Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-14 / 216. szám

HÉTFŐ, 1992. SZEPT. 14. Utánlövések 1. Három láncszem Mottó: A kcsőn leadott lövés már meg sem sebzi a vadat, de talán felidézi nemes alakját, páratlan trófeáját, esetleges gyengeségeit. KULTÚRA 5 Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Rudnay Gyula nevű festőművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára, aki 1925-ben felvetette, hogy a főiskola saját és hallgatói súlyos anyagi helyzetére tekintettel társadalmi összefogással teremtsen növendékeinek nyári művésztelepeket, biztosítva a nyugodt alkotás.feltételeit. Az elképzeléshez Makó és Hódmezővásárhely művészetpártoló társasága azonnal csatlakozott. Espersit János jeles makói irodalombarát s mecénás nyomban meg is kezdte szervezni az első makói nyári művésztelepet. A jól sikerült kezdeményezés volt elindítója az első szegedi művésztelep megszervezésének. Jogosan vetette a Délmagyarország című lap korabeli cikkírója a szegedi vezetők szemére, hogy az ország második legnagyobb városát a művészeti élet fellendítésében lehagyta a szomszédos Makó, illetve Hódmezővásárhely. így aztán 1926 tavaszán Szegeden is megkezdődött a szervezés, melynek legaktívabb tagjai közt találjuk Tardos Taussig Ármin grafikusművészt, Vér György újságírót, Aigner Károly főispánt és Somogyi Szilveszter polgármestert. A művésznövendékek július első napjaiban érkeztek Szegedre, s az elmélyült alkotómunka mellett megismerkedtek Juhász Gyulával, Móra Ferenccel, megörökítették a pusztuló Palánk részleteit, majd alkotásaikból augusztus végén kiállítást rendeztek. Abban a reményben vettek búcsút Szegedtől, hogy jövő nyáron ismét visszajönnek... Szeged legfrissebb kiállítóhelyén, a Kálvária Galériában négy négyzetből összeállítható mű és látható volt a földre fektetve. Középen egy földszínű kör, körben művésznevek: Aranyi Sándor (Szeged). Daniela Oravitan Beloescu (Temesvár), Barbara Bredov (Darmstadt), Lázár Pál (Szeged), Verner Lubos (Tarnowskie), Varga St. Luigi (Csongrád), Ungor Csaba (Temesvár). Angéla Ulrich (Darmstadt), Manfréd Staudt (Rosdorf), Thomas Sátori (Darmstadt), Pit Ludwig (Darmstadt), Stephan Gruber (Niddatal), Fridolin Frenzel (Eurasburg), Joachim Semper (Darmstadt), Manfréd Fuch (Darmastadt). Ők voltak a második szegedi immár nemzetközi művésztelep alapító tagjai. A sors iróniája, hogy ennek, a reményeink szerint hagyományt teremtő művésztelepnek Csongrád adott otthont. A láncszemek kötődnek egymás hoz. Míg a csongrádi művészetelepen készült al kotások Szegeden várták az érdeklődőket, addig a művésztelepet támogató Darmstadti Szeceszszió a franciaországi falucskában, Mirabelben rendezte meg hagyományos nemzetközi mű vésztelepét. S mire e sorok megjelennek, már rendezik Szeged íestvárvárosában az ott készült munkákból a tárlatot, s készülődnek három szegedi és három temesvári művész közös bemutatkozására is. Plein air - ezt a XIX. század végén meghonosodott művészeti kifejezést választotta cégjelzéséül és programjául a szegedi művésztelep. A szabadban való festést, a természetközeliséget jelentő esztétikai meghatározás az évtizedek során jelentős változásokon ment keresztül, mint ez a tárlat is bizonyítja, napjainkban is bővül, gazdagodik, formálódik. Mindenképpen kifejezi azt az alapigazságot, hogy a természet a művészetek örök és kimeríthetetlen forrásvidéke. Kifejezi azt, hogy a természeti jelenségek és él mények képzőművészeti megfogalmazása nem primér sttluskérdés, hanem magatartás, szemé lyiség, jellem. Kifejezi, hogy a természet és em ber kapcsolata mindig megújulásra kész, s hogy ez egyúttal hatásos ellenpontja a közvetett, műtermi, konstruált élményeknek. A plein air tehát egyszerre a természeti látvány leképezése, de minden, természetből következő élmény megfogalmazása is. Az alkotói szabadság egyik jelképe. T. L, Tanárképző főiskola Merre tart a társadalomelméleti tanszék? - Mil\en átalakításokat tervez a főiskolai tanszéken ? - Mindenekelőtt azt, hogy a korábbi években egymástól a szükségesnél jobban elkülönített tanszéki diszciplínákat, a filozófiatörténetet, a közgazdaságtant és a politikatudományt, társadalomelméleti jellegük által közelítsem egymáshoz. A tanszék nevének megfelelően a társadalomelméletre összpontosítottan szeretném e tárgyak tanítását folytatni. Abból indulok ki, hogy egy tanárszakos hallgatónak, aki később munkahelyén gyakran találkozik majd ilyen kérdésekkel, elméleti fogódzókra lesz szüksége a társadalom reális megértéséhez. Ehhez kellett az átalakítás. Az addigi hármas struktúrát egységesítettem: mostantól a három tárgyat közös vonásuk, a társadalmiság felől közeittjük meg. A tanszék második terve, egyelőre előkészítés alatt van. Szeretnénk, ha a Társadalomelméleti Tanszék is szakgazda lenne a főiskolán, vagyis a hallgatók fölvehetnék tanári szakjuk mellé az itt tanított tárgyakat. Erre, úgy tűnik, lesz érdeklődés, és szükséges is: a társadalom ismerete egyrészt minden pedagógus feladata, másrészt pedig az általános iskolákban újabban olyan társadalmi vonatkozású tananyagot oktatnak, aminek fogalmi bázisát a tanár is el kell hogy sajátítsa. Ennek érdekében még posztgraduális képzésre is lesz igény, hiszen világos, hogy csupán tapasztalati ismeretekre hagyatkozva, fogalmi ismeretek nélkül nem lehet megérteni a társadalmi problémákat. Hadd jegyezzem meg itt, hogy ez még a hivatásos társadalmi vezetők körében is gyakran kitűnik. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán az idei tanévtől dr. Szabó Tibor egyetemi docens vette át a Társadalomelméleti Tanszék irányítását. Az újonnan kinevezett főiskolai tanszékvezető, aki tovább folytatja filozófiatörténeti előadásait a JATE Filozófia Tanszékén, úgy vélte: tudományos érdeklődésre a társadalomelmélet terén és a főiskolai tanszék elmaradottsága e tekintetben, egyszerre indokolja az új munkát. Kérdéseinkre dr. Szabó Tibor válaszol. Összegyűltek a tapasztalati ismeretek, s ezeket fel kell dolgozni. Persze kifejezetten szakmai szempontok szerint. A gyakorlati politikáról csak akkor lehet szó, ha az a vizsgált tárgy konkrétan indokolja. - Úgy tudom, ön tanári választhatóságot kíván bevezetni a Társadalomelméleti Tanszéken. - így van. Az idei évtől kezdve a másodikos és harmadikos hallgatók maguk választhatják meg. hogy melyik oktatóval kívánnak tanulni. Joguk van arra, hogy eldöntsék, a csoportnak ki, és milyen téma felel meg leginkább. - ön a tudományegyetemről jött át a főiskolára. Elégedett az itt talált tárgyi feltételekkel? - Ez a tanszék talán még a többinél is rosszabb ellátottságú. Ellentétben azzal a hittel, hogy az elmúlt években itt rendkívüli fejlesztés volt, a tanszék infrastruktúrája nagyon szerény. A hiányosság persze nem az előző tanszékvezető hibája, csak érdekes megjegyezni, a tévhitekkel szemben. - Mi okolta azt, hogy egyetemi docensként tanszéket vállalt a főiskolán? - Azért jöttem át, mert olyan terveim vannak, amiket éppen a főiskola társadalomelméleti tanszékén lehet megvalósítani. Az én tudományos érdeklődésem a filozófia és a politikaelmélet határterületére esik. és az új terep, a tanszék alkalmas arra, hogy egy jó csoport munkáját építsem rá Különben régóta vezetek társadalomelméleti kutatócso portokat, ami