Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-31 / 204. szám

6 A HELYZET DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1992. AUG. 31. ,Heavy Pedál''-krónika Hét hét két keréken FOTÓ: HÁRS LÁSZLÓ Nem balatoni árspirál, balatoni csúszda Életképek '92 Szabad verseny Siófokon A szentesi Kölber Ferencnek, az Enyingtől számított 200 kilométer után nem futja interjúra legutolsó tartalék erőiből. Legalább öt kilót aszalt rajta a mediterrán „égi össztűz". Hízókúrára kell fognia magát, hogy az ismerősei megismerjék - mereng „Köfi" az estébe húzódó kicsomagolás közben. A budapesti Lugosi Gergely, mint az egész úton, görcs és panaszmentesen -, jókedvűen szólja a sztorikat az összefutott barátok körében. Most még talán erősebb a diadalérzésnél a fizikai elkfnzottság bágyadtsága, de ezek a fiúk már elmondhatják; eldöntötték valamit - és végig is csinálták azt...! Van mit mesélni! Az emberes (vagy afeletti) erőt és tűrést igénylő próbatételeken túl az út során a legkeservesebb szorultságok váltakoztak a legkellemesebb epizódokkal. Volt roncstelepi és városszéli dekkolás, de volt azurparti luxusvendégség is. Dr. Habsburg Ottó úr ajánlólevelével a zsebükben, igen gyakran kellett páneurópai úticsórókként csövezni abban az oly pazarul komfortos Európában... A felejthetetlenül figyelmes és gálánsán vendégszerető grazi, voitsbergi és klagenfurti városi elöljárókat kivéve, bizony a szegedi békefutárok „beköszönése" nemigen hatolt át az előkelő városok vakációs, hivatali ingerküszöbén. Ha pedig valahol már összejött volna a protokolláris program - mint pl. Nizzában, vagy Udinében -, azt pedig lekéstük négykerekű kisérőjárműveink (napi) rendszerinti mizériái miatt... A barcelonai „nagy csattanás" után Dél-Franciaörszágban a mikrobuszt hagyta el az egyik kereke egy hegyi kanyarban. Nem (gy lélekjelenléte páratlan sofőrünket. Tihanyi Károlyt. Kétszázméteres beton-szlalomban kétségtelenül ő a magyar olimpikon. Mondták is neki a franciák: Házasság Tolmacsov György és Kerek Mónika Mária, Pataki Lajos és Vastagh Erika, Jancsik János és Hajdú Andrea, dr. Bagyinka Csaba és Debreczeny Mónika, Laczi Péter és Kis Emőke, Absolon Róbert és Török Zsófia, dr. Sági István Attila és Szél Andrea, Egri Gábor Zoltán és Krzyzewsky Katalin, Prágai Csaba Imre és Torma Andrea Irén, Nagy Attila Péter és Zalai Marianna, Kiss Gábor Antal és Tapasits Mária Zsuzsanna, Túri Mihály és Vörös Ildikó Gabriella, Obermayer György és Tóth Julianna, Kristó Pál és Kuti Zsuzsa Mária, Horváth Zoltán és Takács Irén, Papp István és Bába Andrea Márta, Lévai András és Székács Zsuzsanna, Tari András és Becski Edit, Rudolics Norbert és Gyuris Éva, Ördögh Gábor és Kovács Ttmea, Kardos László és Bálint Ágnes Mária, Szűcs Ferenc és Pusztai Katalin, Bálint György és Mihály Ildikó, Ungvári Mihály és Gera Zsuzsanna, Szirovicza Ernő és Zsurka Renáta Georgina, Darvas Imre és Majzik MaMegjöttek a fiúk. Végül is ketten teljesítették oda-vissza a Szeged és Barcelona közötti távot. Az európajáró kétkerekűek kilométerszámlálója 4800-at mutat. A megyeháza előtt csütörtökön este, hét hét után begördült a két „pár keréken" a két műszaki egyetemista fiatalember. Utánuk az a kiérdemesült „négykerekű", amelyik a hosszú úton olykor még háromkeréken is elboldogult. „Penge vagy Karcsi!" - ahogyan ő maga, szabadon lefordította. A hódmezővásárhelyi szállítási vállalkozónak autószerelésben is aranyérmet szavazott meg a csapat. Jószerével „puszta kézzel" szerelt meg ugyanis két karambolos autót is - összesen négy (tűző) napot és két éjszakát töltve olajban és verítékben... Tehát (mint a lavina) egyszer lent - egyszer fent. így volt ez igazán tanulságos mindenkinek. A maguk olimpiai számát megfutó fiúkkal elérzékenyülten néztük az „igazi" Olimpia záró görögtüzeit kívülről, ütődött autónk mellett silbakolva. Ennyire tellett egy szegény ország szegény de annál inkább megbecsült támogatásával. Az európai sport-barátsági gondolat segítői közül itt csupán a Szetáv, a Szerencsejáték Rt., a Dunaferr Rt., a Maxima Trade, a Pannónia Hotels, az Apáti és Társa, a Szegedi Konzerv Rt., az Alföld-Transz, a Centrum Áruház, a Car Force és a Tisza Füszért nevét említhetjük meg. A „kitett" élethelyzetek megmutatták, hogy valóban létezik valami elemi, ösztönösöröklött európai vonzalom, valami - talán nekünk, magyaroknak külön kijáró - barátságérzés, a bajbajutottakkal rianna, Szemendri Sándor és Berecz Andrea házasságot kötött. Születés Kátai Ferencnek és Kiri Ágnes Ilonának Csaba Bence, Krisztin Antal Györgynek és Dobák Irénnek Soma, Kószó Gézának és Kovács Emmának Simon, Zádori Gábornak és Németh Évának Gábor, Bodor László Zsoltnak és Sőregi Éva Máriának László, Kecskeméti Antalnak és Gyurcsán Máriának Antal Loránd, Temesvári Gyulának és Kamarás Annának Kinga, Rusznyák Antal Imrének és Teleki Gyöngyi Katalinnak Róbert, Szőke Tamás Endrének és Molnár Krisztinának Krisztina, Juhász Jánosnak és Keczeli Katalinnak Andor, Farkas Istvánnak és Kismárton Évának Márk, Motyovszki Jánosnak és Vilim Mária Erzsébetnek Mónika, Tóth Sándornak és Fehérvári Valéria Juliannának Dávid, Laczi Jánosnak és Virág Ildikónak Nóra, Klein Tamás Józsefnek és Sikler Katalinnak Tamás, Dörmő Sándor Józsefvaló szolidaritás. Rengeteg, változatos színezetű mozaikból áll össze a kép. Azok az emlékcserepek maradnak meg örökre, amiken szervezés nélkül, csak úgy összenézésre, pillanatok alatt születtek, életre szóló barátságok és élmények. Amikor Aix-en-Provence-ban egy rendőr tolta be az autónkat; amikor a katalán „fakabát" meghatódott a magyar baráti közeledéstől és eltekintett a tetemes pesetabírságtól; amikor a mantovai éjjeli járőrök segítettek „csövező"-helyet keresni; vagy amikor a mentoni határőrparancsnok felvitte az azúrpart feletti házába felfrissíteni, megvendégelni és látvánnyal elvarázsolni a csapatot. Talán az egész út legszebb emberi momentuma volt, ahogyan ő kifejezte, mennyire érdekes és rokonszenves embereknek tart bennünket, magyarokat. Nyugodtan le merem írni, hogy egész Európa legkedvesebb embereinek valóban a rendőröket ismertük meg. Csak sóhajtva merem leírni, hogy Istenem, de szép lenne, ha ezek a mosolygós rendőrök rohannák le Európát! Azt pedig itt, most a magam nevében is szeretném megköszönni Európának, hogy itt-ott rejteget olyan igazi, magyarokat szerető és magyarokat segítő magyarokat, mint a Padova melletti Teolóban élő Sziri Nógrádi Avanesiant és családját, vagy barcelonai gardírozónkat a rendkívül segítőkész és vendégszerető Gömöri Andreát. Láttuk Európát, laktunk benne egy kicsit - jó lenne beköltözni és ottlakni, és bejárni minden mesebeli szépségét! Mint egy félelem nélküli és emberi kultúrvidék nagy országát kerülni meg - de nem ám teherautóval, meg lakókocsival, hanem biciklivel, mint teszik mindenfelé Európában az európaiak...! PLESKONICS ANDRÁS nek és Horváth Erikának Ákos, Kanyó Attilának és Gyertyás Gabriellának Szabolcs, Bozó Attilának és Nógrádi Andreának Martin, Nadobán Istvánnak és Cserny-Kuhn Juditnak Zoltán István, Galzó-Polyák Istvánnak és Kószó Irénnek Szilvia, Ökrös Istvánnak és Grósz Andreának Nikolett Andrea, dr. Gyimóthi Tibor Lászlónak és Scholz Erzsébet Magdolnának Viola, Sebestyén Tibornak és Tóth Ibolyának Kinga, Csókay Károlynak és Kovács Andreának Luca Katalin, Árva Ferencnek és Csúzi Klárának Orsolya, Kovács Józsefnek és Szanka Katalinnak Norbert József, Csiszár Lászlónak és Berta Éva Máriának László, Szauter Józsefnek és Lévai Klárának Blanka, Bakai Istvánnak és Éliás Éva Máriának Viktória, Kesiár Csaba Róbertnek és Hegedűs Annának Csaba, Raczkó Mátyás Andrásnak és Csarnai Ilonának András, Pap Sándornak Miként a szolgáltatást is, esetleg duplán, mert az erkölcsös gazdasági viszonyok közt dukál. A konjunktúrát elvégre ki kell használni. Miért csak az állam, az önkormányzat húzzon hasznot az üdülőtulajdonosokból? Adó, üdülőhasználati dtj mind extrajövedelem, végül is az ott élők kasszájának, az ott élők 12 havi hasznára. Azt a 2-3 hetet kell csak kibírniuk az ezrek, tízezrek fejében, amit otthagy egy-egy ott üdülő család, aztán semmi gond velük egész évben. De amíg az ideiglenes lakó ott tölti azt a néhány napot, igyekszik megkopasztani, aki csak bírja. Csak csőrepedés, üvegtörés, rövidzárlat ne sújtson egyetlen üdülőtulajdonost se, mert rámegy a két szűk hétnyi szabadsága, meg tán a fürdőgatyája is. Történt, hogy a 40 foknyi melegben - mikor máskor? beadta a kulcsot a jégszekrény. Szerelőkeresés Siófokon: egy egész nap. „Sípos szerviz. Menjen csak torony iránt, aztán át a hfdon, a Fő utcára." Sípos úr ígér, s másnap jön. Hófehér mikrobusszal. A gépet meg se nézi, mogorván parancsot ad a tulajdonosnak: „fogja és vigyük!" Emelnék föl a és Sági Zsuzsannának Angéla Zsuzsanna, Horváth Györgynek és Lugosi Aliznék Ádám, Czikora János Tibornak és Számadó Juliannának Tibor, Muhari Lászlónak és Bihaly Tündének Gergő, Ladányi Imre Istvánnak és Tihanyi Erzsébet Magdolnának Imre Béla, Borzán Péternek és Kiss Katalinnak Ádám Péter, Baranyai Zoltán Lászlónak és Bartók Editnek Ádám. Széli Zoltánnak és Dudás Máriának Zoltán, Vass Bélának és Herke Veronikának Béla, Viski Tamásnak és Krisztin Zsuzsanna Olgának Attila, Kormányos János Ferencnek és Boldizsár Máriának Kolos, Szalai Zoltánnak és Magyari Edit Zsuzsannának Norbert, Laudisz Bélának és Schmidt Évának Petra Éva, dr. Varga János Attilának és dr. Horváth Helgának Soma, Martók Endrének és Meleg Máriának Éva Vivien, Ludányi Zoltánnak és Szöghi Mártának Viktor ZolSzeged a szegedieké, de a Balaton mindenkié. Ez tetszik is, meg nem is a tóparti települések lakóinak. Tetszik, hogy főszezonban özönlik a vendégsereg a vízközeibe, és hozza a pénzét. Ott hagyja a csóró magyar is az év közben összekuporgatott forintjait ételre-italra, szállásra, lángosra, fagyira, strandbelépó're. Ott hagyja a pestinél, szegedinél kétszer drágább gyümölcsre, zöldségre. Elvégre idény van, s az idénybeli nyaralást meg kell fizetni. kocsira, amikor a gazda meg találja kérdezni, mégis, muszáj beszállítani? - Ha gondolja, itt is hagyhatom - hangzik a pökhendi válasz. - Melyik alkatrész romlott el? - Talán a kompresszor. - Mit csinál vele? - Kicserélem. - Mennyibe kerül? - Tizenháromezer. - Te jó ég, és egy újnak mennyi az ára? - Tizennyolc körül. - A régi alkatrésszel mi történik? - Kidobom. tán. Kovács Gyulának és Szabó Editnek Liliána, Godó Lajosnak és Herczeg Zsuzsanna Rozáliának Tamás Dániel nevű gyermeke született. Halálozás Horváth Margit Irén, Fábián Gáborné Bencze Margit, Kovács Sándorné Bartók Erzsébet, Papp Imre, Tari Ambrus, Vigh Józsefné Hodács Erzsébet, Iglói Ferenc, Balázs Gusztáv Sándor, Nógrádi Ferenc, Czombál Józsefné Gracza Ilona, Farkas György, BenyheKiss János, Tóth Istvánná Szél Etelka, Nagy József, Farkas Antal, Tóth Ferencné Szabó Erzsébet, Fekete Istvánná Kiss Ilona, Sánta József, Rózsa Antal József, Kardos Gábor, Csillag Istvánná Jankó Gizella, Tóth Mihály, Farkas Ferencné Császár Irén, Csáki Antal, Lippai Imre, Vén János, CsernusLukács Endre, Kiss Ádám, Nyiri Ferenc, Kórász György, Lele Jószsef, Gunics Béla, Ludányi Istvánná Mozsár Mária, Zombori György, Borsányi Mihályné Csáki Etelka, Králusz Jánosné Ábrahám- Akkor hagyja itt nekem... - Ne szórakozzon itt velem, alászolgája! - üvölti a mester, s otthagyva csapot-papot, frizsidert az út közepén, mentőautószerű Volkswagen kocsijával elviharzik. - A nádvágóját, meg azt 'a hajdervári fűzfán fütyülőjét! átkozódik a gazda, majd visszacibálja vityillójába a hűtőt. Másnap újra fölfedező körútra indul, új cím, új ember. És a Quellével szerződött magánvállalkozó jön, köszön, megvizsgálja a gépet. ígéri, szombatra szerez kompresszort. Hétezerért. Ő távozik, a frizsider marad. Pénteken váratlanul csöngetnek. A szerelő. Az új ember. Ember, aki mosolyog, mert örül: már ma sikerült alkatrészt szereznie, hát eljött korábban. Csavaroz, szerel, forraszt, gázt tölt - és a gép hűt. Csaknem féláron, mint amennyiért a siófoki kiskirály, a pökhendi Sípos csak ígérte. Ha itt a szabadversenyes kapitalizmus, hát szabad a verseny! Győzzön a jobbik! CHIKÁN ÁGNES Nagyi Erzsébet, Papp Andrásné Vigh Matild, Fodor Antalné Vargicz Mária, Szilágyi Lajos, Horváth-Zsikó Istvánná Baligh Rozália, Ambrus Sándor, Sárdi Sándorné Tóth Ilona, Rostás Józsefné Szalóki Ilona, Sztankovics Jánosné Kappan-Tóth Mária, Kiss Jánosné Kónya Etelka, Mityók István, Juhász János, Dér Győző, Kovács Józsefné Csordás Julianna, Selmeczi Ferenc, Csillag József, Machán Istvánná Erdélyi Ilona, Ábrahám Istvánná Czeglédi Julianna, Papdi Györgyné Tóth Teréz, Szilágyi Ferencné Nagy Eszter, Bene Dániel Károly, Kothencz Imréné Szögi Viktória, Nagy Jánosné Mészáros Anna, Makra András, Bullás Károlyné Hódi Erzsébet, Bakró Béláné Konkoly Margit Julianna, Szokolai György Pál, Szűcs Imréné Kruzslicz Mária, Csányi István, Ábrahám Péter, Soltész István, Pónusz Antalné Szűcs Jolán, Patócs Rozália, Miklós László, Nagy Sándorné Nagy Erzsébet, Molnár Lajos Sándor, Kovalcsik László meghalt. Hódmezővásárhely baratai Martelyon Alapítvány faszínházra Újra felépülhet talán az 1949-ben lebontott, híres faszfnház Hódmezővásárhelyen annak eredményeként, hogy szombaton alapítvány létrehozásáról döntöttek azok a városból elszármazott, népszerű emberek, akiket Rapcsák András polgármester hívott meg baráti találkozóra Mártélyra. A városi önkormányzat üdülőjében a csaknem 100 főnyi vendégsereg - köztük festőművészek, színészek, énekesek, neves televíziós és rádiós személyiségek, helytörténészek és építészek - azért vállalták az alapítvány eszmei és tevőleges támogatását, mert erós a kötődésük a városhoz, segíteni kívánják fejlődését. Elhatározásukat írásban is rögzítették. A felajánlott gálaműsorok megszervezéséhez a napokban hozzákezdenek Mucsi Sándor, a Fővárosi Operett Színház művésze, valamint Osváth Lászlő, a Magyar Rádió főmunkatársa vezetésével; a művészek tervezett fellépését Budapesten és Hódmezővásárhelyen kiegészítik majd képzőművészeti kiállítások megrendezésével. Családi események