Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-27 / 201. szám

Medvecukor A fegyverek kivívták létjogosultságukat a majálisokon, népünnepélyeken, - újkeletü és újmagyar kifejezéssel - a happeningeken. Régebben a pórnép nézhette, hogyan csépelik egymást a különböző keleti küzdősportágak jeles képviselői. Általában puszta kézzel, s a nagy ritkán elő­kerülő fegyverek - nunchaku és társai - sem sülhettek el. Megvolt az a fajta sportszerűség amit az óidőkben a kocs­mákban is megtapasztalhattunk - már aki ilyen helyekre merészkedett -, ha elintézni való ügyük akadt kimentek a vendéglátóhely elé, és adjad neki. S kiderülhetett, hogy nem az a legény aki adja, hanem aki állja. Két össznépi hanzájon járva lepődtem meg igazán a látványon. Különböző őrző-védő szervezetek állítják ki arze­náljukat, mutatják be működés közben a gyilkoló gépeket, s adják kezébe az előbb említett pórnépnek - hadd legyen ün­nep az ünnep. Mindannyiunkban van valami ősi, atavisz­tikus és tudatalatti - vagy éppenség nagyonis tudatos ­vonzódás a fegyverekhez. Évtizedek óta lődöznek gyerme­keink egymásra a játszótéren, „pu, most meghaltál felkiál­tással". Ez rendjén is van. megszoktuk. Megszokjuk azt is hamarosan, hogy ma már medvecukor helyett géppisztolyt nyomunk az apróságok kezébe. De érdemes elgondolkozni azon, ha később a zömök testalkatú, kidolgozott izomzatú, katonai bakancsban és zubbonyban járó fiatal odalép a gazdagon megrakott, lő­fegyverektől roskadozó asztalhoz, felkapja a géppisztolyt, büszkén dagadó mellel odafordul barátnőjéhez: „ezzel ki tudnám Irtani a fél várost". Azután visszabattyog a büféhez, és egy korsó sörrel a kezében ragyog tovább. Közben pedig nap mint nap után olvasom a különböző túlélési lövészkurzusra invitáló, légpuskát 18 éven felüliek­nek külön engedély nélkül, gázpsrayt akciós áron kínáló hirdetéseket. Igazán az lepett meg, hogy az egyik reklám alá mellékesen odabiggyesztették: ifjabbaknak csúzlit ajánlunk. Tudnék jobbat, mondjuk medvecukrot. Takács Viktor Szakítópróba (3. oldal) Gubanc a kompon Hajdanában-danában, amikor még a Ti­sza tolta át a kompot Tápén a túlsó partra, amilyen lassan ballagott a folyó, olyan las­san járt a vízi alkalmatosság is. Mivel azonban az emberek akkor is ugyanúgy si­ettek, mint most, emberi igyekezettel siet­tették ezt is. Leginkább avval, hogy majd­nem úgy járt a komp, mint az ingaóra: oda-vissza, oda- vissza. Hej, sokat válto­zott azóta a világ, és ez nagyon jó dolog. Motor viszi, motor hozza, három percbe se telik, és máris köthetünk ki a túlsó olda­lon. Ára van azonban a gyorsaságnak is. Hogyan is nézne ki a világ, ha azonnal in­dulna, amikor valaki át akar menni? Nem arra való a komp, hogy izgága embe­reknek ide-oda ugráljon. Finnországban egészen más, ott több a komp, talán na­gyobb is, de az összes személyzet csak egy ember. Az az egy is észreveszi, ha csak egyetlen kóbor autó is föltűnik a má­sik oldalon, és máris indul. A finnek meg­tehetik, mert nekik Kalevalájuk is van, de a tápaiak természetesen nem tehetik meg. Mert Tápén rendnek muszáj lenni. (Folytatás a 3. oldalon) CSÜTÖRTÖK, 1992. AUG. 27., 82. ÉVF. 201. SZÁM FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Balástyai polgárőrök Mennyit ér a nyugalom? Alighanem meghökkentek éjszakai keres­gélők, átruccanó gyümölcs dézsmálok, amikor a balástyai utakon véletlenül terepszín ruhás, ba­kancsos egyenöltözékű, gumibotos férfiakkal találkoztak. Valószínűleg az időnkénti meghök­kenés, a tagadhatatlan zavar a magyarázata, hogy a balástyai polgárőrök jelenléte és folya­matos portyázása megfékezte a bűnözést, tavasz óta kevesebb a jelentős értékkel károsító lopás, betörés. A körzeti megbízott Katona József törzsőrmesterrel szorosan együttműködő, való­jában tehát a rendőrség útmutatásával működő községi személy- és vagyonőr csoport azonban most éppen maga szorul segítségre. - A magunk erejéből, saját pénztárcánkat nyitva hoztuk létre a polgárőrséget - mondja Bárkányi István, a Balástya közbiztonságáért alapítvány kuratóriumának elnöke. - Ekkora külterülettel rendelkező településen, az egyre arcátlanabb és gátlástalanabb tolvajlást látva nem maradhatunk tétlenek, s nyilvánvaló: a rendőrség ereje önmagában kevés. A kezdetekről szólva a bűnmegelőzés társa­dalmi munkásai sorra bekapcsolódnak mondan­dójukkal: a két Bárkányi fiú, Virág István, Szé­les László. Csak azok, akik e hétköznap délelőt­tön éppen időt tudtak szakítani egy rövid eszme­cserére. A kisteleki kapitányság a körzeti meg­bízott révén szoros kontroll alá vette a polgárőr­séget, igényelve a járőröző, megfigyelő tevé­kenységüket, a maga módján, legalább a helyi­séggel segíti a munkájukat. Mint a beszélgetés során kiderül, szó nincs arról, hogy a polgárőrök igazoltatási joggal, vagy bármely más, az állam­polgároktól alapvetően megkülönböztető jogo­sultságokkal rendelkeznének. A folyamatos, éj­szakánkénti állandó jelenlétük, a szokatlan moz­gásra, gyanús járművekre fordított figyelmük, s a körzeti megbízottnak, személyén keresztül a rendőrségnek adott információik komoly segít­ségetjelentenek a bűnözés visszaszorításában. (Folytatás a 3. oldalon) ÁRA: 10,10 FT Támad a veszettség, stagnál a vérhas Auguztus 12-én már elren­delték e területeken az ebzár­latot, ami azt jelenti: a kutyá­kat, macskákat elzárva kell tar­tani, illetve az ebeket megköt­ve, annak érdekében, hogy más állattal, illetve emberrel ne érintkezhessenek. A doktornő igen nagy óva­tosságra int, mert mint mon­dotta, az egész város területén számtalan kóbor kutya, macska csatangol, ezért korántsem csak Hattyason és Gyálaréten ajánlott az óvatosság. Nem le­het ugyanis tudni, hogy a gaz­dátlanul kóborló állatok közül hány lehet már veszett. Azok a gazdák, akik a leg­kisebb gyanús jelet észlelik macskájukon, kutyájukon azonnal vigyék állatorvoshoz! A veszett állat egyébként ar­ról ismerszik fel, hogy támadó. Erre a tényre feltétlenül hívják fel az idegen állatokkal az ut­A vérhasnál lényegesen veszélyesebb fertőzőbetegség fenyeget Szegeden, a veszettség. Az elmúlt napokban Hattyas-telep és Gyálarét környékén több veszett róka fordult meg, és a város e kerületeiben megszaporodott a veszett kutyák száma is ­tájékoztatta tegnap lapunkat dr. Király Klára a Csongrád megyei Tiszitorvosi Szolgálat osztályvezetője. cán előszeretettel ismerkedő gyerekek figyelmét. De inkább arra intsék őket, messze kerül­jék el a kóbor kutyákat, macs­kákat, az emberi tragédiák megelőzése érdekében. A vérhas-járványal kapcso­latban dr. Király Klára el­mondta: Szegeden a Bölcsödé utcai csecsemőotthonban tört ki vérhas-járvány. Az otthon kis lakói közül két gyermeket kezelnek a kórház fertőző­osztályán, a többiek állapota nem indokolja a kórházi el­helyezést. Annak ellenére, hogy Csongrád megyében három község csatlakozott a vérhas megbetegedéssel megvert tele­pülésekhez, megyénkben di­zentéria-járvány stagnál. Ész­lelésének napja óta - július 27­től - 147 beteget és 14 tünet­mentes dizentéria-űrítőt je­gyeztek fel. A vérhas-járvány terjedésé­ben igen nagy szerepe van a személyi higiéné hiányossá­gainak. A legfontosabb a mel­lékhelyiségek naponkénti fer­tőtlenítése, és az átlagosnál gyakoribb kézmosás. Minden­kinek saját érdeke e védő-óvó intézkedések megtétele. „Mérföldkő" Beszédekkel és sajtóértekezle­tekkel zajlott szerdán Londonban a résztvevői által lehetséges mér­földkőnek minősített Jugoszlávia­konferencia. Végérvényessé vált, hogy a szlovén elnök nem megy el Lon­donba. A macedón elnök az érte­kezletről való kivonulással fenye­getőzött, ha országát nem része­sítik azonnal nemzetközi elisme­résben. A boszniai szerb vezér el is hagyta a konferencia színhelyét. mert megsértődött, hogy nem lehet ott a tanácskozóteremben. Az érte­kezlet szervezői ugyanis már na­pokkal ezelőtt tudatták minden­kivel, hogy csak országok ve­hetnek részt teljes joggal. Milán Panic jugoszláv miniszterelnök elítélte az erőszakos területfog­lalást. Kijelentette, hogy az általa képviselt Jugoszlávia elismeri a Tito-féle határokat és a kivált álla­mok szuverenitását. (Ágoston And­rás nyilatkozata a 2. oldalon.) Magyarország-Ukrajna 2-1 (6. oldal) Az Opel-Rupesky Szalon és wfaty ' a DÉLMAGYARORSZÁG (<C izgalmas nyereményjátéka. (Opel-Rupesky Szeged, Fonógyári út 2-6. T.: 24-800) -Merüljön el a részletekben!

Next

/
Oldalképek
Tartalom