Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-07 / 210. szám

tudomány Háború vagy béke Ki meggondolatlannak, ki bátornak, ki vakmerőnek nevezett isztriai utazási szándékom hírének hallatán. Hiába, hogy arrafelé egyetlen puskalövés nem dördült, hiába, hogy a kezdetektől békés része ez a háborgó Balkánnak, az agyakban még most is egy ország, ami már rég nem Ű{. Egybemossuk még mindig a hajdan egymáshoz láncolt köztársaságokat, s tekintünk az egészre, mint háborús tűzvészekre. Letenyénél elhocsájtó szép üzenetet a határőrtől kapunk, aki óva int, hogy Karlovácot mesze kerüljük el. S mivel részletekbe nem bocsátkozik, némi szorongással lépjük át a horvát-magyar határt, messze elkerülve a veszélyesnek jelzett zónát. Az első horvátországi kép, így is a háborúi idézi. A vakvágányra tolt vagonsor látványa dermesztő. A valahonnan Szerbiából elűzött horvát asszonyok és gyerekek vasúti "otthonai" láttán mégsem szánalmat érzünk, hanem szégyent. Szégyent azért, hogy kólával, jéghideg limonádéval, szendvicsekkel felszerelkezve terpeszkedünk a kényelmes autóban, és megyünk nyaralni, mtg ők. ott a síneken, csak emlékezhetnek boldog nyarakra. Túlzás, hogy gyorsan feledjük e torokszorító képet, de a gondolatnak és a léleknek mégis megnyugvást ad. hogy a horvát szakaszon és egész Szlovéniában csupa új családi házat látunk. ...és építkeznek most is rendületlenül. Optimisták, s ez megnyugtató. A Jugoszláviát többször megjprt utazónak csak a gyakori határváltás szokatlan. Hisz mitőlünk előbb horvát földre lépünk, aztán át Szlovéniába, majd ismét vissza a Horvát Köztársaságba. Szlovén, horvát határőr csak rápillant a kék útlevélre, aztán int, mehetünk. Gondunk az autópálya-díjjal sem akad, a márkát mindkét köztársaságban bárki, bármikor, bárhol boldogan elfogadja. Az érkezéskor - mint egy csökönyösen visszatérő rossz álom - ismétlődik a régi kép: menekültek, akik egy hajdan elegáns, mára patináját vesztett szállodában leltek menedéket. A szemükből látni, őket most az Adria sem bűviili el. A nyár elején még kihalt félszigeten, augusztusban már a régi szép időket idéző forgatag. Eljöttek az olaszok, németek, csehek és magyarok, mert ott az Isztrián béke van, kék-tiszta tenger, hamisítatlan riviérai hangulat. Minden úgy működik, mint ahogyan annak egy tengerparti üdülőhelyen működnie illik. S mégis meg-megcsap a háború szele, amikor a magyarul hibátlanul beszélő, Vajdaságbői jött pincér bizalmatlan velünk, amikor megtudjuk, hogy a gyakran sírdogáló, mindig szomorú felszolgálónőnek Szarajevóban élnek (?) barátai, amikor esti sétán meglátjuk a házfalakon horvát katonafiúk fényképes gyászjelentéseit, vagy a szerb villatulajdonosok lakatlan nyaralóit. Egyébként az Isztrián béke volt, forró nyár. Kalocsai Katalin Lélekemelő ünnepséggel Megnyílt a Karolina iskola FOTÓ: SCHMIDT ANDREA „Számunkra a nevelés azt jelenti, hogy az embereket teljes kibontakozásukhoz segítsük, hogy képesek legyenek a föld emberhez méltóvá alakítására." (Konstitúció 22.) - Ezzel az elkötelezettséggel alapította a „Miasszonyunk"ról nevezett szegény iskolanővérek magyarországi rendtartománya Szegeden újrainduló tanintézetét, melynek tanévét szombaton ünnepélyesen nyitották meg. (Tudósításunk az 5. oldalon.) Mai mellékletünk: T iUm SPBBTJA - Keressen velem ma is! Az Opel-Rupesky Szalon és r^fad? A DÉLMAGYARORSZÁG FJ 0A izgalmas nyereményjátéka. (Opel-Rupesky Szeged, Fonógyári út 2-6. T.: 24-800) A vízről szóló A Magyar Hidrológiai Társaság megalakulásának 75 éves, szegedi területi szervezete fennállásának 40 éves évfordulóját ünnepelték jubileumi közgyűléssel tegnap Szegeden, a Forrás Szállóban. Az egyik legöregebb magyar szakmai társaság ünnepi közgyűlését megtisztelte jelenlétével Göncz Árpád köztársasági elnök, és az előadók sorában volt Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi, valamint dr. Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter. Az ünnepi közgyűlést követően nyitották meg a Maros-toroki gátőrházban a Magyar Hidrológiai Társaság 75 évét bemutató kiállítást. (Interjúnk a 3., tudósításunk az 5. oldalon) Antall Józsefet támogatja az MDF Csongrád megyei választmánya, és egyetért a Csurkatanulmányról megfogalmazott miniszterelnöki véleménnyel és az MDF országos elnökségének, parlamenti képviselő-csoportjának és "országos választmányának állásfoglalásával. A megyei választmány szombaton ülésezett Szegeden a Római körúti pártközpontban, a vitában részt vett Jeszenszky Géza külügyminiszter, Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter, Szabó Tamás, a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter, Bratinka József országgyűlési képviselő, továbbá országos választmányi tagok és a Csongrád megyei szervezetek vezetői; az állásfoglalásról azonAz MDF nem antiszemita párt ban csak a 17 megyei választmányi tag döntött (16 igen - 1 tartózkodás). E szerint az ideológiai vitákat vissza kell szorítani, illetve nem a politikában kell lefolytatni. Póda Jenő országgyűlési képviselő, a megyei választmány elnöke a délutáni sajtótájékoztatón arról is beszámolt, hogy a választmány nem határolta el magát teljes mértékben Csurka István megnyilatkozásától, a testület körülbelül fele-fele arányban volt megosztott a viszonylagos szimpátia és a viszonylagos elhatárolódás között. Az alelnöki dolgozat műfaját - a választmány értékelése szerint - Antall József helyesen határozta meg (pamflet), hiszen az valóban aggódó felkiáltás a nemzetért. A választmány maga is felhívta a figyelmet a legsúlyosabbnak ítélt kérdésekre. Miért nem lehetséges a tömeggyilkosok felelősségre vonása, miért térhet le a köztársasági elnök minden jogkövetkezmény nélkül az alkotmányosság útjáról, miért vannak a dolgozók kiszolgáltatva még mindig „régi", erkölcsileg kompromittálódott főnökeiknek? S a legkényesebb: miért nevezik antiszemitának ma Magyarországon azt, aki a zsidó szót ki meri ejteni a száján? A nyugatnémeteknek a háború után volt módjuk kibeszélni s így feldolgozni ezt a problematikát. A magyar lelkiállapotnak és közhangulatnak nem tett jót a több évtizedes elfojtás. A megyei választmány véleménye az, ha már felvetődött, itt az alkalom, beszélni kell róla, de hisztéria nélkül, és nem a „csak kommentárokat ismerő pesti lapok stílusában". Egyúttal kijelentette azt is, hogy az MDF nem antiszemita párt, és soha nem is lesz az. óT Három halál a mozdony alatt Súlyos baleset történt vasárnap reggel fél kilenc tájban a XV1TI. kerületi, Vecsés határában levő vasúti átkelőnél, ahol feltehetőleg a fénysorompó tilos jelzése ellenére haladt át egy személygépkocsi. Az autó összeütközött a Szeged felől érkező Napfény expresszel és a nagy sebességgel érkező mozdony szinte maga alá gyűrte a személygépkocsit. A mentők ügyeletén elmondták, hogy a baleset következtében hárman haltak meg. A vonat alól a felismerhetetelenné vált autó roncsait a tűzoltóság szakemberei szedték ki. A balesetet megelőzően a fénysorompó jól működött, nem volt meghibásodva. FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Ismét Bős? HÉTFŐ, 1992. SZEPT. 7., 82. EVF. 210. SZÁM ARA: 10.10 FT A napokban felröppent a hfr, miszerint a bősi vízlépcső ügyéről ismét tárgyal a magyar Országgyűlés. A Magyar Hidrológiai Társaság szegedi közgyűlésén megjelent közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert, Siklós Csabát arról kérdeztük, valóban előveszik-e ismét BősNagymaros ügyét? A miniszter válaszában elmondta, hogy az erőműről folyamatosan tárgyalnak a Parlamentben éppen úgy, mint a szlovákokkal, akiknek nemzeti büszkeségük a bősi erőmű. Arra a kérdésre, hogy a magyar kormánynak van-e már konkrét elképzelése, a miniszter szűkszavúan annnyit válaszolt: igen, van. A részletekről azonban csak akkor hajlandó beszélni, miután a témát a Parlament megtárgyalta.