Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-14 / 216. szám

HÉTFŐ, 1992. SZEPT. 14. BELPOLITIKA 3 Wekler Ferenc: Az SZDSZ serdülőből felnőtt párttá válik" - Természetesen nem lehet véletlen, hogy a Szabad Demokraták Szövetségén belüli, Liberális Koalícióban tömörült két platform rendezvényén ki mondhatja el először: szerinte mi legyen pártjának „következő lépése". Tévedünk, ha azt mondjuk: Wekler Ferenc pártja elnökjelöltjeként mutatkozott be a szegedi Liberális Találkozón ? - Ön, hogy úgy mondjam, nem „keresetten finomkodó" mondta nevetve, kezdett a neki szegezett kérdésre válaszolni Wekler Ferenc. - Az SZDSZnek létérdeke, hogy a novemberi küldöttgyűlésen olyan egységes csapatot válasszon az élre, mely tömöríti magában a pártban jelen lévő politikai irányzatokat és erővonalakat. Létérdeke, hogy ez a küldöttgyűlés ne az SZDSZ belső bajaival foglalkozzon, hanem az ország gondjaira keresse a választ. Esélyt látok arra, hogy az SZDSZ lezáija a serdülőkor beteges időszakát és felnőtt párttá váljon, komolyan készüljön az ország problémáinak megoldására. Ebben a helyzetben nem lenne szerencsés, ha bárki személyi kérdésekről nyilatkozna. Ez esetleg akadályozná a párton belüli konszenzus kialakulását. Azért sem szeretnék a kérdésére válaszolni, mert nem azt tartom a legfontosabbnak, ki lesz a párt elnöke. Sokkal lényegesebb, hogy olyan vezetés jöjjön létre, amely a következő két évben képes hatékonyan együttműködni. - A párt egyik szegedi tagjától hallottam: nem bánná, ha az elméleti „koponyák" után a gyakorlathoz közelebb álló személy kerülne az SZDSZ élére. - Egyetértek: az SZDSZ vezetésének gyakorlatibbnak kellene lennie. Azt hiszem, magam is elsősorban arra lennék alkalmas, hogy a gyakorlati működéssel kapcsolatos problémákat megoldjuk. Alkatomhoz, felkészültségemhez ez közelebb áll, mint az ideológiai kérdések kidolgozása. - Az önkormányzati választások győztese a két liberális párt volt. Az SZDSZ-hez közelálló kutatócsoport tanulmánykötetében Szabó Miklós azt állítja, hogy az SZDSZ nem tudta kihasználni ezt a győzelmet. Ön, akit az önkormányzati ügyek szószólójaként ismertünk meg, osztja ezt a véleményt? - A győzelem kihasználása, hogy az ország számos településén SZDSZ-es polgármesterek és képviselők irányítják az önkormányzati testületeket. Más kérdés, hogy e testületek úgy kezdték el működésüket, hogy az Önkormányzati törvényen kívül nem volt más fogódzójuk arról, mit kell tenniük. A helyi problémák és feladatok megismeréséhez, továbbá az önkormányzatok működésének szabályait meghatározó jogszabályok többségének megszületéséhez kellett ez a két év. Az a néhány feszültség, amiről a sajtó szerettei tudósít, létezik, de arányában nem jelentős. Hiszen Magyarországon 3200 önkormányzat működik, 100 polgármester mondott le, s két kezünkön megszámolhatjuk, hány testületben nem sikerült az ellentéteket áthidalni. Tehát az önkormányzatok jól működnek. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a gazdaság lehetőségei korlátozottak, ráadásul a kormány is igyekszik jövedelmeiket csökkenteni, továbbá a közigazgatás területén az állam a dekoncentrált szerveken és a köztársasági megbízottakon keresztül hatásköröket akar elvonni az önkormányzatoktól. - Hogyan érik el, hogy a Liberális Koalíció szegedi rendezvényén elhangzottak a pártprogram részévé váljanak? - Más platformok elképzeléseivel együtt vitára ajánljuk javaslatainkat. A gazdaság, a jogbiztonság és még számos területen jobb elképzeléseink vannak, mint a jelenlegi kormányzatnak. Az SZDSZ-nek az elkövetkező két évben el kell hitetnie a társadalommal, hogy képes alternatívát kínálni a mostani kormányzattal szemben, s hogy mi megfelelő szakemberekkel rendelkezünk arra, hogy az ország irányítását átvegyük és kidolgozott programunkat végrehajtsuk. Azt hiszem, hogy az emberek nyugodt, kiegyensúlyozott politizálásra vágynak. Meggyőződésem: miután az önkormányzatok kiismerik magukat a feladatok között, arra tudnak koncentrálni, hogy a lakosság igényei szerint történjenek a helyi ügyek. Ezzel bizonyítani tudjuk, hogy az önkormányzatokon belül is képesek vagyunk vezető szerepet vállalni. Ez meggyőzi az embereket, hogy az országot is irányítani tudjuk. ÚJSZÁSZI ILONA Volt egyszer egy Láng-korszak (Folytatás az 1. oldalról) Láng professzor mindent tudott, amit ma sebész specialisták művelnek külön-külön. Egy személyben volt agy-általános-baleseti sebész, aki az akkor még primitívnek mondható felszerelések mellett és ellenére a maximumra törekedett. Bravúros sebész volt, hisz mondható-e más arra, aki egyetlen segítővel is biztonsággal operált. Felkészült operatőr volt, bizonyság rá, hogy megrajzolta előre a műtétjeit. Népszerű előadó volt, hisz a sebészeti előadásait 18 esztendőn át, mindig - katalógus nélkül - teltház előtt tartotta. S, hogy nemcsak személyes varázsának, hanem szakmája alapos ismeretének is köszönhette az orvostanhallgatók érdeklődését, bizonyítja az általa írt sebészeti jegyzet sikere. S ez ország kiváló sebésze méltósággal viselte a megaláztatást, amikor az '56os diáktüntetésen való részvétele miatt professzorból docenssé minősttették vissza, fizetésének csökkentésével. Az élet nem minősítette vissza. Ő a munkájával, tudásával, humánumával és tisztességével mindig a Láng professzor marad. Szigorú és markáns személyiségéből - húsz évvel a halála után is - olyan melegség és harmónia árad, amilyen a kedvtelésből űzött festészetéből. K. K. KÖZÉLETI NAPLÓ MA A SZOCIALISTA PART, Sulyok Erzsébet újságíró vezetésével pedagógus fórumot rendez 15 órakor a Deák Ferenc Gimnáziumban. A fórum vendégei: Bujdosó János (PDSZ), Moldován Judit (önkormányzat), dr. Papp Jánosné (PSZ), dr. Puskás Albertné (polgármesteri hivatal), Szemők Árpád (MSZP). Az aktuális közoktatási kérdéseket tárgyaló rendezvényre minden érdeklődőt várnak. JENEI FERENC, a 16-os választókerület képviselője 8-9 óráig fogadóórát tart a dorozsmai községházán. CSAPÓ BALÁZS, a 24-es választókeriilet képviselője 17 órától a Csáky utcai iskolában (Rókus II. sz. Általános Iskola) lakossági fogadóórát tart. RÉSZÖNKORMÁNYZATI ÜLÉS lesz 16 órakor a dorozsmai községházán. A SZOCIALISTA PÁRT irdodáján (Tisza Lajos krt. 2-4., I. emelet 123-as szoba) 15-16 óráig dr. Bálint János ingyenes jogi tanácsadást tart az érdeklődőknek. A MUNKÁSPÁRT, az MSZMP, Csap utca 62. szám alatti székházában 16-18 óráig ingyenes jogi tanácsadást tart dr. Zlehovszky Ilona. JOGSEGÉLYSZOLGÁL AT az SZDSZ Földváry utca 3. szám alatti irodájában 16-17 óráig. Tartja: dr. Pesti Gábor ügyvéd. HOLNAP DOBÓ JÁNOS, a 2 l-es választókerület képviselője 17 órától a Kodály téri Általános Iskolában lakossági fogadóórát tart. PAPP ZOLTÁN, a 15-ös számú választókerület képviselője a kecskési (volt Ságváritelep) művelődési házban 18-19 óráig fogadóórát tart. * DR. BRATINKA JÓZSEF országgyűlési képviselő irodája (Szeged, Rákóczi tér 1., megyei önkormányzat épülete, 617-es szoba) hétfőn, szerdán és pénteken 13-15 óra között fogadóórát tart. Telefon: 21-622/267. Örökség, tanulsággal S

zeged 1914-ben összesen mintegy 140 ezer katasztrális hold külterületi földbirtokot mondhatott magáénak, amiből mintegy 64 ezer hold volt a városi tulajdon. Az óriási birtok korántsem volt új szerzemény. Megvolt (sőt ennél lényegesen nagyobb is volt) már a tatárjárás előtt. Semmi kétség: a város vezetése és a polgárság évszázadokon keresztül a gazdagság és a működőképesség meghatározó forrásának tekintette a földet. A Magyar Városok Monográfiája gondozásában megjelent Kiss-Tonelli-Szigethyféle Szeged (1922) kötetből megtudhatjuk, hogy a földvagyon kínálta lehetőségeket a városi vezetés a XX. században is ügyesen és céltudatosan hasznosította (amíg tehette...). A birtok nagy részét kisbérletek formájában működtette. Jellemző, hogy 1914-ben, az utolsó „igazi" békeévben több mint 1,7 millió korona bérleti díj csordogált be a városi kasszába. A földbirtok-politika közvetlenül összekapcsolódott a szociális politikával is. A város már a múlt században is olyan kis-, illetve törpebirtokok létreffozására törekedett, amelyből egy-egy család nem csak megélhetett, de némi tőkét is összespórolhatott. Társadalmi feszültségek ugyan így is akadtak, ám innét tömegesen nem vándoroltak ki nincstelenek és a Békés megyében, Hódmezővásárhelyt magas lángra kapott agrárszocialista mozgalmak sem találtak túl sok éghető anyagra. 1922-ben a város elhatározta: folytatni kell a Fogadalmi templom építését, mert nyugtalanítóan nő a munkanélküliség a városban. A költségek fedezése céljából 2500 katasztrális hold földet adtak bérbe különleges feltételek mellett. De hasonló módon teremtették elő a pénzt a „madzagvasút" építéséhez is. Az utóbbi jellegzetes példája a gazdaság fellendítését szolgáló infrastrukturális fejlesztésnek.... Arra is tudunk példát, amikor a város kölcsönt vett föl a birtokára. Így segítette tető alá a Kolozsvárról Szegedre mentett egyetemet. A

Z államosítás természetesen a város földvagyonát sem kímélte. Ezzel a város gazdálkodásának egy nagy történelmi fejezete lezárult. Tetszik, vagy nem: végérvényesen! A nagy fosztogatást követően a város gazdálkodása a központi irányítás és a helyi kiskirályok közötti mindenkori alku szerint alakult. A városnak semmilye sem volt. A város mindig csak „kapott". Az elsinkófált egyházi tulajdonból például. És persze kapta a lakótelepeket is... Az elmúlt évtizedekben kapott „ajándékokról" mára kiderült, hogy inkább csak púp a háton mintsem jövedelmet termelő vagyon. Gondoljunk csak az elhanyagolt, lerobbant lakások ezreire, az omladozó iskolákra, a környezet általános lezüllésére. A város fejlesztéséhez - de már az olajozott működéshez is - sok pénz kell. A költségvetés sokkal rövidebb a kelleténél, de ennek számottevő részét is a központi ellátás fedezi. A saját bevétel nem sok, jó lenne növelni. Ám miből és hogyan? Az önkormányzatot az egy tollvonással elhappolt vagyona után kárpótlás nem illeti meg. Ámbár mit is kezdenénk ma ekkora mezőgazdasági területtel? Ki venné bérbe és mennyiért? A közszolgáltatások inkább támogatásért jajveszékelnek, rajtuk keresni nem lehet. A gázból, villanyból talán még csak lehetne némi pénzt kicsiholni, de hozzájuk az önkormányzatnak kevés a köze. A lehetőségeket végiggondolva szarvas hibát követnénk el, ha megfeledkeznénk arról a tényről, hogy a város területe - tekintet nélkül a tulajdonosra - a városfejlesztés egyik nem (vagy csak nagyon nehezen) megújítható erőforrása. Ha ugyanis a terület maga nem növelhető, marad a költséges bontás... Nem mondhatunk le tehát (és mennél hamarabb látja be az önkormányzat annál jobb) a terület- és ingatlan-gazdálkodás kézben tartásának és befolyásolásolásának lehetőségéről. T

