Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-29 / 229. szám

KEDD, 1992. SZEPT. 29. SPORT 5 Az utolsó forduló dönt A Portál SE szegedi nyílt sakkbajnoksága újabb négy fordulón jutott túl, és szerdán 6 órakor a sakkórák már a befejező kör perceit mérik. A lejátszott nyolc játszmából dr. Berecz Árpád és Volosin Vlagyimir gyűjtött legtöbb pontot, 6,5-et. Ők már a második fordulóban összekerültek és a makói rangadó dr. Berecz győzelmével zárult. Mindkettőjük ellen döntetlent ért el a nagy ígéret Csizmadia Laci, aki a FIDE-mester játékerejű Bezdán Tibort is legyőzte és vele, valamint Diamant Tiborral együtt 6 ponttal holtversenyben harmadik. Egyedül áll a hatodik helyen Csikós Mihály, aki a nyári rapid versenyeken mutatott jó formáját sikeresen mentette át. Ők döntik el egymás között a dobogós helyezéseket. Az élmezőnyt alkotják még öt ponttal a következők: Barát, Blázsik, Fodor, Herpai, Kovács, Molnár, Osvárt, Sípos, Szabó. BLÁZSIK ZOLTÁN Hengereltek a szegedi lányok LABDARÚGÁS Az országos női labdarúgóbajnokság hét végi fordulójában a szegedi lányok Dunaújvárosba látogattak, ahol a Pentele gárdáját fölényes biztonsággal verték. Dunaújvárosi Pentele-Szeged 0-7 (0-4). Dunaújváros, 300 néző. Vezette: Tamási. Szeged: Kékes-Szabó - Koromné (Nagy), Kovács, Fodor E., Bugyi - dr. Kékes-Szabó, Bolba, Péhl - Baliné, Márki, Szabó. Edző: Molnár Ferenc. Góllövő: Márki (2, egyet 1 l-esből), Bolba (2), dr. Kékes-Szabó, Péhl, Kovács. Jó: Kovács, Bugyi, Péhl, Bolba. Ami a tudósításokból kimaradt... Nemcsak lelkesedtek Eredményei alapján Európa-szerte ismerik, jegyzik a sportág tőzsdéjén a Steaua Bucuresti férfi kézilabdacsapatát. Igaz, ez a társaság nem az az együttes, amely diadalmenetben járta végig az öreg kontinens országútjait, ám fiatal játékosai közül négyen is a mostani román válogatott erősségei. így aztán nagy várakozás előzte meg vasárnapi, szegedi vendégszereplésüket, amikor is az IHF Kupa keretében, az ugyancsak fiatalok alkotta Tisza Volán SC csapatával találkoztak. Kővári Árpád, a volánosok mestere, ha nem is látszott hangulatán, lelke legmélyén tartott az összecsapástól. Féltette fiait egy esetleges kudarctól, attól, hogy játékosait akik többségükben még ama bizonyos út elején állnak - nehogy „lelkidefekt" érje, mert annak hatása végzetessé válhat további munkájukra. Ezért, mintegy elterelő hadműveletként, mindent latba vetve próbálta oldani a levegőben vibráló feszültséget. Önbizalmukat növelendő bizonygatta Mezei Ricsiéknek, nincs mitől tartaniuk, ha nemcsak lelkesednek, hanem képesek lesznek azt játHa az újságírónak minden apróságról be kellene számolnia egy-egy tudósításban, a legtöbb mérkőzés krónikája alighanem hosszabb lenne a „normálisnál". Pedig szinte valamennyi mérkőzésen (legyen az labdarúgó-, röplabda-, vízilabda-, kosárlabdameccs vagy bármilyen sportesemény) történik olyasmi, amire az Olvasó utólag is kfváncsi lehet. Nos, ezért találtuk ki ezt a rovatot... szani, amire képességeik predesztinálják őket, kellemes élménnyel gazdagodva juthatnak túl egy igen nehéz akadályon. Nos, a volánosok, a második félidei „leülésüket" sem hagyva figyelmen kívül, valóban kiemelkedőt produkáltak, biztosan nyertek. Mégpedig azért, mert nemcsak lelkesedtek és akartak, hanem követték edzőjük utasításait: többnyire kihozták magukból amit tudnak, ügyesen és jól kézilabdáztak! Egy fajta bizonyság ez a siker arra, Kővári Árpád pszichológusnak sem utolsó... Egerben sejtenek valamit... Ugyan mi másról is beszélgethetne az ember egy OB l-es y ízi labda-mérkőzésen, mint a futballról... A medencében éppen a második negyed fáradalmait „pihegték ki" az Eger és a Szeged SC pólósai, amikor az időszámításunk előtt (vagy nem sokkal utána...) épített egri sportuszodában az egyik néző „kiszúrta" a jegyzetfüzetemen a Délmagyarország matricát. Odatelepedett mellém, és kérdezgetett. Mi van a szegedi focicsapattal? Hogy lehet az, hogy azok a labdarúgók, akik az NB I-ben is megállták a helyüket, egyik napról a másikra elfelejtettek focizni? Mi igaz abból, hogy ez a dicstelen szereplés elsősorban a vezetők bűne? Meddig tűrik még a Tiszaparti szurkolók a balsikereket? Miért?... Hogyan?... Kik?... Csupa olyan kérdés, amelyre egy pólómeccs szünete alatt nem lehet (nem érdemes...) válaszolni. Egyébként a „kívülálló" - heccelésként is felfogható - érdeklődése tulajdonképpen egy dolog miatt bosszantott igazán. Ez a kíváncsi egri úr szombaton délután még nem tudhatta, hogy másnap az NB II. sereghajtója (is) 3-0-ra veri majd a szegedi csapatot... A gyerekek milyen hálásak lettek volna... Nem akarom szépíteni a vasárnapi motorcsónak OB színvonalát, de előre egyetlen szegedi sem tudhatta, hogy enynyire kevés versenyző áll rajthoz. Az időjárásra sem lehetett panasz - mármint azoknak akik a kirándulást választják. No, ezzel éppen el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amely kicsit elszomorított ezen a verőfényes, nyáriasan meleg szeptember végi vasárnapon. Tudnillik, a Maty-éri pályán délután már jó ha voltak 200-an délelőtt sem voltak sokkal többen -, azok többsége is a versenyzők ismerősei, rokonai közül kerültek ki. Pedig, menynyire alkalmasak ezek a szabadtéri, vízparti sportesemények a kirándulásra, kerékpártúrára, uram bocsa' akár kempingezésre is - nem hiszem, hogy valakit is elzavartak volna ha sátortver a zöld gyepen. Elgondolom, hogy a panelben lakó gyerekek milyen hálásak lettek volna szüleiknek egy szabadban eltöltött napért... GY. E.-R. J. A.-S. J. Cs. Gát László jelenti New Yorkból Elkeseredésre semmi ok fiSZD • készítés igény ^ szerint. a versenyző • 62/23 677 kiutazasanak • Szeged tamogatoia # Moszkvai krt. 67. - Most kezdődik egy laza 24 órás futás - jelenti ki Sipos István, amikor a nyolcadik nap befejezése előtt 4 órával eléri az 575. mérföldet. Hirtelen nem tudom, mire vélni mondatát, egy gyors fejszámolás után rájövök, hogy mi mindent is jelent kifakadása. Először is, mivel már csak 125 mérföld, azaz 200 kilométer hiányzik a célba éréséhez, joggal mondhatná a régi, kipróbált 24 órás futó, hogy laza lesz a hátralévő táv, hiszen a Szegedi VSE ultramaratonistája egy nap alatt 230 kilométer fölött is lazán teljesített már. De nem közel ezer kilométer megtétele után... S ezt ő nagyon is jól tudja, s ezért a némi irónia önmagával, azzal az emberrel szemben, aki 9 napon belül szerette volna lefutni a 700 mérföldet. Lehetne ezt a mondatot úgy értelmezni, hogy Sipos elkeseredését tükrözi. Ezt ugyan nem tapasztalatom, azonban mégis megkérdezem tőle, hogy bántja-e a könyörtelen tény? Mire azonnal reagál: - Nem is érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni - nyilatkozza határozottan. Ha nem a második ilyen nagy vállalkozását tudósítanám végig, bizony könnyedén ráfoghatnám: „Sipi" menekül a „felelősségrevonás" elől. De nem eshetek ebbe a hibába, hiszen ismerem annyira a New Yorkban versenyző Sipos Istvánt, hogy kijelenthetem róla, ő nem az a fajta ember, aki nem vállalja azt, amit valamikor kiejtett száján. Aztán bővebben kifejti, hogy saját magának felállított egy igen magas, reális, ideális körülmények között elérhető mércét, amit - s ezt többször hangsúlyozza - egyedül ő szabott ki. - Mondhattam volna, hogy 11 nap alatt teljesítem a 700 mérföldet. Ez akkor is 24 órával jobb lenne, mint a kiszabott limitidő. De úgy érzem, ezzel nem csak önmagam csaptam volna be... - mondja ezt olyan őszinteséggel, ami ritkaság a mai világban. De még véletlenül se felejtsék el, hogy ez egy sportoló nyilatkozata, aki 8 napja szinte megállás nélkül rója a köröket. Aki természetes lelki nyugalommal veszi tudomásul mindezt. És közben nem beszél egyszer sem az időjárásról, ami egyáltalán nem fogadta kegyeibe a versenyzőket. Igaz, Dávidka miatt csak közvetlenül New York Atlantióceán felé eső részének néhány települését kellett kilakoltatni, de a tornádó fronthatása napokig a levegőben kevergeti. Ez pedig micsoda jó kifogás lenne! Nem képzelik? S mindezek után már csak annyit: minden bizonnyal Sipos István lesz az a futó az idén, aki abszolút elsőként érkezik célba, s akit elsőként üdvözöl majd a Guru, Sry Chinmoy... * A 700 mérföld mezőny állása 7 nap 20 óra után: 1. Sipos 575, 2. Sinisgalli (Argentína) 473, 3. Kiene (Németország) 462, 4. Knauer (USA) 456 mérföld. * Sipos István kommentárja: „Álmaimban Amerika nem mondhat nemet...". A nagy tét (a három héten át halmozódó alapnyeremény „biztos kiosztása") alaposan megnövelte olvasóink játékkedvét. A több száz beküldött szelvény között azonban csak egyetlen olyan akadt, amelyiken a két főmérkőzés számszerű végeredményére (Sz. DózsaNagyszénás 2-1, Dorozsma-Gyula 0-1) helyesen tippeltek. Ez a bravúr Varga Zoltán (Szeged, Budapesti krt. 26/A) nevéhez fűződik, akinek a 120 db kéthasábos totót a mai napon elpostáztuk. A nyereményhez gratulálunk! Név:..... Lakcím: Végeredmény 1. Szeged SC-BMTE-Törley 2. Szegedi VSE-Kecskeméti TE +1 Sándorfalva-Szőreg Pótmérkőzés: Kistelek-Mórahalom A postára adás határideje: október 2., péntek. Címünk: Délmagyarország, 6740 Szeged, Stefánia 10. A borítékra írják rá: 2+1. Totónyeremények A Szerencsejáték Rt. tájékoztatása szerint a totó 39. fogadási hetének nyereményei a következők: 13 plusz egy találatos szelvény 5 darab, nyereményük egyenként 1 millió 216 ezer 579 forint, 13 találatos szelvény 35 darab, nyereményük egyenként 121 ezer 9 forint, 12 találatos szelvény 1062 darab, nyereményük egyenként 3039 forint. 11 találatos szelvény 11 ezer 139 darab, nyereményük egyenként 290 forint, 10 találatos szelvény 64 ezer 838 darab, nyereményük egyenként 75 forint. A „begyakorolt" vereség története hat tételben - avagy a Szeged SC vezetőedzőjének nehéz pillanatai a negyedik fiaskó tükrében Gondolkodom, tehát vagyok - egyelőre még a kispadon... Pataki Tamás, a Szeged SC labdarúgóinak vezetőedzője idén, immáron negyedszer, Tiszavasváriban is kénytelen volt fenékig üríteni a keserűség poharát. Mit csinálnak ezek már megint? Pedig megmondtam, a kapus védjen, a hátvéd védekezzen, a középpályás szervezzen, a csatár pedig támadjon... Megmondtam, hogy ennek a városnak csak az NB Ies csapat a jó, de beszélhetek akármit, senki nem hallgat rám... Kellek én akkor ide? Mennyivel könnyebb lenne, ha a az AC Milán edzője lehetnék! Ott Papin, Van Basten, Lentini, itt meg Nagy, Kardos, Bushi és hozzájuk hasonlók kergetik a labdát... Zakóból van már elég, ezért mostanában inkább dzsekit viselek... Ezt nem kell gomboigatnom, ha hideglelésem van, egyszerűen felhúzom a cipzárt. Számomra a hármas bfrói sípszó, különösen manapság, a megkönnyebbülést jelenti: végre felállhatok a bizonytalan, kényelmetlen ülőalkalmatosságról... (Gyenes Kálmán fotói)