Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-22 / 197. szám

SZOMBAT, 1992. AUG. 22. ÓPUSZTASZER 3 A nagygyűlés szónoka: Szabad György „Holdvilágnál nem sül meg a cipó" Kérdések - a „pogány" templom előtt Honfoglaláskori magyar és szkíta szimbólumok díszítik az ópusztaszeri emlékpark legújabb építményét, az Erdők Templomát, ami majd 11 épületből áll. Most az erdők és az ember kapcsolatát bemutató tárlatot, a magyarság összetarto­zását reprezentáló kiállítótermet, az ökumenikus kápolnát nézhették meg a látogatók. Az ősi magyar építészeti techni­kával két hónap alatt felhúzott épületegyüttest ökumenikus istentisztelettel avatták fel augusztus 20-án. Istennek kato­likus, református, ortodox és evangélikus szolgái az új ká­polna előtt celebráltak misét az Ópusztaszeri Nemzeti Tör­téneti Emlékparkban rendezett ünnepség nyitányaként. A pogány ősök világát is idéző épületegyüttes előtti isten­tiszteleten az igehirdetés, a közös elmélkedés központi gon­dolata volt a magyar népnek István utáni sóvárgása. Mert a magyar múlt, a nagy magyarok szellemisége hova lett? ­kérdezhetjük a hétköznapi vitákra gondolva. A múlthiány mértékhiány - idézte Ancsel Évát az igehirdető, majd Csoóri Sándor gondolatát ajánlotta figyelmünkbe: első feladatunk az önismeret katartikus élményének felismerése. Mire jutna velünk István király, ha visszajönne és terve volna velünk? A szónoki kérdésen nem árt eltöprengeni. A válasz meglelésé­hez bűnbánatra kell jutnunk. Mert a bűnbánat nem kereszté­nyi kategória - utalt most Szolzsenyicinre Isten szolgája. Elkezdődött a bűnbánat vagy magunkon kívül keressük a felelősöket? A bűnbánat kell, mint magasugrónak a neki­futás. A mai magyarok a prófétátlanság miatt is sóvárognak István után. Szent királyunk Gellérteket, pedagógusokat hozott az országba, de hol vannak ma a a gyerkeket szolgáló, a következő nemzedékeket elkötelezetten okító pedagógus­tömegek? Hol vagy magyar nép? Téged Európa kíván... Ú. I. Alkotói díjak Idén 250 ezer látogatót fo­gadott az emlékpark. Ezt a szá­mot szaporította az augusztus 20-i „népvándorlás" 12-16 ezerre becsült sokasága. A népünnepély „hivatalos" ré­szén, a nagygyűlésen a hőségtől pihegve néhány százan figyelték, mi történik az Arpád-emlékmű lépcsősorán. A nagygyűlés elnöksége ­Szabad György, az Országgyű­lés elnöke, Szűrös Mátyás, a Parlament alelnöke, az Ópusz­taszeri Nemzeti Emlékbizott­ság elnöke, Farkas László köz­társasági megbízott. Eke Ká­roly, a térség országgyűlési képviselője, Lehmann István, a megyei közgyűlés elnöke és Kecskeméti János, Ópusztaszer polgármestere továbbá Bratinka József és Póda Jenő országgyűlési képviselők, Lippai Pál, Szeged polgármes­tere, megyei és szegedi önkor­mányzati képviselők, az egy­házak, a politikai pártok és a nemzetiségek képviselői dél­előtt 10 órakor érkeztek az em­lékműhöz. A Himnusz hangjai után a megyei közgyűlés el­nöke köszöntötte a vendégeket, majd Szabad György Házelnök lépett a mikrofonhoz. Szent István emléke előtt tisztelegni kilenc évszázados hagyomány. Ehhez kötődött az Ország­gyűlés, mikor törvényt alkotva állami ünnepi rangra emelte március 15-e és október 23-a mellett augusztus 20-át. Ezzel a magyar Országgyűlés kimu­tatta, hogy vállalja történel­münket, múltunkat, felragyog­tatja azokat az értékeket, me­lyekkel jelt ad jelennek és jö­vőnek - jelentette ki a szónok. A nemzet sorsa azon múlt ­folytatta -, hogy tudott-e ra­gaszkodni örökségének örök értékeihez, melyek békéjét biztosították, jövőjének alap­jául szolgáltak. István király tetteit legjobb hagyományaink között tartjuk számon. Ezek közül kienmelte a törvények fontosságát. Ma­gyarországon István idején ki­alakult egy olyan, akkor kor­szerű. a nyugati minták szerinti rendszer, melyben a király aka­rata találkozott az országgyűlés döntéseivel, s törvénynek csak az számított, amit az ország­gyűlés elfogadott vagy meg­erősített. „Az országalapítás bölcsője, az otthonteremtés szimbóluma, a második honfoglalás, azaz a földosztás jelképe Ópusztaszer. A Nemzeti Történeti Emlékpark legújabbkori történetének kezdetét az augusztus 20-i állami ünnep rendezvénysorozata, a közös múltidézés, a családi és baráti együttlétre alkalmat adó szórakozás jelenti" - mondta a nagygyűlést megnyitó köszöntőjében Lehmann István, a megyei közgyűlés elnöke. Az emlékpark a hazafiság, a nemzeti egység tudatosítását szolgálja. így a honfoglalás 1100. évfordulója ünnepségsorozatának méltó központja, az Expo legfontosabb alföldi zarándokhelye lehet az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark. A törvényes rend, az István alkotta intézmény­rendszer segítségével az ország a tatár, a török, a német császár jelentette megpróbáltatásokat túlélte. Az intézményrendszer 1848-as megújulása után az orosz cári és az osztrák csá­szári nyomást, majd a két vi­lágháború megpróbáltatásait, Trianon fájdalmas döntéseit is átvészeltük. 1956-ban pedig Á FOTÓK: ENYEDI ZOLTÁN ismét példát mutattunk a világ­nak. leráztuk az igát, ha csak egy pillanatra is. Mára, minden nehézséget átívelő módon sike­rülhet a rendszerváltozás. A si­ker záloga az alkotmányos rend, a törvények tisztelete. A demokráciákban a törvényeket a többség hozza, de mindig tisztelnie kell a kisebbségnek az Alkotmány által biztosított személyes és kollektív jogait. A törvényeket, ha már megalkot­tuk, be kell tartanunk, azokat csak egy új többség változtat­hatja meg. Az átalakulás nehézségeit ecsetelte szónoklata következő részében a Házelnök. Rajtunk van ezer teher, de nem szabad csüggednünk, a bajokon úrrá tudunk lenni - jelentette ki. Az első lépések között említette a szövetkezetek átalakulását va­lóságos társulásokká, a kárpót­lást, mely sokak számára lehe­tőséget teremtett, hogy neki­vágjanak a jövőnek, a gazda­ság megújulását. „Mindenki tegye a magáét!" - szólította föl hallgatóságát, mert „Hold­világnál nem sül meg a cipó." - idézte Kossuth szavait, mert „Segíts magadon, az Isten is megsegít!" - utalt a közmon­dásra, „Aki akar tenni, tud is tenni!" - ismételte első szabad kormá­nyunk elnökének jelmondatát. „Bizonyítsuk be, a magyar megint tud akkorát tenni, amit ámulva néz a világ, mint 1848­ban, 1956-ban, 1989-ben!" Ehhez - a szónok szerint - a bankokban lustán heverő 100 milliókat is mozgósítani kelle­ne. A pénzt műtrágya és gépek, nem márkás autók vásárlására kellene fordítani. Most nem a cifrálkodás idejét kéne élnünk. Olyan világ következett el, hogy ha józan döntéseket ho­zunk, semmiféle diktatúra réme nem fenyeget. Demokráciában élünk, mindenkinek módja lesz választani: a jelenlegire vagy egy új polgármesterre, ország­gyűlési képviselőre, kormányra szavaz. „De addig közös tevé­kenységre szólítom Önöket. Csak valamennyiünk tettei nyo­mán újulhat meg és emelkedhet magasabbra az ország, biz­tosabb állásba, mint valaha volt" - jelentette ki a szónok. Most nem foghatjuk törökre, német császárra, orosz cárra (legyen fehér vagy vörös), hogy miatta nem haladunk. Nincs ilyen mentségünk. Ne­künk kell megmutatnunk, mire vagyunk képesek. „Augusztus 20-án arra tegyünk fogadalmat, hogy minden erővel az ön­kifejezésre igyekszünk, minél több boldogságot nyújtunk csa­ládunknak és nemzetünknek" ­fejezte be beszédét Szabad György. Alkotói díjakat adott át ezután Lehmann István. Az ünnepi nagygyűlést a Szózat hangjai zárták. ÚJSZÁSZI ILONA Az állami ünnepen, augusz­tus 20-án Csongrád megye ki­emelkedő jelentőségű alkotói részesültek a területi önkor­mányzat elismerésében. A Csongrád Megyei Közgyűlés Alkotói díját három szemé­lyiség és két közösség kapta meg. A kitüntetéseket Leh­mann István, a megyei közgyű­lés elnöke adta át az ópuszta­szeri ünnepi nagygyűlésen. Alkotói díj azoknak az egyéneknek és közösségeknek adományozható, akiknek ki­emelkedő jelentőségű vagy színvonalú tevékenysége a megyéhez kötődik - mondja ki a közgyűlési rendelet. Az Alkotói díj éremből, oklevél­ből és pénzjutaloméi áll. Eb­ben az elismerésben részesült dr. Mihálka György (képün­kön) öt évtizedes kórusvezető tevékenységéért, a megye ze­nei életében eddig végzett munkásságért; Tóth Béla, Csongrádon élő szobrászmű­vész, életművéért, köztéri szobrászati teljesítményéért; dr. Trogmayer Ottó, tudomán­yos és múzeumvezetői mun­kásságáért; a Szegedi Balett társulata, kiemelkedő színvo­nalú művészeti tevékenysé­géért (a kitüntetést Imre Zoltán tagozatvezető vette át); a Szen­tesi MAV Fúvószenekar, nagy műltra visszatekintő, eredmé­nyes működéséért (a kitünte­tést Mihály Béla karnagy vette át). Az ünneplők között: Póda Jenő, Lippai Pál, Bratinka József és Ványai Éva Csoóri maradt az elnök A Magyarok Világszövet­ségének küldöttközgyűlése elfogadta a szervezet új alap­szabályát, és megkezdte a sze­mélyi javaslatők vitáját. Csoóri Sándor, a Magyarok Világszö­vetségének elnöke rámutatott: a tanácskozást áthatja az a kí­vánság, hogy a régióban ne az előítéletek határozzák meg a nemzetek kapcsolatait. Hozzá­tette: ennek érdekében minden revízióra - nem határ, hanem erkölcsi revízióra - szorul. Csoóri Sándor elmondta azt is: a Magyarok Világszövetsége ezentúl négyévenként szeretné megrendezni a kongresszusát. * A Magyarok Világszövetsé­gének elnökévé újra választot­ták Csoóri Sándort. Az alábbi három alelnök személyében egyeztek meg a küldöttek: a Kárpát-medence magyarságát Dobos László (Pozsony) képvi­seli. Az óhaza lakóit Fónay Je­nő, míg a nyugati diaszpóra képviseletét Jakabffy Érnő (Svédország) látja el. A főtit­kárt az elnökség pályázat útján jelöli ki. KÖZÉLETI NAPLÓ HÉTFŐN A MUNKÁSPÁRT (MSZMP) Csap u. 62. szám alatti pártházában 16-18 óráig ingyenes jogi tanácsadást tar­tanak. A SZOCIALISTA PÁRT irodáján (Szeged, Tisza L. krt. 2-4.1. cm. 123.) dr. Bálint János ügyvéd ingyenes jogi tanácsadást tart az érdeklődőknek. JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT az SZUSZ Földváry u. 3. szám alatti iro­dájában, 16-17 őráig. Tartja: dr. Pesti Gábor ügyvéd. baj!" bökte oldalba egyik a másikat. Csak ugye a kommu­nisták, meg a kormány, és per­sze az többi parlamenti párt. De oda se neki! „Jóska" most is megmondta: ha október 23­ig nem lesz rendszerváltás, a kisgazdák veszik kezükbe az események irányítását. Ez igen! Ezért érdemes volt még Győrből is ide jönni. Aztán az se semmi, hogy az élelmesebb­je „Jóska" kezéből kaphatott egy darab kenyeret. Mert „Jós­ka" szavakat és kenyeret osz­tott... A tribünön állt, kezet fo­gott azokkal, akik ezért álltak sorba, autogramot adott, aztán már ott se volt. A pusztaszeri tömegen szi­rénázó vezérautó védelmében vágta keresztül magát „Jós­ka". Fekete luxuskocsija abla­kából intett búcsút az „annyi­ra szeretett magyar nép fiai­nak". Ú. I. Jóska", a kenyérosztó Botrányszag terjengett az ópusztaszeri ellentribün kör­nyékén. Már csak heccből is a kisgazdapárt sátra felé indult a „hivatalos ünnepség" után mindenki, akit a politikai hun­cutság csak egy kicsit is érde­kel. Torgyán, mint tapasztalt népszónokhoz illik, az emel­vényre állt, de kivárt. A teher­autó platóján mikrofonhoz engedte a helyi kisgazdák ve­zérét, a pártnak ezt a szárnyát még fölvállaló országgyűlési képviselőt, a néptáncosokat, s még ki tudja kiket. Aztán, ami­kor már többen is „Jóskát!" követelték, kieresztette hangját. Mint a népszínházban: a jólismert, mert sokszor ismé­telt szóvirágok és fordulatok hallatán örömmel, sokat sej­tetően egymásra kacsintva tapsolt és ujjongott a közönség. A tagság megbizonyosodha­tott: a párt és a vezér erős. „Az égatta világon semmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom