Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-19 / 221. szám

... vagy nincs madár? A válasz:.valami van. De főleg lesz Szegeden! Újabb sztorik, adalékok az eddigiekhez. A levéláradat okán csupán tallózásra futja... Gyöngybetűs sorok, nyugdíjas hölgy borítékja Tarjánból: „Kedveskéim! Nemcsak láttam, hanem vendégül láttam a Madárkát. Én így nevezem, ha megengedik. Snájdig eleganciával, csokornyakkendővel, pantallóban, sétapálcával jött el hozzám. Virággal kedveskedett. Leporoltam a herendimet, abban kínáltam neki a teát. Olyan, de olyan jót beszélgettünk a régi időkről, bálákról, a csodás hangulatot talán csak egy jó tollú társasági magazin tudná visszaadni." Gyes-es anyuka újságolta, hogy a „fura figura" jóvoltából egy egész délutánra fellélegezhetett, mert az elvállalta a gyerekpásztorkodást. így ő istenit pletykálhatott barátnőjével. Hazafelé már a lépcsőházból hallotta gyerekei nevetését. Alig bírta levakarni őket a pótmamáról, „pótmadárról". A srácok japánul, franciául, ukránul és latinul harsogták: Fel a fejjel! Más: „Teniszeztem vele. A madárral. Az öltözőben sporttörténeti kiselőadást tartott. A pályán fura stílusban, ám állati lelkesen játszott. 6:4, 0:6, 6:4-re lemostam. Majd belejön. Egyébként van érzéke hozzá!" Érlelődik egy gyanú. A madarat a fégbírőság környékén láttuk ügyködni, temérdek újsággal a hóna alatt. Bizalmas införmációink szerint: be akar „szállni" egy szegedi vállalkozásba. (A képet a légi felderítéstől szereztük be. Valószínűleg hősünkről készült.)