ermészetesen nagy előny, ha az ön kormányzat idejekorán birtokába veszi mindazon ingatlanokat, amelyek üzletileg jól hasznosíthatók, illetve a tervezett fejlesztés erőtérbe kerülhetnek. Rotterdam város gazdagsága például jórészt abból fakad, hogy tulajdonában van az óriási kikötő teljes területe. A használók pedig nem csupán bérleti dfjat fizetnek, de ingatlanadót is. De mert az igények mindenütt meghaladják a lehetőségeket, a városi kormányzat most óriási erőfeszítéseket tesz és hatalmas összegeket költ arra, hogy a város teljes területét fölvásárolja. Szeged belterületén sajnos nagyon kevés az önkormányzat tulajdonában lévő, piacképes és jövedelmet ígérő ingatlan. Az önkormányzat pedig mind a mai napig nem ismerte föl, hogy a régóta időszerű városrehabilitáció megindításához alkalmas cserelakásokra és néhány valóban értékes ingatlan reális piaci áron történő értékesítésére van szükség. A bökkenő csak az, hogy az ingatlan - normális viszonyok között - nem gyorsan megtérülő befektetés. Budapesten az elmúlt években ugyan nem egy olyan bér-irodház épült, ahol a (külföldi) befektetők 6-7 év alatt megkeresték a befektetett tőkéjüket. Ám, ha a piac valóban működött volna, 10-12 évvel is boldogok kellene legyenek. Lakások esetében a megtérülési idő akár 30-40 év is lehet. Már ezért sem bízzák sehol sem az olcsó, szociális lakásépítést kizárólag a magántőke irgalmára. A szegedi önkormányzatnak végre szembe kell néznie a tényekkel. Azzal többek között, hogy a „vállalkozói" önkormányzatról, a gyors meggazdagodásról szóló tetszetős javaslatok a dajkamesék világába tartoznak. E képzelgéseknek pontosan az ellenkezője az igaz! A város és a magánbefektetők olyan együttműködését kellene kiépíteni, ahol az önkormányzat vállalja a hosszú távú befektetések terheit - a közműépítés költségeit például - annak érdekében, hogy ennek ellentételeként a közösség minél több és minél jobb munkaalkalomhoz jusson. Az az igazi „vállalkozói önkormányzat", amelyik a pénzét infrastruktúra-fejlesztésbe, ingatlanba és a tudás gyarapításába fekteti. Visszakanyarodva a kérdéshez, hogy az immár nem nagybirtokos Szeged miként növelheti saját bevételeit azt látjuk, hogy a kiadások ésszerűsítése, a szolgáltatások racionalizálása mellett meg kell jelenjen végre a fejlesztés-tudatos ingatlan-gazdálkodás olyan új rendje és szervezete, amely már a meglévő hivatali rendbe és gondolkodásmódba nem fér bele. És nem is oda való! Szeged sajátos helyzete azt sugallja, hogy a város bevételeit hosszabb távon is a város egészének teljesítménye fogja meghatározni. A mainál lényegesen több jó menetelű vállalkozás és a minél teljesebb körű foglalkoztatottság. Ezért hát kulcskérdés az infrastruktúra fejlesztése, a város vonzásának növelése. H

osszú is volna, nem is ide való a be vethető arzenál ismertetése. Két fontos eszközt azonban mégiscsak meg kell említeni. Az egyik az előrelátás, az ésszerű, közhasznú tervezés és azon keretek meghatározása, amelyek között az egyéni és a közösségi érdekek közötti feszültség-különbségek kiszámíthatóak és kiegyenlíthetők. A másik, a már többször is említett infrastruktúra rövid idő alatt történő kiépítése, illetve az országos és regionális hálózatokra történő minél gyorsabb rácsatlakozás. Nem szabad meglepődni sem azon, ha a befektető oda viszi a pénzét, ahol tulajdonjogilag vitathatatlan, közművekkel és műszaki szolgáltatásokkal jól ellátott telekhez juthat, de azon sem, ha ezt a Széchenyi tér közepén szeretné megkapni.(Volt már példa erre is!) Az utóbbi igény természetesen irreális, az előbbi azonban távolról sem az! Az 1900-as évek elején az akkori nagyokosok nyilván sokat nyaggatták a város egykori vezetőit, hogy miért nem vették meg a piacra került tekintélyes Szapáry-birtokot és miért nem szerezték meg az egri főkáptalan közelben fekvő birtokát sem? Ehelyett ugyan mivégből? - a Kiegyezés óta minden figyelmüket a város belső fejlesztésére, a városiasttásra fordították. És bizony, mégiscsak a vezetésnek lett igaza. A föld végül is elveszett, de mi örökségként kaptunk egy szép és megnyerő várost. Meg a nagy tanulságot a mai önkormányzat számára... BORVENDÉG BÉLA