Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-26 / 227. szám

SZOMBAT, 1992. SZEPT. 26. KÖLYÖK É Boszorkánysziget Heinzelmann Emma rajza Nehezen gyógyultak a szegény, össze­karmolt Bábi néne sebei. Mindenféle füvek­ből kotyvasztott ugyan magának varázs­italokat, csak elfelejtette szegény, hogy az ő boszorkánykenőcsei azért készülnek, hogy valakinek ártsanak. Hát igen, hatékonyaknak is bizonyultak. Bábi néne már rég elfelejtette a macskaka­parást, amikor még mindig fájlalta vándor­veséjét, meg a rossz máját, az epéjéről nem is beszélve. De aztán mégiscsak fölgyógyult, s mivel hogy senki sem háborgatta, békességben élt kunyhójában. Egy nap rájött, hogy valami hiányzik neki. A környékben olyan szép házak voltak, minden ház ablakában muskátli virított, csak az ő ablakszemei meredtek sötéten az arra járó-kelő kíváncsiakra. Hát ez nagy szégyen, ez ellen tenni kell valamit. Meg is próbált mindent Bábi néne, de hi­ába. Nemcsak a muskátli hervadt el egy nap alatt a boszorkánykonyha gőzeitől, de még a kaktuszok sem bírták. Csak hordta haza szegény a virágmagot, de hamar lát­hatta szomorúan, megint pocsékba ment az igyekezete. Egyszer aztán meglátta egy virágmagos staniclin a feliratot: ÖRDÖGLILIOM. Ez az! Gyorsan megvette, hazavitte, elültette. Nyugtalanul leste a cserepet, ebből mi lesz. De a kis növény minden probléma nél­kül kikelt, növekedett, szárba-, sőt virágba szökkent. Bábi néne szemét törölgetve gyö­nyörködött csodaszép szerzeményében. Minden reggel odatipegett az ablakhoz, hogy megvan-e még. Egy reggel döbbenten látja, hogy eltűnt a virág, helyette Patás pajtás kuksol a cse­répben. - Hát te, hogy kerülsz ide?! - rivallt rá a néne a váratlan vendégre. - Még hogy én? - méltatlankodott a sze­gény ördög. - Ronda egy boszorkány kel­med, Bábi néne. Ide ültette a magomat, eb­be a kis szűk cserépbe. Most egészen bele­dagadt a lábam, nem tudom kihúzni. - De hogy lett belőled virágmag, te, po­kolravaló? - Az a rettenetes Náni néne tréfált meg. Altatót kértem tőle álmatlanság ellen, aztán valami olyan kotyvalékot adott, amitől ilyen picire zsugorodtam, mint ezek a magok. Na, mindegy. Most már mennék, ha már ki­keltem a meleg ágyból, törje már össze né­ne ezt a cserepet. - Dehogy töröm, édes fiam! Maradj csak ott, ahol vagy! Úgy sincs virág, amely kibír­ná az én ablakomban. - De hát milyen virág vagyok én? - si­ránkozott Patás pajtás. - Randa. - mérte végig a másikat a né­ne. - De sebaj, legalább vigyázol a házra. Azóta ott gubbaszt Patás pajtás Bábi né­ne ablakában, fél lábbal a cserépbe szorul­va. Bábi néne pedig nyugodtan szunyókál­hat éjszaka, nem kell tolvajoktól tartania. Az ördög nem alszik. - góbé ­Készpénz .helyettes Celsius-fok Körút Az itt látható karika­túrákat még mindig kedvcsinálóként mu­tatjuk be. A tőletek ka­pott rajzokat a jövő heti Kölyökoldalon láthat­játok viszont, természe­tesen névaláírással együtt. A beküldési határidő folyamatos! kóma - eszméletlen jóbarát barikád - ifjú bárányok kockakövekből épített fürdője paróka - műhajú, kopasz róka balfácán - semmirekellő fácán d i M ~ J * » V=NY i a 1 Ez is ősz Találós kérdés Melyik fa ül? Melyik tó van fából? Melyik ár nyitható? Melyik üst száll? Melyik kas veszé­lyes? Természetesen en­nél a játéknál is vár­juk ötleteiteket! Jó fejtörést! nHHMMnMnMHMMHHHHMHMHHHHI Angol rejtvény Üt sys * -I­áf vitorlázó repülőgép (szökőkutak) török díszei ^y^ névtábla értékes üzlet (ékszerbolt) (házi feladatok) a rossz diák utálja távbeszélő-készülék lakosztály (titkár) a fönök jobb keze osztálytárs Újabb angol rejtvényünk hiánytalan kitöltése, és az átlló­san beírt angol szó fordítása a feladat. Határidő: szeptem­ber 30. A borítékra, levelezőlapra továbbra is írjátok rá „Kö­lyökoldal". Kelemen László Megfejtések - nyertesek Két hete megjelent kép­rejtvényünk helyes megfej­tése: aprópénz, Kaposvár, tanterem. Nyerteseink: Dornstadter Attila és Tamás, Szeged, Vajda u. 22/A; Nagy Veroni­ka, Szeged, József A. sgt. 22.; Maróti Ágnes Katalin, Szeged, Gát u. 11. A, M/6.; Veszelovszki Andrea, Sze­ged, Kukprica u. 4.; Szűcs Zoltén, Szeged, Csaba u. 47/A. Angol rejtvényünk meg­fejtése: picture 'kép, fest­mény'. Nyerteseink: ifj. Csil­lik László, Szeged, Madách u. 2. II/5.; Zádori Dénes, Bordány, Zákányszéki u. 10.; Ördögh Elvira, Kübek­háza, Rózsa út 559.; Lajkó Zoltán, Üllés, Kossuth dűlő 124.; Dékány Márta, Kübek­háza, Dózsa Gy. u. 501.; S végül elrejtett rajzfilmcí­meink: Szaffi, Gondos bo­csok. Nyerteseink: Fehér Tamás, Szeged, Agyagos u. 24/B III/9.; Nagy Veronika, Szeged, József A. sgt. 22.; Gratulálunk! A beküldött borítékra ne felejtsétek el ráírni saját neveteket és címeteket! A verés, mint nevelőeszköz? Nehéz a válasz, mert a verés a legrégibb időkbe nyúlik visza. írásbeli bizo­nyítékaink csak a spártai nevelésről vannak erre vo­natkozólag. Feltehető azon­ban, hogy ezt megelőzőleg is használták a verést mint fegyelmezési eszközt. Ezt bizonyítják azok a képek és szobrok, amelyeken a taní­tót pálcával a kezében ábrá­zolják a gyerekek között. Ezek az adatok az ősi Kína, Perzsia és India területéről valók. A rabszolgatartó Spártá­ban azért alkalmazták tuda­tosan a verést, hogy ezzel a fiatalokat edzetté tegyék a testi szenvedések elviselé­sére, és így egyrészt kőszí­vű rabszolgatartókká, más­részt engedelmes alattva­lókká neveljék őket. Ennek érdekében minden évben egyszer Artemisz oltára plőtt az ifjakat megvesz­szőzték. De hát ez nemcsak az ókorban volt így, a közép­korban is sokat vertek az iskolában. Ennek mértéké­ről igen érdekes képet nyújt Háberle német tanító igazi német alapossággal össze­állított statisztikája. Háberle büszkén írja le, hogy 50 éves, áldásos tanítói műkö­dése alatt húszezer arcul­csapást, 911 424 botütést, 124 010 vesszőcsapást, 20 938 vonalzóütést, 7965 po­fozást és 1 158 000 fejbeü­tést osztott ki, azaz össze­sen 2 223 140 esetben végzett testi fenyítést... A reneszánsz nagy pe­dagógusai már tiltakoztak a testi fenyítés kegyetlen for­mái ellen, mégsem szűnt meg az iskolákban. Szomo­rú igazolása ennek az a tény, hogy még a múlt szá­zadban is Poroszországban 43 fiú és 23 leány lett ön­gyilkos a veréstől való félel­mében. A régi magyar iskolákban is igen elterjedt volt a verés. Móricz Zsigmond írja életraj­zában, hogy az iskolában a gyerekek nem tudták meg­tanulni a lélekölő, unalmas anyagot. Ezért a tanító a jobb tanulókat a gyengéb­bek segítésével bízta meg. Egy alkalommal Móricz Zsigmond tanulópárja nem tudott kielégítően silabizálni. Most idézzük az írót: „...így történt, hogy miután őt hiá­ba verte a tanító úr, egyszer csak kivette a vízhordó dé­zsából a keresztrudat. Hát azzal a kurta rúddal vágott engem fejbe, amiért Dorffi Károly nem tudott silabizál­ni, hogy én abban a pillanat­ban ott nyúltam el a vízhor­dó dézsa mellett." Számtalan példáját lehet­ne felsorolni még a testi fenyítés különböző formái­nak, ehelyett inkább nézzük meg röviden a verés elmé­leti gyökereit. Az a tény, hogy az osztálytársadalmak pedagógiai elméletében és gyakorlatában mindenkor nagy szerepe volt a verés­nek, azt bizonyítja, hogy az elnyomottak fékentartásá­nak egyik leghatásosabb eszköze volt. Mert a min­denkor uralmon levő erő­sebb alkalmazta a gyengéb­bekkel szemben. Ez a vi­szony fejeződött ki az isko­lában a gyerekek és a tanító között. A nevelés célja is az volt, hogy a tanító hű és en­gedelmes alattvalókat ne­veljen a pálca segítségével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom