Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-17 / 219. szám

A HIT VIL^GA 7 Templomszentelés, új ruhában Elkészült a szőregi görögkeleti szerb Kisboldogasszony-templom külső felújítása CSÜTÖRTÖK, 1992. SZEPT. 17. Szolgálat - kényszer nélkül Az evangélium hirdetése, a hitélet szervezése az egyházak cselekvési területének csak egy szelete. Ezeken túl is szükségük van a közösségeknek az egyházakra, gondoljunk az egészség­ügyre, a szociális gondozásra vagy az iskolai oktatásra, a tehet­séggondozásra. E területeken a különböző rendek és felekezetek az elmúlt negyven évbeli háttérbe szorítottságuk ellenére is óriási tapasztalatokkal rendelkeznek. Szolgáltatásaik minősége azért volt különb, azért lehetett különb, mint a „világié", mert az apá­catanárnő és az apáca-ápolónő egész életét, érzéseit, gondolatait a hivatásának szentelhette. Nem kellett erejét a családja, az élet­feltételek előteremtése, a lelki egyensúlyának kiharcolása ér­dekében szétforgácsolnia. A hit szolgálatának tárgyiasulása a be­teg gondozása vagy a gyermek ismereteinek bővítése, nevelése. A negyvenkét magyar bejegyzett egyházból tizenkettő kért vissza ingatlant. De az ingatlanok visszaadása önmagában nem teremti meg a működéshez szükséges feltételeket. A költségvetés jelenleg 1,9 milliárd forintot biztosít az egyházak támogatására. Ennek szétosztásáról az egyházak közösen döntöttek. Ebben az összegben nem szerepel a normatív állami támogatás, amit az oktatási intézmények kapnak típusonként és gyerekenként. A támogatás kérdésében a nemzetközi gyakorlat megoszlik, csakúgy mint abban, hogy egy országban hány főtől tekintik hivatalos egyházi közösségnek a gyülekezeteket. Nálunk száz, de Csehországban tízezer, Szlovákiában húszezer, Ausztriában kétezer, Németországban tartományonként változik ez a szám, de általában ezer hívő szükséges a felekezet alapításához. Itt tartományonként változik az is, hogy lazább vagy szorosabb a kapcsolat a kormánnyal. Németországban két hagyományos nagy egyház van, a római katolikus és az evangélikus. Bonnban mind­kettőnek van külön irodája. Ezeknek az a feladata, hogy közve­títsenek a kormány és az egyházak között, ezen keresztül juttatják el véleményüket egymáshoz a különböző kérdésekben. Az egyházak nem szólnak bele a politikába, de minden kérdésről alkotnak véleményt. » Nehéz megállapítani ma már, hogy nálunk az elmúlt negyven év alatt hol volt az együttműködés határa. Meddig kellett elmen­niük az egyházaknak, hol és mi volt az a küszöb, amin már nem kellett volna átlépni. A történészek feladata, hogy ezekben a kér­désekben megleljék a valósághű választ. Felpezsdült a hitélet, többen vesznek részt miséken, isten­tiszteleteken, sokkal többen igénylik az egyházak szolgáltatásait, mint pár évvel ezelőtt. Többen igényelnek keresztelőt, esküvőt. Az egyházakkal szemben megnövekedett társadalmi igény felada­tokat ró az államra is. Az előző rezsimtől örökölt állami támoga­tás rendszere - mivel önálló létezésük nem biztosított - olyan köldökzsinór, mely az egyházakat a kormányhoz köti. A feladat az, hogy ez ne jelentsen függőséget, ne jelentse az ellenszol­gáltatás kényszerét. Folyik a törvényelőkészítés. JÓZSA ÁGNES Széchenyi István vallásossága Állványerdó' a felújítás közben A Széchenyi család lelki életére nagy hatással volt az 1809-ben Bécsbe érkező kitű­nő hitszónok, Hofbauer Szent Kelemen. Széchenyiék a bécsi kongresszus idején (1814­1815) kerültek vele szoros kapcsolatba. Hofbauer heten­ként kétszer a család vendége volt. Ő volt az, aki a Nemzeti Múzeumot alapító Ferenc gróf vallásosságába aktivitást vitt, s a gyakori érintkezés és bölcs lelki vezetés révén őt az egyház meggyőződéses fiává tette. István fia - a családi hagyo­mányokat követve - már 17 éves korában katonai szolgá­latba lépett. Ez időben zajlanak Európa-szerte a napóleoni háborúk. Istvánt vitézségéért ­különösen a lipcsei csatában tanúsított bátorságáért - több külföldi uralkodó is érdem­renddel tüntette ki. Az ország figyelme azonban csak akkor terelődött rá, amikor 1825. no­vember 3-án a pozsonyi or­szággyűlésen - ahová csak al­kalomszerűen, inkább kíván­csiságból tért be - felsőbüki Nagy Pál, a kor legnagyobb politikai szónoka, a magyar nyelv ápolására egy „tudós tár­saság" életrehívását javasolja, és Széchenyi a szónoklat ha­tása alatt felajánlja egy évi jö­vedelmét az Akadémia céljára. A lelkes hangulatban mások is csatlakoznak e nagyúri gesz­tushoz, s így négy felajánló ré­vén négy perc alatt az eredeti összeg csaknem megduplá­zódik. Széchenyi 17 évi szolgálat után kilépett a hadseregből ­nem elsősorban azért, mert tíz évi kapitányság után többszöri sürgetésére sem léptették elő őrnaggyá -, hanem azért, mert úgy látta, ezen a pályán már nem tudja hathatósan szolgálni hazáját. Az Akadémián kívül nagy alkotások egész sorát hívta életre. Bennünket most az érdekel: mi volt az a belső mozgatóerő, amely őt erre a rögös, sokszor hálátlan, ered­ményekben és kudarcokban gazdag pályára sodorta? Miután a napóleoni háborúk elcsitultak s Európa újra csen­des lett, Széchenyi hosszabb szabadságot vett ki, és 1818-19-ben keleti utazásra indult (Görögország, Törökor­szág, Kis-Ázsia). Ez az út - a sok új ismeret mellett - lelki életében döntő fordulatot ho­zott. Az eddigi nyugtalanság helyett belső béke, biztonság és megnyugvás töltötte el lel­két. Az előzményekhez tarto­zik, hogyha lelkiismeretvizs­gálatkor szembenézett önma­gával, gyakran önvádak mar­cangolták. Fölébredt tudatában az emberek iránti felelősség­és kötelességérzete. Vágyódott a megnyugvás, a boldogság, a harmónia iránt. A boldogságot csak önmagunkban, lelkiisme­retünk nyugalmában, a belső csendben találjuk meg. Ezt csak bűntelen állapotban érhet­jük el. Tartózkodni kell tehát mindentől, ami ezt a belső csendet - gyakran visszatérő motívum nála! - megzavarja. A keleti út igazi eredménye, hogy a szülői házban szerzett vallásos öntudat új erőre ka­pott, megerősödött. A korábbi bizonytalanság és határozat­lanság helyén kialakult végle­ges vallási meggyőződése, amely élete végéig változatlan maradt. Ekkor kezdte el a szó igazi értelmében gyakorolni vallását. Ez az út cataniai (Szicília) gyónááával zárult, mely után valósággal újjászü­letett. Lelki életének fejlődésére vonatkozólag a legtöbb tám­Aki Tiszaszigetre vagy Kü­bekházára utazik, Szőreg köz­pontjában néhány hete új szín­foltra figyelhetett föl: az új szí­nekben pompázó klasszicista­copf stílusú görögkeleti szerb templomra. Á templom épülete már töbh évtizede átadatott az enyészetnek, vakolata 80 szá­zalékban lemállott, a torony bádogfedése minden viharnál elhullajtott egy-egy bádogdara­bot, a torony fa tartószerkezete annyira elkorhadt, hogy - stílu­sosan kifejezve - csak az imádság tartotta, falai olyan szerkezeti repedéseket mutat­tak, mintha az épület több he­lyen széttört volna. Mielőtt a felújítást részletez­nénk, tekintsünk vissza rövi­den a templom történetére. A Kisboldogasszonyról el­nevezett templom 1779-től 1785-ig épült. Szőreg ekkor a Temesi Bánsághoz, annak Csa­nád kerületéhez tartozott. A községet 1735-ben szerb határ­őrök alapították és az első vi­lágháború végéig, többségben szerbek lakták. Lakóinak szá­ma a II. József-féle népszámlá­láskor 1416 volt, az 1840-es népszámláláskor elérte a 2430 főt, ebből 1380 görögkeleti szerb, 1030 katolikus magyar és 20 zsidó. A szerb és a ma­gyar lakosság - bár elkülönül­ten élt - mindig hatással volt egymásra, és ezáltal kölcsönö­sen alakították Szőreg sokszínű népi kultúráját. A két nemzeti­ség ma is jól megfér egy­mással, sőt az utóbbi időkben egyre több a vegyes házasság. A templom eredeti tervei valószínűleg a temesvári levél­tárban vannak, megszerzésük­re irányuló próbálkozásunk si­kertelen maradt. Eredeti for­májára így egyrészt szájhagyo­mányokból, másrészt a tető 1912-ben teljesen fölújított és átalakított faszerkezetéből kö­pontot kora ifjúságától egészen haláláig vezetett naplói adják. Noha hívő családba született, ez önmagában nem biztosította azt, hogy világnézete, a vallás­sal való kapcsolata mindvégig egyenes vonalú és töretlen ma­radjon. Rá is hatott a felvilágo­sodás vallási közömbössége. Vallási ügyekben türelmesnek tartotta magát (tolerancia). Ezt egyébként napjainkban is valljuk! Politikai téren küzdött a protestánsok egyenjogúságá­ért, mert alapelve volt a méltá­nyosság. Kételyek, ingadozá­sok később is fellelhetők nála, de egyre erőteljesebbé válik a megismert hitigazságokból fakadó vallásos meggyőző­dése, hitének megszilárdulása. Amilyen nagy hatással volt apjára élete utolsó éveiben Hofbauer, ugyanolyan szerepe volt Albach Szaniszlónak a leg­nagyobb magyar életében. Albachot 1825-ben bízták meg a pesti ferences templomban a vasárnapi szentbeszédek meg­tartásával. Kazinczy Ferenc leírása szerint József nádortól kezdve a főhercegeken át, a fő­papokon keresztül egyetemi vetkeztethetünk. A templom­hajónak famennyezete, és mind a templomnak, mind a toronynak zsindely borítása volt. Ez a födém és a tetőszer­kezet az 1849-es szőregi csata idején leégett - ekkor az egész falu romhalmaz volt -, és csak az 1860-as években építették újjá. 1912-ben a templomot teljesen fölújították, ez volt egyben az utolsó fölújítása. Ekkor a torony és a tető új fa tartószerkezetet kapott, a födé­met boltívekkel építették meg, a tetőt palával, a tornyot hor­ganybádoggal fedték. A jelenlegi tüzetesebb stati­kai vizsgálatok során kiderült, hogy a boltívek építésével egy időben a körítő falakat nem erősítették meg kellő módon, s az összefogó vonóvasak is el­rozsdásodtak. A falakban az ablakok fölött folyamatosan meglévő - valószínűleg az ere­deti, 1849-ben kiégett talpsze­lemen üregében - vasbeton ko­szorút építettünk be, a vonóva­sakat és a kötőgerendákat meg­erősítettük. A torony teljesen új fa tartószerkezetet kapott. A tetőt műemléki palával, a tor­nyot vörösréz lemezzel burkol­Tavaly szeptember 21-én, születésének 200. évfordulóján, Széchenyit ünnepelte az ország. Sokan és sokféleképpen méltatták életét, közéleti működését. Egy valamiről azonban nem sok szó esett, pedig ez egyéniségének nagyon is meghatározó vonása volt: Széchenyi vallásosságáról. A 201. születésnapon most ezt a hiányosságot szeretnénk pótolni. tanárokig, magas államhivatal­nokokig és katonai vezetőkig, egyszerű pesti polgárokig, ott szorongtak szószéke körül pro­testáns papok, sőt a zsidó rabbi is. Már külső megjelenése is rokonszenves volt. Kortársai kiemelik, hogy hangja rendkí­vül kedves, tiszta és megnyerő volt. Széchenyi 1827-ben hal­lotta először prédikálni. Rög­tön megnyerte tetszését. Ettől kezdve minden szentbeszédén ott volt. Hamarosan benső, bi­zalmas barátság alakult ki kö­zöttük. Albach megerősítette Széchenyit az erkölcsi esz­mény megszilárdításában. Az életkorban is hozzá közel álló jóbarát mellette állt nehéz lelki harcaiban, tanácsaival, buzdító szavaival kitartásra biztatta. Széchenyi lelkében erős vissz­hangra talált nemes pátosza, amellyel a templomi szószék magasából a legnemesebb em­beri erény eszményét hirdette. Albach hatása már a Hitel cí­mű könyvében is jelentkezik, de még öregkori írásaiban is kimutatható. Széchenyi a szó igazi értel­mében a tettek embere. Vallá­tuk. Ezek után joggal fölmerült a kérdés: honnan volt mind­ezekre anyagi fedezet? A templomnak régebben ­jobbára a hívők adományaiból és hagyatékából - 150 hold földbirtoka volt, amiből régeb­ben futotta a javításokra. A nagy létszámú hitközségben gyűjteni is lehetett. Ma az 1948-as szekularizáció követ­keztében a hitközség va­gyontalan, a község - város­rész - mintegy 5800 fős lakos­ságából 45 a szerb. Ekkora hitközség nagyobb összeget nem tud összeadni. Szerencsére azonban Kiss Lajos városi főépítész már 1988-89-ben alapos munkával fölülvizsgálta a szegedi mű­emlékek állapotát, és arról a Szeged című folyóirat 1989. évi 5. számában részletes elemzést közölt. Ebben szere­pelt templomunk is MJ - mű­emléki jellegű - besorolással. Az új önkormányzati testü­let megalakulásától kezdve a főépítész nemcsak a szívén vi­selte a város műemlékeinek a helyreállítását, de pénzért is zaklatta a közgyűlést erre a célra. Igen sok segítséget kap­sosságát is aktivitás jellemzi. Elméjét, akaratát és közéleti tevékenységét vallási indítékok irányítják. Gyakran visszatérő gondolata: mi végre született ő a világra? Mi a Gondviselés célja vele? Van-e elég erő ben­ne, hogy földi rendeltetésének megfeleljen? Minden téren tökéletességre törekszik. Legtöbbet az erény gondolata foglalkoztatja. Cél­ja: embertársainak boldo­gítása. Fáradozni és munkál­kodni kell a közjóért, még ak­kor is, ha ennek félreértés, rá­galmazás és gáncsoskodás a jutalma. Az ember annyit ér, amennyi hasznot hajt em­bertársainak, hazájának és az egész emberiségnek. Az erény a lélek egészsége, a bűn annak betegsége. A honszeretet a legszebb erények forrása. Az imádkozó Széchenyi alapté­mája az erényért, a tökéletese­désért, á jó megvalósításáért, a rossz leküzdéséért való kö­nyörgés. „Úgy imádkozzál, mintha mindent Istentől vár­nál, s úgy tény, mintha minden rajtad fordulna. " Másutt: „Atyám, csak akkor hagyj élet­ben, ha hasznos lehetek." Fi­gyelemre méltó, hogy milyen áhítattal vitte lelke minden ügyét Isten elé! Szerelmi ne­hézségei között éppúgy Isten­hez folyamodik, mint mikor közéleti pályája egy-egy ne­hezebb fordulójához ér. így volt ez akkor is, amikor Stádi­um című könyvének megírá­sába kezd, vagy amikor 1846­ban Tiszadobnál megteszi az első kapavágást a Tisza völgy szabályozásához. Még ugyan­ebben az évben fontos tárgya­lásai voltak Szegeden éppen a Tisza-szabályozás ügyében. A tárgyalások nem akartak dűlőre tunk tőle templomunk felújítá­sának pénzbeli támogatásához. Nagyrészt ennek, és a polgár­mester pozitív hozzáállásának köszönhetően a város közgyű­lése 1990-ben egymillió, 1991­ben újabb kétmillió, majd 1992-ben további 3 millió 700 ezer forintot, összesen tehát 6 millió 700 ezer forint támoga­tást szavazott meg a szőregi or­todox templom külső felújí­tására. 1991-ben versenytárgyalást hirdettünk meg a felújítás kivi­telezésére, amelyre 8 kivitele­ző pályázott - a kiírást 21 vál­lalkozó vette át -, és ezek kö­zül szakzsűrizés alapján a leg­kedvezőbbnek az OMF Szege­di Kirendeltsége pályázatát fo­gadtuk el. A munka 1991 júliu­sában kezdődött, 1992. decem­ber 12-i szerződés szerinti be­fejezési határidővel. S mint­hogy az OMF 2 millió 300 ezer forinttal, a Magyarországi Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségi Alapítvány 1 millió 500 ezer forinttal, a Budai Ortodox Püspökség 500 ezer forinttal ugyancsak hozzájárult a költségekhez, a külső felújítás jóval a határidő előtt, szeptember első hetére elké­szült. Ebben oroszlánrésze volt Makra Sándor építésvezető­nek, Libor Rajmond műszaki ellenőrnek - aki a statikai megerősítési terveket is készí­tette Szolnoki Antal ácsmes­ternek és Nagy László dísz­bádogosnak, akik valameny­nyien, átérezvén a felújítás jelentőségét, minden szakmai szeretetüket és ismeretüket beleadva, túlmunkáktól sem visszariadva, a ritkán adódó különlegesen komplikált, és ezért nemes feladattól föllel­kesülve, kitűnő munkát végeztek. VÖRÖS IMRE jutni, sőt egyre jobban össze­kuszálódtak. Széchenyi ki­megy a teremből a szabad le­vegőre és felsóhajt: „Istenem, adj nekem világosságot!" Majd visszatér a tanácsterem­be. Mintegy varázsütésre min­den rendeződik, az emberek tisztán látnak és megegyeznek a hozandó határozatokban. Az imádságos lelkület átjár­ja és megszenteli életének min­den mozzanatát. Ez is azt bizo­nyítja, hogy Széchenyi a szó igazi értelmében vallásos lélek volt. Méltán soroljuk őt a nagy imádkozó magyarok: a Pázmá­nyok, a Zrínyiek, Rákócziak, Esterházyak sorába. Lelkületé­nek egyik jellemzője az Isten­ben való bizalom, akaratában való megnyugvás. Ebben is Albach hatása fedezhető fel. A cselekvő Széchenyi szólal meg ebben az imazáradékban is: „Ez az imám ne csak szóban legyen elmondva, hanem tette­imben állandóan az éghez legyen bocsátva." Széchenyi nemcsak kész imaszövegeket ismételgetett, hanem, mint független szellem, maga, is fogalmazott imádságo­kat. íme, egy részlet a munkás­életért könyörgő imájából; „ Uram! Add tudtomra, mit te­gyek és miként kezdjem... Se­gítsd sikerre bennem azt, ami jó, tipord el csirájában azt, aminek rossz gyümölcse lehet­ne! Nyújtsd segítségedet, hogy minden heves indulatot el­nyomjak magamban! Engedd, hogy igazi lelki alázattal te­kintsek mindent a világon s úgy fogjak hozzá bármihez! Azt az angyalt pedig - itt feleségére gondolt! - akitől világosságot nyerek, engedd élni békesség­ben és csendes boldogság­ban! " DR. MÁRIAFÖLDY MÁRTON

Next

/
Oldalképek
Tartalom