Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-07 / 186. szám

4 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1992. AUG. 7. OLIMPIAI EGYVELEG * OLIMPIAI EGYVELEG * OLIMPIAI EGYVELEG Vass György jelenti Barcelonából Egyedül Csipes esett ki.. Csípésnek K-l 1000 méteren nem sikerültSzeles, de már időnként napsütéses, javuló időben zajlottak a szerdai 500 m-es középfutamok. Mint talán már ismert, erre a napra is tartogattak számunkra izgalmakat a kajakos fiúk. K-l 500 m-en Gyulai Zsolt az I. futamban „csak" ötödik lett, de szerencsénkre a 2. futamban a kanadai világbajnok, Crichlow is csak az 5. helyen ért célba, és gyengébb idővel ó eseti ki... Óriási meglepetés. De búcsúzott ma a csehszlovák világbajnok Szabó Attila is. C-l 500-on Pulai a II. futamban a 2. legjobb idővel a lengyel Stiwinsky mögött jutott a döntőbe. Itt vaskos meglepetésnek számított a titkos aranyesélyes spanyol versenyző kiesése. Női K-500-on „szétszedték" a rendezők a négy menőt. Kőbán Rita a II. futamban nyerni tudott, méghozzá a legjobb összidővel. Ismét „izzasztó" izgalom következett; K-2 500 m-en GyulaiCsipes az I. futamban 5. Meg kellett várni a II. futamot... Szerencsénkre itt roszszabb idők voltak, (gy a Gyulai-Csipes páros döntőbe került. „Kizuhant" viszont az olimpiai bajnok új-zélandi páros, de a világbajnok spanyol páros is rosszabb idővel került a döntőbe. C-2 500 m-en a Pálizs-Kolonics duó „simán" a döntőbe jutott. Meglepetésnek számít: a dán „csodapáros" csak nehezen jutott a döntőbe. Női K-2 500 m-en a Kőbán-Dónusz valamint a német páros is futamgyőztesként (azonos idővel!) jutott a döntőbe. Meglepetés az Egyesített Csapat kiesése! Végeredményben az izgalmak ellenére szerdán mind a hat számban döntőbe jutottak a magyar versenyzők. * A kajak-kenu sport barcelonai nagy napjai csütörtökön az 1000 méteres középdöntőkkel folytatódtak. Magyar szempontból egy részsiker jutott az elejére: a férfi kajakosok második futamát a norvég Knut Holmann. a szaktanácsadóként jeleskedő volt világbajnok Bakó Zoltán neveltje nyerte. Ám nagyobb volt az üröm: nem került be a döntőbe Csipes Ferenc, a Bp. Honvéd sokszoros vb-aranyérmese! Úgy féltávig tartotta magát, aztán fokozatosan visszaesett, s csak kilencedikként, utolsónak ért célba... Igaz, már néhány napja is úgy nyilatkozott, hogy rossz formában van... A kenusok 1 km-es középfutamában Zala György nem adott okot hasonló főfájásra: 500 méternél a negyedik helyen lapátolt, s miután ez a pozíció döntős szereplést biztosított, a 23 éves versenyzőnek elég volt tartania helyzetét. A női kajak-négyesek „pótvetélkedését" páholyból nézhették Kőbán Ritáék, hiszen már a selejtezőből egyenesen a fináléba lapátolták be magukat. Ugyanezt tette a férfi kajak-ketteseknél a Rajna András. Bártfai Krisztián páros, amely negyedikként jutott tovább. A nap egyik leglátványosabb győzelmét aratta Pálizs Attila és Kolonics György a kenu kettesek 1000 méteres vetélkedőjében. Középfutamukban már az elején állva hagyták a teljes mezőnyt, több hajóhossznyi előnyükből a végére is jócskán maradt. Tökéletes szinkronban rajtszámukkal, az egyessel, győztesként lettek finalisták. Mindent egybevetve: 12 kajakkenus egységünkből 11 döntőbe jutott, nem rossz arány... A hír igaz volt... A