják mi mindenre képes az élet. Kifordult, kicsi tenyér Elindulunk tehát a kórtermekbe. A leukémiának alapvetően két fajtája van. az enyhébb, és gyógyíthatóbb limfoid, és a nagyon gonosz mieloid. Ez utóbbinál néha olyan gyors a végzés, hogy az embernek megdöbbenni sincs ideje. Az egyik kórteremben pici lánykák fekszenek az ágyacskákban, a legkisebb cumival a szájában alszik a sarokban, térdét, mint az anyaméhben, a hasáig húzza, a tenyere kifordul közben. A másik kettő fásult fegyelemmel tűri az infúzió lassú csöppjeit. Lehetnek három évesek. A mennyezetet bámulják, nem beszélgetnek. Olyan a szemük, mint a felnőtteké. Oreg, a kezeléstől néhány hétre kopasz gyerekek, akiket a sors arra kényszerít, háromévesen éljék át mindazt, amire mi egész életünkben készülhetünk. Egy másik szobában súlyosabb eset. Lehet a kislány ötéves, vagy hét, nem tudom. A betegség már összetörte a kicsi testet. Nagyon elesett és beteg szegény, csupa alvadt vér a szája. Szenved. A főnővér megfogja a kezecskéjét, beszél hozzá, nyugtatgatja. A kislány is mondaná, de cső van a szájában, nagyon messziről hörög. Az ott már a túlpart. Mondaná biztos, hogy fáj, hogy még mindig fáj. Két és fél hete fekszik bent. Gyönyörű gyermek volt. amikor behozták. Majd később kérdem, milyen gyakori a halál errefelé. Nem gyakori, mondja a főnővér, néha fél évet is ki tudunk húzni. Ezt megszokni? No nem. Az olyan, mintha csalni kezdene az ember, de valami nagy és mocskos tételben. Csekő Ilonának könnybe lábad a szeme. Hiszen én is anya vagyok, mondja. Hogy is ne érteném a fájdalmat?! Könnybe lábadt szemmel mondja, néha ők is bekapnak egy-két grandaxint. Stresszoldónak. Nem dicsekednek ezzel, tudják az orvosok is. Olykor a szülőknek is kell a nyugtató. Ha nővér azt mondja a szülőnek, várjon kérem, menjünk a kezelőbe, beszéljen előbb a doktor úrral, akkor baj van. Mert halálhírt csak az orvos közölhet. Neki kell elmondani, miért nem lehetett segíteni. Kellenek a problémák Csekő Ilona osztályos főnővér imádja a munkáját. Ha élőiről kezdhetné az életét, újra csak ezt választaná. Sokat tanult az apácáktól, Illyés Mária doktornőtől, aki azóta körzetben dolgozik. Illyés doktornőt megsiratták, amikor elment. Csekő Ilona osztályos főnővér imádja a munkáját, szereti a főnökeit, habár, mint mondja, neki mindig van problémája, ő már csak ilyen. Nekem meg az jut az eszembe, hogy tán annál fontosabb az ember, minél több problémája van. Jóféle problémája, úgy értem. Csekő Ilona imádja a munkáját, csakhát a fluktuáció. Az a rengeteg pályaelhagyás. És ezt sem lehet megszokni. Egy kezdő nővér tízezer forintot sem visz haza. Meséli a főnővér, egyszer sokáig beszélgetett valakivel, míg végül rájött, azért olyan ismerős az illető, mert valamikor együtt dolgoztak itt a gyermekosztályon. A gyógyítás „tiszthelyettesi" vonalában, ha kitartó, rengeteg munkatársra számíthat az ember. Jönnek és elmennek a nővérkék. Mert ez három műszakos szakma, mert bizony így könnyebben romlanak a családok, mert a pénz, hiába minden professzori jószándék, niegalázóan kevés. Itt a gyerekosztályon Szintén minimális követelmény lehetne, hogy egy kórteremre legalább egy nővérke jusson. Csakhát erre sincs keret. Mondja Csekő Ilona, hogy Virágh professzor mindent megtesz azért, hogy a szülők minél több időt tölthessenek bent. Különösen az anyák, akikhez ilyenkor jobban ragaszkodnak a gyerekek. „Öreg, de azért szeretem!" De akkor mi a csudától, ugyan mitől szereti az ember ezt az egészet? Mert ha vannak megfizethetetlen munkahelyek, akkor ez az. És van-e ennél igazságtalanabb hely a hétköznapokban? Nem tudom, csak kérdem. Itt egy kicsit biztosan megszállottnak kell lenni. Biztosan nagyon kell tudni szeretni. Biztosan erősnek kell lenni. Biztosan nagyon alázatosnak kell lenni. Nem tudom. Márpedig ha az ember nem tudja, történetekre kíváncsi. Rostás Tamáskát például senki sem szerette. Három évesen került az osztályra, a szülők magára hagyták, nem látogatták. Itt szomorkodott a kicsi, dünnyögött az orra elé, néha elsírta magát. Aztán, mivel egyre több törődést kapott, hirtelen kinyílt, s a maga szokatlanul mély hangján gyönyörű dolgokat mondott. A nővérek, orvosok haza-hazavitték magukhoz hétvégére. Tamáska most Gyulán van, állami gondozásban. Néha visszajön utókezelésre. Egyszer odadörmögött a gondozónőnek. - Mennnyünk má' le IFA nénihev. - Ki az az IFA néni? - Kicsit öreg, de azért szeretem. A beteg gyermek hálája szívmeleg. Megégeti a lelket. Talán ebbe a hálába szeret bele az ember. Ez tartja itt, ez élteti, ez bűvöli. Csekő Ilona harmincegy esztendeje csinálja. A könnyeken át is megtanult látni. DARVASI LÁSZLÓ Szóvivői tájékoztató helyett A mi gyerekeinket miért nem tudják szeretni? MMHaanMHMMMMMMHMMMMHMaanHUHMMMHM Szóvivője akárkinek lehet. A kormánynak, a minisztériumoknak, a magukra valamit is adó cégeknek és a szegényeknek. Különbség közöttük, hogy utóbbiak nem kapnak mikrofont, nem veszik őket kamerával, nem szerveznek nekik sajtótájékoztatót.Ezért hangjuk és mondandójuk nem jut el oda, ahol, bár tudni kéne, de nem is sejtik, hogyan él a nép. Olvasom egykoron nagyrabrcsült orvos-fró sorait arról, hogy "jól élünk elvtársak, jól élünk, ki meri ennek ellenkezőjét állítani?" Merthogy az éltes úrn • vannak ám valósághű tapasztalatai. Igaz, azokat a Pasaréten és a Rózsadombon szerezte, de eme melle körülménytől nagyvonalúan eltekint, amikor arról tudósít, hogy veszik itt minálunk a népek kilószáu narancsot, a banánt, a primőr paradicsomot és minden egyéb földi jót. Emberünk azok egyike, akikli nem jut el ama bizonyos fórum nélküli szóvivők hangja. Azoké, akik a minap, végső elkeseredettségükben keresték fel szerkesztőségünket, egy röpke számtanorára. Küldöttségbe jöttek, mindazok képviseletében, akik mostanság vállalkoztak oly kalandorakcióra, hogy a nagyobb gyerek mellé, kistestvért szüljenek. - Tudja mennyi most a gyed? - kezdték minden bevezető nélkül, s mondták is rá az összeget: 5040 és 6000 forint között. A férjek, ott a lakótelepen, mind többen lesznek munkanélkül, s kapnak 7500 forint segélyt. A családi pótlékkal együtt, jó, ha 18 ezer összejön. Ebből 3 ezer csak a fűtés, a lakástörlesztés változó kamattal, közel 4 ezer. A nagyobb gyereknek a menza, más iskolai költségekkel megspékelve közelíti a kétezret havonta. Legtöbbünknek több ezer forintnyi bútor vásárlási, vagy egyéb hiteltörlesztése is van, hiszen valamennyien úgy kezdtük, hogy mindent kölcsönre vettünk, sokan még a gyerekágyat is. - Lehet hát számolni! ragadja magához a szót a gördülékenyebb beszédű, aki a jegyzetfüzetéből olvassa, amit összeírtak a lakótelepi asszonyokkal. - Havonta háromezerből élünk, körülbelül ennyi jut ennivalóra a négytagú családoknak. Azaz naponta 100 forint, de van aki, 50-60-ból "gazdálkodik". Ha csak egy liter tejet veszünk naponta, akkor az már 806 forint havonta. Nemis igen jut már másra, mint 1 liter tejre. 10-15 deka parizerre, fél kiló kenyérre. Ezeket a falatokat a gyerekeknek adjuk, hogy legalább ők ne éhezzenek, mi meg esszük vég nélkül a krumplit. Néha-néha muszáj a kicsiknek bébiételt is adni, aminek darabja 40 forint, de akkor, azon a napon, nem veszünk tejet. - Nem tudjuk megvenni az alapvető élelmiszereket - toldja meg az eddig csendben üldögélő asszonyka -. s egész nap riadóláncban állunk, hogy továbbadjuk egymásnak, hol, mit lehet éppen leértékelve kapni. Márcsak úgy tudunk egyik hónaptól a másikig élni, hogy amikor az egyik család kap gyed-et, vagy munkanélküli segélyt, akkor az ö pénzükből vásárolunk ennivalót. Aztán mire ez elfogy, kapja a másikunk a pénzét, s akkor abból élünk addig, amíg a postás újra csenget. Végre szóhoz jutok, s megkockáztatom a javaslatom: - Tudom, azt mondják majd, .hogy megalázó, de a szükség mégis segélykérésre kényszeríti magukat. - Nemcsak azért nem kérünk mert megalázó, hanem mert kijönnek helyszíni szemlére, környezettanulmányra, s ha meglátják a lemezjátszót, ami "ezeréves", vagy az autómata mosógépet, aminek a részleteit még mindig nyögjük, akkor azt mondják: jó körülmények között élünk, nem kell ide a segély. Meghát már idáig jutottunk, miért házaljunk könyöradománj A védőnők nagyon jól isn; a mi nyomorúságos hely tünket Hát miért nem lehe ő jelzéseik nyomán számúi segélyt juttatni? Nem is juk, hogy ebben a nagy n mórban, egyáltalán kaphat jut-e nekünk is, vagy csak szintén tengődő öregeknek. - Minden inog körülötti;, a férjek lassan-lassan belel tegszenek a semmittevést mert nincs munka, legfel jcegy-kétnapos. Látják, hogy i család nyomorog, s ők mini családfenntartók kudarc vallottak, pedig nem volt: .. sem munkakerülők, sem iszákosak. Szenvednek azok férfiak is. akik még dolgozhatnak. mert napról-napr; nyomorúságosabb az ő család juk helyzete is. Nekünk már nincs mit veszteni, kimegyünk az önkormányzat elé, s ott megkérdezzük: a mi gyerekeinket miért nem tudják szeretni? Nem tudom, és nem is akarom meggyőzni őket arroi. hogy a Városháza előtti tüntetéstől nem változik semmi. A nagy dolgok, s az ő további sorsuk nem ott dől el. Lehet, hogy mégis az utcán fog eldőlni? Nem kellene megvárni! KALOCSAI KATALIN Gordon-módszer Konfliktusfeloldás, vesztesek nélkül Thomas Gordon kaliforniai pszichológus mestere, Rogers terápiás alapelvéből (tökéletes empátia, hozzátétel nélküli megértés és elfogadás, mint a legjobb s-egítség) kiindulva dolgozta ki az úgynevezett „effectiveness training"-et. Gordon életművét, vagy legalábbis «egy részét húsz nyelvre fordították le s 34 országban ismerik. Magyarországon kb. öt évvel ezelőtt honosította meg a módszert F. Várkonyi Zsuzsanna, aki nemrég Nevelhetünk másként! címmel szülőknek, tanároknak tartott előadást Szegeden. Mint beszélgetésünk során elmondta, tíz esztendeje, amerikai tartózkodása alatt találkozott először a Gordon-módszerrel. „Ott már átesett rajta egy generáció, hiszen Gordon harminc évvel ezelőtt indította el a programját. Az amerikai lakosság 2/3-át kitevő középosztály - anélkül persze, hogy egyáltalán ismerné Gordon nevét - gordoni alapokon nevel: odafigyeléssel, tisztességes, nyílt közléssel. Teljesen büntetésellenes a gordoni rendszer - legutóbbi könyvének témája például az önfegyelem építése, büntetés nélkül abból kiindulva, hogy a későbbi bűnözők nagyon sok erőszakot éltek át, kevés volt a szeretet, az elfogadás. A »hagyományos«, döntően a tekintélyen alapuló nevelés gyakran a negatív, s nem a pozitív értékeket erősíti meg. A büntetés mindig romboló, csak a szeretet, a megértés tartja vissza az embert" - mondja F. Várkonyi Zsuzsanna, aki előbb saját gyermekein „próbálta ki" a módszert, majd pedig más gyerekeken. A szélesebb körű elterjesztésre azután nyílt lehetősége, hogy a LARES-től, az első magyarországi humánszolgáltató alapítványtól megbízást kaptak a Gordonmódszer magyarországi alkalmazására. Nagyon vigyáznak . hogy senki avatatlanul ne vezethessen tanfolyamokat, mégis, vannak úgynevezett ..mezei Gordon: Az emberi kapcsolatokrol Te és én kapcsolatban élünk, ez nekem értékes, és szeretném fenntartani. Mindemellett mindketten külön személyek vagyunk, ki-ki a maga egyéni igényeivel és azzal a jogával, hogy megpróbálja kielégíteni ezeket az igényeit... Olyankor, ha egyikünk sem tud változtatni magatartásán, hogy ezzel eleget tegyen a másik igényeinek, és úgy látjuk, hogy kapcsolatunkban itt az igények konfliktusa lépett föl, állapodjunk meg abban, hogy az ilyen konfliktus megoldásánál egyikünk sem él hatalmával a maga győzelme érdekéhen, a másikunk vesztése árán. Tisztelem az igényidet, de tisztelnem kell a sajátjaimat is. Ezért hát igyekezzünk elkerülhetetlen konfliktusaink számára mindig olyan megoldást találni, mely mindkettőnk számára elfogadható. Ha így teszünk, teljesülnek a kívánságaid, de az enyémek ugyanígy - senki sem vesztes, mindketten nyerünk... instruktorok", akik megfeleli felkészültség nélkül „adják el" a Gordon-módszert. A tanfolyamoknak több fajtája van: ilyen a szülői eredményességi tréning, SZET, a tanári - a TET női változat a NET. a t'iata lóknak szóló íevc pedig Ft Mindegyik ugyanazokat kapcsolati készségeket tanú,., alapvetően, um a hangsúlyokban különbségek vannak. (A tanároknak például a :soportmúködési glveket keli megtanítani.) A módszer természetesen nemcsak a m.;t említeti relációkban alkalmaz ható: sok nyugati országban például már működnek olyan vezetőképzők, ahol a Gordonmódszer alapelveit tanulják Szegeden eddig évente ot csoport végezte el a tanfolyamot. Egy-egy csoport ideális létszáma 15 és 25 közóti van. tehát megfelelő számú jelentkező esetén indíthatnak új csoportot. A legnagyobb létszámban tanárok vettek részt a képzésben - lalán annak köszönhetően, hogy sok iskolában tartottak bemutatót -í ám volt már ifjúsági és szülői csoport is. A szervezést a Tantusz Művelődési Ház vállalta, ahol nemcsak ez ügyben, hanem a képzéssel kapcsolatos bármilyen más információért a 313-209-es telefonon Rácz. Erzsébetnél lehet jelentkezni. A tízhetes tanfolyam ára egyébként - egy héten egyszer három órás a foglalkozás három-négyezer forint körül van. RL