Délmagyarország, 1992. október (82. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-09 / 238. szám

4 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1992. OKT. 9. Szabadtéri = nem akarás + tehetetlenség Végre! Kiálthatott fel a nyájas olvasó, amikor a Délmagyarország október 5-i száma címoldalán - annak majd negyedét elfoglalva - a Dóm téri nézőtér elbontásáról szóló belsó cikk figyelemfelhívó bevezetőjét olvashatta. Végre! Vélhette a gyanútlan olvasó - évtizedek nem akarása, s két év tehetetlenkedése után - történik valami. A felfokozott várakozást azonban Borvendég Béla képviselőtársam írása meglehetősen lehűtötte - amint azt másnap Sulyok Erzsébet szóvá is tette - mert a dolog egyik illetékeseként nem a közeli megoldás forgatókönyvét hozta nyilvánosságra, hanem még csak vágyként jelezte a „nagytakarítás" szükségességét. Végképp hideg zuhanyt azonban dr. Ványai Éva alpolgármestertől kaptunk, aki 750 milliós összköltségről, s ebből első ütemben 390 milliós igényről nyilatkozott azzal, hogy 1993-ra 25 milliót kíván javasolni a város költségvetéséből erre a célra beállítani. Megtudhattuk, hogy közel fél tucat ajánlat érkezett már mobil lelátó, nézőtér szállítására, de a tájékoztató alapján mindenki csak arra gondolhat, hogy ennek költsége ott van valahol a 390 millió forint körül. Ilyen ismeretek birtokában bizony úgy tűnik, mást nem tehetünk, mint reménykedünk a jóságos „állam bácsiban", akinek szíve megesve rajtunk, Egy régi fotográfia berepíti szánkba a sült galambot, s a jövő évre vagy 360 millió forintot kiutal nekünk erre a célra. Bizony, aki nem talpal az információk után, legfeljebb ennyit tudhat szabadtéri ügyben, mégha jó sorsa városi képviselővé tette is. Némi - nem csekély - utánajárással azonban kideríthető, hogy nem olyan lehangoló a helyzet, mint azt a nyilatkozat felvázolta, s kellő akarással igaz ez eddig nem volt sajátja a közgyűlésnek - magunk is segíthetünk önmagunkon; az első és legnagyobb - szemmel látható - lépésben mindenképp. A majd fél tucatnyi ajánlat tanulmányozása alapján ugyanis kideríthető, hogy „mindössze " kb. 150 millió forintból eltakarítható a régi monstrum. a világítótornyokkal együtt (tessék darabjait gyűjtőknek kínálni, van olyan mementója ez Szegednek, mint a néhai vasfüggöny volt a nyugati határszélen, vagy a berlini fal) és felállítható az új, mobil nézőtér világítótornyokkal, felszereléssel, s jut egy díszlet és kellékraktárra is belőle valahol kfvül a város közepén. Igaz, hogy ez még nem jelenti a tér burkolatának és az alatta lévő közműveknek cseréjét, de könyörgöm, inkább egy dimbes-dombos teret lássak - de lássam a teret mint ezt a vasszörnyeteget, s ha a közművek eddig elvoltak, talán ellesznek még néhány évig úgy, ahogy vannak. Mi tehát a teendő? Határozni és lépni, de azonnal. Ne a szokásos módon, az irodák és bizottságok útvesztőjébe küldeni az ügyet, mert akkor félő, hogy e közgyűlés mandátumának hátralévő ideje már kevés lesz a döntés meghozatalához. Ha a folyosón, a közgyűlési termen kívül mindenki - vagy ne legyek maximalista, majdmindenki - pártállástól függetlenül egyetért a szükségességben, ne a sokat markolni akarás legyen ezen egyetértés sírásója, ne 750 millióról beszéljünk, amikor csak 150 millióra van szükség, mert míg az előbbi - joggal - elrettenthet mindenkit, az utóbbi - bizton remélem - a képviselők és a városlakók túlnyomó többsége akaratából önerőből is megvalósítható. Ne gondolja természetesen senki, hogy az állami céltámogatás kérése és igénybevétele ellen vagyok - már bocsánat, ha nem is hinnék, annyi józan eszem nekem is van csak az ellen, hogy a döntő lépés megtételével egy percet is várjunk. Ha döntünk 150 milliós saját erő költségvetési előirányzatáról, s megkapjuk az igényelt támogatást is: annál jobb nekünk, többet is megvalósíthatunk, mint először gondoltuk. De ha nem kapjuk meg a támogatást, akkor sem mulasztottunk ismét egy lassan jóvátehetetlen - esztendőt. Két év eltelt, szűk két évünk van még: legyünk már egyszer határozottak, gyors és jó döntést hozók, képviselőtársaim! Dr. Szilvásy László önkormányzati képviselő Konyha az egész világ Frank, a kiégett szakács: Galkó Bence A Kamaraszínházban Lukáts Andor rendezésében mutatják be Arnold Wesker Konyha című színművét. A szereplők közül a Szegedi Nemzeti Színház régi-új tagját, Galkó Bencét nem kell bemutatni, hiszen 1982 és 1987 között már bizonyított Szegeden. Most Frankot, a második szakácsot játssza, akiről a szerző a következő jellemvázlatot adja: „Harmincnyolc éves korára fásult ember lett belőle. Semmi sem izgatja, viszont nem is boldogltja semmi. Naphosszat iszik. Estére kótyagos ugyan, de a szakértelme vakon vezérli. Csipkedi, csücsörészi a pincérnőket. " - Tetszik a figura, mert egészen más, mint én vagyok. Frank a maga szakmájában profi, jó szakács, nagyon jól tud főzni, viszont nem érdekli semmi, a munkája sem. Wesker odaírja a szerephez, hogy Frank négy évig volt hadifogoly - a darab elméletileg közvetlenül a háború után játszódik ő nem egy az élettől, önmagától kiégett ember, hanem valószínűleg a német hadifogság égette ki. -Ez a darab a számodra miről szól? -Arról, hogy embereket látunk a maguk életében, egy hermetikusan összezárt közösséget, amelybe nem azért mennek az emberek, mert az ott lévők érdeklik őket, hanem azért, mert pénzt kell keresniük. Ebben a rövid két órában azt mutatjuk be, hogy ez a közösség hogyan él, mik történnek itt az emberekkel. - Mint egy szociológiai vázlat? - Benne van talán az is, de csak a harmadik-negyedik síkon, és nem is ez a fontos. Sokkal fontosabbak az emberek, az érzelmeik, az indulataik, az egymáshoz való viszonyuk; hogyan bolondulnak bele a munkába, hogyan vetkőznek ki magukból munka közben, és hogy lesznek megint emberek, ki hova jut el estére. És holnap újra be kell jönni, mert a konyha áll... Ekkor történik valami a darabban - ezt majd mindenki meglátja ami rendkívül izgalmas dolog... - Milyen szerepajánlatokkal hívtak Miskolcról Szegedre? - Semmi konkrétummal. Én nem is szeretem az ilyet, mert előfordult már, hogy előre tudtam szerepeket, és pont az maradt el technikai okok miatt, amelyikre legjobban készültem. „Meghalok a gyerekek nélkül" Nicholas, a ciprusi szakács: Szemán Béla Az új főrendező, Arkosi Árpád úgy hívta Miskolcról Szegedre, hogy nem ígért neki konkrét szerepeket, „mindöszsze" annyit mondott, hogy szüksége van a színházlátására. Szemán Béla csomagolt, s az idei évadot már a szegedi társulat új tagjaként kezdte. A miskolci színháznál hét évet töltött, nem végzett főiskolát, de úgy érzi, nem is volt rá szüksége. Első szerepe Szegeden a Kamaraszínházban Arnold Wesker színművében, a Konyhában Nicolas, a ciprusi szakács. - Nicholas nagyon furcsa figura, tőlem teljesen távol áll. Én nyugodt ember vagyok, nem tudok veszekedni, itt pedig a négy jelenetemből háromban ordítozom és veszekszem. Egy dubbancsot kell játszanom, aki egy másodperc alatt 150 fokon van, mindent tör-zúz, aki ha kell a feleségét is megalázza, csak azért, hogy ő jöjjön ki győztesen. Tőlem ez nagyon messze áll, szenvedtem is a próbák kezdetén, nem tudtam, hogyan fogom összeegyeztetni magammal. Lukács Andor olyan fantasztikus rendező, hogy rávezetett arra, hogy ez bennem van, megmutatta, hogyan bányászszam elő magamból. Rá kellett jönnöm, hogy tulajdonképpen kis dubbancs is tudok lenni. Ma már nagyon szeretem a figurát, ezzel a szereppel megértettem, hogy milyen ez az állapot. - Neked milyen „szelepeid" vannak? - Nálam nagyon sok van, a munka az egyik legfontosabb. Miskolcon például a színház mellett négy évig irodalmat és történelmet tanítottam óraadóként fakultációban egy szakközépiskolában. Tegező viszonyban voltam a diákokkal, baráti kapcsolatot alakítottunk ki, a történelmet és az irodalmat is a színházon keresztül próbáltam megközelíteni, nem évszámokat tanítottam, nem azt mondtam el, hogy nagy okos emberek mikor mit csináltak, hanem a tetteiket megpróbáltam emberi momentumok alapján megmagyarázni. Minden év végén előadtunk a színházban egy musicalt a gyerekeimmel. Felejthetetlen volt! Most itt tobzódom Szegeden, egy olyan iskolár keresek, ahol ezt is folytathatnám, mert meghalok a gyerekek nélkül. HOLLÓSI ZSOLT Péntektől vasárnapig Dzsessznapok „Az ország egyik legjobb dzsesszklubja Szegeden működött a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján. Most hétvégén ismét rangos dzsesszfesztiválnak ad otthont a város, s ez rendkívül örömteli, hiszen a többi műfaj mellett a dzsessz sem hiányozhat Szeged zenei vérkeringéséből" - fogalmazott Szerdahelyi Zoltán, a rendező Ifjúsági Ház igazgatója azon a sajtótájékoztatón, amelyen megjelent Tűhegyi József alpolgármester is. Mint mondta, a városnak kötelessége színesíteni a palettát, majd hozzátette, ő személy szerint is elkötelezettje ennek h muzsikának. Azon túl egyébként, hogy a fesztivál védnöke dr. Lippai Pál polgármester, a városháza egyben szponzora is a dzsessznapoknak a Szegedi Kulturális Alap révén, amely a Kereskedelmi Bank Rt.-vei, a Szerencsejáték Alappal és a British Councillal együtt hozzájárult ahhoz, hogy a nagynevű művészeket felvonultató fesztivál jegyárai elérhetőek legyenek. (Egy adat: a kétmilliós összköltségvetésnek kétharmadát vállalta át az említett négy támogató.) A ma este hétkor kezdődő első nap szereplői sorrendben: a Trio Midnight (közreműködik Makovics Dénes szaxofonon), Deseő Csaba és a Jazz Tramps (vendég: Ivanko Tol újvidéki gitáros), valamint a Charlie Parker Memóriái Band az Egyesült Államokból. Éjféltől jam session a Molnár Dixieland-de\. Belépőjegyek nemcsak a koncertek előtt, hanem elővételben is kaphatók a helyszínen, az Ifjúsági Házban (telefon: 62/314-344). pl Elkészült a Vinkler-festmény restaurálása A József Attila Tudományegyetem a Tiszaparti parnaszszus után a Művészetek hódolata Mária előtt című Vinkler László falfestményt is újra a szegedi nyilvánosság elé bocsátja. A Kalmár Laboratórium és az Egyetemi Számítóközpont épületében lévő falfestmény helyreállítását Szabó Tamás restaurátorművész végezte, s átadására 1992 október 9-én 15 órakor kerül sor (az Árpád tér 2. alatt). A festmény alkotója, Vinkler László a város neves festőművésze az 1938. július 23. és augusztus 15. között Szegeden - I. István királyunk halálának 900-ik évordulója alkalmából - rendezett Egyházi és Világi Képzőművészeti Kiállításra készttette a falestményt. Gyermekszínházi nap Nyílt gyermekszínházi napot rendeznek szombaton az Arany János Általános Iskolában. A program 9 órakor kezdődik, először a Főfasori Általános Iskola csoportja Arany János A fülemile című költeményének színpadi változatát adja elő, őket a Szegedi Színitanoda növendékei követik, Nyilas Misi történetével, majd Andersen Fülemüléje jön a Tabán utcai Általános Iskola csoportjának előadásában. Végül a házigazda, az Arany János Általános Iskola csoportja mutatja be Milne Micimackójának Füles születésnapja című színpadi adaptációját. A szervezők nemcsak az előadások iránt érdeklődőket várják, hanem a városban működő gyermekszínházi csoportok képviselőit is, hiszen szeretnének egy gyermeksznházi egyesületet létrehozni. Ezt a kezdeményezést támogatja a nap védnöke, a Szegedi Színházi Páholy, és a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója. Kormos Tibor is. A szombati előadásokra a belépés ingyenes! Klebelsberg Kunó emlékezete Eseménynaptár Október 10 (szombat) 15 óra - Emléktábla-avatás a Klebelsberg-telepi (volt Hattyastelep) óvoda falánál (Zentai út 33.). Beszédet mond: Surján László népjóléti miniszter. 19 óra - Koszorúzás a Klebelsberg-sírnál, a Dóm altemplomában. Megemlékezik: Ábrahám István prépost plébános. 19 óra 30 - Egyházzenei hangverseny a Dómban. Közreműködik: a Dóm énekkara, Bottkáné Égető Mária (orgona), Simon Tamás (orgona). Vezényel: Varjasi Gyula. Október 11. vasárnap: 10 óra - Ünnepi szentmise a Dómban Klebelsberg Kunó halálának 60-ik évfordulójára. A misét celebrálja: Gyulay Endre megyéspüspök. I I óra - Emléktábla-leleplezés a Dóm-téri Szent Gellért Kapunál. Köszöntőt mond: Ványai Éva alpolgármester. Beszédet mond: Bakos István minisztériumi főosztályvezető. Október 12 hétfő 10 óra - Koszorúzás Klebelsberg Kunó emlékére a Rókusi Általános Iskolában (Kossuth Lajos sugárút 37.). Beszédet mond Máriaföldy Márton tanár. 14 óra - Tudományos emlékülés a Városháza dísztermében. Előadók: Glatz Ferenc (Állami kultúrpolitika - nemzeti célok. Klebelsberg, a miniszter 1922-1931), Romsics Ignác (Bethlen és Klebelsberg), Várszegi Asztrik (Klebelsberg és az egyház), Katona Tamás (Klebelsberg és a külföldi magyar intézetek). 14 óra 30 - Klebelsberg emléktábla koszorúzása a Temesvári körúti óvoda épületénél. Beszédet mond Katona Nándor püspöki helynök. 18 óra - „...Kik érted haltak, szent Világszabadság!" Az aradi megyei múzeumban őrzött 1848-49-es relikviákból rendezett kiállítás megnyitója a Móra Ferenc Múzeumban. Megnyitó beszédet mond: Katona Tamás államtitkár. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Az 1930-bat készült emléktáblát a Tömörkény gimnázium képzőművészeti tagozatos diákjai faragják újra