Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-01 / 181. szám

4 SZOLGÁLTATÁS DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1992. AUG. 1. Olimpiai egyveleg * Olimpiai egyveleg Olimpiai egyveleg Záróra az uszodában A Mesternek, Széchy Tamásnak van miről nyilatkoznia... Július utolsó napja egyszer­smind az olimpia úszóverseny­einek végét is jelentette. A záróna­pon hat számban avattak bajnokot Montjuic-hegyen található Bernát Picomell uszoda nyitott medencé­jében. Már a délelőtti időfutamok­ban sem maradt sok hely üresen a tízezernél is több néző befoga­dására alkalmassá tett, megemelt nézőterű vtziparadicsomban, ahol a péntek magyar napnak is ígér­kezett. Tudniillik, a búcsúprog­ramban rendezték meg két olyan számnak a döntőjét is, amelyben Egerszegi Krisztina, illetve Darnyi Tamás révén - ha szabad (gy fo­galmazni - abszolút aranyesélye­sek szálltak vízbe. Végül is nem elhamarkodott minősítés ez annak ismeretében, hogy Kiss László hölgytanftványa a női 200 m há­ton, Széchy Tamás iskolájának je­lenlegi leghíresebb nebulója pedig a férfi 200 m vegyesen világelső, rekorder, „mellesleg" egyformán a szám olimpiai, világ- és Európa­bajnoka. Egyszóval igenis abszo­lút favoritok! Arról nem is szólva, hogy a hátúszásban Szabó Tünde révén vb- és EB-ezüstérmest is fel tud vonultatni Magyarország, a rövi­debbik vegyesúszó számban pedig Darnyi mellett a nagyreményű Czene Attila is rajthoz állt. - Darnyi, az Darnyi, de Cze­nétől is előrelépést várok, arra számítok, hogy kellemes megle­petést szerez - bocsátotta előre közös mesterük, Széchy Tamás a rajt előestéjén. A vízben a selejtezők e házi forgatókönyv szellemében zaj­lottak. Czene, aki előbb került sorra, pillangón még csak ötödik volt, háton aztán előretört, mellen már vezetett, s 2:02.05 perces remek egyéni csúccsal nyert. Darnyi nem kapkodta el a dolgot, a második­harmadik helyen tanyázott egé­szen a befejező 50-ig. Akkor aztán gyorson megmutatta, ki is az úr a háznál. Belehúzott, s a falat már ő érintette elsőként, 2:01.29 perces teljesítményével másodikként került az esti fináléba, mert egy másik futamban az eddig inkább rövidpályás (25 méteres meden­cében elért) eredményeiről ismert finn Jani Sievinen 2:01.18-at pro­dukált. Czene az ötödik legjobb idővel a döntő kettes pályájának használatára szerzett jogot. A női 200 m háton Egerszegi a szokásos elképesztő fölénnyel nyerte futamát, amikor célba ért, a lelátó népe vastapsban tört ki, mivel 2:07.34 perces idő alig 72 századmásodperccel rosszabb csak a magyar klasszis világcsúcsánál. A hangos tetszésnyilvánításban benne volt a kérdés: lehet, hogy este a rekord is meglesz? Az arra­felé is igen népszerű „Egérke" mögött egyébiránt úgy lett a dél­előtti összesítésben második az amerikai Lea Loveless, hogy ­nem tévedés - négy (!) másodperc­cel rosszabbat úszott... Szabó Tün­de, akinek a 100-as táv az erős­sége, 2:13.81 perccel még éppen beférkőzött a nyolcas fináléba. Még egy számbanakadt magyar érdekeltség: a 4x100-as férfi vegyesváltóban indult a tavalyi, athéni Európa-bajnokságon bronz­érmet nyert Deutsch Tamás, Rózsa Norbert, Horváth Péter, Szabados Béla összetételű kvartett. Futa­mában a válogatott Kanada négyes mögött 3:43.61 perccel a második lett, s hatodikként került a dön­tőbe. A nagybácsi is izgult Czenéért Lapozgatom a telefonkönyvet. A „több, mint ismerős" Czene névből hetet is találok a 95. oldalon. A harmadik próbálkozás a sikeres. Egy középkorú úr szól a kagylóba (ezt a hangjából következtettem ki...), aki akarva-akaratlanul is gondoskodik a „háttérzenéről". A tévében éppen a délelőtti időfutamokat közvetítik, (gy beszélgetésünk alatt nem csupán Czene István, hanem Vitray Tamás zengő orgánumát is élvezhetem. - Czene úr, mit szól ahhoz, hogy az unokaöccse a 200 méteres vegyesúszás döntőjébe verekedte magát? - Természetesen nagyon örülök neki, és bízom benne, hogy az esti fináléban Attila megszerzi majd a második helyet. Darnyit ugyanis nem lehet megverni, de a többi rivális - legalábbis innen, Szegedről ­legyőzhetőnek látszik. - Attiláról sokan még azt sem tudják, hogy ebben a városban kezdett el úszni. - Talán azért, mert már négy éve annak, hogy Újpestre költözött. Azóta pedig annyira elfoglalt, hogy alig-alig van ideje hazalátogatni. - Barcelonában, néhány nappal ezelőtt, a 400 méteres vegyesúszásban ez a szimpatikus fiú csak a B döntőig jutott. Ekkor sokan úgy érezték, hogy a szakemberek és az újságírók „túllihegték" az ob-n elért eredményeit. - Mi is elkeseredtünk egy kicsit, amikor Attila lecsúszott a négyszázas fináléról, de pénteken este (a nagymamával együtt) szorítunk majd azért, hogy a kétszázas döntő mindenért kárpótolja őt... R.J. A. Q9P Barcelona '92 Egy nap „szünet" után pénteken ismét az olimpiai uszoda felé fordult a magyar sportkedvelők („megkülönböztetett") figyelme. Nem véletlenül, hiszen az utolsó úszódöntőkben is volt kikért szorítanunk. Darnyi, Czene és Egerszegi mellett persze olyan Hiváló sportemberekért is szorítottunk tegnap, mint a tőröző Érsek, a tornász Supola, az ökölvívó Kovács és az asztali­teniszező Bátorfi Csilla. Sportlövőink közül ezúttal a futó­céllövők, a „traposok" és a kisöbű sportpuskások próbálták feledtetni a szakág eddigi gyengébb szereplését, és délután 4 óráig abban is reménykedhettünk, hogy kézilabdásaink is magukra találnak... Elszálltak a remények Olimpiai éremtáblázat (64 szám után) Arany Ezüst Bronz Egyesített Csapat 17 8 7 Egyesült Államok 10 8 9 Kfnai NK 7 9 -3 Magyarország 6 4 1 Koreai Köztársaság 5 — 1 Németország 4 3 9 Eengyelország 3 3 — Ausztrália 2 3 3 Kuba 2 2 2 Törökország 2 1 — Spanyolország 2 — — Bulgária 1 4 — Franciaország 1 3 7 Japán 1 2 3 Nagy-Britannia 1 1 2 Norvégia 1 1 — Olaszország — 3 4 Svédország — 3 3 Új-Zéland — 2 1 Románia 1 3 A magyar férfi kézilabda­válogatott egynapos pihenő után pénteken folytatta sszereplését Granollersben, az olimpiai tornán. Joósz Attila szövetségi kapitány „legénysége"a harmadik fordu­lóban a jugoszlávokat helyettesítő izlandiak ellen lépett pályára: Izland-Magyarország 22-16 (8-3). A magyaroknak, akik az első két fordulóban csak két pontot gyűjtöttek, mindenképpen nyer­niük kellett volna, hogy verseny­ben maradjanak a dobogós helyek­ért. Nem lehet tudni, hogy mi okozta a rövidzárlatot - talán a sok sérülés, talán a csehszlovák - dél­koreai párharc kedvezőtlen ala­kulása (a csehszlovákok 11-7-es félidei vezetés után vesztettek!) ­egy biztos, a játékosoknak ezen a napon semmi sem sikerült. Szinte példa nélküli, hogy egy, a nem­zetközi porondon is jegyzett vá­logatott tétmérkőzésen harminc perc alatt csak háromszor vegye be az ellenfél kapuját! A második játékrészben valamivel jobb teljesítményt nyújtottak Marosiék, de ez már csak arra volt elegendő, hogy elkerüljék a kiütéses vere­séget. A magyar válogatott a harma­dik forduló után továbbra is két ponttal áll, s azért is kapaszkodnia kell, hogy csoportjában megsze­rezze legalább a harmadik helyet. A dolgok jelenlegi állása szerint erre a svédek, a dél-koreaiak és az izlandiak is esélyesebbek. A magyar válogatott következő mérkőzését vasárnap a világ­bajnoki címvédő Svédország ellen játssza. Ónodi nyolcadik, de nem elégedett Tenisz: magyar visszalépés Pénteken délelőtt Vall