Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-26 / 227. szám

SZOMBAT, 1992. SZEPT. 26 SZALTO Búvártúra Szegedről a horvátországi Adriára Az idei forró nyár igen sok embert kényszeritett a vizek partjára. Azonban van az embereknek egy olyan nem mindennapi „fajtája", amelyik képtelen megállni a parti fürdőzésnél. „0" valami másra vágyik.- Ha már a víz mellett tölti a szabad idejét, akkor azt nem úgy, mint általában a többi ember, azaz a víz felett, hanem, mint a hal, a víz alatt. Ez év augusztus második felében néhány szegedi könnyűbúvár két hetet töltött el a horvátországi Adrián. A szegedi MANTA Természetfotós és Könnyűbúvár Sportklub búvárai, kihasználva a csendes adriai partszakaszt, felfedező útra indultak a „csend világába." Krk szigete volt az otthona két hétig ennek a maroknyi csapatnak. A város, ősrégi falaival és a mediterrán táj, mint mindig, most is varázslatosnak bizonyult. És a tengerek gyöngyszeme, az Adria, bármi is történik a világban, még mindig páratlan szépségű: kék és kristálytiszta. A hétfős víz alatti csoportot Bánfi Gábor, Bánfi György, Kovács Pál, dr. Rovó László, felesége Albert Erzsébet, Pintér Tibor és a merülésvezető Gajó Gusztáv István alkották. A szakmai tapasztalatokon túl a mélyben látottak is felülmúltak minden várakozást. Több merülést végeztünk Cres és Krk között egy kisebb sziget szirtjeinél, ahol elsüllyedt 1870-ben egy Znamja nevű brigg. A hajó roncsa 35 méter mélyen hever. Ami igazán épnek és érdekesnek mondható rajta, az a sülylyedésnél egymásra torlódott, klasszikus formájú ágyúk, melyeket mostanra már sűrűn beleptek a szivacs- és kagylótelepek. Kutattunk egy, a második világháborúban lezuhant amerikai repülőgép roncsa után, azonban ez elrejtőzött a kíváncsi tekintetek elől, mert hiába volt a viszonylag pontos helymeghatározás, a gépnek csak néhány szétszóródott darabját találtuk meg. Fotó: Kovács Pál * Helyette viszont rábukkantunk egy ugyancsak ebben a háborúban elsülylyedt német hadihajóra. Az utolsó napok felejthetetlen merülései viszont mintha egy trópusi tenger élővilágát elevenítették volna fel. A 40 méter mélybe zuhanó sziklafal a szivárvány színeiben pompázott. Korallok, gorgóniák erdeje, halak sürögnekforognak az ágak körül, polipok pislognak ki a barlangok nyílásain. A tenger búcsúzásként, mintha ünneplőbe öltözött volna. A látottak mellett szakmai és sport jellege is volt az útnak: gyakoroltuk a tengeri mélymerüléseket. Az átlagos merülési mélység 35 és 40 méter között volt, a legmélyebb szint pedig 50 méter. A merülések után élményekkel tele, kicsit dideregve felvettük a horgonyt, és búcsút intettünk a tengernek - a következő nyárig. Pintér Tibor Józsi évi rendes szabadságát töltötte a tengerparton. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, az ember kikapcsolódik, felejti búját-baját. így tett Józsi is. Úszkált a sós vízben, süttette a hasát, nézte a parti „felhozatal" hullámzó domborzatát, és amikor kedve szottyant, bizony bedobott egy-két krigli folyékony kenyeret, így ment ez egy hétig, mígnem Józsit a hiányérzet kerítette hatalmába. Focizni kellene - gondolta. Érzéseit rögvest rímekbe szedte: Viaskodtál már cápával s szemlélted a lányt bájával, Ettél-ittál mohón, sokat, utálod a narkósokat, Mégis szar így ez az élet, a Nap is túlságosan éget, Rögtön jobb lenne a kedved, ha foci közben törne térded. Idáig jutott gazdag érzéseiben, amikor megjelent a CSAPAT. A parti sétány melletti kispályán, közel a feszített víztükrű medencékhez, egy igazi csapat. Micsoda remek fiúk. Bőrbogyó a hónuk alatt, fülükben a belevaló, lazák, mint a járdán a reggeli köhintés. Józsi csak tátott szájjal nézte a srácokat. Micsoda spílerek - gondolta. Megpróbálom - tette hozzá magában. Az anyanyelvi nehézséget imígyen hidalta át: - Help mí. Já ljublju igráty foci. A spílerek lekicsinylően végigmérték, majd engedékenyen közölték: -Da. Ezzel útnak indult a viharos karrier. Józsi előbb az ellenfél, majd a saját lábára kötött csomót, futott ide, futott oda, nemigen lehetett vele bírni. A másik csapaton semmi sem segített. Próbálkoztak sűrű cserével, majd létszámemeléssel, az eredmény azonban semmit sem változott. Már vázolta magában a reményteljes jövőt. A foci után hideg sör, egy kis lubickolás a tengerben, és holnap kezdődik elölről az egész. Egy jó zsugásra mindenhol szükség van - merengett. így is történt. Másnap, harmadnap ismét ő volt a sztár. Lassan megteltek a pálya melletti padok, Józsiból ünnepelt hős lett. Mecccseit követően sörrel itatták, megvacsoráztatták hívei, és újabb látványos megoldásokat követeltek tőle. Hej, ha én egyszer ezt otthon elmesélem - gondolta Józsi, a sztár, s már faragta magában a következő rímet: Itt egy trinyó, ott egy kötő, Jobban rúgok mint a Benő, Én vagyok itten most a sztár... Idáig jutott négysorosában, amikor egy hatalmas csattanást érzett bal lapockája alatt. Szinte pillanatok alatt kiment az álom a szeméből. - Te mocskos disznó vélte felfedezni felesége negédes hangját a tanya udvarán nem megmondtam, hogy még egyszer háza ne gyere részegen a meccsről, és ne merd rugdosni a gyerek bucibabáját! Takarodj az istállóba, adj enni a teheneknek! És Józsi még egy utolsót rúgott a buci fejébe, majd kissé billegve elindult a Marist etetni, miközben a trágya szagán át is mintha az orrában érezte volna a tenger sós illatát... Pigniczki József Gondoltam, megvigasztalom, mert szívességre kérem Wirth Istvánt. A Radnóti testnevelőjének (nem sokkal azután, hogy a Délmagyar kispályás focicsapata három, „beetetésnek" is nevezhető vereséget követően végre legyűrte a gimnázium tanárgárdáját felajánlottam, hogy valamikor a közeljövőben - Tippeljen velünk! Magyarul rá akartam venni, hogy vitán felül népszerű pénteki rovatunkban jósolja meg négy mérkőzés végeredményét. Különös indoklással hárította el a felkérést. Azt mondta, hogy a (magyar) futball csak azon a szinten érdekli, ahol ő és a többi amatőr labdarúgó játszik. Ellenben a (férfi) kosárlabda... nos, az egy egészen más dolog. Ezt a sportot a látszat ellenére - Szegeden sem sikerült halálra ítélni, legfeljebb némiképpen „megrendíteni". De az utánpótlás már készül. Arra a feladatra, ami a „nagyok" erejét (lehetőségeit) meghaladta. A Szegedi Deákok Kosárlabdázó Egyesülete (SZEDEÁK) néhány hét óta már létezik, mi több az NB ll-es felnőtt bajnokságban hadakozik. Erről az „aranyos kis társaságról" (amelyben jó néhány radnótis kosaras is vitézkedik) tényleg fontos lenne írni és diskurálni... A Radnóti tornaterme mellett hárman várnak rám. Wirth Istvánon kívül Molnár Csaba (a Szeged SC korábbi, a SZEDEÁK jelenlegi trénere) és Bonifert Domokos (másodedző) is úgy gondolta, hogy érdemes beDiákkosarasok a felnőttek között Akik már két szatyor almának is örülni tudnak szélgetni a város legfiatalabb egyesületéről. .Molnár Csabát először a közelmúltról kérdezem. - A hírt, mely szerint a Szeged SC férficsapata viszszalépett az NB l-es bajnokságtól, mindnyájan ismerjük. Az okokat még nem teljesen... - Augusztus elején egyértelművé vált, hogy az első osztályú szerepléshez nincsenek meg az anyagi feltételek... - Tavaly sem voltak... - Akkor úgy éreztük, ettől függetlenül végig kell játszanunk a szezont. Tudtuk, hogy győzelmünk sem lesz, mégis vállaltuk a „veszélyeket". Bíztunk abban: ha az NB l-ben megőrizzük a „jogfolytonosságot", előbb-utóbb rendeződnek körülöttünk a dolgok. Hajtottuk a pénzt, de nem sikerült összeszedni azt az összeget (2 millió forintot), ami minimálisan szükséges lett volna az induláshoz. Saját zsebből pedig