szintén befolyásolta a döntésemet. Úgy érzem, itt a társadalomelméletre épített filozófiai és politikatudományi elképzeléseimet kö vetkezetesen tudom képviselni. - Készül-e kutatómunkára a tanszék? - Igen, a főiskolai tanszék mellett, azokból az oktatókból akik ezt vállalják, szeretnék létrehozni egy önálló társadalomelméleti kutatócsoportot, amely az 1985 óta, a régiójában végbement társadalmi változásokat dolgozná fel Rendkívül érdekes kutatási területet ajánl ez az időszak, ha az emberek gondolkodásmód jának változását figyeljük a megvalósult intézményi átala kulásokon keresztül. A csoport megalakítása már folyamatban van, s bízom benne, hogy más szegedi felsőoktatási intézményekben is felkelti a kollégák érdeklődését, Jó eredményekre számítok, amelyekre szakmai tanácskozásokat alapozhatunk, s révükön beléphetünk a nemzetközi tudományos világba. S. P. S. FOTÓ: HÁRS LÁSZLÓ A csongrádi Galériában Együtt a művésztelep alapítói Ünnepélyesen és baráti légkörben nyílt meg pénteken este 7 órakor a csongrádi Galériában a csongrádi művésztelep alapító tagjainak közös kiállítása. A művészek ismerős és otthonos közegben léptek a nyilvánosság elé, s ez feloldott minden feszélyezettséget. A város polgármestere régről ismeri a művészeket, hiszen édesapja (Piroska János festőművész) szőlőkbeli tanyájával átellenben épült ki a művésztelep, közel a Tisza partjához. Losónczi Zoltánná Piroska Réka erre emlékezett köszöntő szavaiban, s megerősítette, hogy a művésztelepet a város kulturális értékei közt tartja nyilván, ahová a az alkotókat szeretettel váija s hívja. • A gazdag tárlatot ketten nyitották meg. Elsőnek dr. Hann Ferenc művészettörténész szólt, aki nem rejtette véka alá zavarát, amikor a lassan húsz éve működő művészcsoportosulás első együttes bemutatkozásáról kell beszélnie, ugyanis ő is és Chikán Bálint művészettörténész is tagja ennek az együttesnek, melynek eredményeihez ugyan nem jó képekkel, hanem elég jó tanulmányokkal járultak hozzá. Immár húsz éve, hogy a képzőművészeti főiskola frissen végzett, illetve utolsó éves hallgatói voltak az első fecskék Csongrádon. Közülük ma már többen a főiskolán tanítanak, és most már tanítványaik népesttik be a művésztelepet. Az elmúlt két évtizedben a csongrádi művésztelephez kötődő alkotók sorsa és pályája nem egyszer meghökkentő módon alakult. Néhány életpályát röviden elemezve, arra a következtetésre jutott, hogy ez a furcsa, különös kiállítás jó képet ad a mai magyar képzőművészet főbb mozgásairól s természetesen az élvonalról. A másik megnyitóban, melyet Chikán Bálint mondott, elsősorban arról hallhattunk, miként formálódott a csongrádi művésztelep alkotói közössége és az alapítók milyen élményekkel gazdagodtak. A kollektív tárlat népes táborában a következőket találjuk: Aknay János, Aranyi Sándor, Babos László, Balogh Mihály, Buhály József, Bukta Imre, dr. Chikán Bálint, Bujdosó Ernő, Dienes Gábor, dr. Hann Ferenc, Holdas György, Jánosházi Ágnes, Katona Zsuzsa, Kiss Lajos, Kiss Zoltán László, Klimó Károly, Lantos Györgyi, Lapis András, Máté István, Mihály Gábor, Nagy Gábor, Tölg-Molnár Zoltán, Trischler Ferenc és Vojnich Erzsébet. A kiállítás, mely a Művészeti Alap, a Csongrád Megyei Közgyűlés és Csongrád Város Önkormányzatának támogatásával jött létre, október 26-ig tekinthető meg. BÁLINT Októberben olasz, decemberben francia turné A Weiner Kamarazenekar új idénye A Weiner Leó Kamarazenekar most kezdődő idényében három bérletes koncertsorozatot rendez. A Nemzeti Filharmóniával közösen szervezett négy előadás mellett, két önálló hangversenybérletével az iskolások zenei művelését is szolgálni kívánja. A részletekről Weninger Richárd karnagyot, a kamarazenekar alapító-vezetőjét, a Szegedi Zenekonzervatórium igazgatóját kérdeztük. - A kamarazenekar, amely eddig is rendszeresen szerepelt a szegedi zenei életben, a most induló idényben ismét arra törekszik, hogy minél több jeles szólistát és előadót léptessen fel maga mellett. Már az első koncertjén, október 19-én Ránki Dezső és felesége Klukon Edit játszik két Mozart kettősversenyt, s ugyanezen az esten Gianluca Petrucci olasz és Báint János szegedi fuvolaművész egy Viotti és egy Vivaldi kettősversenyt ad elő. A következő előadást november 23'-án - Amerika felfedezésének 500jk évfordulójának jegyében - XX. századi amerikai zeneszerzők műveiből állítottuk össze. Copland klarinétversenye. Barber Adaggiója, Bemstein Szerenádja lesz műsoron, és egy Victor Herbert darab, melynek címe: Öt darab csellóra és vonószenekarra. Utóbbi mű szólistájának Anton Niculescut hívtuk meg Németországból, s mellette fellép még Maczák János klarinétművész, Szecsődi Ferenc hegedűművész és a Szegedi Ütőegyüttes. A négy mű közül három szegedi ősbemutató lesz. A következő évben Rév Lívia lesz az első külföldi vendégünk, Franciaországból, február 22-én. Weiner Leó Concertinóját játszsza majd, azt a darabot, melyet fiatal zongoristaként egykor még Weiner vezetésével mutatott be. Mellette szólistaként fellép Feletár Melinda hárfaművésznő. Az előadás műsora: Mendelssohn, H-moll vonósszimfónia; Vántus István, Concerto „Nella nőtte"; Boieldieu, Hárfaverseny; Weiner, Concertino; Bartók, Román táncok. Az idény záróelőadása március 29-én lesz, egy francia est. Ruha István külön erre az alkalomra hangszereli Leclaire Fdúr hegedűversenyét, és ó természetesen vendégünk lesz személyesen is, Chausson Poem-jét játssza még. Ekkor ismét fellép a Szegedi Ütőegyüttes, a műsoron pedig szerepel még Rameau Szvitje és a Bizet-Scedrin Carmen fantázia. A Weiner Kamarazenekar természetesen valamenynyi koncerten közreműködik. - Hallottam, hogy a Weiner Kamarazenekari Egyesület két újabb bérleti sorozatot is indít. - Igen, ezek ifjúsági bérletek lesznek, amelyeket az iskolákban lehet majd megváltani. Az egyik négykoncertes sorozatban XX. századi darabok szólalnak meg, itt a fiatalok modern zenei érzékenységére számítunk, a másikkal pedig a diákok általános zenei képzését szeretnénk segíteni. Utóbbi témái: orgona- és hegedűművek (a Weiner Kamarazenekartól), egy Mozart Varázsfuvola-keresztmetszet, egy régizene hangverseny (a konzervatórium barokkfurulyaegyüttesétől), és egy záróhangverseny, amelyre olasz kamarazenekart hívtunk meg, ennek műsorán Mozart (Kis éji zene), Corelli (Concerto grosso) és Respighi (Táncok) szerepel majd. A darabok mellé Meszlényi László tr összekötő szöveget, s a koncerteket játékos vetélkedőkkel is színesítjük, egyszóval minden módon olyanná varázsoljuk őket, hogy a gyermekek megszerethessék a jó hangversenyeket. Azt hiszem, ez még könnyebb lesz, ha látják, hogy esetenként az előadók is fiatalok, a konzervatórium növendékei. - Milyen külföldi előadásokat tervez a Weiner Kamarazenekar? - Október 6-7-én Olaszországban lépünk fel, majd decemberben ismét ott, a Mercadantefesztiválon. Ugyancsak decemberben következik egy nagyobb franciaországi turné, amit valószínűleg egy dél-amerikai követ majd. De hadd beszéljek a budapesti fellépésünkről is: január 31-én a Mini-fesztiválon, a Vigadóban magyar zeneszerzők műveiből játszunk, többek között Vántus Istvántól is. Elhunyt zenésztársunk emlékére egyébként tavaszszal Szegeden szeretnénk teljes estét betöltő koncertet rendezni. PANEK SÁNDOR