hírügynökségek szerda esti értesülése csütörtök délelőtt megerősítést nyert; az amerikai kalapácsvető, Jud Logan is fennakadt a doppingrostán. A barcelonai játékok során Michele Verdier, a NOB szóvivőnője immáron a harmadik egymást követő napon tett eleget szomorú kötelességének, azaz jelentette be hivatalosan a doppingolás tényét. A kalapácsvetésben 4. helyen végzett 33 éves ohiói atléta szervezetében szteroid, nevezetesen a clenbuterol nevű szernek a nyomára bukkantak. (Érdekes egybeesés, hogy a német világbajnoknő, Katrin Krabbe körül legújabban kipattant legújabb botrányban is a clenbuterol képezi az eset „tárgyát".) Az ötszörös amerikai bajnok Logan egyébként a valaha élt első amerikai olimpikon, akit doppingolás miatt kizártak az ötkarikás versenyekről. A lebukott sportoló már el is hagyta Barcelonát, és a szabályok szerint négyéves eltiltás vár rá. Logan eredményét természetesen megsemmisítették, ami azt jelenti, hogy a 4. helyre Gécsek Tibor lépett előre. 099 A barcelonai olimpiai játékok tegnapi versenynapján ismét vívóink szereplése került magyar szempontból az események élére, közülük is leginkább a férfi párhajtó'rcsapat, hiszen ebben a számban este már bajnokot avattak. Nos, a mieink alaposan ránk ijesztettek: a négy közé jutásért vívott küzdelemben a befejezés előtt még a kanadaiak vezettek 8:7-re. De ekkor jött csereként a veterán Kolczonay, aki „hozta a partit" és csapatunk jobb találataránnyal az elődöntőbe jutott. Kardozóink ugyancsak Kanada ellen kezdték a csütörtököt, 9:5-re nyertek, s bár ez után 9:6-ra kikaptak az Egyesített Csapattól, a nyolc közé jutottak. Itt ma, pénteken, a nagy „mumus" Németország lesz az ellenfél. Öt kajak-kenus egységünk közül négy követte tegnap a döntőbe a másik hetet. A szabadfogású birkózó válogatottból viszont tegnap már csak Dvorák László (82 kg) maradt talpon. Rövidre zárva a dolgokat: a tegnapi hőségben egy érmecskéért szorítottunk, ma azonban már sokkal „melegebb lesz"... OLIMPIAI EREMTABLAZAT (177 szám után) Arany Ezüst Bronz Egyesített Csapat 35 28 20 Egyesült Államok 20 28 23 Németország 17 15 23 Kínai NK 16 20 14 Magyarország 10 7 2 Spanyolország 10 1 Koreai Köztársaság 9 4 9 Franciaország 7 4 13 Ausztrália 6 8 9 Kanada 6 1 6 Olaszország 5 5 7 Nagy-Britannia 5 3 6 Románia 4 5 7 Kuba 4 2 7 Japán 3 7 8 Lengyelország 3 4 6 Hollandia 2 3 6 Cseh és Szlovák SZK 2 2 1 Indonézia 2 2 1 Norvégia 2 2 Bevált jóslat VÍZILABDA A szerdai olasz-spanyol vízilabda-mérkőzésen biztos csoportgyőztesnek ígérkező házigazdák a döntetlent is megengedhették, ami viszont az olaszoknak éppen azt a plusz pontot jelentette, amivel a második helyet, s ezzel az olimpiai elődöntőbe jutást biztosíthatták maguknak. - Nyugodtan írja le, hogy ez a meccs döntetlen lesz - jelentette, ki a szerdai mérkőzés előtt rendkívül határozottan a Magyar Vízilabda Szövetség főtitkára, dr. Kiss Ottó és az elnök, dr. Bodnár András is. „Látnoki" jóslatuk tökéletesen bevált, a két csapat kínosan ügyelt arra, nehogy valamelyikük győzzön. A végeredmény - ugye, nem meglepő? 9-9 lett... Mindez azt jelentette, hogy a legjobb négy között a B-csoportból a spanyol és az olasz válogatott folytathatja, míg a magyar csapat az 5-8. helyért játszik tovább. Sajnos. És ugyancsak sajnos, hogy pólósainknak továbbra sem megy a játék, tegnap 13-13-ra végeztek Hollandiával, úgyhogy meglehet, a csapat a végén még egy olimpiai pontot sem szerez— Már csak Dvorák... BIRKÓZÁS Ezúttal sem voltak csodára képesek Tóth Gáborék! A szabadfogású birkózók (és az egész birkózó olimpia) utolsó előtti versenynapjának délelőttjén, csütörtökön újabb két kiesővel bővült ez a kellemetlen névsor. Nagy Béla (57 kg) a fehérorosz világbajnok. Szmal ellen pontot sem tudott végrehajtani a harmadik fordulóban, 13:0-ra kikapott, és a kilencedik helyért birkózhat. Nagyhoz hasonlóan a másik csepeli, a 90 kg-os, háromszoros EB-második Tóth Gábor is kurtán és hamar fejezte be második ötkarikás rajtját. Ezúttal meg sem közelítette az 1988-as formáját (Szöulban negyedik helyezett volt), hiszen a harmadik fordulóban az iráni Bani ellen 4:0-ás pontozásos vereséget szenvedett. Együtt búcsúzott a csoportban régi nagy riválisával, a görög Deskulidis-szel, azonos haladványponttal zártak, fgy az ágon az ötödik helyért még ráadásmérkőzésre kell felállniuk. A győztes számára nem nagy vigalom, hogy mindössze a végső kilencedik helyért hívják majd szőnyegre pénteken délelőtt. Egy, csak egy legény, Dvorák László (82 kg) maradt talpon a magyar szabafogású válogatottból. De már ő sem veretlen, a BVSC birkózója májusban Tóthhoz hasonlóan ő is ezüstérmes volt a kaposvári kontinensbajnokságon - attól a német Gstöttnertől kapott ki öjdöklően nagy csatában 4:2-re, akit a somogyi fővárosban még legyőzött... Jüan Antonio Samaranch: „A magyar sportolók csodálója vagyok" Jüan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke a NOB barcelonai „főhadiszállásán", a Princesa Softa Hotelben interjút adott a magyar olimpiai tudósítók egy kisebb csoportjának. A magyar tudósítóknak adott nyilatkozatában az olimpiai mozgalom első embere aki kétszeresen is házigazdának számít ezen az olimpián, hiszen Barcelona szülötte először is a XXV. nyári olimpiai játékok eddigi eseményeit értékelte. A tőle szokásos szerénységgel a következőket mondta: - A véleményt a közönségnek, s a játékok legfőbb kritikusainak, a tudósítóknak kell megfogalmazniuk, akik a hozzám eljutott hfrek szerint elégedettek a rendezéssel és versenyek színvonalával. Mint minden olimpián, ezúttal Barcelonában is meghatározó a végső bizonyítvány szempontjából az, hogy a házigazda ország sportolói milyen mérleget zárhatnak. Minden jel arra mutat, hogy Spanyolország küldöttsége a legsikeresebb résztvevők közé kerül, amely nagy elismerést válthat ki, s azon túl óriási lendületet adhat az ország sportjának. Az olimpiai játékok zökkenőmentes lebonyolítása pedig mindenképpen közös sikernek számít, Barcelona, Katalónia, sőt egész Spanyolország együttes erőfeszítése gyümölcsének. - Barátaim és munkatársaim közül sokan kértek arra, hogy maradjak, s legyek továbbra is a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke. Noha elhatározásom még nem végleges, valóban foglalkoztat a gondolat, mert vannak még terveim, és a nemzetközi olimpiai mozgalom elkövetkezendő esztendei is vonzó eseményeket tartogatnak a számunkra. Jövőre megnyitja kapuit az olimpiai múzeum, két év múlva a NOB megalakulásának 100. évfordulójához érkezik, 1996-ban pedig következik a centenáriumi olimpia Atlantában. Ilyenkor nem könnyű a búcsúzás... A magyar tudósítók természetesen arról is érdeklődtek, hogy a NOB elnöke mit szól Egerszegi Krisztina, Darnyi Tanás, Ónodi Henrietta, Szabó Bence és a többi barcelonai magyar hós diadalsorozatához. - Csodálattal adózom a teljesítményüknek, és ezúton is gratulálok a magyar sport legsikeresebb olimpiai résztvevőinek. Tíz aranyérem már önmagában is rendkívüli produkció, de úgy tudom, hogy a mérleg még ennél is szebb lehet. A magyar sportnak mindig is csodálója voltam, s azt is tudom, hogy a sikerek mögött mennyi munka, mennyi erőfeszítés húzódik meg. Műugrás: elégtelen A „vizes" szakág képviselői közül eredményt odahaza elsősorban és egyértelműen csak az úszóktól vártak, s ók hozták is az érmeket. A vízilabdázók teljesítményének értékeléséhez szerencsésebb megvárni a pólóstorna végeredményét, viszont a harmadik „medencés" részleg, az ugróké már befejezte barcelonai szereplését, így megvonható kintlétük mérlege. Ami felettébb szegényes, hiszen a két múugrónő, Cserba Brigitta és Nagy Ibolya, továbbá a toronyugrásban rajthoz állt Gerlach Ágnes távol került a céltól, az utólag irreális tervvé átlényegült vágyálomtól, mert egyikőjük sem került a tizenkettes döntőbe. Kétségtelen tény, hogy Magyarországon nem kedveznek a feltételek a világszínvonalú ugrásoktatáshoz, elégtelenek a technikai kellékek, például hiányzik egy megfelelően korszerű ugrótorony, márpedig az egyetlen margitszigeti létesítményben igen nehéz folyamatosan csúcsszintú munkát végezni. Ez azonban csak a dolgok egyik oldala. Hiszen a nem is olyan régen önállóvá vált műugró szövetség fáradságot nem kímélve igyekezett a pénzügyi hátteret megteremteni ahhoz, hogy a legjobbak nemzetközi versenyeztetését megoldja, hogy a sportág néhány hazai kiválósága ott lehessen a legnagyobb világversenyeken, ezért módot adott nekik arra, hogy külföldi viadalokon is rendre elindulhassanak. A menedzseléssel tulajdonképpen nem is volt baj, azzal viszont igen, hogy három ugrónőt is alkalmasnak ítéltek a megfelelő olimpiai szereplésre. Bebizonyosodott, hogy ez a garnitúra - még ha odahaza talán nincs is náluk jobb - alkalmatlan az ötkarikás helytállásra. Különösen igaz ez Gerlach Ágnes, az Amerikában ösztöndíjasként tartózkodó magyar bajnok esetében. Ő ugyanis évek óta megkülönböztetett elbánást élvez, ám most már sokadik alkalommal derül ki. hogy érdemtelenül. Legalábbis a tavalyi perthi világbajnokságon már egyértelműen észlelnie kellett volna a szakvezetőknek, hogy az idő eljárt felette, s a mégoly szerény elvárásnak, hogy kerüljön be a tizenkettes fináléba (s legyen ott akár az utolsó...), sem tudott megfelelni. Nyilván a műugró szövetség az olimpia után értékeli a vélhetóen nem kevés forintot felemésztő ötkarikás előkészületeket, a barcelonai (le)szereplést, s azzal próbálkozik, amiben van ráció: ha már eredmények úgy sincsenek, legalább tehetséges fiatalokat - mert azok most is vannak! — menedzseljenek, akik nemcsak viszik a pénzt, hanem - idővel, elfogadható világversenyes helyezésekkel - hoznak is a szövetség konyhájára. Erkölcsi sikert, elismerést, olyasmit, aminél a befektetés legalább egy kis részben megtérül. Itt, Barcelonában a mú- és toronyugrók csakis a kiadási rovathoz „tettek hozzá"...