már nem lehet az élvonalban kosarazni... - Tehát maradtak a fiatalok. Akik alighanem „olcsóbbak" a felnőtteknél. - Ez egyáltalán nem biztos mondja mosolyogva Wirth István. - Bár... A Magyar Kosárlabda Szövetség nemes gesztusának köszönhetően a diákcsapatok bizonyos kedvezDEAK-ot. Persze ahhoz, hogy ez a tervünk sikerüljön, a régi szegedi játékosok és a kosárlabda helyi barátainak táMerényi és a remény Hát persze, hogy őt is megkérdeztük. Mert kíváncsiak voltunk arra, hogy egy gyakorló főügyész (akinek feltehetően temérdek egyéb elfoglaltsága is akad) miért is lett a Szegedi Deákkosárlabdázók Egyesületének elnöke. - Tudja, én 15 évig kosárlabdáztam (hogyne tudnám! - a szerk.), és a mai napig imádom ezt a sportot - magyarázta dr. Merényi Kálmán. - Úgy érzem, eljött az idő, hogy ebben a városban végre az „öregek" is tegyenek valamit a kosárlabdasportért. Én 25 évvel ezelőtt már foglalkoztam fiatalokkal, akik közül heten az ifjúsági válogatottságig vitték. A SZEDEÁK-ban is „romlatlan", ifjú kosarasok játszanak, akikből még lehet valami. Remélem, sokáig együtt maradnak, mert abban az esetben van jövője Szegeden ennek a sportnak... mónyeket élveznek, azaz nem fizetnek nevezési és bírói díjat. Ezért ötlöttük ki, hogy megalakítjuk és elindítjuk az NB I l-ben a Radnóti (országos középiskolás bajnokságban 5. helyen végzett) csapatára épülő SZEmogatására is szükség volt. Dr. Merényi Kálmán például elvállalta az elnöki tisztet, de rajta kívül Kovács László, dr. Faragó József, Kecse Nagy László és dr. Kertész József is első szóra a „szent ügy" mellé állt. - Tegyük hozzá - szólalt meg Bonifert Domokos -, hogy Wirth Pista afféle nélkülözhetetlen háttéremberként, „mindenesként" segíti a csapatot, ami félig-meddig az övé is... - Miért nem „szerveztek be" néhány rutinos játékost a gyakorlatilag széthullott Szeged SC-ből? - Azok a fiúk Vásárhelyre és a Szegedi Postásba igazoltak adja meg a választ Molnár Csaba, - meg különben is, ennek a „vállalkozásnak" éppen az a lényege, hogy a tizenéves srácokból csináljunk csapatot. Ezek a gyerekek az NB ll-ben sok mindent elleshetnek és rutint szerezhetnek. Számukra komolyabb feladat a felnőttek között játszani, mint mondjuk az NB l-es ifjúsági bajnokságban. -Több igen ügyes „d.eák" van a SZEDEÁK-ban - veszi át a szót Bonifert Domokos. - A 17 esztendős, 210 cm magas centerről, Pávlicz Gáborről (akinek 52-es lábára alig lehet cipőt találni...), a serdülő válogatott Nyilas Istvánról és Pálfy Viktorról, az apja tehetségét öröklő Zsíros Ákosról sok jót tudnék mesélni, de érdemes megjegyezni Szil Barnabás, Szil Szilárd, Tóth Gergely, Klein Róbert, Balogh Csaba, Horváth Gábor, Gyenes Zoltán és Haluska Zsolt nevét is. - Mikor mutatkozik be itthon a csikócsapat? - Az első hazai meccsünket október első hétvégéjén játsszuk a Deák gimnáziumban - feleli Molnár Csaba. - Eddig idegenben kétszer vesztettünk (Nyíregyházán 18, Nagykállón 14 ponttal), de Szegeden nem adjuk meg könnyen magunkat. - Nyugodtan leírhatod - így Wirth István -, hogy a tanulópénz megfizetése után tavaszszal a SZEDEÁK itthon nem veszít majd pontot! - Azt akarod mondani, hogy ez a társaság jelenti a szegedi kosárlabdasport jövőjét? - Bizonyos értelemben feltétlenül. AZ NB II bői a szuperesélyes Postás alighanem felkerül az NB l-be, és akkor azon leszünk, hogy őket „kiszolgáljuk", vagyis „ontani" akarjuk nekik a tehetségeket. A cél mindenképpen az, hogy a városnak újra első ligás csapata legyen, olyan hátországgal, amelyben a SZEDEÁK-nak kulcsszerepe van. A srácok szülei egyébként már eddig is hihetetlenül sokat segítettek, és hisszük, hogy az önkormányzattól, valamint néhány szponzortól is kapunk majd támogatást. Nem százezrekre gondolok. Mi már két szatyor almának is tudunk örülni...Réthi