Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-01 / 181. szám

Király Levente 1959 óta tősgyökeres szegedi. A végzős színművészetiseknek annak idején kötelező volt két évet vidéki színháznál tölteni. Ő a Tisza miatt választotta Szegedet. Sok jó szerepet kapott, meg­szerette a várost és itt maradt. - Sokan azt tartják, vidéki színésznek lenni azt je­lenti: eltűnni a süllyesztőben. - A vidékiségnek természetesen megvannak a maga hátrányai, de ezek nem szakmaiak, inkább anyagiak. Engem kezdetben gyakran hívtak Buda­pestre, de nagyon sok feladatom volt itt, nem tudtam menni, így leszoktak rólam. Nem bántam meg, bor­zadva látom, egyesek hogyan veszítik el karaktarüket, gerincüket, mert minden áron fel akarnak kerülni a fővárosba. Azután persze ők tűnnek el a süllyesz­tőben. - Emlékszik, mi volt itt az első szerepe? - Hogyne, jó nagy bukás volt. A hős falóban kellett alakítanom egy brutális őrmestert, nekem, az - akkor még - hatvan kilós, szőke, szelíd fjatalembernek. Az első sikeremre is emlékszem: az Érdekházasságban volt egy táncos szerpem. Azután kezdtek „jegyezni", pedig prózai szakon végeztem. -Izgulós? - Nagyon. Mivel belülről dolgozom, alapvetően a hangulatomtól függ, milyen lész az alakítás. Ráadásul ahogy telik az idő, úgy érzem egyre nagyobb kihívás­nak, hogy mindig valami újat kell nyújtanom. Öreg­szem, és ez abból is látszik, hogy egyre hamarabb megyek be a színházba kezdés előtt. - Milyen érzés a fiát színpadon látni? - Nem lehet velem bírni olyankor, annyira ideges vagyok, nem tudok enni sem. Attilát sokáig zavarta, hogy úgy emlegették: a Levente fia. Azután, hogy át­élte az első saját sikerét, megszabadult ettől a nyo­masztó érzéstől. Nekem pedig elmondhatatlanul jól esett úgy jegyet kérni az őrült nőkre, hogy „én vagyok a Király Attila apja". , - Attilának nemrég volt egy nagy szerepátvétele az Óz-ban. Emlékszik-e valamelyik saját, nevezetes beugrására? - A legrázósabb az volt, amikor egyik reggel felhív­tak Kecskemétről, hogy este a Charley nénjében kel­lene játszanom Sass Jóska helyett. Azt sem tudtam, megvan-e a szöveg. Átkutattam a lakást, megtaláltam a szövegkönyvet, megszereztem a jelmezemet, és indultunk a feleségemmel Kecskemétre. Út közben átismételtem a szerepet, amikor délután odaértünk, tartottunk egy próbát, és este rendben lement az előadás. - Kedves szerepe? - Tevje a Hegedűs a háztetőmből. Azt, hogy „kicsi lány, kicsi madaram" még most sem tudom elérzé­kenyülés nélkül mondani, mert a saját gyerekeim jutnak az eszembe. Keczer SZOMBAT, 1992. AUG. 1. Réztábla húzódik meg szerényen a könyvespol­con, s csak a háziak tudják, a rajta olvasható humoros­nak tetsző szöveg mögött hány esztendő mindenna­pos, háziasszonyi küzdel­mei bújnak meg. Ime a táb­lába vésett, az utókornak is szánt mondat: „Király Le­venténének, születetett Nó­vák Juditnak, a tanárnőnek, az anyának, a feleségnek, a tanulónak, az emancipátor bajnoknőnek, a fájdalmak és szenvedések és a tanulás tűrőjének férjétől és fiától." A dátum: 1974. Azóta a család minden évben megünnepli a tábla­avatás jubileumát, hiszen Király Leventénének, Ju­ditnak kijár. Mondhatnám, duplán, avagy triplán más asszonyhoz képest, mert messziről sejteni lehet, nem könnyű huszonöt eszten­deje (áprilisban ünnepelték az évfordulót) színészfele­ségnek lenni. - Hogy ismerkedtetek össze? - Jászai Laci, aki most már nyugdíjas színész Veszprémben, anyuék jó ismerőse, ugyanakkor Le­vente kollégája és barátja volt. Az ő feledékenységsé­gének köszönhető, hogy találkoztunk. A szüleimnek ugyanis megígérte, hogy följön, ugyanakor Leventé­nek, hogy moziba megy el vele. A két programot végül úgy egyeztette össze, hogy engem is meghívott moziba. A találkozás azzal folytató­dott, hogy Levente meg volt szorulva, tőlem kért pénzt, majd eljött hozzánk, meg­adni a tartozást. Amiből az lett, hogy annyira jól elbe­szélgettünk, hogy végül csak azt felejtette el, ami miatt megkeresett. Ebből adódott, hogy újra el kellett jönnie, de már egy virág­csokor kíséretében, majd meghívott színházba, a Fi­garó házasságára, amiben különben tizenhárom évig tanítottam. - Miért jöttél el? - Ahogy akkor mondták, profilt Uszítottak, és a ke­reskedemi tárgyakat áthe­lyezték a Kőrösybe. A köz­gazdasági szakközépiskolá­ban öt évet húztam le, majd végül személyi okok miatt mentem el a kereskedelmi és vendéglátóipari szak­munkásképzőbe. Három év után igazgatónak hívtak a Vasvári közgazdasági szak­középiskolába, ahol az első öt éves ciklus után nemrégi­ben újra beadtam a pályá­zatomat és további öt esz­tendőre bizalmat kaptam. - Mit szólt mindehhez a család? - Amikor igazgatónak hívtak, mondták a „fiúk", hogy vállaljam el, majd ők mindent megcsinálnak itt­hon. Persze, ebből nem lett semmi, de ez nálunk mindig is így volt rendjén. Fekete Klára ő játszotta a Figarót. Hát, így kezdődött. - Miért írták a család férfitagjai a réztáblára, hogy Király Leventénének, a ta­nulónak? - Arra a nehéz időszakra céloztak, amikor a munka és a család mellett tanul­nom kellett. Hiába végez­tem 1967-ben matematika­ábrázoló geometria szakon a JATE-n, ez a diploma a későbbiekben nem volt elég. A Rózsában tanítot­tam, 1970-ben született Attila, s amíg otthon voltam gyesen, az ábrázoló geo­metria, mint tantárgy meg­szűnt. Éreztem, ha vissza­megyek dolgozni, nem lesz meg az óraszámom, s je­lezték is, hogy nehéz az egyszakost foglalkoztatni. Ezért még a gyes idején beiratkoztam a közgazda­sági egyetem tanár szakára, egyéni levelezőként, csak vizsgázni jártam föl Pestre. Az egy nagyon kemény időszak volt. A Rózsában Látogatóban Király Leventééknél A család adja a végszót - Épp most jelentette be, hogy színésznő lesz ­mondja Király Levente, ami­kor leülünk a három szobás lakás nappalijában. - De remélem „kinövi" ezt az öt­letet. Hogy valóban kinövi-e nem tudni, mert Király Le­vente a fiát is hiába tartotta távol évekig a színháztól. Attila negyedéves a szfnmű­vészetin, a budapesti kö­zönség láthatta már az Őrült nők ketrecében és az Óz­ban, amikor Gálffy László helyett ugrott be a Madár­ijesztő szerepébe. - Mit szólnak ahhoz, hogy a fiú is színész lett? Király Leventéné vála­szol. Judit nem szakmabéli; a Vasváry szakközépiskola igazgatója, matematika-köz­gazdaságtan szakos tanár. - Borzasztó kegyetlen pályát választott, ahol állan­dó a megmérettetés. Az életüket teszik rá, mások meg egyszerűen bohócnak nevezik őket. De amikor Attila elhatározta, hogy szinész lesz, támogattuk, mert nekünk az a legfon­tosabb, hogy a „mienk" maradjon a fiú. És a színé­szi pályának azért van egy egyedülálló varázsa, amiért A Feketesas utcai három­szobás, igazi belvárosi mére­tű lakást bizonyára sokan megirigyelnék a Király csa­ládtól. Holott kevesen tudják, ezek a lakások nem potyog­nak az égből, meg kell értük szenvedni, s ki tudja, végül megéri-e a hozott áldozat egy olyan otthonért, amely „csak' bérlemeny? Király Leventéék Eszter születése utan rádöb­bentek: nem férnek el a tar­jáni teglablokkos kétszobás. 56 négyzetméteres magán­tulajdonú lakásban. Tíz éve el is cserélték a födemcsere előtt álló, meglehétősen le­pusztult belvárosira, bízva abban az Igeretben, hogy egy éven belül elkezdődik a fel­üjltás. Az egy esztendőből azonban öt lett, majd újabb öt következett az IKV által föl­ajánlott Londoni körúti „lak­tanyában". Mindössze két éve élvezhetik Királyék a szépen rendbehozott, Szeged szivében található otthont. flMRMMHNHHHMNMHMHMMMMMMMMl hivatás és hobbi is, amit csinálnak, nemigen marad idejük másra. Levente pedig sokat játszik, hat szerepe volt ebben az évadban. A családban így általában mindent Judit csinál, külö­nösen bemutatók idején. Levente szeret ugyan bevá­sárolni, de olyankor rosszul jár a család, mert szinte kiürül a kassza. Ételreceptet nem érdemes kérni tőle, mert ha nagyritkán főz is valamit, inkább kísérletezik, és utólag fogalma sincs, mit rakott a fazékba. Egyedül nyáron szabadabb egy ki­csit, olyankor egy kis, So­mogy megyei faluba, Gyugy­ra utazik a család. Persze, csak ha vége a szabad­térinek, mert Levente nélkül nem mennek sehova. - Hogy akadtak rá Gyugyra? - Sándor János „nyo­mán". Azóta nekünk ez a világ közepe. Egy tarjáni ga­rázs árából vettünk egy parasztházat, onnan járunk le a Balatonra, hiszen csak tíz kilóméter. Holnap utazunk. Megígérjük: az újsá­got majd utánuk küldjük Gyugyra. Keczer Gabriella Judit asszony Fotók: Schmidt Andrea érdemes csinálniuk: a taps, a siker, a közönség sze­retete. - Milyen Levente egy­egy premier előtt? - Ahogy öregszik, egyre izgulósabb, egyre nyűgö­sebb. Ilyenkor nincs mit tenni, rá kell hagyni, hogy nem lesz jó a szerepben. Persze, én tudom, hogy jó lesz, mert végigkísérem a felkészülését, megbeszéljük a figurát, végszavazunk a szövegtanulásnál. Nem tagadom, lehet, hogy elfo­gult vagyok Leventével szemben: nagyon jó szí­nésznek tartom. A művészeknél általában A Király-családból Foltossal, a kutyával találkozunk először, ő szalad elénk a Feketesas utcai U-ház harmadik emeletén. A „fajtiszta korcsot" egy menhelyről hozták a 11 éves Eszternek, miután végigpróbáltak halat, madarat, hörcsögöt, de a kislány elégedetlen volt, mert nem lehetett velük kommunikálni. Foltosnak azóta is ő a gazdája, ő eteti, sétáltatja. Király Eszter a rókusi általános iskolába jár, angol tagozatra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom