Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-05 / 209. szám

Vigyázat, grafológus! Nem is olyan régen még meglehetősen titokzatos, misztikus ködbe burkolta a közvélemény a mára hazánkban is önálló szakmává vált grafológiát. Elismertségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az íráselemzés iránti felkéréseknek szinte nem képesek eleget tenni a grafológiával foglalkozó szakemberek - mondta Agárdi Tamás, az egy éve alakult Grafológiai Intézet igazgatója pénteki sajtótájékoztatóján. Ráadásul a bűnüldözés eszköztára szintén sok új jj színnel bővülhet a grafológia segítségével. A hazug j ság okozta feszültség az írásban például éppúgy félts- i| merhető, mint a beszédben; de jól használható az jj íráselemzés a gyanúóítotti kör szűkítésére, vagy a ki hallgatási taktika megválasztás. ,nal is. A szinte már J klasszikusnak számító amalm, :ási módok mellei; :, azonban egyre-másra újak is feltűnnek. Üzletkötő; ! vagy üzleti tárgyalások előtt ma már éppúgy kikérik a l grafológusok véleményét, mint p; vaui felelős állások/ jj ra kiírt pályázatok elbírálásánál. TARSASAG IFJÚSÁG•BUNUGY*SPORT Tolcsvay László Testamentoma A hét fotója. (Fotó: Gyenes Kálmán) A hét rajza A hét híre Puskás alezredes Für Lajos magyar honvédelmi miniszter alezredessé léptette elő Puskás Ferenc őrnagyot, a legendás „Ezüstcsapat" góllövőjét, aki 1956 „környékén" bátran távozott országunkból, majd Spanyolországban nagy labdarúgó-hírnévre tett szert. Manczy „...kérem szépen, próbálkoztam én már mindennel, hogy a csotanyokat kiirtsam, és kiirtassam, de soha nem sikerült. Néhány napra eltűntek, aztán megint viszszajöttek. A feleségemet már hányinger kerülgeti, mikor meglátja őket. Hát nem lehet ezektől már soha nyugtunk?..." Bizony, bizony, a XX. század egyik legelterjedtebb házi állata a csótány. De az amerikában végzett legeslegújabb kutatások, úgy tűnik, meghozzák a várva várt megoldást. A vegyszereken, ragacsokon, és egyéb kémiai életkioldó szereken kívül most speciális pszichikai ráhatással próbálkoztak. Néhány elfogott csótány egye det hetekre külön magánzárkákban helyeztek el, így azok rövid időn belül mély depresszióba zuhantak. Ezeket a díszpéldányokat visszaengedték a populációba, hogy társaikat rábeszélve, együtt és önként vessenek véget sanyarú életüknek. Ám a tömeges depresszió különös hatást fejtett ki a populációban, tudniillik nem Örülök előléptetésének, mint mindegyik olyan honfitársunk sikerének, aki ötvenhatban vagy később távozott, most pedig időnként visszatér. Kapitalizmus van. Sandi válaszol úgy, mint az egyedi depresszió. A populáció szaporodása némi csökkenést mutatott, viszont az étvágyuk jelentősen megnövekedett. Tehát kevesebb, de nagyobb csótányok rágták búsan az előttük felejtett eledelt. Mígnem az egyik vájt fülű kutató észlelte, hogy az asztalán felejtett, és bekapcsolva hagyott oda-vissza játszó walkmanje környékén - amelyből Haydn D-dúr baryton triója (John Hsu - bariton, Dávid Miller - mélyhegedű, Fortunato Arico - gordonka) szólt - teljesen kipusztultak a csótányok, illetve összebújva remegtek a sarokban. A kísérletet 100 watton is kipróbálta, amelynek eredményeként a siserehad 98 százaléka bekrepált, a maradék 2 százalékra pedig rálépett a zajtól felajzott közös képviselő. Tehát bömböltesse a komolyzenét, és talán a felesége orbitális méretű hányingere is elmúlik, vagy alább hagy. Üdvözlettel: (manczy) - Színpad, kamionnyi technika és reflektorok nélkül léptetek fel Szegeden. Ez egyfajta kísérlet? - Részünkről igen. A hétvégén mutatták be az új oratóriumomat a Budai Várban, s már előtte elhatároztuk testvéremmel. Bélával és Móricz Misivel, hogy megpróbáljuk a közönséget visszacsábítani a klubokba, a kis helyekre. Hiába játszunk ugyanis sportcsarnokokban hatalmas felszereléseken, az ember egyedül érzi magát a színpadon, olyan messze van a közönség. Emlékszem még azokra az időkre, mikor Budán a Bem rakparton volt minden csütörtökön egy klubunk, ahol szinte baráti társaság alakult ki. Megdöbbenve látom az MTV-n is, hogy az amit 24 éve csináltunk a Tolcsvay Trióban, az akusztikus hangszerek használata napjainkban a legnagyobb divat. Úgyhogy most megpróbálok egy picit lefogyni, és talán tudunk mondani valamit a közönségnek, ha nem, akkor csalódottan fogom tovább írni az oratóriumokat. De a tréfát félretéve: azt hiszem mind a két oldal megtartható, hiszen borzasztóan szeretem azt a közösségi munkát is, amit egy színház, egy nagyobb formátumú zenemű létrehozása jelent, és ugyanígy kedvelem, amikor baráti társaságban lehet muzsikálni. Közvetlenebb, egyszerűbb, s azt hiszem nagy szüksége van az embereknek erre. - Haladjunk sorban, vegyük először az oratóriumokat. Augusztus 28án mutatták be új művedet, a Testamentomot a Hadtörténeti Múzeum udvarán. - Nagyon izgultam, hiszen ez az első művem, amit szimfonikus zenekarra és férfikarra írtam. A közönség is azt hihette, hogy rockoratórium lesz, de ez egy abszolút szimfonikus hangzású mű. Legnagyobb megdöbbenésemre a nyolcszáz fő befogadására alkalmas udvaron több mint ezren voltak. Rendkívül pozitívan reagáltak a műre, ami témáját tekintve elég szomorú. Azért is írtam, mert úgy látom, hogy nem nagyon tanulunk apáink ballépéseiből. Gondoljunk csak a háborúkra, rengeteg gyerek nőtt fel apa nélkül és sok család hullott darabokra. Bella István költeményeiben találtam meg ezt a mondanivalót, a művet egyébként Nóvák Ferenc felkérésére írtam a Honvéd együttesnek. S mivel a halálról szól a mű, úgy döntöttünk, hogy a koncert második felében a Magyar Misét játsszuk, mely az életről szól. - Remélem nem szomorodtál el véglegesen, hiszen eszembe jutnak olyan sikeres és vidám darabok, mint például az Angliában is nagy sikerrel bemutatott Doktor Herz. - Egyaltalán nem. Ha valaki venné egyszer a fáradtságot és a „Nem menj el"-től végighallgatná a Doktor Herzen, vagy a Doktor Hearton - ahogy az angolok mondják - keresztül a Testamentomig a dalaimat, akkor rájönne, ezek csak hangszerelési kérdések és nem hiszem, hogy ezzel stílust váltanék. Most is koncert közben vettem észre, hogy jé, mi mindig optimisták vagyunk, megpróbálunk valami kiutat keresni ebből a borzalomból amiben élünk. Amióta kikerültem a Ki Mit Tud?-ról, örökké azt mondom, amit most is kimondok, akármennyire is banális és elcsépelt; egyszerű a megoldás, tulajdonképpen szeretnünk kellene egymást. És ezen múlna az élet. - Esterházy jegyezte meg az egyik Stúdióban, hogy ha még egyszer meglátja leírva ezt a szót, akkor elmegy. - Nagyon igaza van, mert ő nyilván arra gondol, hogy olyanok is ezt mondják, akik cselekedeteikben pont az ellenkezőjét csinálják. Én megkaptam már ezt a Bródytól tíz évvel ezelőtt: ugyan, te mindig csak azt mondod, szeressük egymást. És ebben nekem igazam, van, a Magyar Mise 150 résztvevője szereti egymást a színpadon, az életben. Igenis lehet szeretni a többi embert, és egyébként lehet, hogy igaza van Esterházynak, akit nagyon szeretek és tisztelek, de neki is csak azt üzenem: szeretem - neveti el magát végül. - 1983-ban jelent meg az utolsó szólólemezed. Mikor jön a következő? - Nemsokára, most novemberben megcsináljuk. Készítünk egy-egy lemezt nekem, Bélának és,az Oszkár zenekarának. így egyszerre három albumra készülünk. A szövegeket Béla, Bródy János és Müller Péter Sziámi írja. Takács Viktor A Tolcsvay László szerzői estjét hirdető plakát sok meglepetést ígért. Szerencsére a Honvéd téri református templomba ellátogatókat nem érte meglepetés, hiszen a műsorban csupa, régi jól ismert nótát hallottak neves muzsikusok előadásában. Tolcsvay László, Tolcsvay Béla, Móricz Mihály, Németh Oszkár és Földi Sándor - mintha 10-15 évet visszamentünk volna az időben. Fotó: Schmidt Andrea