Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-10 / 239. szám

SZALTO SZOMBAT, 1992. OKT. 10. - Ha egy vállalat gyen­gén teljesít, uram bocsá', tönkremegy, többnyire az igazgató valialja érte a fe­lelősséget - kezdte beszél­getésünk „érdemi részét" Szalai István, és nagyot hörpintett a kóláspohárból. - Egy klub működéséért (vagy éppen csődjéért...) is mindenkor az elnök felel, és persze azok a vezetők, akikkel körülvette magát. - Az is Bodó Antal vét­ke, hogy másfél évvel ez­előtt megválasztották? - Nem, Bodó erről nem tehet. Amikor világossá vált, hogy ő az egyetlen jelölt, új pályázatot kellett volna ki­írni. Ennek elmulasztása ­ezt az élet igazolta - komoly hiba volt. Bodó, hivatalba lépése után, szisztematikus leépítésbe kezdett, és olyan embereket is lapátra tett, akik értették a dolgukat (Kó­nya, Zádori. Tamás, Cziff­ráné). Kónyáék idejében sem funkcionált tökéletesen az egyesület, de a szakosz­tályok - talán a viszonyla­gos anyagi biztonság miatt - többnyire eredményesen szerepeltek. De maradjunk a focinál! A „régiek" közül Bodóék nem csupán a szakembereket söpörték ki, hanem a közelmúltban azt a gyúrót (Pióker Sándort) is kirúgták, akit minden edző és minden sportoló szere­tett. Gondolom, Rácz Mihály elnökhelyettes úrnak akkor még nem volt kifogása „Pi­ku" ellen, amikor boroskóla­ivás közben masszíroztatta vele magát... Kun Lajost már nem is említem, akinek tavasszal nem néhány hó­napig tartó pályaedzőskö­dést ígértek... - Amikor ön elnökségi tag volt... - A mai napig is az va­gyok, hiszen nem váltottak le! - ...szóval, elnökségi tagként soha nem pró­bálta elérni, hogy legyen szakosztályvezetés? - Dehogynem... Több­ször is szóvá tettem, hogy mielőbb találni kell egy köz­vetlenül pénzt hozó, vagy kapcsolatai révén pénzt Bodóék még a gyúrót is „leépítették" - Mit csinált a Szeged SC elnökhelyettese? Egy alapos átvilágítás kellene... - Az egyik játékos korrepetálást kért Szalaitól !! Szégyellem, hogy valaha ebben a klubban futballoztam..." szerző szakosztályvezetőt. (Olyanokra gondoltam, mint Pintér József vagy Genzwein Ferenc.) Magyarul egy - a gazdasághoz és optimális esetben a szakmához is konyító - tekintélyes embert láttam volna szívesen a Sze­ged SC futballistái mellett. - Szakosztályvezetés ugyan nem létezett, de akadt egy „labdarúgást felügyelő elnökhelyettes." - Rácz Mihály azt „fel­ügyelte", ami nem is volt! Az elnökhelyettes úr általában két dolgot csinált: vagy az irodában kuksolt, vagy az edzéseket nézte. A Kispest­HFC-nél ugyanakkor egy Kozma Misi nyakkendőt kö­tött, és járta a várost, kép­viselte a klubot, üzleteket kötött, azaz pénzt „termelt" a focistáknak. A Szeged SC-nél meg komoly fizeté­sért tartottak - tartanak ­valakit azért, hogy üljön a nem létező babérjain... Arról már nem is beszélek, hogy Bodó Antal az apparátus „csonkítását" is feladatának tekintette, és bizony, ehhez képest, most legalább kilen­cen „segítik" a labdarúgókat. „Pénzszerző ember" sajnos nincs közöttük, így nem vé­letlen, hogy - szakmai, gaz­dasági koncepció nélkül - a csapat már az NB ll-ben is az utolsó.­- A csapathoz még visszatérünk, de előbb cáfoljon, vagy erősítsen meg egy pletykát. Mi igaz abból, hogy nem régen az egyik Szeged SC-s vezető „meglátogatta " önt? - Bő két hete valóban ná­lam járt Rácz Mihály, és ér­deklődött a terveim felől. El­mondta (amit magam is tu­dok), hogy igen nehéz hely­zetben vannak. Szóval, „pu­hatolódzott..." •HHHHi Mit érezhet most ez az ember? Kaján elégedettséget? Netán szánalmat? Vagy inkább csak szomorúságot? - ez járt a fejemben, amikor a hét elején megpillantottam a Szeged SClabdarúgóinak korábbi edzőjét., a regi híd felé tartó Szalai Istvánt. _ Szégyellem magam ­válaszolta eljátsznatatlan felháborodással -, hogy valaha is ebben a klubban futballoztam! Akármelyik egykori csapattársammal találkozom, mindegyik ugyanezt mondja - tette nozzá -, sót némelyikük azt is állítja, h ogy az utóbbi másfél évben ország-világ előtt lejáratták az egyesületet. Kik? - kérdeztem, és ekkor már tudtam, hogy cikk lesz a dologból... - Értsem úgy, hogy bur­koltan „felajánlotta'' a kis­padot? - Konkrét dolgokról nem esett szót. Az ügyvédem kü­lönben is azt tanácsolta, hogy addig ne tárgyaljak a klubbal, amíg a „multat" nem rendezik le a vezetők. - Már megbocsásson, de ha valaha is átveszi Pataki helyét, ha visszatér oda, ahonnan elzavarták, akkor ön egy... - Felesleges befejezni a mondatot! Ezer szál köt a Szeged SC-hez, és bol­dogan lennék újra az edző­je - de nem most... Az nem érdekel, hogy milyen osz­tályban szerepel a csapat, csak ne kelljen szégyen­kezni a vezetők miatt... - Az utódjával, Pataki Tamással milyen a vi­szonya? - Patakira nem tudok és nem is akarok rosszat mon­dáni, rá soha nem haragud­tam. Annak ellenére, hogy Bodóék már akkor „keresték őt", amikor még NB l-ben ját­szott a csapat. Csakhogy ta­valy tavasszal nehéz lett vol­na indokolni az edzőcserét... - Eddig csak vezetők­ről, edzőkről diskuráltunk. A játékosok nem tehetnek arról, hogy jelenleg kieső helyen áll az együttes? - Nyár végén azt olvas­tam, hogy a Szeged SC nem gyengült, nagyjából kész a csapat. (Tényleg „kész van..." - a szerk.) Jött két vereség, és egyszeriben mindenki rossz futballista lett. Ezek a srácok nem felejtettek el focizni! Az igazi gond az, hogy néhány hó­napja egyéni indulatból szétrombolták a „vázat." Ta­kács Józsefet például óriási hiba volt „elengedni." A Nagy Zs., Tóth Z., Dobó, Hurguly, Mihalache, Bóka, Wágner, Takács J., Csúcs, Csanyi, Puskás, Takó, Sal­lai, Kiss F., Kovács T., Ta­kács Z., Barna, Várszegi R., Hegyeshalmi, Szécsényi alkotta keretből - a sérülé­seket is beszámítva - nem lett volna nehéz egy ütőké­pes csapatot kijelölni. - Tehát egy jó szereplés nem csupán pénzkérdés... - Induljunk ki abból, hogy Szegednek kell a minőségi foci - ez most éppen NB II­es... -, tehát mindig lesz, aki • áldoz erre a sportra. Aki vi­szont pénzt ad (akár az ön­kormányzat, akár az „Olaj"), véleményem szerint jogosan kérheti egy válságstáb felállí­tását, és adott szituációban okkal követelhet egy felülvizs­gálatot. Egy alapos gazdasá­gi-szakmai „átvilágítás" talán kiderítheti, hogy mire mentek el a milliók... - ...miközben a csapat a 16. helyig „hátrált" az NB ll-ben... - Ezt az eredményt alig­hanem még saját nevelésű fiatalok is hoztak volna eb­ben az osztályban. Azt is észre kellene már venni, hogy a Szeged SC „nagyka­lapjába" ma már senki sem adakozik szívesen, hiszen nem kontrollálhatja a befize­tett pénz útját. Az egyesü­leten belüli „lyukfoltozgatá­sok" - mindig oda csurran­tunk egy keveset, ahol a legnagyobb a baj - kizáró­lag az elnök érdekeit szol­gálják, mert ezek a látszat­intézkedések akár tíz évig is a posztján tarthatják a „ve­zért." Egyszóval, komolyan aggódom a Szeged SC lab­darúgásáért, amely most gya­korlatilag - halott! A fejlődő­képes focistákat (Puskást, Takács Z.-t, Takót, Nagy Zs.-t, Kovács T.-t...) emiatt persze nagyon sajnálom... - Semmi remény a fel­támadásra? - A felélesztést minden­képpen a kiválással kell kezdeni! Minden egyéb ez­után jöhet. Ebben a város­ban akad olyan cég (válla­lat, kft., magánszemély), amelyik egy önállósult fut­ballklubot felkarolna. És még valami: Bodó Antal azt mondta Kónya Sándornak, azért kérte a Szeged SC korábbi vezetőinek „átvilá­gítását", hogy a nyilvános­ság előtt tisztázhassák ma­gukat. Engem talán azért rúgott ki, hogy két hónap alatt kiderüljön, nem is va­gyok annyira rossz edző. Gondolom, sokan szeret­nék, ha egy szakértői vizs­gálat hamarosan bebizonyí­taná, hogy Bodó Antal is jól dolgozott... - Beszéljünk vidámabb dolgokról. Mi újság a fo­cisu libán? - Azt hiszem, a gyerekek, a szülők és a srácokkal fog­lalkozó edzők is élvezik az edzéseket. Jól érzem ma­gam a kicsik között. - A „nagyok" nem hiá­nyoznak? - Talán egyszer még visszatérek hozzájuk. Hogy pontosan hová és mikor, még rejtély számomra. Ta­lán egy olyan helyre „iga­zolok" majd, ahol Zádori- és Tamás-szintű emberekből áll a „háttérgárda." Külön­ben a közelmúltban beko­pogtatott