Délmagyarország, 1992. augusztus (82. évfolyam, 181-204. szám)

1992-08-10 / 188. szám

4 llll SPORTJA 1992. augusztus 10. Horváth György, a Magyar Ökölvívó Szövetség fótitkára még odahaza, a barcelonai elutazás és az olimpiai boksztorna sorsolása előtt mondta, hogy neki csalódást okozna, ha nem születne a katalán fővárosban magyar bokszaranyérem, igazán csalódott pedig akkor volna, ha nem lenne a tizenkét ökölvívó döntő egyikében sem magyar. Nos, a kesztyűs legények olimpiai szereplése befejeződött, arany nincs, sem ezüst, van viszont bronzérem - három is... Ennek ellenére, vagyis hogy éppen ezért, nincs oka panaszra sem a főtitkárnak, sem másnak, hiszen mindent egybevetve a bokszcsapat megtette a magáét, elfogadhatót nyújtott, mégha a legfőbb esélyes, a világ- és Európa-bajnok Kovács István ezúttal lecsúszott a dobogó tetejéről. Ő maga időt kért a koreai versenyzőtől elszenvedett pontozásos vereségnek, s a döntős lehetőség ily módon való elszalasztásának az elemzésére, a - bánjunk óvatosan a szóval! - kudarcélmény feldolgozására. Közvetlenül az elődöntős vereség után ugyanis még nem volt kész és teljes válasza a történtekre, amik érthetően elkeserítették, hiszen teljes hittel olimpiai bajnoki címet várt magától. Nyilván mélyebb szakmai elemzést kíván az idő előtti búcsú, egy-két megjegyzés azonban már most idekívánkozik, amivel talán közelebb lehet jutni a válaszhoz, a kiesés okainak felderítéséhez. Az egyik közelítési szempont az, hogy az 51 kilós Kovácsnak sem tavaly, sem tavalyelőtt gyakorlatilag nem volt ellenfele, utoljára két éve kapott ki egy némettől Bundesliga-mérkőzésen, miközben vbt és EB-t nyert. Viszont idén év elején volt egy összecsapása az amerikai-magyar válogatott találkozó keretében. Nos, ekkor kapott ki az említett időpont óta másodszor az egyesült államokbeli túrára meglehetősen felkészületlenül elutazott "Kokó" attól a kiváló amerikai öklözőtől, Timothy Austintól, akit éppen a tavaly őszi Sydneyben rendezett világbajnokságon csak nagy csatában győzött le. Ez a vereség legalábbis azt jelezte, hogy Kovács sem legyőzhetetlen. Ezt az elvi eshetőséget az előzetes latolgatásokban jószerivel kizárták a hazai „aranyszámolók", holott a sportban sincs abszolút biztos favorit, a vereség kockázata a legnagyobbak esetében is fennáll. Aztán jó ideje tudott, hogy a Vasas bokszolója nem éppen dalolva és vidáman fogyogat le, hogy beférjen az 51 kg-ba. S aligha tett jót neki az is, hogy az olimpia előtt zajló vitában sajnálatosan szembe került egymással a válogatott vezetése Kovács klubedzőjével, Bódis Gyulával, aki némi hercehurca árán ott lehetett Barcelonában, pontosabban a badalonai csarnokban, leginkább azonban magánemberként, a szorítónak közelébe sem mehetett. Nyilván szerencsésebb lett volna mindenfajta szakmai féltékenykedést kölcsönösen félretenni és alárendelni az ötkarikás sikernek, a csatabárd kiásása nélkül. Meglehet persze, hogy ezzel együtt is kiesett volna Kovács, de ez már egy másik kérdés. Ugyanakkor hiba volna rajta elverni a port, amiért „csak" harmadik lett, hiszen végtére is egyetlen kisiklás dacára újoncként ott van az olimpiai dobogón, először, ám nyilván nem utoljára, s mivel éppen csak túlvan a húszon, jócskán akad módja a feljebblépésre, a medálszínesítésre. Dicséret dukál a másik két érmesnek, Béres Zoltánnak és Mizsei Györgynek is, előbbi élt a viszonylag könnyebb sorsolás adta lehetőséggel, utóbbi Európa-bajnoki harmadik helyezetthez méltóan még a kubai világbajnok Jüan Lemus ellenében is megállta helyét. De azért is érdemel elismerést a három magyar olimpiai bronzérmes - s hozzájuk csatlakoztatható még az ötkarikás fellépésre indulási jogot kiverekedett nyolc magyar közül Lakatos Pál és Szűcs László, akik az elődöntőbe jutás kapujában botlottak el -, mert már egy eleve rostált, előselejtezőkön minőségivé szűkített mezőnyben teljesítettek átlagon felül. MárMár a régi, dicső magyar ökölvívó olimpiai hagyományokat élesztve újjá... Olimpiai „aranyköpések MM Az olimpia 16 napja alatt az izgalmas versenyek közepette, s talán a nagy meleg miatt is, nem mindennapi „aranyköpések" születtek Barcelonában. A megnyitóünnepélyen egy nyilván golfrajongó néző akkor, amikor az égő nyíl meggyújtotta az olimpiai lángot, fanyalogva azt mondta: „Szép, szép, de jobban szerettem volna látni, amint a golfbajnok Seve Ballesteros egy kilences acélütővel lő fel egy égő golflabdát." A megnyitót követő tűzijátékot az iráni csapat vezetője, Toras Anwage így kommentálta: „Olyan volt, mint az öbölháború idején Bagdadban." Az alábbi aranyköpés az osztrák Andreas Berger nevéhez fűződik, aki a 100 m-es síkfutás két sikertelen rajtja után így fakadt ki: „Úgy állok itt, mint a nemzet trotlija." Boris Beckemek nemcsak magával, de egy elégedetlen szurkolóval is volt gondja. Amikor a néző nehezményezte Becker önmagára vonatkozó szidalmait, s odakiáltott: „Ne sírj már, hanem teniszezzél." A sportoló visszaszólt; „Gyere le, te hülye, és játsszál helyettem." Ugyancsak a teniszhez fűződik Jennifer Capriati kiszólása, aki a spanyol királyi pár érkezésekor azt mondta. „Nem tudnának a bejövetellel a térfélcseréig várni?" A sportolóknak volt néhány keresetlen szavuk életkörülményeikre is. Joskop Bodulic, a boszniai olimpiai küldöttség tagja ennyit mondott: „Az élet itt és odahaza Szarajevóben, menny és pokol." Az amerikai James Jett Sprinter viszont elégedetlen volt az ellátással: „Mindennap ugyanazt kapjuk enni. Még jó, hogy van legalább McDonald's." A norvégiai szörfversenyé, Gunnar Hauden a vizet kifogásolta. Igaz, nem az ivóvizet, hanem a tengeri versenypálya vizét. Mint mondta: „Ha véletlenül a szádba kerül és kiköpöd, csak akkor tudod meg igazán, hogy milyen a piszok." Egy másik vizes sport, az úszás amerikai sztárja, Matt Biondi, a 100 m-es veresége után így fakadt ki: „Nem lehetek örökké egy szuperhős." Az olimpia vége előtt tette a Német Olimpiai Bizottság vezetője, Willi Daume azt a kijelentést, hogy „A jó öreg Samaranch minden játék után azt mondja, hogy ez volt minden idők legjobb olimpiája. Most is ezt fogja mondani." Tétova keringő és a többiek Hölágballonosok és ejtőernyősök az fiquaplus Kapáért A verseny az első ilyen jellegű viadal volt Magyarországon - '84-ben, Ausztriában rendeztek először hasonló versenyt, s ott egyéniben első, csapatban pedig második helyezést értek el a magyarok. A bajnokságot eredetileg Dunaújvárosban akarták volna megrendezni, de a szponzornak, a szegedi Aquaplus Kft.nek köszönhetően a Tisza-parti városba került. Az ünnepi hetek fényét szerettük volna emelni ezzel a rendezvénnyel mondta György Zoltán, ügyvezető igazgató, s kiderült, annyira „megfertőzte" a repülés, hogy a kft. tervbe vette egy hőlégballon vásárlását. így nemcsak nyáron gyönyörködhetnének a városlakók a fenséges látványban. Hesitation Waltz (Tétovázó valcer), Hare and Hounds (Nyúl és kutyák), The Gordon Bennett Memóriái (G. B. emlékére) - akár egy slágerlista nótacímei is lehetnének, ezek azonban a különböző feladatok elnevezései. A versenyben hét ballon kapitánya mérte össze tudását - a magyar versenyzők mellett egy amerikai pilóta is indult -, felszállásonként több feladatot teljesítve. A nézők egyik kedvence az ejtőernyős ugrás volt, de ugyanígy megtapsolták a pilótákat, mikor a marker (a dobószalag) a célkereszttől néhány méterre csapódott be. Az elnevezésben nem véletlenül szerepel az „első" jelző, hiszen szeretnék minden évben megrendezni a versenyt. NaFotó: Nagy László gyon sikeres versenyt tudhatunk magunk mögött - fejtette ki végső értékelésében Török Sándor főbíró -, s tulajdonképpen egy új sportág alapjait raktuk le. Végeredmények: Hóllégballon: 1. Kardos Miklós (MSE), 2. Molnár Csaba (Győr), 3. Aklán Attila (MATÁV) Ejtőernyősök: 1. Mészárovics György, 2. Jávorszki Sándor, 3. Nóvák Attila