Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-15 / 217. szám

KEDD, 1992. SZEPT. 15. KULTÚRA 5 Pedagógusfórum Az elfogadás előtt álló szegedi önkormányzati oktatási koncepció kérdései, a helyi pedagógusi érdekvédelem helyzete, a szakmai ellenőrzés és szolgáltatás formái, és a pedagógusi bérek alakulása - sok egyéb vonatkozás mellett ezek voltak témái a tegnapi pedagógus fórumnak, amelynek a Szocialista Párt rendezésében adott helyt a Deák Gimnázium. A házigazda, Sulyok Erzsébet pártonkívüli újságíró, és a meghívottak, Moldován Judit (szegedi önkormányzat, oktatási bizottság), dr. Puskás Albertné (szegedi polgármesteri hivatal, közoktatási és közművelődési iroda), Szemők Árpád (MSZP, önkormányzati oktatási bizottság), dr. Papp Jánosné (Pedagógus Szakszervezet), valamint Bujdosó János (Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete), s a szépszámú közönség soraiból felszólalók olyan fórumnak lettek részesei, amelynek hangulatát eleve meghatározta a magyar pedagógiai rendszer anyagi bizonytalansága és a pedagógusok rendkívül hiányos társadalmi megbecsülése. A fórumon szóba került oktatási koncepcióról Moldován Judit elmondta, hogy annak végleges tervezeti formáját szeptember 17-én 16 órakor tárgyalja az önkormányzat oktatási bizottsága. A koncepciót ennek nyomán teszik majd több szintű szakmai egyeztetés tárgyává, s ekkor lesz lehetőség arra is, hogy a pedagógus szakszervezetek véleményét kikéljék. Ez utóbbi egyeztetés előzetese lehet a megalakítandó Városi Oktatási Érdekegyeztető Tanács munkájának is, amelyet a koncepció javasol, és közgyűlési elfogadása után kezdheti meg tevékenységét. Hogy szükség van rá, azt a tegnapi fórum is bizonyította: több olyan kérdés vetődött fel, amely közvetlenül érintette a pedagógusok élet-és munkakörülményeit. Ezek egyikének, az idei bruttó 2000 forintos központi béremelésnek témájában Moldován Judit elmondta, hogy az önkormányzathoz összegszerűen is megérkezett a bérfejlesztés pénze. Az oktatási bizottság elnöke azonban ismét felhívta a figyelmet rá, hogy a bérfejlesztés finanszírozását januártól az önkormányzatnak kell állnia. A kormányzat a szükséges pénzfedezetet ugyanis mindössze három hónapra vállalta, azáltal, hogy a következő évtől kezdve ez az összeg beépül a normatív támogatásba, amely viszont nem emelkedik meg. Emellett a személyi jövedelemadóból az önkormányzathoz befolyó összeg százaléka tovább csökken, nehéz helyezt elé állítva így az. önkormányzat oktatási költségvetését. PANEK SÁNDOR A magyar szakosok vezetik a statisztikát Állástalan Szeged, mint egyetemi város a középkori céhekre emlékeztet. Valószínűleg nem csupán egy vagy két azonosságot lehetne találni, a mi szempontunk azonban most az elhelyezkedés gondja. Akikről és akiknek szól a statisztika, mindenkinél pontosabban tudják, milyen a valós helyzet. Szorosra zárt tantestületek dolgoznak az oktatási intézményekben, s ha valaki nyugdíjba megy, megnő az esélye egy végzősnek vagy éppen munkanélküli pedagógusnak, hogy bejuthat. Az idei tanévkezdet számai különösen riasztóak: 107-en fordultak álláskérelemmel az önkormányzat közoktatási és közművelődési irodájához, majdnem egy komplett évfolyam - 24-en egyetemi, 83-an főiskolai diplomával: 68 általános iskolai tanár és 15 tanító. A 24 középiskolai tanárból húszan kívülrekedtek az iskolán; hatan biológia-kémia szakosok (hiába a kutatóintézet mint „ipartelepítő tényező"), a zöm szakpárosításában az pedagógusok egyik tárgy szinte kivétel nélkül az orosz vagy a történelem (a többségnél a másik a magyar vagy a földrajz, s mindezek kombinációi sem sikeresek), s csupán egy a matekkémiás. E statisztika szerint nincs a városban állástalan középiskolai nyelvtanár, illetve fizikatanár. Az említett 68 általános iskolai tanár közül 13-an őszre találtak munkát - a maradék 55 legnagyobb hányada magyarorosz (13 fő), matematika-fizika (9) és magyar-történelem (8) szakos. Megdöbbentő, hogy a városban összesen 25 általános iskolai, mindösszesen pedig 30 magyartanár tengődik munka nélkül. Nehéz dolguk van a rajz-földrajz szakosoknak - öten nem tudtak elhelyezkedni, s kedvezőtlen indulási pozíció - bármely variációban - az orosz és a népművelés szak - utóbbi területen 7-en maradtak munka nélkül. Nem jelent az egyetemihez hasonló védettséget a nyelvszakos diploma: magyarromán, német-szlovák és orosz-német szakról sem tudott mindenki álláshoz jutni. Az ok? A túlképzés. Persze ez csak a szegedi szükségletekre érvényes megállapítás. Mert a város bárkit el tud helyezni, ki tud közvetíteni környékbeli vagy távolabbi kisebb-nagyobb településekre. Csak hát arrafelé nehezebben mozdul az ember. Főként, ha a fiatal házasok egyike szegedi lakos, s lakásgondjuk ezért éppen itt nem lenne - ha volna állás. (No és arról sem szabad megfeledkezni, hogy megszűnt a KISZ- és pártbürokrácia, s így az érvényesülésnek ez az útja bezáródott, s nem oly tündöklően csábító már a „szakszervezeti vonal" sem. Ellenkezőleg. Megfordult a dolog, és e helyekről is kaptak feltöltést az utóbbi időben az iskolák.) A tanítóknak ellenben nincs félnivalójuk. A tizenöt augusztusi állástalan mindegyikét sikerrel helyezte el az önkormányzat illetékes irodája. Nincs gond a nevelés legalsó fokán sem: az óvónőket megszámolni sem volt idő a városházán, ahogy kopogtattak, azonnal kapták az állást. Ma már viszont az óvodákban is telt ház van. Minden végző^ számára igen fontos tudnivaló: ha befejezte tanulmányait, de csak diplomája van, munkahelye nincs, regisztráltassa magát a munkaügyi központban. Ugyanis ha nem ezt teszi, senki nem fog tudni róla, s ha valamely iskola jelzi tanerőigényét a városházán, az iroda csak a számítógépes választékból tud ajánlani. óT A szegedi oktatási intézményeket az alábbi pótelőirányzatok illetik meg: Megnevezés Lé tsz. Háromhavi 1992. béralap Tb-jár. Összesen: ktsvet. sz. fő ezer Ft-ban Bölcsődék Igazg. 5 30 13 43 Eü. Gyermekotthon 2 12 5 17 Pedellus 2912 17 472 7 688 25 160 Móra F. Szakk. 258 1 548 681 2 229 624-es Ipari Szakm. 83 498 219 717 640-es Textilip. Szakm. 31 186 82 268 Fodor J. Éleim. Szakk. 131 786 346 1 132 Kossuth Zs. Eü. Szakk. 80 480 211 691 Radnóti M. Gimn. 91 546 240 786 Széchenyi 1. Gimn. 61 366 161 527 Tömörkény I. Gimn. 91 546 240 786 Deák F. Gimn. 120 720 317 1 037 Bebrits L. Szakk. 143 858 377 1 235 Déri M. Szakk. 83 498 219 717 Ker. Vendégl. Szakk. 84 504 222 726 Kiss F. Szakk. 72 432 190 622 Kőrösy J. Szakk. 72 432 190 622 Vasvári P. Szakk. 33 198 87 285 Textilip. Szakk. 75 450 198 648 Csonka J. Gimn. 114 684 301 985 Yedres I. Szakk. 38 228 100 328 Árpád Nevelőo. 70 420 185 605 Kállai Éva Nevelőo. 28 168 74 242 Londoni krt.-i Nev.o. 34 204 90 294 Rigó u-i Nevelőo. 31 186 82 268 Központi Konyha 145 870 383 1 253 Ady E. Kollégium 39 234 103 337 Szilágyi E. Koll. 28 168 74 242 Ortutay Gy. Koll. 56 336 148 484 Vedres I. Koll. 29 174 76 250 Somogyi-könyvtár 131 786 346 1 132 Bartók B. Műv. Közp. 39 234 103 337 Szabadtéri Ját. Ig. 26 156 69 225 Nemzeti Színház 315 1 890 832 2 722 Szimfonikus Zenekar 73 438 193 631 Vidám Park (tart.h.) 9 54 24 78 Vadaspark 19 114 50 164 Ifjúsági Ház 23 138 61 199 Százszorszép Gyermekház 8 48 21 69 Összesen: 5 682 34 092 15 001 49 093 Zöld hattyúk Az átlagos állagú alföldi kisváros élelmiszerboltjában, ahogy illik, sorban állnak az emberek. Kosárkákban lecsókolbász, tej, házi kenyér, miegymás. Szép, hétköznapi kép lenne ez addig, amíg egy úr át nem kívánna haladni e soron. A cselekmény, akár a reneszánsz vadtragédiákban, félreérthető. Mert mintha tolakodni akarna az az ember. Hallja-e, mit tolakszik, szólnak rá tehát a sorból. Emez lángoló arccal perdül vissza: Mit mondtál, te szemét? Szóval szidod az édesanyámat, hörgik a sorból. Hogy az én anyám, te ilyen meg olyan!, így a soron kívüli. Na akkor most megöllek! Ne addig az, én öllek meg téged! Körülbelül ennyi a lényegre törő dramaturgia, és akkor ez máris a verekedés helye, hopp egy kis kéztörés, bordareccs és lábficam, feles pohárnyi homlokvér, Óperencián túl, nyolc napon innen. A szociológusok ezt nevezik kommunikációs válságnak. Amikor elbeszél egymás mellett két ember, amikor a másik megértésének fikarcnyi szándéka is lelki hiánycikk, amikor ütni könnyebb, mint nem ütni. Miért könnyebb ütni, mint nem ütni. Nem könnyebb, dehogy az, és bizony nagy marha, aki ezt állítja. Csakhogy szabadságban ilyen dühös nem volt még ez az ország. Most már az is dühös, aki máskülönben szelíd és lojális természet, és inkább simogatna hölgyderekat vagy macskát, mint vasdorongot. Elképzelem például, mennyire dühösek lehetnek a rádió takarító nénijei arra a magamagától elragadtatott politikusra, aki kiragadta kezükből a seprűt, mondván, nem más, ő tudja igazán használni azt. Hát kellett ez nekünk? Most már ők, a takarítók is meg vannak sértve. Finom és kidolgozott mozdulatokkal hiába söpörtek port évekig, hiába lendítették halálpontos ívben a partvis érzékeny nyelét, hiába tudják, hol sző hálót először a pók, hol ülepszik a por, hiába úszik nekik már magától a feltörő rongy, hiába szóittja őket nevükön a lapát, mindez mit sem ér. Ők itten máris kétségbe vannak vonva, szakmai hozzáértésük megkérdőjeleztetett. Jönnek a dühös kóklerek és takarítani akarnak. Aki azt hiszi, takarítani könnyű, téved. Én nem Héraklész, te sem Héraklész, ő meg pláne nem az. És ezzel kapcsolatban azért lenne még annyi megjegyzés, hogy a próféták, a váteszek, igricek - megbocsáss Zsigmond, nem rád gondoltam - kora lejárt, minekutána a szabadságnak nevezett össztársadalmi állapot szakmai kérdéssé vált. Arról van szó, hogy a demokrácia szakmai kérdés. Nem indulat és düh, és nem zabolátlanság. Jusson eszünkbe az írástudók felelőssége. Jusson eszünkbe, hogy a megnyilvánulás is szakmai kérdés. Számomra például úgyszintén szakmai kérdés, miért jobb az Esti Egyenleg, s miért rosszabb a Híradó, és erről indulatok nélkül, meg düh nélkül is lehet annyit mondani, hogy lásd csak a problémaérzékenységet, a kommentárt, á képek és szavak ritmusát, az egy percre jutó információmennyiséget, a szpíker kiállását, a hátteret, etcetera. Különben, mivel a düh köztudottan elvakító tényező, a dőhös ember nem is nagyon látja a képernyőt. A második zöld hattyú mármost dühös és vak. Ezért nem szereti a tévét. 0) UsJd Mint már megírtuk, a Mecénás néven indítandó, hat előadásból álló, új bérleti sorozat potenciális vevőkörét a helyi természetesen nemcsak szegedi, hanem regionális - üzleti, vállalkozói szféra képviselőiben látták a szinházvezetők. Úgy gondolkodtak, hogy léteznek a jónevű cégekkel közös érdekeik. Az üzleti kultúra, a kultúrált üzlet fogalmakkal kifejezhető közös érdek például annyit tesz, hogy mindkét fél a saját eszközeit okosan és ügyesen használja: a színház exklúzív helyet-hangulatot és művészeti élményt szolgáltat az üzleti élet szereplőinek, akik ezért jutányos árat fizetnek, s mecénási szerepkörben növelik vállalkozásuk presztízsét. A Mecénás bérlet előadásain nemcsak üzleti partnereiket láthatják vendégül, szerezhetnek nekik kellemes és tartalmas perceket - szólt a terv -, hanem művészeten kívüli, gazdasági információkat is szerezhetnek. Hiszen a bérletes előadások alkalmaira minisztereket, államtitkárokat, a gazdaság döntéshozóit is meghívni tervezték. A tegnap délelőtt 10 órára meghirdetett árverés előtt ízelítőt is kaptak a megjelentek, milyen lehet a hangulata kultúra és üzlet nálunk még szokatlan találkozásának: pompás formák és színek, impozáns színházbelsők, fényárban; diszkrét zene; élénk diskurzus Tizenhárom a mecénás Első felvonás, gyér taps; folyt, köv.? az exkluzív büfé környékén, elegáns hölgyek és urak... Aztán jött a létszámellenőrzés és - mint magyar átok a lehangoltság. A színházi gazdálkodók úgy számoltak, hogy a harminckettőből legalább 26-28 páholynak gazdára kell találni ahhoz, hogy elindulhasson az új bérleti sorozat. A licitálásra azonban csak tizenhárom cég képviselői jelentkeztek. Kormos Tibor, a színház igazgatója sajnálkozva jelentette a kudarcot, elnézést kért a hiába odafáradt üzletemberektől, akiknek visszafizették a bánatpénzt. - Mi lesz? Föladják? kérdeztük az igazgatót. - Nem. Mindjárt összeülünk, megbeszéljük, mi a következő lépés. Kudarcnak neveztem az imént, ami történt, de lehet, hogy tévedtem. Végtére tizenhárom szegedi cég máris a színház mecénásának tekinthető. Ha figyelembe vesszük, hogy vadonatúj és szokatlan mifelénk ez a kezdeményezés, hogy mindkét fél gyakorlatlan, s tekintjük az egész, rossz helyzetben lévő gazdasági és kulturális közeget, amelyben próbálkoztunk egy ötlettel, azt kell mondanom, nem reménytelen a folytatás. - Lesz még egy árverés? - Elképzelhető. Megnézzük a tervezett bérleten kívüli előadásainkat; miért ne vehetnék meg az érdeklődő üzletemberek a páholyokat ezekre az előadásokra? A megbeszélésünk után tudok határozott választ adni, most csak annyi a biztos, hogy a kezdeti sikertelenség nem szegte a kedvünket. - Ön is kudarcnak tartja a történteket? - szólítottam meg az egyik vendéget. - Egyáltalán nem. Ha kudarc lenne, akkor sem a színházé, hanem a mai magyar vállalkozói szféráé. Az ötletet brilliánsnak találom. Egy magára adó cég Szegeden egyszerűen képtelen megfelelő helyet találni - mondjuk sajtótájékoztató céljára. Ezt onnan tudom, hogy a mi cégünk hiába keresett ilyen helyet az e hó 24-re kitűzött sajtótájékoztatóra; csak a színház belső terét találtuk megfelelőnek, de aznap előadás lesz, nem bérelhettük ki. Ezért a városháza dísztermében lesz a cég bemutatkozó tájékoztatója. - Melyik céget képviseli? - Kuthi Csaba vagyok, a Westel Rádiótelefon Kft. területi értékesítési menedzsere. Ebben a régióban nemrég kezdtük a működésünket. Az ország más tájain már a sport és a kultúra sok területén szponzorként is ismert a cég. Az volt a tervünk, hogy üzletfeleinket invitáljuk a a színházba. Hiszen számunkra fontos, hogy megnyetjük a potenciális vásárlóinkat, s ehhez az összes rendelkezésünkre álló eszközt bevetjük. A Mecénás bérlettel ez az eszköztár bővülne, s én erősen remélem, hamarosan nem kell feltételes módban beszélnem erről. - Eljönne mégegyszer is egy árverésre? - Természetesen. És ha én lennék a színház marketingmenedzsere, némileg emelném a kikiáltási árakat: 10-20 ezer helyett mondjuk harmincról indulnék és azt se bánnám, ha az idei. ilyen szempontból kísérleti évadban csak tizenhárom cég vásárolna páholyt. Ahogy mondják, minden kezdet nehéz; de valahol csak el kell kezdeni a dolgokat, nemde? (Más véleményeket, valamint a tizenhárom cég névsorát és az akció lehetséges folytatásáról szóló információt lapunk szerdán megjelenő gazdasági mellékletében olvashatják.) SULYOK