d'Heb­ronban, Barcelona hegyvidékes, erdős területén, a teniszversenyek színhelyén kellett volna pályára lépni a magyar férfipárosnak, a Noszály, Markovits kettősnek. Mint ismeretes, a napok óta gyengélkedő Markovits László tüdőgyulladás-gyanús megbetege­dése miatt kénytelen volt visszal­épni a férfi egyestől, ahol egyéb­A magyar birkózók pontszám­ításban és érmes helye­zésekben ugyan több alkalommal szerepeltek már eredményesebben az ötkarikás játékokon, ám a csütörtökön este zárult 22. magyar olimpiai rajt újabb mérföldkövet jelent e fogásnem históriájában. Főként azért, mert az 1-6. he­lyek figyelembe vételével (ez nem egyezik meg a Nemzetközi Bir­kózó Szövetség 1-10. helyeket lajstromozó számításával!) Szőnyi János szövetségi kapitány, és a neki segítő két szakági mester, Rácz Lajos és Kocsis Ferenc irá­nyításával a nemzetek éremtáblá­zatán csak az Egyesített Csapat ­sportolói és a magyarok szereztek egynél több aranyérmet. A „gyorsfényképhez" hozzátar­tozik, hogy a magyar együttes a két bajnoki címmel minden idők örökös listáján az előtte haladó svédek és finnek (e két ország 19­19 aranyat gyűjtött eddig) mögött alaposan megerősítette pozícióját. A korábbi 13 első helyezés Repka Attila és Farkas Péter bravúrjai révén tizenötre bővült. Az, hogy a magyar válogatott a németek előtt végzett a pontver­senyben, nem akármilyen huszár­bravúr. Mindjárt felvethető egy kérdés: a kilenc szőnyegre lépett sportember közül az öt kieső nem sok? Még úgy is, ha a két bajnoki címmel a résztvevők túlnyomó többsége örömest kiegyezett vol­na. A 12 év után olimpiai sző­nyegre visszatért Növényi (saját bevallása szerint nem volt ideges) búcsúja sokak számára meglepe­tés. Hosszú évek kihagyását egy ként Noszály lett volna az ellen­fele. Pénteken reggel a tüzetesebb orvosi vizsgálat tüdőgyulladást állapított meg Markovitsnál, és az orvosok nem engedélyezték, hogy pályára lépjen. Markovits László és Noszály Sándor több magyar sportolóval együtt ma, szombaton visszautazik Budapestre. Csütörtökön este a Sant Jordi csarnokban bonyolították le a női tornászolimpia egyéni összetett döntőjét. A csapatverseny kötele­zőiben a harmadik legjobb Ónodi Henriettától igen sokat, hatodik helyet várt erre az estére Maráczi Ernőné szövetségi kapitány. Nos, a világ- és Európa-bajnoknő „csak" nyolcadik lett. Elsősorban azért, mert gerendagyakorlata 9.712 pontot ért, bizonytalanko­dott, és az ilyesmire hamar lecsap­nak a pontozók. Heni azután fokozatosan felja­vult, bár második ugrásából bele­állás helyett előrebukott. Az első ugrása viszont 9.950-et ért, annyi maradt meg érvényesnek. Molnár Andrea az igencsak elismerésre méltó 15. helyen zárt, remekül szerepelt. Ilyenkor persze fölös­leges emlegetni, hogy az eddigi legjobb egyéni helyezés olimpián Lemhényiné Tas Olgáé volt (4.), és hogy 1988-ban, azaz négy éve Óváry Eszter volt a legjobb (a mostani tartalék), aki Szöulban a 19. helyen kötött ki. - Jóval többet vártam, Heni valahogy nem volt igazán harcias hangulatban ezen az estén ­értékelt Marácziné. - Megpróbál­juk a szerenkénti döntőig valahogy felrázni őt. // Ujabb mérföldkő Farkas aranyérméhez szükségtelen a kommentár... „gyorstalpaló" felkészüléssel nem lehet pótolni. Felvetődik: miért nem inkább Major vett részt az olimpián, hiszen ő harcolta ki a kvalifikációs jogot...? Válasz erre aligha fogalmazható meg, de bi­zonyos, Növényi durva hibákat vétett, és ezek miatt bukott el. A nagy csalódást két Vasas-birkózó kiesése jelentette. Megfoghatatlan, Faragó és Takács miként gondolta el az olimpiai szereplést előzete­sen, hiszen Barcelonában jószeré­vel több időt töltöttek az ellenfelek dobásai után a levegőben, mint a saját lábukon? Sike címvédőként kiesett, de formája alapján simán pontszerzőként is végezhetett vol­na. A görög Theodoridis elleni győzelme során, már az első for­dulóban részleges könyökszalag­szakadást szenvedett, a kínok kínja közepette birkózott tovább, mígnem a német R. Yildiz „k. o.­vereséget" mért rá. Komáromi a talányok talánya. Persze a magyarázat adott a bú­csújára. Nem 90 kg-ra termett, nem elég erős, nem elég robbanékony. Rossz döntés volt, hogy Szőnyi kompromisszumot kötött. Évek óta fogyasztja Farkast, aki az „iga­zi" 90 kilós, és engedi Komáromit a kényelmesebb közegben indulni, ahol nem kell fogynia. - Nem tudom, mihez kezdek, idő kell, amíg túlteszem magam a történteken - mondta Sike András. - Ha azt kérdi, folytatom-e, akkor megsért! - nyilatkozta Ko­máromi. - Folytatom! Megmuta­tom, a korábbi három vb- és egy Eb-aranyam nem a véletlen műve, nem beszélve az 1988-as szöuli ezüstről. Bódi és Klauz megtette a ma­gáét, utóbbi különösen. Bódiban több is volt az ötödik helynél, de képtelen elviselni az esélyesség terhét. Odahaza nincs komoly ri­válisa, ez gondtalanná tette. Hi­ányzik az igazi tűz, amihez egy magyar kihívó .juttathatná hozzá" a Bp. Spartacus Európa-bajnokát. Ami az élcsoport csatáit illeti, a tizenöt világversenyes aranyérmet őrző, fehérorosz Boginszkaja felett valóban eljárt az idő, csupán ötö­dik lett. Az idei Európa-bajnoknő, a 15 éves ukrán Gucu az ötkarikás aranyérmet is elvitte - nem rossz mérleg pár hónap leforgása alatt! A mostani volt a tizenegyedik női összetettbajnok-avatás a játékok történetében, hat korábbi szovjet elsőség mellé Gucu letette a hete­diket, ámde egyben az utolsót is. Még nagyobb csalódás a világbaj­noki címvédő amerikai Zmeskal szereplése, tudniillik csak 10. lett. - Én nem tagadom, nem palás­tolom, aranyérmet várok Ónoditól, szombatig tehát valamit ki kell találnom, az ugrást meg kellene nyernie - mondta Forgács Róbert, a Magyar Torna Szövetség főtit­kára. - Az az igazság, hogy a geren­da nagy mumusommá lépett elő, és talán a múltban is így volt ez ­nyilatkozta röviden Ónodi, s látszott rajta, ő sem igazán elége­dett a nyolcadik hellyel. Persze, emlékezhetett arra, hogy az elutazáskor Budapesten még arról beszélt, hogy ha tfz között végez, akkor minden rendben lesz. Repka és Farkas aranyérméhez szükségtelen a kommentár. Szőnyi János megkönnyebbül­ten fogadta a gratulációkat. Könnyes szemmel köszönte meg Kocsisnak és Rácznak a segítséget. Rácz Lajos elmondta: befejezte a válo­gatottnál a munkát. Ezen Szőnyi aligha lepődött meg. - Nem, mert én sem csinálom tovább - indokolt a kapitány. ­Decemberben lejár a szerződésem. Sok vihar közepette jártuk végig Szöul után a magunk görön­gyös útját. Nem akarok gyomorfe­kélyt vagy infarktust „összeszedni". - Mihez kezd? - Szakképzett ácsmester va­gyok. Az edzői munkában is elér­tem ezt és azt. Vagy klubnál vál­lalok munkát, de egy tetőt is össze tudok még ütni... - Nem fáj a szíve? - Csodás időszak volt min­denféle aknamunka ellenére. Kö­szönöm a versenyzőknek, hogy nem ültek fel a provokációknak. Igyekeztem olyan szakmai utat járni, hogy az egyéniségüknek megfelelően végezzék az edzéseket. Nem uniformizáltunk. Rájuk bíztuk, mikor és mennyi kell a sikerhez. Ez Repka és Farkas diadalának fő oka. Többen kérdezték, miért hiányzik rendre Farkas az edzőtáborokból. Most mit mondanak.. ? Hogy ellazsálta a felkészülést?! A kötöttfogásúak szombaton utaznak haza, ugyanaznap fut be a szabadfogású gárda, amely nyolc súlycsoportban érdekelt a tíz közül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom