Délmagyarország, 1992. szeptember (82. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-12 / 215. szám

SZOMBAT, 1992. SZEPT. 12. JAMBUS Költők A küzdelem heroikus volt. Végül is, úgy véljük, mindenki győzött, nemcsak a költők, a Virág Cukrászda, az Excom Kft. és gazdánk, a Délmagyarország Kft., de a közönség is. Mert hiszen úgy tűnt, jól szórakozott. És persze leginkább a tanárképző főiskola Juhász Gyula Alapítványa győzött, melynek a versenyző poéták felajánlották a versenként járó 20 ezer forintot. Az Excom Kft. Baka Istvánt választotta. A Virág Cukrászda Simái Mihályt. A Délmagyarország pedig, egészen váratlanul, Darvasi Lászlót. Ezek itt pedig a versenyművek, melyek jónéhány a klasszikusságra is igényt tartó költői félreszólással is bírnak. Nyilván az eljövendő századok is ámulattal adóznak majd arra a Simái sorra, melyben a költő mint mondja: könyöklök és konyaklok. Baka István elégikus panegirisze pedig a reményt adja vissza nekünk. Hogy igenis egy reménytelen szerelem verméből is, úgymond, van kiút, ha nem lefelé ás tovább az ember.Az a sor pedig, ahol a csészefül a hideg és távoli kedves fülét idézi, a magyar költészet metaforikus nyomvonalának legszebb példatárát gazdagítja. Egyes irodalomtörténészek máris érdekes felfedezést tettek közzé. Mivel kétfülű kávés csésze nincsen, arra a következtetésre jutottak, Baka István hűtlen kedvese ugyancsak egyfülű volt. Kérdés, hogyan kommentálja ezt a költő. Baka István Az agrodiszkont dicsérete (reklámvers) Fő erénye az EXCOM Kft.-nek, hogy aki benne bízik, sose téved, mert bolthálózatunk, az AGRODISZKONT, országosan ellátja Önt s e kis hont. Figyeljen fel kínálatunkra akkor, ha fóliára vágyik és edényre, permetezőszer, ásó, kerti traktor, vas és vetőmag vagy műtrágya kéne. Nincs jobb, se olcsóbb, bárki bármit is mond; jegyezze meg a jelszót - AGRODISZKONT!!! Sajtó-szonett (reklámvers) DÉLMAGYARORSZÁG, városnegyedek a lapjaid, hol terek és utak épülnek a sorokból - s mit mutat a DÉL VILÁG? - mint szántóföldeket, át-átszelik betűkkel bevetett barázdák; s mint pipacs búzamező ölén, virágzik a KINCSKERESŐ, s mi még, a PROGRAM mondja meg neked. SZEGED - itt úsztak Gazdátlan hajók, s A hazatérés lehetőségeit keresték mások a Harmadkorig. Tiszatáj, Aetas, Existentia, Pompeji - mind e forró táj fia, övék e város olvasói voksa. Virágnak virága (elégia és panegirisz) (reklámvers) Fagylalt, üdítő, kávé, sötemény. Ülök s falok - hiába, nincs remény, hogy visszajöjj, szép kedvesem, ki épp oly édes voltál, mint tejszínhab, mi szétfolyt éjként sötétlő kávém felszínén, de oly hideg is énhozzám, akárcsak fagylaltjaid a szegedi Virágnak, hol most ülök, búsulva, nélküled, egy csészefül idézi szép füled, s a fagylaltgömbök kebled halmait, melyekben még emésztőbb fagy lakik. Vigasztalódom mégis - reggel óta fogy tálkámról s szaporodik a torta bendőmben; dzsúzok bőven öntözik; elülnék itt, ha hagynák, holnap esteiig, elálmodozva rólad, ó, te drága, Te lennél a Virág legszebb virága, ha visszajönnél! Ám ha nem, maradj! Nem is parféja, mélyhűtője vagy szivemnek, - hagyj el, mint a vak remény! Maradjon meg a kávé, sütemény, fagylalt, üdítő! Enyhet, üdvöt ád helyetted is a szegedi Virág. Darvasi László Reklámszonett Reklámszonettre támadt gusztusunk? Hogy ennyi sajtót ily' kis helyekre gyűrjek, gyömöszöljek, tuszkoljak be?! No várj csak, s hallgasd, Imrénk, Dlusztusunk! Van egy deákos Program egyfelől. Van terjedelmes, „pro urbis" Szeged. Kincskeresőre bólint sok gyerek, miként a férfimagra asszonyöl. És Kosztolányi-kék a Délvilág, mondhatnak bármi mást a jó lilák, mondhatják azt: enyém a dal s a húr, mi tudjuk jól: a szebbik szín az úr. S ha majd a bérem is frankban kapom, Délmagyarországom el nem, nem hagyom. Simái Mihály Virágdal Rétes, mignon, krémes, fagylaltkehely. Ezt tömd a szádba lányka! Többé a rusnya htm nem érdekel, szerelmed: a Virág cukrászda. Gazdadal Virulj hát újra édes honderű, unott már mind a gyom s a nyű. Ne Torgyán, Dénes, Csurka Piska, Hisz tudja már, hej, mind a gazda nem szóözön kell. Inkább traktor húz ki bennünket a... sárból. S mi cég lesz az, mi menti majd a hont? Hát persze, hogy az Agrárdiszkont. Abszolút szabálytalan szonett az újságolvasás gyönyöréről Egy szendvicsnőt imádok - neve Magyar Adél. Járása graciőz, a szeme éjvirág. Dús keblét nem takarja, csupán egy DÉL VILÁG. Híres szoknyája nem más - egy mai DÉLMAGYAR. Dél magyarjának ez kell. Betűzöm, s'éjfanyar kedvem fölűzi újra a réges-régi láng. Blúzát búvárlom buzgón: mit Ir a DÉLVILÁG? Lapozom lankadatlan az izgi DÉLMAGYART. E két lappal olyan, mint a szárnyas NikéAdél, ó én Adélom, téged szeretni kő! Balhírekkel habár olykor kedvem szeged, még infomániád is csak érdemed neked. - Adél, én PROGRAMunkat soha meg nem csalom...! (...csak havonta, midőn másik szendvicscsajom keblein domborítja, mit tr az új SZEGED; - s mint tavasz lelke, az aranyeső kezében ott lobog a gyerekek kincse, a KINCSKERESŐ!) Agrodiszkont Hét határban egy a fix pont: gazdáké az AGRODISZKONT! Nem hivatal, nem hatóság - állandó megbízhatóság! Olcsóságra garancia, - meggyőződhet, atyámfia... Egyik ár sem égre-ugró. De van minden, ami a g r o ... Lel itt gépet, kicsit, nagyot, s gépalkatrészt, vasanyagot, fóliát és vetőmagot, s mindent, mi a ház körül kell várjuk ezer apró cikkel. Amit kíván, amit gondol - mind megkapja az EXCOM-tól. Ne feledje: egy a fix pont - Öné minden AGRODISZKONT! Vallomás egy Virágnak (a Virág Cukrászda étlapjára) Virága világnak, VIRAG A Szegednek; cukrászdák gyémántja, krémesen szeretlek! Édenét megannyi élet-édességnek - csak téged dicsér most ez az édes ének. Úgy kezdődött... Hogy is... ? Már sok esztendeje - az eperfagyidba szerettem én bele. Rájöttem aztán, hogy mennyei jó a Flamingó Kehely kompozíció. Majd csokiszósszal egy gyümölcskosár következett, s egy torna - á Iá Mozart. Az orosz krémtortánál kezdtem érteni: mennyivel több a mesternél a Zseni! Hogy színek Ize, Izek illata... és dallam és fény... megannyi ihletett csoda...! Az Izmüvészetnek olyan tökélye, hogy mámorít a kebetezés kéje... S fagylaltgömb-ormokon túl, marcipán-tornyokon túl csiklandott ínyem új meg új kalandra indul... Most itt könyöklök és konyaklok... VIRÁGOM! VIRÁGOM! S mert édesek a rétesek, csak mégjobban belédesek VIRÁGOM, VIRÁGOM!