Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-26 / 227. szám

Ha pénzért nem, ingyen és erőszakkal! Akitől rettegnek a szentesi lányok Július 25-én rosszul választott a szentesi fiatalember. Jóval éjfél után az ifjúsági ház mögötti sötét úton nézte ki magának a csinos, fiatal lányt. Egészen a Gaál István utcáig követte, majd egy alkalmasnak tetsző helyen mögé került, és meglehetősen egyértelmű ajánlatot tett. Mi sem természetesebb: a megtámadott hölgy elszántan védekezett. Olyannyira, hogy a földön hemperegve sem engedett az erőszaknak. Pedig a meggyőzés különben hathatós volt: a férfi ütötte, ahol érte, még a saját keze is eltörött közben. Ki tudja, mivé fajult volna a zajos küzdelem, ha a segélykiáltásokra fel nem ébrednek a szemközti ház lakói. Ám amikor villanyt gyújtottak, a fickónak inába szállt a bátorsága, és elfutott. Anélkül, hogy véghez vitte volna, amiért verekedett. Szerencsére emberére akadt a fiatal lányban, aki félretéve minden szégyenérzetét - a rendőrséghez fordult. Személyleírás alapján néhány nap leforgása alatt el is fogták a Mátyás sörözőben a 23 éves A. Sándort, aki alaposan gyanúsítható az erőszakos közösülés bűntettének kísérletével. Ezt a cselekményét kertelés nélkül beismerte, aztán a bírósági eljárást otthon várhatta (volna)! Csakhogy szeptember 1jén, kevéssel ebéd után fogta az iratait meg vagy tízezer forint készpénzt, és azzal a megjegyzéssel, hogy munkahelyére indul, elbiciklizett otthonról. Egyik családtagja két nap múltán jelentette eltűnését a rendőrségen. Később derült ki, hogy Budapestre utazott, minden különösebb cél nélkül. Ott aztán megevett A hét híre Cápacsali feleség Cápacsalinak használta feleségét egy japán halász. A Mainicsi Simbun cfmü japán lap beszámolója szerint egy 40 éves férfit és 38 éves unokatestvérét szerdán tartóztatták le azzal a váddal, hogy állítólagos engedetlenségének büntetéseként cápacsalinak használták a halász fiatal feleségét. A fiatalasszony vallomása szerint férje és a másik férfi félórán át többször is a víz alá merítette őt, de a cápák szerencsére nem haraptak. némi gyenge nyugtatót, így az egyik kerületi kórház idegosztályára vitték gyomormosásra. Miután mégis nyomára jutott a rendőrség, szeptember 4-én hazaszállították a szentesi kórházba, ott kezelték 21-én, hétfőig. Ekkor - immár gyógyultan őrizetbe vette a hatóság, mivel immár tartani kellett szökésétől. Felelősségre vonásának hírére több helybéli fiatal nő nekibátorodott. Nem kellett már tartaniuk korábbi támadójuktól, ezért sorra felkeresték a rendőrséget - az előbbi leányzó példáját követve -, feljelentést tettek. Egyiküket még tavaly decemberben ragadta vállon a Hámán-telepi ABC előtt. Ötszáz forintot ajánlott neki, majd amikor elutasító választ kapott, azt mondta: „akkor ingyen lesz". Ezúttal egy közeledő taxi mentette meg az áldozatjelöltet. Ez a hölgy is teljes bizonyossággal felismeri a támadót, sőt arra is emlékszik, hogy később begipszelt kézzel látta. Egy júniusi éjszakán a csongrádi híd melletti gáton támadt rá egy hazafelé bicikliző lányra. Egyetlen szó nélkül nekiesett, igyekezett letépni pólóját. Dulakodás közben a lány eltalálta egy érzékeny pontján, így szabadulhatott tőle. A következő hét végén úgy hozta a véletlen, hogy a diszkóban összeakadtak ismét. A lány ismerősöktől megtudta nevét, kihívta: beszéde volna vele. A „lovag" sebtében másik kijáratot keresett, de a szidalmakat nem kerülhette el. Más alkalommal, július elején a Csongrádi úti benzinkút közelében ismét akcióba fogott. A melléje érő hölgyet nekivágta a falnak, száját befogva fojtogatta. Félreérthetetlen mozdulatokat tett, eközben megfeledkezett óvatosságáról, így a menekülő egérutat nyert. Egy szemből közeledő járókelő alakja meghiúsította a további üldözést. Már tudhatta, hogy hasonló cselekmény miatt eljárás folyik ellene, amikor augusztus egyik éjjelén belopózott egy felsőpárti házba. A fiatalasszony a szeme előtt tért haza, a kulcsot belül felakasztotta a kapu mellé - várta haza a férjét. No, egyéb se kellett a férfinek, kihalászta a kulcsot és beljebb került. A zajra kilépő fiatalasszony elől mégis visszahúzódott a kapu mögé, majd amikor az megnyitotta a bejáratot, nekiesett: nyakánál és hajánál fogva kikényszerítette a bejáró betonjára, ott dulakodtak. Az asszonyka visított, ahogy a torkán kifért. Szerencséjére a szomszéd felébredt és villanyt gyújtott. Erre a támadó eliszkolt. Hasonló esetekből akad még néhány, olyan is, amelyikben a támadó azonosságát bizonyítani lehet, meg olyan is, ahol kétséges a bizonyítás. A bűncselekményekkel alaposan gyanúsítható A. Sándor már nem mutat olyan készséget az együttműködésre, mint legelőször. Megtagadta a vallomást. Ez persze nem akadálya a vizsgálat folytatásának. Már megszületett az előterjesztés, miszerint az őrizet után előzetes letartóztatásba kerüljön. -gitU

gy látszik, hogy a türelmetlenség nem ismer határokat. Már csak azért sem, mert Kanadából éppen ma érkezett meg a második levél, a kérdés kérdésével. (Hogy a Délmagyarország hogyan kerül ki Kanadába, erről inkább a Postát kérdezzék.) Az első levélben arról érdeklődött a hölgy (?), hogy igaz-e, mert ő így hallotta, hogy a Tisza folyási sebessége egyre csökken, s talán az évezred végére olyan lassú lesz, hogy a folytonos áradás veszélyével fenyegeti majd a lakosságot. A hölgy(?) második levelében pedig azt kérdezte, hogy miért nem válaszoltam idáig az első kérdésére, levelére, mert Manczy válaszol az egész család bizonytalanságban él. Először a második kérdés. Minden héten több tucat levél érkezik hozzám, és meg kell, hogy valljam, nagyon nehéz közülük kiválasztani azt a kérdést, amelyik a legtöbb olvasót érdekeli, és hogy ezzel a válasszal részben a többi, látszólag megválaszolatlan kérdésre is megadjam a helyes választ. Levelét azért kellett egy időre félre tennem, mert igen nehéz volt olyan szakértőt felkutatnom, aki ebben a kérdésben objektív és optimista választ tud adni. Nos, azért nem hiába fáradoztam. Ugyanis én magam mértem meg a folyási sebességet egy stopper, és egy dinnyehéj segítségével, majd a kapott napi értékek átlagát grafikonon ábrázoltam. Ezt a grafikont most nem közöljük, mert két nappal ezelőtt a hídról véletlenül a Tiszába ejtettem, a pontos értékeket tartalmazó jegyzettömbömet pedig elnyelte a föld. Remélem, most már teljesen elégedett, és a család is megnyugszik, ott, a Tiszától vaknyugatra. (manczy) A hét karikatúrája Európára szavaztak a franciák Szabiikkal kezdődött A piarista léggömbje iá Olvastam a lapban, hogy az újszegedi Liget adott helyet a hőlégballon bemutatónak. Ez a jelen, de ennek elődjei a múltban gyökereznek. A Kunszentmartonban született (de már Szegeden keresztelték) Szabiik István (1745-1818) piarista paptanár, korának legnagyobb magyar fizikusa már a Montgolfier-testvérek évében (1783) bemutatta sikeres kísérleteit a Dunaparton, majd Győrben. Amikor Szegedre helyezték a piarista gimnázium igazgatójává és a rendház főnökévé, itt is bemutatta a remek léggömbkísérletet, a Tisza-parton (jobb) 1785. Szt. Jakab (július) havának 25. napján, gr. Teleki Sámuel tudománypártoló személyiség jelenlétében. Ő valosította meg az első magyar földgömböt, majd Nagykároly távirathálózatát is Szabiik építette ki. Kalocsán halt meg. Szabiik szembeszállt II. József németesítési politikájának, és a szegedi piaristáknál magyarul folyt a tanítás. Móra Ferenc tudománytörténeti értékű tárcacikkéből ismerhetjük ennek a nagy tudósnak tragédiáját: fittyet hányt a Kalapos király rendeleteire, és megüzente a Burgba, hogy Josephus császár ott lehet úr, de a szegedi piaristáknál semminek sem hívják, hiszen a magyaroknak nem királya. II. József kezei a Helytartótanácson keresztül persze messzire nyúltak, és Szabiik atyát elmozdította, mindkét székéből. A Szegváron tartott megyegyűlés (a Károlyikastélyban) ugyan elismerte Szabiik nagyszerűségét és visszahelyezték posztjaira, de II. Józseftől ismét „fekete pont"-ot kapott, és előbb makói rokonainál húzódott meg, és onnan vitték fegyverek között a rend Nyitra megyei (Privigye) rendházába. Szabiik István kora legnagyobb magyar fizikusa volt, aki érzékenyen reagált a világ tudományos eredményeire, és azok terjesztésére. Igazgatása alatt virágoznak fel a piaristák iskoladrámái, leginkább Benyák Bernáth szorgalma nyomán, és Dugonics András biztatására. Híve volt az experimentációs oktatásnak. Jóval későbbi utódként említem meg az ismertebbek közül Öveges József fizikus proffesszort, aki 1922-1924 között tanított a piarista gimnáziumban. Innen a piaristák fővárosi gimnáziumába került, majd a Pedagogiumnak (a mai Juhász Gyula Tanárképző Főiskola egyik elődje) 1928ban Szegedre vezénylésekor majdnem visszatért. Híres mondása volt: „A ma fizikája, a holnap technikája", „A ma kémiája, a jövő reménysége." Ezek így igazak, de az ártalmakra is időben felhívta a figyelmet, és a tévében egymásután tartott olyan tartalmú előadásokat is, amelyekkel ökológiai szeretetre tanított. Szeged sok kiváló fizikus elméje között megemlíthetnénk Homor Istvánt, a reáliskola igazgatóját, aki az elsők között mutatta be hazánkban Röntgen sikeres kísérletét, vagy Budó Ágoston akadémikust, aki a mechanikának volt kiemelkedő tudósa. A Dugonics András Gimnázium tanulóifjúsága feldolgozhatná a természettudományos piarista paptanárok történetét, önképzőköri munkában. Bátyai Jenő