Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-04 / 183. szám

KEDD, 1992. AUG. 4., 82. ÉVF. £83. SZÁM } ALAPÍTÓ: MO^EN } ÖELMAQ YARO RSZAQ FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Szócséplés helyett Árpa — holdban A bácsit megértem, s szeretnék neki segíteni. Nem tudok, s azt is megértem, hogy miért. Közben azon morfondírozok; tényleg az enyészetnek szabad-e hagyni másfél hold árpát? Ha igen, akkor van-e ennek felelőse? Amióta nem fekete-fehérben illiik szemlélni világunkat, vélhetően nincs. Az eset modell értékű, hisz a politika lépten nyomon ezt sugallja - netán csak sugallta? hogy a magánszféra majd egycsapásra az összeomlásra ítélt (!) mezőgazdasági nagyüzemek helyébe tud lépni. Az újszegedi bácsi megelőzte a korát, már akkor vetett tavaszi árpát a maga teheneinek, amikor még a nagyüzem, vagy annak valamely társasági formája él és mozog. Elvetette, s most aratná. Ugyan kihez fordult volna először? Akihez korábban: a helyi szövetkezethez, mely akkor még a gazdaságosság tágabb gyeplőjén engedve vállalta a munkát. Csakhogy az idén nem jött létre egyezség. Szabadversenyes világunkban kézenfekvő a megoldás, piaci alapon keressen magának olyan vállalkozót, aki kapva kap az alkalmon. Megpróbálta, nem^sikerült. A maszeknak másfél hektárt nem érte meg 8 kilométert gyalogoltatni a kombájnját. A dolog az eddig megszokott vágányra terelődött, majd az újság, vagy valamelyik hivatal közbelép, s az egyes eset megoldást nyer. Én vállaltam a közbenjárást, de nem a rábeszélést. A „területileg illetékes" téesz bt. formában üzemelő részlegének vezetője már fél szavakból is értett. Valóban szólt a bácsi, de amikor arra arattak, estig nem fért bele ez az adag a munkájukba. Később húsz kilométerről kellett volna kivonulnia a több emberes monstrumnak, ami a normál, holdanként 3 ezer forintos vállalási díjat egyből másfélszeresére emelte. Az egész vagy ér ennyit, vagy nem. A helyzet szerint nem. A bácsitól megkérdeztem azt is, hogy a kaszára nem gondolt-e. Ráhibáztam: igen, de cséplőgépet még ennyire sem talál. Emlékeimbe kutatva felrémlett, nágyapám udvarában miként forgott körbe-körbe a nyomtató ló. A mai tehenes gazdának már nincs lova. Ismerőseim közül kapásból egykét idősebb embert kérdeztem, segítsenek már a konstruktív megoldásban. A szomszédomban barackot szedő úr, a hanyattvágódott biciklit ajánlotta. A beszolgáltatás idején ennek a a hátsó kerekén pergették ki a nyilvántartás elől eldugandó kévék szemeit. Persze ezt nem volt szívem ajánlani a már többrendben érdeklődő bácsinak. Elvégre azóta (szerintem) eltelt már pár évtized, s hozzászoktunk. ami aratás, az egyenlő a kombájnnal. Közben a bácsi más csatornákon is próbálkozott, hisz ebben a nagy melegben a huzavona időszakában lassan maguktól is kiperegnek a szemek. Mutatta a cédulát, rajta a cég és vezetője nevét, és telefonját. A kiszemelt, és segítőkész hivatal ajánlotta. Talán ezen az alapon még el is vállalták. Hátha nem hiába esik a több kilométernyi biciklizés. Nyereggel felfelé. TÓTH SZELES ISTVÁN Göncz Árpád táviratk Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait René F^lbernek, a Svájci Államszövetség elnökének Svájc nemzeti ünnepe alkalmából. „Trianon átka" A Der Spiegel legfrissebb száma „Trianon átka" címmel a magyar kormánynak a környező országokban élő magyar kisebbség helyzetével kapcsolatos aggodalmairól ír. Az Antall József miniszterelnök fényképével és egy számadatokat felsorakoztató térképpel illusztrált cikk nagyvonalakban bemutatja az egyes országokban jelenleg élő magyar kisebbség helyzetét. Történelmi összefüggésbe helyezve a mai állapotokat, utal a trianoni döntésre, amelynek során - mint írja - 3,3 millió magyar került a szomszédokhoz. A lap rámutat, hogy a Kádáridőszak alatt elnéztek a probléma felett. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a magyar kisebbséggel való bánásmód a kelet-európai változások nyomán sem sokat javult: Romániában például az ígéretek üres frázisok maradtak, s a magyarok helyzete ugyanolyan, mint korábban. Ezzel kapcsolatos másik példaként a Der Spiegel az újjáéledő szlovák nacionalizmusra hívja fel a figyelmet, s utal arra is, hogy a helyzetet a bősi vita csak tovább rontja. A délszláv helyzetet hasonlóképpen aggasztónak ítéli a magazin, amely magyar politikusok nyilatkozatait idézve, mintegy igazolja a szabad demokrata Tóth András szavait, hogy a déli szomszédnál, Szerbiánál ,,a magyarok kollektív túszejtés áldozatai". A cikk hangsúlyozza a magyar kormány nehéz helyzetét ez ügyben: egyrészt szeretne kiállni a magyarok jogaiért, másrészt azonban a szomszédokat sem kívánja felingerelni, s ezzel még jobban a magyar kisebbség ellen hangolni. A Der Spiegel végül utal arra, hogy a volt kommunista országok közül egyedül Ukrajnánál tudott Budapest garanciákat kapni a kárpátaljai 200 ezres magyarság helyzetére vonatkozóan. ARA: 10,10 FT Raoul Wallenberg emlékezete Országos népszerűségi lista (5. oldal) Nagyot szólt az aknavető (5. oldal) Ötvenezer munkanélküli az első félév végén Az első félév végén az Országos Munkaügyi Központ végleges adatai szerint 547 ezer volt a regisztrált munkanélküliek száma. A gazdaságilag aktív népesség és a munkanélküliek aránya, azaz a munkanélküliségi ráta így 10,1 százaléknak felel meg. Igen nagyok viszont az eltérések, több megyében a ráta megközelíti a 20 százalékot, Budapesten viszont 4,5 százalékos a munkanélküliségi arány. Júniusban már 5641-en kaptak a munkanélküli ellátásból kikerülve - az önkormányzatok elbírálása alapján - 4000 forintos szociális támogatást. Júliusra újabb 4000-en nyertek el ilyen jogosultságot. A szakszervezetek határozott követelése. hogy a segélyösszeget 5000 forintra emeljék. A kormány és a szakszervezetek közelmúltban megtartott egyeztetésén a kormány forráshiány miatt erre nem tudott kötelezettséget vállalni. Júniusban az összesítések szerint 433 ezren részesültek munkanélküli járadékban, 12 ezren pályakezdő segélyben. Ugyancsak júniusban az ellátásból kikerülők száma 28 ezer 500 volt. Közülük 15 ezren tudtak ismét elhelyezkedni, 8 ezer munkanélkülinek lejárt a járadék-, segélyideje, 2 ezer munkanélkülit kizártak az ellátásból, mert nem fogadták el a felkínált állást, vagy meg sem jelentek a közvetítő irodákban, csaknem 2 ezren szereztek nyugdíjjogosultságot. Csaknem 1500-an különféle más támogatási formát, így átképzés, közhasznú munkát vettek igénybe, 1800-an szereztek nyugdíjjogosultságot. Egy kis hazai Az oly sokszor, oly sokféle sokak által hirdetett magyar összetartás havának lehetett eltervezve az augusztusi, mégsem lett különb mint a botrányok összes többi ideje: mint a belpolitikai viszályoktól terhes tavasz, vagy mint a banksokkoktól fertőzött nyár. Ötvennégy év után készültek szót váltani egymással a világ magyarjai, ha nem is az egység mindig gyanús békéjében, de egy valamerre mozduló megegyezés reményével, amelyből Sydneyben éppúgy hasznot húzhat magyar, mini-Budapesten vagy Kolozsvárott. Két héttel a Világkongreszus előtt valami már biztos. Rosszakaróink nem vádolhatnak bennünket egységes hegemóniatörekvésekkel. A kongresszus előtt kiderült: a nemzet egésze nem ért egyet semmiben. Tudathasadásos állapot ez, melyet határainkon belül belpolitika névvel vette bár el polgáraink kedvét a közélettől - ki lehetett csinosítani, világbéli ellentéteinknek azonban még nem találtunk szépítő fedőnevet. Talán majd most. Talán most majd össze lehet számolni, hogy hányféle szárny alkotja a magyarságot és hányan, mennyi mindennel nem értenek egyet. Itt van ugye az urbánusok vitája a népiesekkel, az elnökség vitája a főtitkárral, a nyugatiak vitája a hazaiakkal, a magyar kisebbségek függősége a hivatalos külpolitikától, toleránsabb viselkedésük a múlttal szemben, itt van-a menekültkérdés, a letelepedések és az állapolgársághoz jutás ügye, valamint a magyarországi közéleti jogok kérdése is. Mindez egy olyan szervezeten belül, melynek szövétJtg a neve, s melyet áthidaló megszépítésként Magyarok Világparlamentje néven kellene emlegetni, hogy a demokratikus érzelmek lepte alatt legalizálni lehessen a személyes ellentéteket is. Egy kis hazai. Egy kártyacsata, amelyikben az ország az adu ász, de az adu színéről még nem döntöttek. Panck József ifié Samu Géza faszobra Másvilágkép Tóth Menyhért festménye Augusztus 6-án ezzel a címmel nyílik meg a sevillai világkiállítás művészeti pavilonjában három magyar művész tárlata. Tóth Menyhért (1904-1980), Samu Géza (1947-1990) és Gaál József (1960-) alkotásai reprezentálják a világ színe előtt hazánk képzőművészetét. Mindhárman személyes és univerzális érvényű mítoszt teremtettek s műveik csakis ebben az országban és ebben a korban születhettek meg. A sevillai kiállítás előkészítője az Expo '92 magyar napjának. Gaál József képe