Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-15 / 193. szám

4 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1992. AUG. 15. A BM Csongrád Megyei Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálata szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettséggel vagy középiskolai végzettséggel és felsőfokú KÁLÁSZszakvizsgával rendelkező munkatársat keres, költségvetési ellenőrzési gyakorlattal revizor munkakör betöltésére. A munkakör betöltéséhez erkölcsi bizonyítvány szükséges. Jelentkezni személyesen Szeged, Széchenyi tér 9. szám alatt, az L em. 102. szobában vagy (rásban BM CSM TÁKISZ 6701 Szeged, Széchenyi tér 9., Pf: 418. levélcímen lehet. Rendkívüli árengedmény! Csak 10 napig! A MAGÉV (Szeged, Dorozsmai út 76. sz.) az engedményes gépakció keretén belül az 5 műveletes MQ 473 kínai komb. faipari gépeket 280 OOO Ft helyett 160 000 Ft-ért árusítja, áfával Kérjen tájékoztatót! Telefon: 62/61-611/36 Fax: 62/61-611/42 Kiszolgálás az előjegyzés sorrendjében. Fiatal felszolgálókat, szakácsot vesz fel augusztus végén nyíló SÖRÖZŐ-DISCO Jelentkezés aug. 17-én de. 10 órakor Kroki Sörözőben. Szeged, Kossuth L. sgt. 17. MOST ÉRKEZTEK: fehér puptinblúzok. selyemtunikák, pulóverek, szoknyák, patallók. Igényes árucikkek - mérsékelt árakon! FANTÁZIA RUHAHÁZ Szeged. Victor H. u. 4. Nyitva: hétfótdl péntekig 10-18 óráig. A Carmenben szegedi baszszista, Szakály Péter énekli Zuniga hadnagyot. Remek formában van, mintha számára írták volna ezt a szerepet. A rendezői elképzelés szerint az első felvonásban fehér paripán kell bevonulnia a színpadra... - Úgy ültél a lovon, mintha mindig ezt csináltad volna. - Soha nem lovagoltam még, itt ültettek fel először. -Nem féltél? - De igen, féltem, nagyon magasan van, kapaszkodom is erősen! - Hallottam, valaki azt mondta a próbákon, hogy már régen a Pesten lenne a helyed... - Ez az illetékesek dolga, ezt a dicséretet minden nyáron megismétlik... Mondják, hogy az Operaház basszushiánnyal küzd, vendégként bármikor nagyon szívesen rendelkezésükre állok. Konkrét szerep még nem került szóba. - Egyesek szerint nem vagy elég megbízható... - Vannak gépszerű emberek, akik állandóan ugyanazt a szinvonalat tudják produkálni, de vannak olyan idegzetűek is ezen a pályán, akik tudnak nagyon jók lenni, és tudnak a színvonal alatt is teljesíteni. - Hangulatember vagy? - Igen, az vagyok, de elsősorban nem a hangulatom függvényében vagyok változó, hanem a felém irányuló bizalom, illetve bizalmatlanság befolyásol, attól tudok feldobódni vagy megingani... - Ha érzed a bizalmat, akkor minden megy? - Akkor sokkal könnyebb, persze akkor is lehetnek nem nekem való szerepek, amit egy vidéki társulatnál, ahol csak két-három basszus van, el kell énekelni. - Zuniga hadnagy szerepe pont neked való! - Szeretem is énekelni, nagy öröm ilyen sztárokkal együtt játszani, mert tényleg világszínvonalú, amit csinálnak, egyik jobb, mint a másik. Ráadásul nagyon kedves emberek is, Mario egy vidám fickó, nagy nőcsábász, Gail Gilmore minden előadáson valami új poént dob be, és persze itt van Tokody Ilona, aki nem véletlenül lett vilá gsztár... -Következő szezonban milyen feleadataid lesznek? - A Carmen után megyünk Olaszországba, ahol Rossini Hamupipőkéjében éneklem Alidorót, az őszi bemutatón Figaro házasságában Bartolót, A trubadúrban Ferrandót és természetesen a repertoáron maradó operákban a korábbi szerepeimet. HOLLÓSI ZSOLT Operagála a templomban Immár e mostani lesz a negyedik a sorban: a szabadtéri operaprodukció vendégművészeinek és a Szegedi Nemzeti Színház és az Operaház énekművészeinek részvételével áriaestet rendez a Játékok igazgatósága vasárnap este. Amiben az idei operagála eltér a hagyományoktól: a helyszín és az időpont. A városháza udvara helyett (annak felújítása miatt) a Honvéd téri református templomban lesz a koncert, és a szokottnál korábban, este 7-kor kezdődik. Az énekeseket az Operaház művésze. Patkó József kíséri zongorán. A műsor: Leoncavallo: Bajazzók (Prológ) - Carlo Hartmann: Debussy: A tékozló fiú (Lia áriája) - Vámossy Éva: Puccini: Pillangókisasszony (nagyária) Vajda Júlia: Mozart: Don Giovanni (Leporello:regiszterária) Jonel Pantea: Massenet: Werther (Charlotte áriája) - Szonda Éva: Mascagni: Parasztbecsület (Santuzza), Ponchielli: Gioconda (méregária) - Matkócsik Éva: Gounod: Faust (Valentin imája) - Gyimesi Kálmán: Rossini: A sevillai borbély (Rosina áriája) Johanna Hartmann: Mozart:, Figaro házassága (a gróf áriája) - Páka Balázs: Wagner: Tannhauser (Csarnokária) - Misura Zsuzsa: Verdi: Lombardok (Oronte áriája) - Mario Malagnini: Verdi: Don Carlos (Eboli: O don fatole) - Gail Gilmore. Zenei tücsök-bogár Tücsköt-bogarat sikeredett összeírnom pénteki lapszámunkban, az „Acél Ervin és a fesztiválzenekar" című cikkben, amelyben a szegedi szimfónikusok olaszországi és itthoni fesztiválszerepléseiről tudósítottam. Arra még egy enyhébb hőguta sem lehet magyarázat, miként lehet összekeverni a zongorát a hegedűvel; pedig ez történt, hiszen Lalo Spanyol szimfóniájába „raktam" egy zongorát... És ez még nem minden, mert egy felsorolásban, szókimaradás miatt, Doráti Antal zeneszerzőnek minősült, pedig - ki ne tudná - karmester volt... Rövid távú, magas hozamú, kockázatmentes befektetési lehetőségek, referenciákkal. Tel: (62) 15-918. ihalmi és domaszéki I telepünkön m hazai ecment 600 Ft-ért kapható, nagy tételben ingyen _ házhoz visszük. Födi Lajosné építőanyag-kereskedő. I Tel.: 81-141. 81-608. 84-189. I Don Jósé és Carmen: Mario Malagnini és Gail Gilmore Kétségkívül az idei 'Játékok legnagyobb igényű vállalkozása volt ez a bemutató. A mostani program egyetlen darabja az igazán nehéz műfajból. És bár a rendezői szándéknyilatkozat szerint a megvalósítás megpróbált valamelyest a könnyű műfaj felé mozdulni kihasználva a mű dallamosságát, a cigány, a spanyol téma temperamentumát, szerencsére végül nem lett az előadás túl musicales. Csak amennyire elengedhetetlen. Minthogy Szeged fájdalom - nem az a hely, ahová több ezer kilométerről elzarándokolnak az operabarátok, meg kell adni a rendező, Nagy Viktor igazát: hogy három estén és egy főpróbán megteljen az óriási nézőtér, ízléssel és mértékkel, az elveket nem feladva ugyan, de két istenség oltárán kell áldozni a szélesebb körben élvezhetőség érdekében. Legalábbis itt, a Szabadtérin. Nos, az elképzelésnek ez az oldala is igen szépen valósult meg. Ahogy mondtuk, ízléssel és mértékkel. Láttunk először is egy nagyszerűen elgondolt és igényesen kivitelezett díszletet Csikós Attilától. Egy-két évtizeddel ezelőtt még istenkísértésnek tűnt volna nálunk négy különböző helyszín - gyárkapu, kocsma, hegyi táj, sevillai tér - történéseit egyetlen szimbolikus, imaginárius térbe komponálni, az aréna atmoszférát sugárzó látványába foglalni. Ez az újfajta képiség felfrissíti szellemünket, szemünket, és a színpadi metamorfózis olyan finom ötleteivel bűvölhet el, mint a mostani Carmen díszlete. Az aréna a Dóm tér részévé vált, méreteit, íveit és anyagimitációját tekintve a templomhoz és a Dömötör-toronyhoz tervezett térelemmé szervült. Az arénát mint helysztnt a vágyaknak és a várakozásoknak megfelelően, jól indokolta a szép, érthető, sőt az esetleges értelmi zökkenőket elsimító keretjáték. Talán valamivel rövidebb és feszültségteljesebb flamenco-betét még erősebben hangsúlyozta volna az alkotói szándékot. Csaknem lemezkész zene csendült fel a bemutatón. Az itt indokoltabb változat került a színpadra: nem az opéra comique megkívánta prózás, hanem a recitativós variáns. Valósággal döbbenetes, hogy mennyit fejlődött a főpróba óta egyetlen nap alatt az előadás minden téren. A zenekar valóban játszott: a dinamikával, a tempóval, a dallammal. Nem lekísérte az operát, hanem végigmuzsikálta. A szegedi vonósok megtáltosodtak. Ilyen telt hangzást, átéléssel kijátszott és értelmezett zenei frázisokat régen hallottunk tőlük. Acél Ervin rendkívüli lendülettel, energikusan vezényelte a művet, nemcsak a táncok és az indulók részleteiben, de kézben tartotta az egész előadást. Megvalósította a nagy dramaturgiai „legatót" a szereplő zenei egységek között, és ó volt az est zenei minőségének egyik letéteményese is. Óriási élményt adtak a főszereplók. Nagyon érdekes Carment ismerhettünk meg Gail Gilmore személyében. Elsősorban zenei szempontból érdekeset. Sötét tónusú, különleges mezzoszopránja az első megszólalásától kezdve intenzív drámaiság ígéretét hordozta magában, és némi spirituálés színezetű mély-puha ködbe burkolta a hangokat. A bemutatóra Gilmore varázsos éneke érezhető Carmen-rutinnal simult a szegedi előadás muzsikájába, és ritka élményt jelentett. A művésznő szerepértelmezése már a konzervatív carmeni hagyományokhoz állt közel inkább, annak ellenére, hogy volt az előadásban az ő ötlete alapján megvalósuló újítás is. Carmen Gilmore megformálásában nem annyira a többieknél mélyebben érző, a rousseau-i, tehát modern értelemben vett szabadságra és emberi méltóságra vágyó teljes ember - per abszurdum: nő, aki a méltó férfit keresi -, aki sebezhető (nem csak késsel!), hanem a női principium egyednyi eszenciája, egy félig szelídített, nehezen kiismerhető, vetélkedő párduc. így is hiteles és vérbeli Carmen, azonban így nehezebb megértenünk a Don Jósétól való elfordulás lélektani motivációit. Az erkölcsi hitel ugyanis Carmené kell, hogy legyen. Carmen különb, mint Don Jósé, ez hallható ki a szövegkönyvből és a zenéből. Ugyanis Don Jósé „lezüllik" Carmenhez, hogy elnyerhesse, ahelyett, hogy fölnemesednék hozzá. A keretjáték Don Jósé lelkifurdalás mintha azt érzékeltetné, hogy a rendező koncepciója ehhez hasonló lett volna. Csakhogy Mario Malagnini személyében kaptunk egy hihetetlenül szuggesztív játékú, ritka, szép, egyenes hangokkal éneklő, nem édeskés, hanem sodró erejű, régen vágyott tenort is. S az ő - Malagnini - egyénisége mintegy elvonzotta az erkölcsi erőt a Carmen-Escamillo-párostól. Valóban az történt, hogy Carmen és Micaela kerültek a két pólusra, mint vetélytársak, holott az emberi minőségek igazi mérkőzése Don Jósé és Carmen között folyik. Nehéz szavakat találni Tokody Ilona Micaelájára. A színészi átélésnek és az éneklés művészetének megrendítően teljes egybefonódása, egy zenében megformált sors jelent meg a színpadon felkavaró erővel. A négy főszereplő közül Carlo Hartmann Escamillója szorult hangilag némiképp háttérbe. A szerep zenei kialakítása kifogástalanul szép volt. Hangerőben és temperamentumban is jólesően önmagára talált a művész a negyedik felvonás kettősében. Sok-sok ajándékot kaptunk a szegedi művészektől: egy nagyszerű csempész-kvintettet, kártyaduettet, és főként azt a megbizonyosodást, hogy nem alulról közeittették meg a magas művészi színvonal rúdját, hanem mint a világsztárok: felülről. Oldott játékú és csillogó hangú volt Vajda Juli Frasquita, Szonda Éva Mercédesz szerepében. Figyelemreméltóan éneklő, jó humorú Zuniga hadnagyot láttunk, hallottunk Szakály Pétertől, és hangban is erős, magabiztos Dancaire-t Andrejcsik Istvántól. Ismét remekelt a darab egyik tartóoszlopa, a kórus. Jó lenne az operaelőadások ilyen színvonalát meghonosítani Szegeden! DOHÁNY EDIT Hadnagy, hófehér paripán Zuniga: Szakály Péter FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ Bizet operája a Dóm téren FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