Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-06 / 185. szám

CSÜTÖRTÖK, 1992. AUG. 6. KULTÚRA 5 MA: Szabad Színházak Nem­zetközi Találkozója József Attila Tudományegyete­men. Nemzetközi Ifjúsági Néptáncfesztivál. Időszaki és állandó ki­állítások: Horváth Mihály utcai Képtár - 27. Szegedi Nyári Tárlat Kálvária Galéria: Csong­rádi nemzetközi alkotótá­bor kiállítása Fekete Ház - Bari Ká­roly képverseinek és gra­fikáinak kiállítása Móra Ferenc Múzeum ­Az 1950-60-as évek prog­resszív festészete. Juhász Gyula Művelő­dési központ - Fontos Sándor emlékkiállítása. Kass Galéria - Kass János és Szántó Tibor ki­állítása: A világirodalom 120 ars poeticájához terve­zett tipográfiai variációk. (Vár u. 7.) Varga Mátyás Emlék­ház - Színháztörténeti ki­állítás (Bécsi krt. 11/A.) Tápé, Vártó u. 4. - Ifj. Lele József néprajzi gyűj­teményes kiállítása. Augusztus 7-én Újszegeden a Los Andinos Igazán színvonalas folklór programot ígér a székesfehérvári Los Andinos együttes augusztus 7-i szegedi vendégszereplése. Az újszegedi szabadtéri színpadon este fél 9-től ismert és ismeretlen perui, ecuadori, bolíviai dallamokat hallgathat majd a remél­hetőleg szép számú közönség. A programban szereplő felvételek nagy része az együttes gyüjtőútjának eredménye. A zenekar a '80-as évek közepétől hallat magáról, de igazán csak az 1988-as Ki mit tud?-on kerültek reflektorfénybe. Közön­ségdíjasok lettek. Az évek során egyre érettebb, kiforrottabb produkciókat hallhatott a közönség. Előadásaik színvonalas népdal interpretációkra épülnek, amelyeket spanyol, kecsua és aymara nyelven adnak elő. 1991-ben Magyarországon is meg­jelent gyűjteményes felvételük hanglemez és kazetta változata. Ezt megelőzően Spanyolországban készttettek velük stúdió­felvételt 1989-ben. Az együttes nagy hangsúlyt fektet az eredetiségre mind a hangszerelésben, mind pedig a színpadi látványban. Hamisítatlan latin folklór hangulatot árasztanak. Ebben az évben több tűmét is lebonyolítottak, nagyon jó visszhanggal. A közelmúltban Olasz­országban koncerteztek, ahol a péntek esti műsor anyagát mutat­ták be, nagy sikerrel. Amerika felfedezésének 500. évfordulóján nem véletlenül kerül augusztus 7-én műsorra az Andok ünnep, a Los Andinos együttes, hiszen ők az „ Újvilág" népeinek és kultúráinak színes forgatagából adnak ízelítőt. Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója Az idei színházi fesztiválon rendkívül változatos, sokszínű programból válogathat az ér­deklődő közönség: a már klasszikussá vált dráma szinte szokványos színházi megjele­nítésétől a mozgás- és tánc­színházakon át a legmegdöb­bentőbb színházi kísérletekig. A találkozó első napján némi bonyodalmat okozott a módo­sult program, a rakoncátlan­kodó technika, a sorozatos ké­sés, így nehéz volt minden elő­re kiszemelt előadást megnéz­ni. A JATE auditórium maxi­mumában F. G. Lorca Bernar­da Alba háza című drámájának adaptációját mutatta be az Alkalmi Színház (JATE). Önte­vékeny csoportként csak idén vették fel ezt a nevet, de már 1987 óta dolgoznak együtt a Próbatársulat égisze alatt, mű­vészeti vezetőjük Nagy Kata­lin. Az előadás több szempont­ból ígéretes volt: sikerült a Lorca-dráma atmoszféráját, 1936 forró, fülledt, vészterhes spanyol nyarát megteremteni: sikerült a spanyol falu kímé­letlen morális tradícióit vasfe­gyelemmel őrző matróna, Ber­narda Alba, és a rideg szoká­sok ellen, a szerelem jogáért küzdő legkisebb lány, Adela konfliktusát megmutatni; ki­dolgozott volt a mindenkit megmételyező gyűlölködés, az intrikák, a leskelődések, a mér­FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ gező féltékenykedések, az összezárt asszonyok poklának bemutatása; voltak jól eltalált karakterek (Adela, Augusta). (Kár, hogy a fesztiválra készült bulletin nem közli a szereplők névsorát, nem segítve ezzel a „kívülről jött" nézők tájéko­zódását a belterjes alternatív színházi körökben.) Az eredeti dráma görög sorstragédiákra emlékeztető hangulatát az arcfestéssel és az egyenes vo­nalú, súlyos fekete gyászru­hákkal is sikerült erősíteni, de az adaptáció következetlen­sége, tévedése, hogy Adela nem öngyilkos lesz, hanem az anyja öli meg. A tragédia így nem sorsszerű, hiszen Adelát a boldogságot, a beteljesülést hozó lázadása, kitörése után a spanyol falu, az embertelen, kegyetlen tradíciók, az értel­metlenül merev erkölcsi dog­mák fojtják meg. A gyermek­gyilkos anya már egy másik dráma... A fesztivál első napján este a Dugonics téren mutatkozott be az 1987-ben alakult szent­pétervári D0 Színház is. A tá­jékoztatóban így vallanak ma­gukról: „A legnagyobb vonz­erőt számunkra az életben ta­bunak számító ideák jelentet­ték: legyőzni az emberi tehe­tetlenséget, megismerni a most létező és a régi rituális tradí­ciók, karneválok, misztériumok művészetét. Kezdettől fogva megpróbáltuk elkerülni a kö­vetkező szavakat: színész, színjáték, színház." Még este 11 óra után is megtelt a nézőtér a színházi teremmé alakított régi zsinagó­gában, ahol a budapesti Dream Team Színház mutatta be Daliniáda című produkcióját „Salvador Dali írott és festett művei nyomán." A kétszemé­lyes darab profi szereplői, Ba­lázs Mária és Tóth Imre nagy sikert arattak, ahogy a műsor­füzetben olvastam: „Az erős érzelmi töltéssel bíró zene, a furcsa mozgásvilág, a katalán, francia, orosz szöveg lüktetése, a Dali ihlette díszletek és jelmezek egy nem létező és mégis ismerős világba, egy „dalinista" álomba repítenek. A Daliniáda stílusa meghatá­rozhatallan." HOLLÓSI ZSOLT A nyár eddigi részében szé­pen, arányosan elosztva talál­kozhattunk néhány koncerttel. Szombaton azonban a bőség zavara veszélyezteti a rockra­jongókat, hiszen egy este két ­ráadásul hasonló stílusú - ren­dezvény közül választhatnak. A Countryfesztivál '92 kez­dődik korábban a „Laposon", hiszen ott már délután kettőkor a Riverside játszik. Négy óra­kor a táncbemutató, ötkor pe­dig a Protect System Kft. ön­védelmi bemutatója követke­Augusztus 8-án Egy szombat - két buli zik. Minden bizonnyal nagy sikert aratnak a hat órakor kez­dődő sörivó versenyek is. Este hétkor kezdődnek a nagy kon­certek, először egy csehszlo­vák bluegrass band, majd nyolckor Dragan Ruzic-Ma­can, a szegeden is jól ismert bluesgitáros lép színpadra. A River contryegyüttes műsora este kilenckor kezdődik, majd tíz órakor következik az est fénypontja: a Deák Bili Blues Band fellépése. A másik rendezvény a Ri­verside-show, mely az újsze­gedi szabadtéri színpadon este fél kilenckor kezdődik. A mű­sorban szerepelnek a majoret­tek, fellépnek a Sasfészek Rock'n'Roll klub tagjai, akik akrobatikus rockyt táncolnak, a Square Dance Group tagjai pedig autentikus, amerikai népi táncokat mutatnak be. A hangszereknél először a River­side muzsikusai, majd pedig a Takáts Tamás Dirty Blues Band tagjai serénykednek, a hangulattól függően akár hajnalig. Lehet választani! Nizza 1992 üa jazz - Ez dzsessz Cimiez-t az Úr is dzsessz­fesztivál színhelyéül teremtette. Illetve a teremtésben volt egy kis részük a rómaiaknak is, akik anno gladiátorarénát épí­tettek a Nizza fölé emelkedő dombra, a ferences barátoknak, akik gyönyörű templomocskát emeltek mellé, majd a provan­szálok késői utódainak, akik az arénát és a templomot romanti­kus kerttel övezték. Amikor húsz évvel ezelőtt a Grandé Parade du Jazz elindult, né­gyük nyomán már csak a dzsesszfesztivál hiányzott in­nen. Idén B. B. Kinggel. Dee Dee Bridgewaterrel, Dizzy Gillespie-vel, Lionel Hamp­tonnal, olyan nagy nevekkel, hogy a fesztivál szervezői jog­gal nevezhették rendezvényü­ket A legnagyobbnak. Tíz napot játszottak végig a dzsesszóriások. Aztán A leg­nagyobbról kiderült, hogy „csak" 85 ezer ember volt kí­váncsi rá. A záróest B. B. King - Dee Dee duójára potom 15 ezren. A szervezők mégsem igazán örültek e zarándokse­regnek, ők ugyanis többet vár­tak. A zárás után volt ki a kez­deti közúti blokáddal magya­rázta a különben irigylésre méltó nézőszámot, volt ki a borsos belépődíjakkal. Az igazsághoz bizonyára a nizzai fesztiválbizottság tagja járt a legközelebb, aki a helyi Nice Matin kérdésére - a lap jazz címmel napi egy oldalt szentelt a fesztiválra - emí­gyen sóhajtott fel: Mit te­gyünk, ha velünk egy időben a műsoron, Matisse és Dufy kiál­lítást hármat-hármat, Chagallt és Dalit kettőt-kettőt rendeztek egyszerre, úgy, hogy képeik a nagy gyűjteményből, a Modem képzőművészetek múzeumából sem hiányoztak. Jön az Aida Budapestről Az Aida-botrány nem ma­radt itthon. Sőt maga az elő­adás is elindult a Cote d'Azur felé: a francia lapok félkolum­nás hirdetéseiben eképpen: „Nem szabad kihagyni! Soha nem látott nagy színházi pro­dukció több mint ezer szerep­lővel és a legjobb nemzetközi szólistákkal." Az elefántokról és az oroszlánokról már szó sem esik. Megjelent viszont több riport Budapestről. Egyik sem felejti el megemlíteni, hogy a szuperelőadás Nizzában debütált volna, illetve a Cag­nes-sur-Mer-beli Hippodrome­ban, a lóversenypályán, ha a helyi szervezők elfogadják a júliusi időpontokat. Ők azon­ban a szállítás nehézségeire hivatkozva ragaszkodtak az október 9-i és 10-i dátumok­hoz, és alighanem ezzel mene­kültek meg a bukástól, s lettek - Budapest kárán - gazdagab­bak egy tapasztalattal. A franciák most fogadkoz­nak: a tengerre nyitott verseny­pálya valóban jobb helyszínnek ígérkezik egy stadionnál, de már ők is tudják, ez még kevés az évszázad operaelőadásának sikeréhez. PANEK JÓZSEF Nem kell hozzá hasonlítani. Nem is lehet. Csak jó megnézni, hogy egy valódi fesztiválvárosban mi történik fesztiválidőben. A francia Cote d'Azur fővárosa, Nizza ebből él - egész jól. A kultúra, a fesztiválok és a tengerpart hangulatának különleges keverékéből. Könnyű életnek tűnik, könnyű adottságokkal, amit azonban meg kell szervezni, hogy - mintegy mellékesen - mindig történjen valami érdekes. Jazz á Jüan fesztiválon viszont Tracy Chapman és a Staples Singers lép fel? Nizza tele lett dzsesszel júli­usra. Matisse, Chagall, Picasso - ingyen Nem kis port vert fel - az idegenforgalmi és fesztivál­idény kellős közepén - Bellet úrnak, Nizza polgármesterének egyik nyilatkozata. „ Tarthatat­lan, hygy na hóik ingyenesek a múzeumok és a kiállttások. Igazodnunk kell Európához." ­mondotta, és kijelentését bak­lövésként kezelte mindenki. Nizza az egyetlen olyan vá­ros Franciaországban s talán Európában is, ahol az önkor­mányzat által fenntartott városi múzeumok és kiállítások in­gyenesek. Távoli látogatónak mindez kissé hihetetlen, a helyiek számára viszont az el­lenkezője lenne az, annak elle­nére, hogy olaszországi műem­lékközpontokat megszégyenítő számú és rangú múzeummal és állandó kiállítással büszkélked­nek, melyek fenntartása nem kevés pénzbe kerülhet. Ha kul­túráról van szó, a franciák amúgy soha nem szűkmarkú­ak: ha dzsesszfesztiválból egy­szerre több volt egy időben Holland tánctér Alkalmi nézőközönség előtt néptáncizelttőt adott a holland Raalte táncegyüttese tegnap délelőtt a Dugonics téri szökőkútnál. A negyedik szegedi nemzetközi ifjúsági néptánctalálkozó külföldi részesei ily módon is tudatosítják jelenlétüket a városban. Míg a hollandok a flaszteron, addig az észt együttes a strandon tartott húsz perces néptáncbemutatót. A harmadik együttes, a turkui a pénteken délelőtti utcai táncmozzanat során eleveníti hazája néptáncszokásait a szökőkútnál, az észt együttes társaságában. Akkor a hollandok majd a strandon, hűsítőbb környezetben táncolnak délelőtt háromnegyed tíztől. Raalte együttesének tegnapi mini-kavalkádja sikerrel járt: a járókelőknek tetszett a formagazdag viselet, arra viszont ezúttal hiába vártak, hogy a jellegzetes faklumpa hosszasan csattogjon a kockakövektől, betonlapoktól ékes, de egyenetlen rendhagyó színpadon. Az eredeti táncok feldolgozásával tematikus műsort adó, gyerekekből és serdülőkből álló két korosztályú csoport változatos programot kínált az érdeklődőknek. Hogy mit jelent a táncok egynémelyikének témája, erre álljon itt a hollandok kedves magyar fordításában néhány szó: a táncban minden fiú mutat hogy milyen ügyes, arra hogy neki kegy legyen a lánytól. " FOTÓ: GYENES KÁLMÁN B. B. King 15 ezer nézőt vonzott Nizzában

Next

/
Oldalképek
Tartalom