Összesített: 1. Kardos Miklós-Mészárovics György (ők nyerték a vándordíjat, az Aquaplus kupát), 2. Molnár Csaba-Magyar Zsolt, 3. Aklán Attila-Jávorszki Sándor T. V. SZVSE-s atléták sikere Kanizsán Az elmúlt hét végén ismét megrendezték Kanizsán a nemzetközi minimaratoni versenyt, amelyen rajthoz álltak a Szegedi VSE atlétái is. A felnőttek Horgosról indultak, s a 13,5 km-es távon a győzelmet a Szolnoki MÁV színeiben versenyző, de a szegedi vasutasban edző Molnár József szerezte meg, Antal Andor edző tanítványa, Susányi Tamás előtt. A női mezőnyben abszolút elsőként György Sándor edző versenyzője Kiss Ágnes érkezett a célba. A 15 év alatti leányoknak 3,6 kilométert kellett futniuk, s itt a győzelmet, szintén egy György Sándor tanítvány. Szentgyörgyi Katalin szerezte meg. Takács Z. mesterhármasa Ötös - a Makónak A mérkőzés jegyzőkönyve: Nyolc új magyar olimpiai bajnok A magyar örökrangsor élcsoportja: Az NB Il-es rajtra készülő Szeged SC labdarúgói tegnap a harmadik vonal egyik legszeszélyesebb együttesét, a Makót fogadták előkészületi mérkőzésen a Felső Tisza-parti stadionban. Pataki Tamás gárdája az első félidőben Takács Z. szemfüles találataival kétgólos előnyhöz jutott, majd a második játékrészben Puskás, Hegyeshalmi és Takács Z. góljaival már bebiztosította a győzelmet. Hét nappal az első bajnoki előtt tehát Takóék újfent igazolták: jó úton járnak... Szegei! SC-Makó 5-0 (2-0) Felső Tisza parti stadion, 200 néző. V: Veress. Szeged SC: Nagy Zs. Magyar, Kardos, Mihalache, Kovács T. - Puskás, Takó, Kiss F., Újvári - Takács Z., Bushi. (Szóhoz jutott még Bama és Hegyeshalmi). Makó: Ménesi- Pipicz, Kovács J., Anda - Krizbai, Csák, Karsai - Dégi, Bódi Frank, Bárány. (Pályára lépett még dr. Széli ás Márki). Barcelonában 134-re emelkedett a magyar olimpiai győzelmek száma, s a csapatsportokat is figyelembe véve eddig 243 versenyző iratkozott fel a bajnokok listájára. A dicsőségtáblára „újoncként" került fel Ónodi Henrietta, Kovács Antal, Repka Attila, Farkas Péter, Dónusz Éva, Czigány Kinga, Mészáros Erika és Kőbán Rita neve. Minden idők legtöbb olimpiai aranyérmével a vívó Gerevich Aladár büszkélkedhet, aki 1932-1960 között hétszer állhatott a dobogó legmagasabb fokára. A rangsorban őt két másik vívó, Kárpáti Rudolf és Kovács Pál követi, mindketten 6-6 bajnoki címet könyvelhettekf el. A barcelonai sikeremberek közül Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás egyformán negyedik olimpiai elsőségét szerezte, s ezzel a magyar örökrangsorban - holtversenyben dr. Fuchs Jenővel és Kulcsár Győzővel - az ötödik helyre jöttek fel. Ám az egyéniben szerzett aranyérmek alapján Keleti Ágnessel együtt ők az éllovasok. (egyéni, csapat) 1. Gerevich Aladár, vívó 1936-1960 7 arany (1,6) 2. Kárpáti Rudolf, vívó 1948-1960 6 arany (2,4) Kovács Pál, vívó 1936-1960 6 arany (1,5) 4. Keleti Ágnes, tornász 1952-1956 5 arany (4, 1) 5. Egerszegi Krisztina, úszó 1988-1992 4 arany (4,0) Darnyi Tamás, úszó 1988-1992 4 arany (4,0) Dr. Fuchs Jenő, vívó 1908-1912 4 arany (2,2) * Kulcsár Győző, vívó 1964-1976 4 arany (1,3) 9. Papp László, ökölvívó 1948-1956 3 arany (3,0) Balczó András,öttusa 1960-1972 3 arany (1,2) Dr. Fenyvesi Csaba.vlvó 1968-1972 3 arany (1,2) Kabos Endre, vívó 1932-1936 3 arany (1,2) Berczelly Tibor, vívó 1936-1952 3 arany (0,3) Gyarmati Dezső, vízilabda 1952-1964 3 arany (0,3) Dr. Kárpáti György vízilabda 1952-1964 3 arany (0,3) Rajcsányi László,vívó 1936-1952 3 arany (0,3) Totóeredmények 1. LASK-Sturm Graz 0-2 2 2. Vorwárts Steyr-Austria Wien 0-1 2 3. Mödling-Innsbruck 0-5 2 4. Rapid Wien-Stahl Linz 2-1 1 5. Düsseldorf-Meppen 0-0 X 6. Rostock-FC Homburg 0-0 X 7. Stuttgarter Kickers-Mannheim 1-0 1 8. Leipzig-Braunschweig 2-1 1 9. Freiburg-Jena 3-1 1 10. Hannover-Chemnitz 0-1 2 11. Fortuna Köln-Hertha BSC 2-0 1 12. Wolfsburg-Remscheid 3-0 1 13. Lnterhaching-St. Pauli l-l X Pluszmérkőzés: 14. Young Boys-Lausanne 1^1 2