Délmagyarország, 1992. július (82. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-01 / 154. szám

6 SPORT DÉLMAQYARORSZÁQ SZERDA, 1992. JÚL. 1. Napirenden a sportkoncepció Halogatásra nincs idő Az önkormányzat július 2-án vitatja a tervezetet A július 2-ai közgyűlés, ha minden igaz, napirendre tűzi a tervezet megvitatását. Ennek apropóján kértük Koha Róberetet, fejtse ki lapunknak, valójában miről is van szó. A képviselő készségesen állt rendelkezésünkre, hogy (a teljesség igénye nélkül) kifejtse meglátásait, amelyek természetesen - ahogyan megjegyezte - bővíthetők, korrigáihatók, sőt, el is várja azok kiegészítését. - Mindenek előtt a tervezethez csatolt tanulmány kiragadott részleteire hívnám fel valamennyi érintett figyelmét, amit a Nobel-díjas SzentGyörgyi Albert 1930-ban ismertetett „Az iskolai ifjúság testnevelése" címmel az első magyarországi sportkongresszuson - jegyezte meg bevezetőként Koha Róbert. Az elképzelés magját ugyanis az iskolai sport képezi, s hogy már szeptembertől alkalmazhassák, a nyáron mindenképpen be kell(ene) fejezni részletes kidolgozását. Ez nemcsak az én óhajom, hanem a város közvéleményének is kívánsága, hiszen a fiatalok szellemi gyarapodásának szintje azonos kell, kellene hogy legyen testi fejlődésükkel. - Ismereteink szerint a tervezet foglalkozik a sport társadalmi és politikai hatásával, a városban űzött sportágakkal és azok feladatkörével, az önkormányzat sporttal kapcsolatos tennivalóival, premizálási ötletekkel, szóval mindMájus végén Koha Róbert, a szegedi önkormányzat képviselője, a közgyűlés valamennyi érdekeltjéhez eljuttatta az általa kidolgozott városi sportkoncepciót. A tervezetet a június 4-ei közgyűlés, formai okokra hivatkozva, levette napirendjéről. Az ötlet kezdeményezője azóta eleget tett a formai követelményeknek, az írásos anyagot véleményeztette az Oktatási és Ifjúsági, az Egészségügyi valamint a Pénzügyi Ellenőrző Bizottsággal. A projektumot kézhez kapták a sport irányításával foglalkozó szakemberek, az egyesületek, úgymint a Szeged SC, a Papíron SC Szeged, a Tisza Volán SC, az SZVSE, a JGYFT testnevelési tanszéke, a SZÉF. A szakmát értő emberek felajánlották, amennyiben igénylik, úgy aktívan közreműködnek abban, hogy az elsősorban elméleti elgondolás mielőbb kivitelezhetővé váljon. azzal, ami a város sportéletének felvirágoztatását hivatott szolgálni. Most mégsem ezek taglalása, inkább a struktúra kialakítása érdekelne bennünket... - A sportnak - nem én találtam ki - piramisszerűen keli építkeznie. Az alapok lerakása az óvodai és az általános iskolai sport, vagy ha úgy jobban teszik, a testi nevelés, 'a mozgáskultúra kialakításával, lehetőségeinek megteremtésével kezdődik. A következő lépcsőfok a középiskolák, az egyetemek és főiskolák sportélete. A helyi önkormányzatnak - véleményem szerint - érdemben csak a középiskolai diáksportba szabad „beleavatkoznia", az egyetemeken és főiskolákon a szervezést, a koordinálást, a konkrét feladatok megoldását pedig - ha van rá lehetőség - anyagilag is támogathatjuk. A szabadidősport jó értelembe vett irányítással, versenyzési lehetőség biztosításával segíthető. Az amatőrsport, ami nem tévesztendő össze az előbbivel, veszélyes terep, mert ha magára marad, az ebből építkező versenysport és élsport látja kárát, amik támogatás nélkül működésképtelenek. Ezért mindenképpen dotálni keil azokat az egyéni és csapatsportokat, amikkel a versenyzők országos és nemzetközi viadalokon szereznek elismerést Szegednek. Ha a magukat profiként emlegetett csapatok és versenyzők nem képesek önmaguk finanszírozását megoldani, legyenek amatőrök! . - Véleménye szerint mik azok a sürgős teendők, amikkel el lehet kezdeni a gondok felszámolását? - Több is van, és valamennyi szervesen kapcsolódik a másikhoz... Sorolnám: mihamarabb meg kell szüntetni a szegedi mamutklubot, mert nem nagy, hanem egy-két szakosztályos egyesüleletekre van szükség; prioritást a segítendő sportágak között; kidolgozni a célirányos támogatás koncepcióját; csak a valóban eredményként fölfogható teljesítményt honorálni; ősrégi néven - SZAK, SZUE, stb. szerepeljenek a szegedi csapatok... Kerülve az összegzést, csak annyit tennék még hozzá az elmondottakhoz, óriási a ránk, képviselőkre háruló felelősség súlya, mert ha az önkormányzat nem ad megfelelő, elfogadható szintű anyagi és erkölcsi támogatást, a nemzetközi porondon is elismert, nagy és dicső hagyományokkal rendelkező szegedi sportélet hamarosan megakadályozhatatlanul elsorvad! A magunk részéről mindehhez csak annyit fűznénk, a megvitatandó sportkoncepciót lehet bírálni, ötletekkel gazdagítani, jobbat készíteni, netalán használhatatlannak minősíteni... Ám a kritizálok ne feledjék: az idő sürget, és most a halogatás egyenlő a mielőbbi lehetetlenné válással! Gy. E. IJjúsági birkózó-vb, Cali Tóth János jól kezdett A kolumbiai Caliban zajlik az ifjúsági birkózók világbajnoksága. Mint ismeretes, a magyar válogatott tagja Tóth János, a Szegedi VSE versenyzője is. A két évvel ezelőtti kötöttfogású serdülő világbajnok az első két ellenfelét biztosan győzte le, s egy évi betegség miatti kihagyása után biztosan halad az újabb sikere felé. Berzicza Ferenc, a Zalahús edzője a Nemzeti Sportban a következőket nyilatkozta róla: - Tóth eddigi teljesítményét csak dicsérni lehet, birkózása üde színfolt. Reméljük, a szórványos hírek között ezután is újabb Tóth-sikereket olvashatunk... Labdarúgó-vb '98 Két „komoly" jelölt Sűrű hete van a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnek (FIFA), s az események legizgalmasabbikának a végrehajtó bizottság csü törtöki ülése ígérkezik, amelyen eldől, ki rendezi az 1998-as világbajnokságot. Amint Sepp Blalter, a szervezet fótitkára elmondta, a három jelölt, Franciaország, Marokkó és Svájc közül az előbbi kettő adta be a „komolyabb" dossziét, amely a FIFA által előírt valamennyi kérdésre szabatosan válaszol. Svájc viszont olyan javaslattal él - nevezetesen átmeneti tribünök felépítését tervezi stadionjai megnagyobbítására -, amelynek megvalósítását a FIFA jelenleg kifejezetten tiltja. Emiatt Sepp Blatter szerint Bern várhatóan még csütörtök előtt visszalép a rendezési jog megpályázásától. Megkérdezték Blattért, hogy a sokáig biztos esélyesnek számító Franciaország kilátásait nem rontotta-e a közelmúltbeli szicíliai stadionbaleset. - Többször nyilatkoztam már ebben a témában - válaszolta a fótitkár -, így elmondtam azt is, hogy ez semmiképpen sem fogja befolyásolni a végrehajtó bizottságot. Nem lehet összehasonlítani egy rosszul felépített tribün ügyét egy világbajnokság rendezésének problémájával. Marokkót illetően Blatter elmondta, hogy az észak-afrikai ország jelenlegi pályázata sokkal jobb, mint amit az 1994-es vb-re nyújtott be. - Nemrégiben a helyszínen jártunk - tette hozzá -, és úgy láttuk, az ország sokat fejlődött mostanában, jelentkezése tagadhatatlanul megbízható. Ráadásul a marokkói király is fogadott bennünket, biztosítékokat adott, és elmondta, mekkora örömöt jelentene az országnak és az egész afrikai kontinensnek, ha ott rendezhetnék a '98-as világbajnokságot. Blatter elmondta még, hogy a szavazást az egyszerű többség elve alapján bonyolítják majd le. Amennyiben Svájc visszalép tette hozzá -, akkor minden bizonnyal egy forduló is elég lesz a döntéshozatalhoz a 19 tagú bizottságban... Kiküldött munkatársunk jelenti New Yorkból Savanyú a szőlő Soha olyart sikeresen nem szerepeltek az amerikai tomásznők nemzetközi versenyen, mint tavaly szeptemberben az Indianapolisban megrendezett világbajnokságon. Az egyéni összetett viadal után, az újdonsült csillag, Kim Zmeskal nyakába került az arany medál, aki ezt még egy bronmzéremmel megfejelte talajon. A küldöttség boldogságát pedig a csapat ezüst, valamint Shannon Miller második helyet érő felemáskorlát gyakorlata, illetve Betty Ohino gerendán elkövetett bronz produkciója teljesítette be. Rosszmájúan ugyan megjegyezhető, az amerikai gárda „aratását" a hazai környezet nagymértékben elősegítette, azonban a medálok „betakarítása" olyan mérvű volt, hogy ezt nem lehet mind ennek a számlájára írni. Az igazság inkább egy személy színrelépésében keresendő, akit Károlyi Bélának neveznek. Az erdélyi származású, 1981-ig Romániában élő és munkálkodó professzor, az amerikai női tornasport szerencséje. Károlyi érkezéséig ugyanis mindössze egyetlen egy olimpiai érmet könyvelhetett el e téren az Egyesült Államok. Azt a bronzérmet is még 1948-ban szerezte csapatuk. A tátongó űr azonban Károlyi fellépésével eltűnt, s hatására már 1984-ben Los Angelesből, Mary Lou Retton három érmet cipelhetett haza. A többszörös olimpiai bajnoknő, a romániai - ma már szintén az USA-ban élő és tevékenykedő - Nadia Comeneci mestere annak idején egyetlen kézi poggyásszal és a legenda szerint néhány száz dollárral a zsebében, s még ennél is kevesebb angol nyelvtudással vándorolt el Romániából, s kezdett új életet. Ámbár nagyon gyorsan folytatta az otthoni munkásságát, hiszen szakértelméhez semmi kétség nem fért. Károlyi Béla addig házalt egyik szponzortól a másikig, míg a Texas állambeli Houstonban létre nem hozta tornászbirodalmát, ahol évente körülbelül ötszázan gyűrik az ipart, nyaranta pedig háromszor ennyien jönnek hozzá egy-egy fogás elsajátítására. Tagadhatatlan, az amerikai tornásznők alatt a langyos vizet alaposan felforralta, amiből egymás után ugranak ki azok, akik nem bírják elviselni a magas hőfokon pezsgő életet, melyet a „Károlyi-kazán" megkövetel. Ez pedig napi nyolcórás gigászi „kínzást" jelent a szereken és a különféle edzőtermekben. A céltudatos, eredménycentrikus törtetésben nincs megállás. Akik pedig nem bírják a szenvedést, kiszállhatnak és panaszkodhatnak arra a légkörre, ami Houston északi farmján uralkodik. Károlyi a támadásokra csak ennyit szokott válaszolni: „Savanyú a szőlő!" Károlyit, amióta az olimpiai csapat kapitánya lett, egyre több háttérbe szorult kollégája vádolja, s politikai ruhába öltöztetett, hangzatos bírálatokkal fricskázza. Köztudott, hogy a 49 éves szakember birkatürelmű, de a „nyírást" ő is nehezen viseli, főleg ha tanítványain csattan az ostor, s a bírák szánt szándékkal pontozzák le őket, megzavarva ezzel a felkészülés legvégső szakaszát. Ez történt ugyanis egy hónappal a barcelnai olimpia előtt is, amikor Károlyi lemondással fenyegetőzött. Végül is a felek szem előtt tartva a haza érdekét, közmegegyezéssel visszakoztak, azonban a levegő még mindig inkább piszkos, mint tiszta. Az olimpiai csapat tagjain - akik szenzációs gyakorlatokkal készülnek a nyári játékokra - viszont semmi nyoma nem látszik a hadakozásnak. Igaz, ezek a 14-15 éves kislányok életüket adják Károlyiért és az olimpiai medálokért. Nekik erre van szükségük... Cs. G.L. A tápéi siker titka: az edző egyénisége és a jó csapatszellem Az ifjúságiak 14 pont előnnyel nyerték a megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokságot - Azt konkrétan nem tudom, de elmondám, hogy miben látom a sikerünk okát. A tavalyi serdülőcsapatra építettem a mostani gárdát, s ez adta az együttes gerincét. Nagyon jó közösség alakult ki, amely még az NB III-as korosztályos bajnokságban is edződött. Számukra a klub színeiért küzdés szinte kötelező érzés volt. Ezen túl természetesen az egyesület vezetésétől kapott támogatás is a zavartalan munkát biztosította. Továbbá, olyan segítőim vannak, mint Benczúr Tibor intéző, Kothencz János a serdülő, valamint Miklós János, az előkészítő csapat edzője. - Repülőrajtot vettek rögtön a bajnokság elején... - Az első mérkőzésünk 11-0-ra végződött a Tisza-Új ellen, s a 8. fordulóig csak győzelmeket szereztünk. Akkor a Móraváros ellen becsúszott egy iksz, szerencsére ez csak pillanatnyi megingás volt. A másik döntetlent a tavaszi idényben Fábiánsebestyénben szedtük össze, de akkor már 11 pont volt az előnyünk a tabella Miközben hallgatom Kormányos Jánost, a Tápéi Egységes SE csendesnek tűnő, de ugyanakkor nagyon agilis edzőjét azon gondolkodom: vajon a szerencséje ekkora ennek a fiatalembernek, vagy a varázsa ilyen nagy. Ugyanis tavaly a tápéi serdülőkkel, az idén pedig az ifjúsági labdarúgókkal nyert bajnokságot. A tápéi fiatalok nem is akármilyen fölénnyel bizonyultak jobbnak a megyei I. osztályú ifjúsági bajnokságban: a 28 mérkőzésből 26 győzelmet értek el, s mindössze két döntetlent szereztek, a gólkülönbségük pedig 118-16! Arra kértem az edzőt, árulja el, hogyan lehet bajnokcsapatot „gyártani"? második helyzettjével szemben. - A közelben pingpongozott Kaliczka Zoltán, a tápéiak megyei ifiválogatott játékosa, aki arra a kérdésre, hogy melyik volt a legnehezebb Kormányos János, a „bajnokcsapatgyártó" mérkőzés, a következőt válaszolta: - A legnehezebb a mindszenti, de számomra a legemlékezetesebb az SZVSE elleni, amelyen mesterhármast értem el... - Hát a mester kikkel elégedett? - Öt nevet említenék, Kaliczka, Juhász, Boldizsár, Gera és Horváth, velük feltétlenül nagyon elégedett vagyok, de egy bajnoki aranyérem elérésében végül is mindenki teljesítménye benne van... - Úgy tudom, a közelmúltban megrendezték a megyei szuperkupát is, s a Szentesi Kinizsi jóvoltából összemérte erejét a megyei I. és II. osztály ifjúsági bajnoka. Mi lett az eredmény? - Először is köszönet jár a Kurca-partiaknak, hogy megszervezték ezt a találkozót. A Kinizsivel vívott mérkőzés a rendes játékidőben 3-3-ra végződött, azután következtek a 1 l-es rúgások, amelyben 7:6 arányban mi bizonyultunk jobbnak. A búcsúzáskor a lelkes szakember a lelkemre kötötte: el ne feledkezzek a támogatóik, Csanádi György, Fenyvesi László, Tóth Ilona, Tóth András és az Aranylabda nevét leírni, hiszen segítségük nélkül színtelenebb lenne az életük... SÜLI JÓZSEF A Tápé megyebajnok ificsapata, állósor (balról jobbra): Sávai Attila, Keresztes Péter, Dancsó Tamás, Imolya Zsolt, Juhász Gábor, Kaliczka Zoltán, Miklós András, Bubják Ottó, Kiss József, Horváth Zoltán. Guggolnak: Papp Ferenc, Kiss Attila, Molnár Krisztián, Boldizsár Zoltán, Lakó Attila, Karai Péter, Keller Krisztián, Boros Tamás. A képről hiányzik, de a csapatban játszott: Bagdi Ferenc, Benczúr Tibor, Bessenyei Jenő, Gera Zoltán, Horváth András.