Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-10 / 239. szám

KÖLYÖK SZOMBAT, 1992. OKT. 10. király mindjárt gondolle Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciástengeren is túl, volt egy szegény ember; volt annak három fia. Egyszer a király kihirdetteti az egész országban, hogy annak adja a lányát, aki előtte olyant tud mondani, amit ő el nem hisz. Meghallja ezt a szegény ember legidősebb fia, akit Péternek hívtak, kapjafogja, elmegy a királyhoz; megmondja egy szolgának, hogy ő beszélni akar a királlyal. A ki ta, hogy mit akar a legény, de nem mondta senkinek, csak azt parancsolta, hogy eresszék be tüstént, ^edig akkor már annyi királyfi meg isten tudja, micsoda nagyúr megfordult a király előtt, mint csillag az égen, mint fűszál a réten, s mindegyik a királykisasszonyt akarta volna elvenni, de egy se tudott olyant mondani, amit a király el ne hitt volna. Bemegy hát Péter a királyhoz, s köszön neki: - Jónapot adjon isten, király uram! - Adjon isten neked is, fiam! Hát mi járatban vagy? - Én bizony házasodni akarok, uram király! - Jól" van, fiam, de hát aztán mire vinnéd az aszszonyt? - Tudja az isten! Majd csak eltartanám valahogy... Az már nem igaz! i Az apámnak van egy háza meg egy kis földje is. - Elhiszem, fiam - mondja a király. - Aztán meg van három darab marhánk is. - Azt is elhiszem. - Most nemrégiben a trágya annyira meggyűlt az udvarunkon, hogy már nem is fértünk tőle. -Elhiszem. - Egyszer azt mondja az apánk: „Fiaim! Hordjátok ki ezt a trágyát arra a kis földre, majd talán használ neki valamit." - Elhiszem. - Mi .aztán kihordtuk a trágyát három hét alatt két kocsin. - Elhiszem. - Hanem tévedésből a szomszéd földjére hordtuk mind egy szálig. - Elhiszem. - Mikor már ez is megvolt, hazamentem, és megmondtam az apámnak. - Elhiszem. Ha bemegyek a bableves-csárdába. Ha bemegyek a bableves-csárdába, krumplileves ott mulatgat magába, lencseleves elhúzza a nótáját. , céklaleves összeüti bokáját. Tejbekása lipity-lotty, tökkáposzta, kapaszkodj, paprikás hús a legjobb a világon! A zacskóba zárt ész Péter báttya a szakállát fél vállra vetette, ami kicsiny esze volt, zacskóba kötötte, a zacskó zsíros volt, a kutya megette, szegény Péter báttyának oda lett az esze. Lóugrásban A sakkból ismert lóugrás-lépésekkel megfejthető képrejtvényünk megoldásainak beküldési határideje október 14. I l G 3EJ BÍY N i e-o 0 H N 1 A I t S l T 0 0 Állati - Akkor aztán én, az édesapám meg a két kisebb testvérem, úgy négyecskén kimentünk a földünkre. - Elhiszem. - Azután megfogtuk a szomszédunk földjének a négy sarkát, felemeltük, mint az abroszt szokás, és a trágyát róla a mi földünkre fordítottuk. - Elhiszem. - Aztán a földünket teleszórtuk fűmaggal. - Elhiszem. - A fűmagból olyan sűrű erdő nőtt, hogy ki látott olyant, ki nem! - Elhiszem. - Az apám sajnálta kivágatni azokat a gyönyörű fákat: hát vett egy falka disznót. - Elhiszem. - Aztán a fölséged öregapját megfogadta kanásznak!... - Hazudsz! Akaszt... Hanem a királynak hirtelen eszébe jutott a fogadása, rögtön papot hívatott, a szegény ember fiával összeadatta a lányát, csaptak akkora lakodalmat, hogy hét országra szólt a híre, még az árva gyermeknek is akkora kalácsot adtak a kezébe, mint a karom! Volt lé meg lé, hát még a sok hús nélkül való lé! Gallér híján köpönyeg, hazudtam, mert volt kinek! Kutya vagy díszpark! Kutyát nem szabad a parkba vinni, mert megfertőzheti a gyerekeket, akik a homokban játszanak. A kutya nyála, ürüléke, vizelete mindenféle fertőző anyagot tartalmaz, s így sokféle betegséget okozhat. Bizonyos betegséget kifejezetten a kutyák terjesztenek. Nem szabad engednünk, hogy ismeretlen kutya nyalogassa kezünket, még kevésbé az arcunkat. A kertészek sem szeretik a kutyát a parkban. Azt mondják: tarts kutyát vagy ültess díszcserjét! A kutya ugyanis az orra után megy, vagyis szagok szerint tájékozódik, 'megjelöli' az útjába kerülő tárgyakat. S a kutya vizelettel jelöl. Az erős, savas vegyi hatású folyadék lepörköli a leveleket, és ha elég gyakran történik az ilyen kéretlen megöntözés, elpusztulhat az egész növény is. Ezért kell komolyan venni a feliratokat: 'Kutyát a parkba hozni tilos!' Megfejtések - nyertesek E heti nyerteseinket eddig még soha nem tapasztalt levélmennyiség közül kellett kisorsolnunk. Az angol rejtvény helyes megfejtése: 'bag' táska, beg' udvarias beszéd, 'big' hatalmas méretű, nagy, 'bog' láp, posvány, 'bug' poloska. Nyertesek: Pénzes Melinda, Mórahalom, VII. 104.; Teleki Péter, Szeged, Iglói u. 4.; Gergely Genovéva, Szeged, Vajda u. 5/B . A találóskérdés megfejtései: Keszthely, Dóra, virág, tető, bogár. Nyertesek: Sódar Emese, Szeged, József A. sgt. 8.; Vér Anikó, Szeged, Budapesti krt. 34/A,»IV. 12.; Ördögh Elvira, Kübekháza. Rózsa u. 559. S végül a képrejtvény megfejtése: Kötelező olvasmány. Ennél a rejtvénynél Konsz Andrea, Mórahalom, Iskola u. 18.; Bősze Attila, Szeged, Hullám u. 7. és Szepesi Mihály, Szeged, Pf. 199. nevét sorsoltuk ki. Gratulálunk! Nyereményeteket postán küldjük el. Rózsa Sándort a lova ugratja j) szóferdítő . Az alábbi ferdítéseket Gyuris József küldte be Szerkesztőségünkbe. Mi már jót szórakoztunk rajta, reméljük, ti is így tesztek! kancsuka - szalag alakú, pikkely nélküli halhím, melynek az a tulajdonsága, hogy felkorbácsolja a vizet kancsóka - növényevő, hím vízimadár kancsók - hím vízidisznók puszija baktat - lassú járású hím kecske fara csőrepedés - 1. tikkadt madarak víz utáni vágya, 2. nőstény madarak sóvárgása kancsók után Találós kérdés A találóskérdéseket most nem mi, hanem egyik állandó olvasónk, ifj. Csillik László teszi fel nektek! Melyik ember nyitja meg a tanével? Melyik ember rázza ki szakállából a havat? Melyik ügy zöldell? Melyik vér csapong a 'családi körben' az ereszt sodorván? Melyik az a túra, melyen zongorázni szoktak? Hej, kutyaszorítóba került szegény Sándor. Valami grófot látogatott meg, persze hívatlanul, frakk vagy díszmagyar helyett amúgy lobogós gatyában éjféltájt. Se szó, se beszéd, beosont egyenest a méltóságos grófné lakosztályába, mert azt hallotta egy kis cselédlánytól, hogy úrnője az almárium fiókjában tartja gyönyörű arany kalárisait. Hát alighogy kotorászni kezdett a mi Sándorunk, ugatni kezdett a méltóságos grófné pudlikutyája. A gróf mindjárt gyanút fogott, netán valami széptevő osont be az asszonyhoz. Gyorsan fölverte a cselédséget, ki puskával, ki vasvillával jött is hamar. Látta Sándorunk, hogy ennek fele se tréfa, kilépett az ablakon, felkúszott a kastély tetejére az esőcsatornán, és egyszer csak megpillantotta a gróf úgy gyönyörű hátaslovát, amely ott legelészett a kastély mellett a gyepen. Hipp-hopp, ugrott egy hatalmasat, és a ló hátán termett. Szegény pára nem tudta mire vélni a dolgot, rögtön nekivágtatott az éjszakának. Meg sem próbálták kergetni, úgyse érte volna senki utol. Rózsa Sándor igen megörvendezett. Mindjárt nótázni is kezdett: „Mikor Rúzsa Sándor felül a lovára..." Ez volt a kedvenc nótája. Teli torokból szerette ordítani. Ám amikor odáig ért: „Nézz ki, babám, nézz ki, ablakod firhangján, most gyün erre Rúzsa Sándor piros pej paripán...", lova hirtelen megállt, majd' keresztül esett rajta. - Hát neköd mi bajod? - förmedt hátasára. - Hamisan énekel, jóember - felelt a nemes állat. - Arról nem is szólva, hogy én egy igazi arabs kanca vagyok, nem pedig paripa. Elcsodálkozott ezen a betyár. Megörült, hogy ilyen kancája Iptt, akivel még beszélgetni is lehet a hosszú utakon. - Aztán hogy hívnak? - Bülbül - felelte a ló. - Ammög micsoda? - Fülemüle. - Nem lőhet a' - mondta a betyár - vagy füle, vagy müle, no, de mönnyünk, mer' ránkvirrad. De Bülbül nem akart indulni, pedig Rózsa Sándor már végigcsinálta a hátán az egész Magyar-vándort. - Mit ősz a fene, te, ló. - Bülbül! - szólt rá szemrehányóan a kanca. - Én csak úgy tudok elindulni, ha a hátamra ugrik. Nézi Sándor, honnan ugorhatna, de csak egy gémeskút volt a közelben. Fölkapaszkodik az ágasfa tövébe, és meg sem áll a tetejéig. - Na, gyere ide, Bülbül, hadd ugorjak! Azzal nekifohászkodott, és levetette magát. Az átkozott ló csak erre várt. Pillanat alatt félreugrott, Sándorunk észre se vette, hanem amúgy lovaglóülésben megérkezett a kút melletti vályú tetejére. Amint észrevette a tévedést, ordított egy nagyot. - Ne ordítson keed! - szólt rá Bülbül. Ha nagyon fáj, húzzon rá egy kis vizet a vályúba, attól lelohad. Azzal nyugodtan legelészni kezdett. Elvégre abban zavarták meg. -góbé-