hozzám az egyik Szeged SC-s labdarúgó, és kérte, hogy tartsak neki kü­lönedzéseket. Meggyőztem őt, hogy ennek nincs semmi értelme, hiszen „kilógna" a focisuliba járók közül, és Szeged túlságosan kis vá­ros ahhoz, hogy ne talál­nának ránk az ismerősök. Még nyilvánosságot kapna a dolog... Réthi J. Attila Birkózók mondták Na ne bújkálj már!.. Pápa(i) Dél-Afrikában - Engedjen már meg egy „bamba" kérdést: lesz ott jég, vagy visznek ma­gukkal? - A hírek szerint, mire odaérünk, a frigóban lesz egy kevés. A jó hokislds jé­gen is tudja, amit tud. Hü­lyeséget félretéve, tudomá­som szerint egy magasabb épület 7. emeletén fogunk hokizni, a 16.-on pedig úsz­ni. A köztes terület parko­lóval, bevásárlócentrummal és miegyebekkel van ellát­va, úgyhogy feltehetőleg nem egy dél-afrikai farmon lesznek a csaták, de nem is a sivatagban. - „Bulicsapat" utazik, vagy komoly a dolog? - Először úgy volt, hogy nem véresen komoly az egész, elmegy az öregfiúk válogatott, vagy egy másik társaság, de a meghívás végül ezeket kizárta. A tel­jes magyar Válogatott megy, sok fiatallal és a már ismert legjobb magyar játékosok­kal. Ott lesz Ancsin, Kiss Tibi, Farkas, Hudák és a többiek. A fiatalok nagyon tehetségesek: legutóbb úgy nyerték a „C" csoportos ifi EB-t Hollandiában, hogy összesen egy gólt kaptak. - Mit tud az ellenfélről? Lesznek-e fekete bőrű játékosaik? - Szinte csak annyit, hogy három mérkőzést ját­szunk velük. Legutóbb meg­A 25 éves Pápai Miklóssal, a szegedi Managers Jégkorong SC kétségkívül legképzettebb játékosával (bocs' a többiektől) az idén már foglalkoztunk rovatunkban, mégpedig a legutóbbi „C" csoportos VB apropóján. A helyzet azóta semmit sem változott: továbbra is egyetlen szegediként, sőt „OB kettesként" állja a sarat a magyar válogatottban, ahol legutóbb elnyerte a legjobb játékosnak járó címet. Ez a csupa izom, csupa energia fiú újabb sporttörténeti küldetésbe „csöppent bele", hiszen a válogatott tagjaként a forró égövben játssza sportdiplomáciailag is fontos mérkőzéseit október 15-től 30-ig a Dél-afrikai Köztársaság válogatottjával, Johannesburgban. nyerték a „D" csoportos VB-t, és feljutottak a „C"-be, hoz­zánk. Legalább látjuk, mit tudnak. Honosítottak egy pár kanadait is, hogy ezek tudnak-e hokizni, vagy kint láttak először jégcsarnokot, ez majd elválik. Minden­esetre, ahol pénz van ­márpedig ott van - , biztos belendül valami,s miért ép­pen ne a jéghoki lenne az. Fekete bőrű játékosról nem tudok, de az öltöztetőnőjük állítólag az. - Ilyen „gazdag" a Jég­korong Szövetség? - Egy kis szegedi „pletyka ". Én már azon is csodálkoztam, hogy a ma­gyar élmezőny egyik leg­jobbja, egy Pápai Szege­den csúszkál a korong után, na de egy Kulikov? - Kulikov a Lehelben „összebalhézott" a szintén orosz pályaedzővel, Vla­szovval. Időközben a szer­ződése is lejárt, valakinek menni kellett, hát ő volt az. Máshová a Lehel nem engedte, illetve annyi pénzt kért érte, hogy nem tudták elvinni, Szegedre meg kölcsönadták. Ebben egy pici szerepem nekem is van, hiszen jóban vagyunk, és én hívtam. Itt foglalkozik majd az utánpótlással és természetesen üti majd a gólokat. Olyan a lába, mint az enyémből kettő (pedig az sem semmi... a szerk.) és nekem is tátva maradt a garatom, amikor az egyik bajnokin az ütőjén táncol­tatva vitte fel a korongot és ütött gólt. Persze a 360 Szuper Liga mérkőzés... Ér­demes lesz majd kijárni a meccseinkre azoknak is, akik eddig nem voltak. - Egyelőre jó utat, s ha van valami érdekes szto­rija Johannesburgból, szí­vesen látjuk... Pigniczki József - Á, dehogy! Mindent a hívó fél áll. Valami szponzor van a dolog mögött, egy többszörös milliomos. Ne­künk egy fillérünkbe sem kerül. - Bár még odébb van, de jövőre mégis lesz újabb „C" csoportos VB. - Ljubjanában két cso­portba lesz osztva a gárda, mert az önállóvá vált orszá­gok külön indítanak csapa­tot. Lesz kitől ellesni a jég­hokizást, indul majd például az ukrán, a litván és a lett válogatott, de Horvátország is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom