Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-07 / 210. szám

HÉTFŐ, 1992. SZEPT. 7. KULTÚRA 5 Lélekemelő ünnepséggel Megnyílt a Karolina iskola „A Karolina Elemi Iskola és Gimnázium évnyitó szentmi­séjét az Alsóvárosi Ferences Templomban celebrálta dr. Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök, a Szentlélek erejét hfvva segítségül az iskola küldetésének teljesíté­séhez. Amit Isten, haza- és emberszeretetre nevelésben, a közösségért való munkálko­dásban, a példaadásban jelölt meg prédikációjában. A lélekemelő szertartás után került sor a rendalapító Boldog M. Terézia anya közvetlen munkatársáról, a Mária Karo­lina anyáról, a nagy missziós vállalkozóról és nevelőről elnevezett, ót példaképül vá­lasztó iskola tanévnyitó ünnep­ségére a Vasutas Művelődési Házban. Az új rendi tanintézet diákjai és hozzátartozóik mel­lett megjelentek a régi szegedi anyaiskola növendékei, a testvéiiskolák képviselői, a rend elöljárói, egyházi és világi vezetők. Közöttük Angelo Acerpi érsek, apostoli nuncius, dr. Farkas László államtitkár, köztársasági megbízott, dr. Ványai Éva, Szeged alpolgár­mestere. A tartományi rendfőnöknő, Josephina nővér felidézte a rend korábbi itteni működését, köszönetet mondott az iskola életrehívóinak, tolmácsolta dr. Paskai László prímás jókíván­ságait az újrainduló tanintéze­tnek. Melyet Angelo Acerbi köszöntött, beszédének elején FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Angelo Accrpi pápai nuncius a kersztény értékek Magyarországra való visszahozatalát fontos tennivalónak nevezte magyar szavakkal. Emlékez­tette a nővéreket arra, fela­datuk nemcsak a tanítás, de a szívek megnyitása is az evangéliumra; a világi taná­rokat, hogy a tudomány áta­dása mellett a fiatalok lelki­ismeretét is érlelniük kell; a szülőket, hogy gyermekeik ne lássanak ellentmondást a családi és az iskolai tapasz­talásaik között. Mindannyiuk számára tennivalóként jelölte meg a keresztény értékek visszahozását Magyarországra, Jézus Krisztus iskolájának megteremtését, s vele a jövő építését. A Művelődési és Közok­tatási Minisztérium, s a kul­tuszminiszter nevében dr. Kozenszki Richárd miniszteri tanácsos köszöntötte az iskolát, kfvánva, legyen az katolikus, a tradíciók őrzője, kultúra terem­tője, a jóság, a szépség, a sza­badság politikától mentes helye. Szeged alpolgármestere kifejezésre juttatta, hogy a város életében jelentős ese­mény az iskola indulása, s kí­vánta, olyan színvonalú mun­kát végezzenek benne, mint amennyi buzgalom a létreho­zásában megnyilvánult. Az ünnepélyes tanévnyitón az új növendékeket üdvözölte az öregdiákok képviselője, valamint Vargacz M. Krisztina igazgató nővér, aki köszönetet mondott az intézet megterem­téséhez segítséget nyújtóknak. Elmondta, elszánt és rátermett tantestületük készen áll, hogy névadójuk példájához méltón felvállalja a jelent, hét osztály­ban 194 diák oktatását-neve­lését, az iskola további bőví­tését, a magyar jövő alakítá­sában való részvételt, karizma­tikus küldetésüket. Mit azok között a falak között bontakoz­tatnak ki, melyeket a tanév­nyitó végén dr. Gyulay Endre megszentelt. SZABÓ MAGDOLNA A Magyar Hidrológiai Társaság jubileuma A vízről szóló tudomány A Magyar Hidrológiai Társaság 75. éves jubileuma alkalmából megrendezett ünnepi közgyűlés résztvevőit dr. Juhász József, a társaság elnöke üdvözölte, majd Göncz Árpád köztársasági elnök tartott előadást. Bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy korunk­ban a legsemlegesebb tudományok is lépten-nyomon belegabalyodnak a politikába, mert a politikát alakító hatalom és a politikát ugyancsak alakító ellenzéke érdekei szerint igyekszik kijelölni a tudományok irányait és fel­használni eredményeit. A vfz­ügyesek különösen jól tudhatják ezt. hisz a saját bőrükön érezhették és érezhetik, hogy míg sze­mélytelen tudományukat igyekez­nek művelni tehetségük és legjobb tudásuk szerint, annak politikai értéke attól függően tetszik másnak, hogy melyik szekér­táborból nézik. A dunai vízlépcső ügy talán még mindig a legfris­sebb példa erre, hiszen nincs lezárva, még kavarognak az indulatok és a vélemények. A vízügyes, amióta csak létezik a vízügy tudománya, mindig beavatkozott a természet eredendő rendjébe - mondotta a köztár­sasági elnök -, de a magyar vízügy nagyjainak munkásságából talán a legfontosabbat tanulhatjuk meg: az arányérzéket, a mértéket. Azt, hogy a bennünket körülvevő természeti táj meddig viseli, meddig viselheti el a művi beavatkozást, és mikor kell meghallanunk a jajszavát, mikor érünk el a végső határig. A Magyar Hidrológiai Társaság úgy él bennem - hangoztatta Göncz Árpád -, hogy annak alapító és meghatározó tagjai mindig is ismerték a mértéket. Nem voltak htján sem tudásnak, sem az alázatnak, ezért is jellemezhette a társaság tudományos munkáját minden időben a szakmai tárgyilagosság és előrelátás. Légyen bár szó a Balaton védelméről, a környezet- és vízszennyezés keserű követ­kezményeinek megsejtéséről, azaz minden olyan, tudományos témaként is jelentkező ügyről, melyekben a vtzügyesek csak hallathatták szavukat, de a döntéshozók csak annyit hallottak meg belőle, amennyit meg akartak hallani. Ennek az árát végső soron a magyar társadalom fizette meg, sőt nem egy esetben fizeti még ma is, és fizeti a jövőben. Előadásának befejező részében Göncz. Árpád hangsúlyozta, hogy a hidrológiai társaság három­negyed évszázados fennállása alatt fel nem becsülhető szol­gálatot tett hazánknak, nemze­tünknek. A köztársasági elnök előadását Raum László főtitkári beszámolója követte, majd Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter tartott előadást a vízügyi politika aktuális kérdéseiről. A magyar vízgazdálkodás megúju­lását sürgetendő vázolta, mit kell tenni ennek érdekében. Minde­nekelőtt még ebben az esztentőben meg kell alkotni a vízügyi törvényt, amelyben rögzíteni szükséges az önkormányzati teherviselést, gondoskodást, illetve az állami szerepvállalást. A vízügyekkel kapcsolatos költségeket ott kell viselni, ahol jelentkeznek - húzta alá a miniszter. Ugyanakkor hangsúlyozta, elkülönített vízügyi alapra van szükség a költségek fedezése érdekében, és élni kell a külföldi tőke és hitelek lehe­tőségével is. Kiemelt teendőként említette a vízügyi szervezetek átalakítását. Legközelebbi fela­datként az egészséges ivóvíz­ellátási program megvalósítását jelölte meg, melyet 1994 végére szándékoznak befejezni. Sürgető feladat a csatornázás elmaradott­ságának felszámolása. A közgyűlésen felszólaló Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter szerint a vízügyet akár ez a minisztérium is kezelhetné ­az ipar akkora vtzfogyasztó. A miniszter számvetése szerint a hazai- vízforgalom 70-80 szá­zalékát az ipar használja fel, s ennek mértéke megegyezik a kibocsátott szennyezés mértékével is. Szabó Iván jó eredményként értékelte viszont, hogy a 80-as években az ipari vízfelhasználás nem nőtt az ipari termeléssel, ami annak volt köszönhető, hogy a víz fogyasztási dfja megemelkedett. A miniszter ismertette a tárca terveit a magyarországi ipari vállal­kozások vízügyi vonatkozásai kapcsán. Mint elmondta, a válla­latokat a jövőben nem tevé­kenységükbe beleszólva késztetik a racionálisabb és jobb környezeti szemléletű vízgazdálkodásra, hanem inkább be- és kimeneti kritériumokkal kívánnak szabá­lyozni. A Magyar Hidrológiai Társaság jubileumi programja ma, hétfőn, és holnap, kedden, a társaság X. vándorgyűlésével folytatódik. KALOCSAI KATALIN Panor ámaj elenségek Európai körképszakértők tanácskozása Szegeden FOTÓ: SCHMIDT ANDREA A résztvevők Trogmayer Ottó német nyelvű előadását hallgatják. Előadást tartott Trogmayer Ottó (Szeged), Gabriele Koller (Németország), Ingrid Stüm­mer (Németország), Herbert van der Donk (Hollandia), Beata Stragierowitz (Lengyel­ország), André Meyer (Svájc) és Szűcs Árpád (Szeged). Az előadásokat és vitát követően előterjesztettek egy állás­foglalást. mely szorgalmazza az európai körképek közötti együttműködést, információ­és dokumentumcserét, a pro­pagandalehetőségeket stb. A tanácskozás több mint 30 résztvevője ma Ópusztaszerre látogat, ahol megtekintik a Feszty-körkép restaurálási munkálatait, majd a pano­rámakép befogadására épült hatalmas múzeumi csarnokot. A tanácskozás befejeztével néhány résztvevővel beszél­gettem. Gabrielle Koller elmondta, hogy Európa mint­egy 30 körképét tematikailag tulajdonképpen három csoport­ra oszthatjuk: csataképekre, bibliai, illetve vallási tárgyú alkotásokra és tájábrázolá­sokra. A Hollandiából érkezett H. C. de Herder elmondta, hogy az ő panorámaképük olyan tengerparti homokdűne­rendszert őrzött meg az utó­kornak, amelyet az ipari civi­lizáció, a gazdasági fejlődés elpusztított. így, szemben bizonyos közép-európai körké­pek történelmi, politikai tölté­sével, az ő képük semmilyen aktuális tematikát nem hordoz. Ehhez kapcsolódott a lengyel Henryk Lipovicz, aki a Feszty­körkép felújítási munkálatait A Szegedi Móra Ferenc Múzeumban vasárnap délelőtt Lchmann István, a megyei közgyűlés elnöke nyitotta meg az európai panorámaképek szakértőinek konferenciáját. A hazai szakembereken kívül bolgár, német, holland, svájci, dán, orosz és lengyel résztvevők tisztelték meg a tanácskozást, mely az 1985-ös luzerni összejövetel után a második ilyen jellegű konferencia. vezeti, hogy a közép-európai körképek nem véletlenül jelen­tik egy-egy nemzet azonos­ságtudatának képi megjele­néseit. A wroclawi panoráma­kép például a lengyel parasz­tok felkelését ábrázolja a fe­hérorosz elnyomók ellen. Cso­da-e, ha egészen 1980-ig nem kerülhetett a nagyközönség elé. Arra a kérdésre, hogy va­jon mi a titka annak, hogy a körképeket oly sokat láto­gatják, meglehetősen ellentétes válaszokat kaptam. Damian M. Widmer, aki Svájcból érkezett, némi keserűséggel állapította meg, hogy az ő körképük, amely a háborúból visszate­lepülő lakosság életkezdését ábrázolja, nemigen népszerű. Minden svájci egyszer meg­nézi életében, elsősorban is­kolai kiránduláskor, a többi lá­togató főleg amerikai és japán turista. H. C. de Herder ehhez azt tette hozzá, hogy Hol­landiában egy ember legalább háromszor nézi meg a kör­képet. gyerekként, gyerekével, és az unokájával. Gabrielle Koller, aki egy vallási témájú panorámaképet képvisel, el­mondta, hogy az alkotás egy jelentős zarándokhelyen ta­lálható, s így annak mintegy kísérő látványossága. Beszélgetőpartnereim egy­értelműen állították, hogy nagyon hasznos és tartalmas tanácskozás részesei voltak. Kiderült, hogy a panorá­maképeknek nagyon sok azo­nos problémájuk van, s „nem kell külön-külön feltalálni a kereket". Az együttműködés legfontosabb területei a hely­reállítás, illetve megóvás; a körképpel kapcsolatos épület; a látványosság propaganda, il­letve üzleti oldala. Amikor azt kérdeztem, vajon egy-egy mű restaurálásakor a kifejezetten szakmai, technikai és techno­lógiai kérdéseken túl van-e egységes álláspont művészet­etikai kérdésekben, a válasz egyértelmű volt: ezt nemzet­közi etikai kódex határozza meg, melynek lényege a tökéletes dokumentáció, az eredetihez való legteljesebb visszatérés és a maximális alkotói alázat. TTL Tőkés István előadása Hány millió magyar él Erdélyben? ta, iUNJU!BULV lesemnmmmmmmmmmmmommmmmmmmmBaamtm Szombat délután Tőkés István professzor, a kolozsvári református teológia tanára, az erdélyi Kereszténydemokrata Párt elnöke tartott előadást a helybeli KDNP székházában E rdély ma cs holnap címmel. A teológus elmondta, véleménye némiképp eltér az RMDSZ hivatalos irányvonalától, de még családtagjainak álláspontjától is. Arról van szó tudniillik, mi ma a romániai magyarság legégetőbb problémája. S akkor az előadás elme is némi módosításra szorul, hiszen Krdély hagyományos régiója nem öleli fel Romániának azokat a területeit, ahol magyarok élnek. MWM«RmmMmimHMmMnMPiMnnaH»ni Tőkés István szerint egyet­len igazi nagy kérdése van a romániai magyarságnak, s ez nem a nyelv, nem a kultúra ügye, mint inkább egzisz­tenciális kérdés, vagyis az, hogy a magyarság biológiailag fenn tudja-e tartani magát. Az 1977-ben tartott népszámlálás eredménye szerint 1,7 milli­ónál valamivel több magyar élt Romániában. Az idei februári népszámlálás azonban már csak 1,6 milliót számolt. A fogyás tehát mintegy százezres nagyságrendű. Tőkés István elmondta azt is, hogy fia. Tőkés Lá&ló egyházi nép­számlálást kezdeményezett a pontosabb adatok érdekében. A februári adatokból például egészében hiányoznak a csángók, akik Kallós Zoltán szerint még ma is körülbelül százezren lehetnek. Tőkés István négy alapvető okra vezette-vissza a lélekszám százezres apadását: /. A csalás. 2. A kivándorlás. 3. Az asszimiláció. 4. A természetes fogyás. A teológus szerint a legfontosabb ok a harmadik, hiszen a statisztikák azt mutatják, hogy vegyes házas­ságok esetén az utódok 90 százaléka románná válik. A romániai magyarság sorsa egzisztenciálisan a magyar anyáktól és édesapáktói függ, ehhez képest szinte lényeg­telen, mi történik a nagypoliti­kában. DAL

Next

/
Oldalképek
Tartalom